Eger - hetente kétszer, 1912

1912-05-11 / 38. szám

2

EGER. (38. sz.)

1912. május 11.

lenciája az alatt a 30 esztendő alatt, melyet Ö Eminenciája oldala mellett eltöltött, nemcsak közelről szemlélhette mesterének ez irányú munkálkodását, nemcsak megismerhette mesterének a messze jövőbe is henyúló terveit és szándékait, hanem rátermettséget mutatott és erőt is merített, ha kellene, azok megvalósítására.

Mélyen t. Középponti Bizottság! A kertész hideg bámulattal gyönyörködik az idegen éghajlat igéző szinpompájában, de forró szeretettel és magasztos kérkedéssel mutatja azt a bimbót, melyet önmaga ápolt és a saját kertjében fakasztott virulásra. Ilyen édes és büszke örömet érez a jelenben az egri egyházmegye tanítósága s ennek képviseletében az „Egri főegyházmegyei r. k. tanító-egyesület,“ amikor ez egyházmegye talájából kinőtt bimbót lát kinyílni, amikor ez egyesület védnöki székét emberi számítás szerint már a jövőre is betöltve látja ennek az egyházmegyének a fiával, aki már ott állott az egyesület bölcsőjénél, mert hisz őibornok Érsek Urunk 0 Eminenciája tulajdonképen az 1883-iki újjászervezéssel alapította meg az egyesületet...“

Majd indítványt tett arra, hogy — mivel az egyesület képviseleti közgyűlése legfeljebb csak az ősszel jön össze és testületi tisztelgésről legfeljebb csak akkor lehet szó, — ezúttal föliratban üdvözölje a Tanítóegyesület az egri egyházmegye főpásztori székének várományosát.

A gyűlés egyhangú lelkesedéssel helyeselte az indítványt és elfogadta az előterjesztett föliratot is, melyet Kelemen Lajos igazgató, vil. elnök szövegezett igen szépen.

A pályatételek bírálóbizottságait a következőképen alakították meg: .

az I. sz. tételhez (érk. 5 munka) Révész Károly elnöklete mellett Erdélyi Ágoton (Jász- ladány) és Gáspár István (Eger);

a II. sz. pályatételhez (érk. 1 munka) Kelemen Lajos elnöklésével Bertha Kálmán (Poroszló) és Fekecs Sándor (Eger);

a III. sz. pályatételhez (érk. 4 munka) Róvó Lajos elnöklésével Leskó József és Bíró Kálmán (Eger); végül

a IV. sz. tételhez (érk. 2 munka) Szőke Sándor elnöklésével Fiák András (Mátraderecske) és Verrasztó János (Folyás).

Az alapszabályok módosításához Venciell Ede elnöklésével, öt tagú bizottságot küldöttek ki (László József Hort, Timon Zsigmond Felnémet, Szabó Ferenc Jászapáti, Kelemen Lajos és Róvó Lajos Eger).

A legközelebbi képviseleti közgyűlés megAz „EGER“ tárcája.

Temetés.

Hegedüszó, cimbalomszó,

Szilaj nóta járjál —

Most megy férjhez a falunak A legszebbik lánya.

— Nóta .,. Mámor... A sok vendég Egymásra köszöntget,

— Csak az ifjú menyasszony ejt Titkon egy-egy könnyet.

Hegedűszó, cimbalomszó,

Szilaj nóta járja!...

— Most borulnak egy legénynek A koporsójára.

Egy legényt a temetőbe Sirva most kisérnek .,.

S egy menyasszony-koszorú van Koporsóján frissen-újan Annak a legénynek.

tartását f. év októberire javasolta a bizottság és kimondotta, hogy a tanítói fizetés-ügyre vonatkozó törvénytervezet ell^n, amely nagyon sérelmes a katolikus tanítóságra, feliratot intéz a kormányhoz, az országgyűléshez és ennek támogatására, s a törvényjavaslat sérelmes pontjainak megváltoztatása érdekében kifejtendő munkára az egyházmegye területén megválasztott országgy. képviselőket fölkéri.

E határozatnak kimondásával végződött a gyűlés.

Vezércikk témák.

(Politikai széljegyzetek).

II.

2. A titkos szavazás.

Amióta az általános titkos választói jog megoldásának kérdése, vagyis inkább: kérdésének megoldása (mert ez a kettő nem minegy!) napirendre került, azóta a titkos szavazás állandó beszélgetési téma minden rendű és rangú társaságban, ahol politika nélkül nem eshetik meg a társalgás.

Miként kellene és lehetne (ez a kettő megint nem mindegy!) ezt a kérdést megoldani? Ez a főkérdés, és igazság szerint, majd csak ennek az eldöntése után kerülhetne sor a megoldás kérdésének feszegetésére. Hanem hát azért politika a politika, hogy a fogalmakat összezavarja. Ha nem igy lenne, vitatkozni sem lehetne. A magyar ember pedig szeret vitatkozni: ezért szereti a politikát.

Abban az egyben ugyan egyetért mindenki, hogy a titkos szavazás tulajdonképen nem is kérdés és a megoldása sem az; (erre rendesen a vita végén jönnek rá a vitatkozó felek.) Kérdéssé és vitássá csupán az teszi, hogy még nem mindenki tudja: miképen lehet azt — kijátszani.

Egy-két példát ideiktatok a följegyzéseimből :

Ecséden történt, jóval ezelőtt. Megyebizottsági tagokra kellett szavazni a községházán titkosan. A szavazást a jegyző úgy rendezte, hogy minden embernek a kezébe nyomott egy cédulát, melyre rá volt írva a megválasztandó jelölt neve. Az egyik választó ki akarta nyitni a cédulát. A jegyző hirtelen megfogta a kezét és rákiáltott:

— Hozzá ne nyúljon kend, mert ha megnézi, akkor nem lesz titkos a szavazás.

Nem is nézte meg sem ő, sem más, és az ecsédiek ilyen formában ismerik a titkos szavazást.

Az állatok gondolatai.

„Szeretnék egyszer olyan embert látni, aki nem nevet“ — mondotta egy idős majom a családjának, az állatkert egyik ketrecében.

„Végy példát rólam“ — szólt egy vampir az uzsoráshoz, — „ha jóllaktam, abbanhagyom a vérszívást.“

„A munka után édes a nyugalom,“ — vélte a mopszli, miután sokat evett.

„Most egy hölgyet tartok magamnak, aki hű és ovatos,“ — mesélte az öleb.

„Jöjj ki a friss levegőre,“ — szólt be a macska az egérlyukba, — „tégy valamit az egészségedért is !“

„Szeretném, ha kevésbbé volnék csinos,“ — töprengett a nyúl — „akkor nem szaladnának utánnam a — kutyák11.

Mikófalván másképen esett a titkos szavazás. Itt az egyik jelölt szavazó-céduláit előre kiosztogatták. Mikor azonban a választók szavazni mentek, a másik jelölt kortesei a szavazóhelyiség előtt más cédulát adtak át nekik azzal a kijelentéssel, hogy:

— Ezzel a cédulával szavazzanak kendtek, mert amazt már ismerik odabent! . . .

Azt persze mondanunk sem kell, hogy titkos szavazás nélkül is lehet azt a jelöltet megválasztatni, akit éppen akarunk. Csak egy kissé több ügyesség, leleményesség és raffinéria kell hozzá.

Egyik főszolgabíró például igy választtatta meg községi bíróvá a saját jelöltjét, aki pedig a falujabelieknek nem tetszett:

Összehívatta a választókat a községházába. A nem éppen nagy helyiségben annyian szorultak össze, hogy mozdulni sem lehetett. Pádról, székről persze szó sem volt. A gyűlés megnyitása után a főszolgabíró a következőképpen rendelte el a szavazást:

— Akik az én emberemet nem akarják, azok üljenek le.

Persze hogy leültek volna valamennyien, de a nagy szorosságban még mozdulni sem tudtak, azonkívül, hogy nem volt hová leülniök.

— No most — folytatta a főszolgabíró, — álljanak föl azok, akik bírónak akarják!...

Mindenki állott (hiszen mást nem is tehetett) és így a főszolgabíró a jelöltet megválasztott bírónak jelentette ki.

A választást ugyan megfölebbezték, a főszolgabíró azonban így védekezett a felsőbb hatósága előtt:

— Kérem, ez a legbecsületesebb választás volt. Még ellenpróbát is csináltam.

A hét.

Bonnot és az iskolai A társadalommal való küzdelemben a múlt héten elesett apacs-vezér végrendelete e szavakkal kezdődik: Hires ember vagyok . . .

Nem akarunk itt szómagyarázatot adni, de mégis megjegyezzük, hogy az automobilos gonosztevő tévedett, mert ő nem hires, hanem „hírhedt“ ember volt. Hires csak annyiban, amennyiben gyakorlati téren, az életben valósította meg az áltudósok anarkisztikus elveit. Bonnot a modern Franciaország gyermeke, a „reakciónak,“ a „konzervativizmusnak“ esküdt ellensége, ellenben a „radikális haladásnak“ hive egész a — gyilkosságig. Neveltje annak

„Azelőtt szárnyasok voltunk“ — véli egy igás ló, amelyik hallott valamit a Pegazusról.

„A fülemüle szebben dalol, mint én, de egyebet'nem is tud,“ — mondta a szamár.

„A magunk fajtának is csak élnie kell“ — mondja a sas, — „ha egy fiatal nyulat fogott.“

„Általam lett Minerva a bölcsesség jelképe,“ — mondja a bagoly.

„Ha jóllakom, egyetlen legyet sem fogok bántani,“ — esküdözik a telhetetlen gébics.

„Egyáltalán lehetetlenség, hogy olyan okos legyen valaki, mint amilyennek látszik,“ — véli a gimpli.

„A macska egészen belébolondult az énekembe,“ — csicseregte a hiú kanári.

„Mégis csak nagyon szomorú, — jajveszé-