Eger - hetente kétszer, 1912
1912-01-03 / 1. szám
1912. január 3. EGER. (I. sz.) 3. Egyes városok a 3-ik millióból nagyobb segélyt kaptak, mert a leirat szerint, a felosztásnál az vezette a minisztert, hogy melyik város van Jobban rászorulva, továbbá tekintetbe vették a városok fejlödésképességét, a lakosság áldozatkészségét, sőt hitelképességét is. A leiratban kijelenti még a miniszter, bogy a rendőrségről a törvényhozás utján gondoskodik s ennélfogva nagy tehermentesség éri a városokat. Ez utóbbi kijelentését a miniszternek a városházán a rendőrség államosítása előszelének tartják, amely esetben nem volna szabad most szaporítani a rendőri kiadásokat, mert az bizonyos, hogy az állam követelni fogja államosítás esetén legalább azt az összeget továbbra is, amit az államosítás idejében fizetett a város a közrendészetre. A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármagye közigazgatási bizottsága hétfőn, január hó 8-án, délelőtt 10 órakor rendes havi ülést tart, mely alkalommal a bizottság választmá nyait, alosztályait, szakosztályait és küldött ségeit alakítja meg a rendes folyóügyek inté zésén kívül. Egyházmegyénk két aranymisés papja. Csöndesen, szinte senkitől nem sejtve, mon dotta el aranymiséjét Ohács Titusz fegyvernek lelkész. És ugyanily csendben akart az ötve nedik évforduló alkalmából az Ur oltárához járulni Bartalos Gyula dr. is, ki azonban gyön- gélkedése miatt még mindig nem mondhatta el aranymiséjét. Az egri főegyházmegye e két nagyérdemű jubilánsának életrajzát a következőkben adjuk. Ohács Titusz. 1838. nov. 12-én született Egerben. 1860-ban elvégezvén teológiai tanulmányait, tollnok lett az érseki irodában, majd 1861-ben áldozó pappá szenteltetvén, Detken kezdette meg kápláni működését, honnan két év múlva Kálba ment át Rosztóczky Imre mellé. Pallavicini Ipoly gróf házi lelkészül óhajtván megnyerni a buzgó fiatal papot, 1864. nov. 22-én Ohács Titusz érsekétől engedélyt nyert, hogy a részére fölajánlott ezen állást elfoglalhassa. Gyöngélkedő egészségének megszilárdítása és ismereteinek gyarapítása végett 1867-ben külföldön utazott; ugyanezen célból nyert engedélyt arra is, hogy Párizsban, a szent Mihályról nevezett kát. nevelőintézetben két évig tanári állást vállalhasson. Egészsége helyreálltával alkalmaztatását kérte az egyházmegye szolgálatában. így lett 1870. október havában fegyverneki káplán, félév múlva pedig kékesei lelkész, amely plébániáját 1874-ben Balatonnal cserélte föl, 1885. ápril 9. óta pedig fegyverneki lelkész, amely hivatalát példás buzgósággal tölti be. A szerény elvonultság s a benső lelki élet embere. Jóságos szíve s önmagához szigorfi életmódja híveinek szeretetét és paptársainak igaz becsülését kiváló mértékben biztosította számára. Bartalos Gyula dr. született Szepsiben, Abaúj- megyében 1839. juuius hó 15-ikén. Középiskoláit mint magántanuló kezdte s Rozsnyón folytatta. Az egri papnevelöintézetbe 1854-ben lépett, hol jeles eredménnyel végezte a bölcseleti és hittudományi tanfolyamokat. A felszenteléshez szükséges törvényes életkort még nem érte meg, midőn elvégezte tanulmányait s azért az érseki irodában nyert alkalmazást. Egri tartózkodása alatt ismerkedett meg a lángeszű Mindszentivel, ki jó- akaróan buzdította őt irodalmi tanulmányainak folytatására. És a tollat nem is tette le mindaddig, mig segédlelkész nem lett, mely állásban megvált attól avval az erős meggyőződéssel, hogy a lelkipásztorkodás egész embert kíván összes tehetségeivel egyetemben. 1861-ben szentelték áldozőpappá, de nem sokáig működhetett az Ur szőlőjében, mert beteg lett. Szenvedéstől mentes óráiban ismét az Írásban keresett szórakozást és élénk irodalmi munkásságot fejtett ki a Katolikus Néplapban, Egri Naptárban és az Egri Népújságban. 1871. őszén Olaszország enyhébb éghajlata alatt keresett gyógyulást. Itt a nagyszerű emlékek hatása alatt újra elővette a tollat. Olaszhon derült ege, az ottani rendkívüli politikai események, az olasz nép sajátos élete, az olasz irodalom tanulmányozása, a művészetek és tudományok remekeinek szemlélete, az uj eszmék, melyekkel lelke megtelt, ismét az írásra terelték. Nápolyban épen akkor telelt, midőn a Vezúv óriási kitörése történt 1872-ben; Rómában pedig a piemonti forradalmi betörés első évétől 1879-ig lakott és ott közvetetten szemlélője volt az olasz kormány erőszakos és ravasz eljárásának a pápaság ellen. Ez utóbbinak erkölcsi ereje csodálattal ragadta meg lelkét. Kivált pedig XIII. Leó roppant szellemi fölénye, általában az egyházi intézmények működése, a római papság szelleme, az istentisztelet fénye, áhítata és magasztosságának ben- sősége, végül Victor Emmanuel tanulságos halála, b. e. X. Pius átszendorülése és XIII. Leó megválasztatása, mindezek írásra ösztönözték és az akkori katolikus lapok majd mindegyikében jelentek meg cikkek tollából. Religió, Kát. Lapban, Jelenkor, Magyar Állam, Magyar Korona s a többiekben. Látva az örök városban azt az egyenetlen harcot, mely az anyagi erő és üldözött jog között dúlt, hogy annál behatóbban tanulmányozhassa az egyház örök szépségű tanait, a hit és hierarchia középpontján levő sz. Apolli- narius iskolába iratkozott be. Itt 1879-ben letette a tud >ri vizsgálatokat és egyszersmind a S. Concilii Congregationak tanulmányozó tagjává is fölvétetett. Ezután főpásztora visszahívta Rómából és különböző hivatalokban alkalmazta. Rövid ideig markazi lelkész is volt, majd szemináriumi lelki igazgató, hitoktató, stb. ámde a fárasztó munka ismét megrendítette egészségét és kénytelen volt ideiglenesen nyugalomba vonulni. De betegen is dolgozott az Egyházmegyei Közlönybe, azonkívül az Adatoknak kezdettől fogva belső munkatársa volt. Olykor a Népiskolai T nügy, — Irodalmi Szemle, — Archaeo- logiai Értesítő és más lapok is közöltek tőle értekezéseket. Bartalos nem mozog a könyvirodalom terén, nem is egy szaknak szenteli tollát, hanem az adott helyzetek különfélesége, mozaikszerü élete, hangulatának változása szerint működése többoldalú és enciklopedLus. Nála az irodalmi foglalkozás a gyakorlati élet kiegészítője. ír, mert tétlenül nem tud 1-nni egy percig sem. S »raiban gyakran találkoznak az alanyi és tárgyi szempontok; tárgyát a praktikus életből veszi s közvetetlenségét benső meggyőződéséből meríti. Sok könyvet áttanulmányozott ugyan, de a felfogást saját énjéből meríti. Alaphangja minden munkájának a vallásosság és hazaszeretet s Írói jellemvonása: a mélyebb eszmeikedés. Irálya élénk és élvezhető. Jelenleg főszékesegyházi gyóntató és sekrestye-igazgató, 1909-től t. kanonok. Nagyterjedelmű és sokoldalú irodalmi munkássága főbb vonásokban a következő: Műveli a szépirodalmat; költeményei nagyrészt a Magyar Államban, Kath. Hetilap, Eger s Egri Híradó c. lapokban jelentek meg. írt négy vallásos színművet is: Betlehem, Két menyasszony, Rózsa és liliom s Elmúlt az éj, feljött a nap címen. Római tartózkodása sok leírásának és tárcacikkének szolgáltatott anyagot. A Religióbau és Egri Egyhm. Közlönyben számos egyházpolitikai, egyházjogi és szertartási értekezése jelent meg, de legnagyobb méltánylást szerzett, régiségtani kutatásaival. Idevágó munkái pl. Eger vidékének történet- írás előtti emlékei, Felső-Tárkány, A hun-avar gátak, Eger vidéki kaptárkövek és barlangok stb., melyeknek egy része az Arehaeológiai Értesítőben jelent meg. Az egri vár Dobósírjában elhelyezett honfoglaláskori ősök csontjainak megtalálása is az ő érdeme. Lakásán értékes régészeti gyűjteményt rendezett be kutatásai eredményeképen, mely méltán nevezhető a Hevesvármegyei műzeum alapjának. Csépányi László dr., fiatal egri ügyvéd, a következő klasszikus alakú versben ünnepli a tudós főpapot: \ Félszázad éve hordozod a kereszt Jelét a hegyre, mint Simon egykoron S buzgalmad egy rövidke percre Hosszú utadba’ nem ernyedett el. A csúcsra érve, visszatekintsz alá, Mint nézte Mózes népe jövő honát, S emlékiduek árja ottan Könyre, mosolyra fakaszija szived. Ifjú valál még ottan a hegy tövén, Midőn a hegyre tetted a lábadat, R-mélve, ámde sejtve sem, hogy Egykor ez ormot eléri élted. Nagy tenger a múlt, benne az Úrral a Csendes vizekben, majd zajogó habok Árjában is halaszva, hálód Megtelité szakadásig a hal. De, mit balod gyűjt, jobbod elosztja azt A hon s az egyház és a szegény között, Apostolok szegény mezében Viva az eszme dicső csatáit. Hősen csatáztál, mint Machabeusok, Honért, hitért a vértanuságra kész, Mint sziklaszál, szilárdan álltái, Rajtad erőt a pokol se’ vévén. Félszázad éve Melchisedek gyanánt Áldozsz az Urnák. Tiszta ez áldozat, S tömjénéül dús illatával A paperény tüze ég körülte. Most hát díszes, nagy áldozatod, mit az Ormon mutatsz be, kedves az Úr előtt, Mint Ábelé s a füst az égre, Nyílegyenest, gomolyogva száll fel... Agg áldozár Te, élted ez ormiról Félszázad évig tartson a lemenet, Nem, mint a röppenő golyónak Pályafutása felén rövidbiil! HÍREK. Eger, 1912. január 2-án. Tájékoztató. Január 4—5. Országos vásár Tiszafüreden. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 6. Yizkereszt. „ 6. Az Egri Kaszinó közgyűlése. „ 7. Farsang kezdete. „ 7—18. Behatások a jogakadémián. „ 8. A közigazgatási bizottság ülése. „ 8—9. Országos vásár Egerben. „ 14. A Kát. Legényegylet táneestélye. „ 15. Országos vásár Verpeléten. „ 19. Országos vásár Makiáron. „ 20. Eger város közgyűlése. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban, „ 21—22. Országos vásár Hevesen. „ 28—29. Országos vásár Gyöngyösön. Megbízás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a gyöngyösi állami önálló gazdasági
