Eger - hetente kétszer, 1912

1912-04-20 / 32. szám

1912. április 20.

EGER. (32. sz.)

3

A hét.

A Békefi Rémig dr. munkássága. A ciszterci rend uj apátjának nagy tudományos munkásságáról külön cikkben számolt be lapunk (1911. dec. 6., 97. sz.) akkor, amidőn az apát királyi kinevezése megjött.

Akkor nem állottak rendelkezésünkre azok az eszközök, amelyeknek segítségével teljességet adhattunk volna erről a nagy munkásságról. Most, hogy az uj apát első Ízben jött Egerbe hivatalosan, a rend egyik tisztelője statisztikát készített a ciszterci rend fejének eddigi tudományos munkásságáról a következőkben:

Békefi Rémig dr. 1883-tól, tehát 29 év alatt, nagyértékü tanári működésén kívül 11 önálló történelmi munkát irt 14 kötetben 5564 (leg- többnyire 8°) lap terjedelemben. E munkák értékét és súlyát fokozza az, hogy önálló forrástanulmányok alapján készültek, sőt sok tekintetben maguk is forrásokká váltak már.

Értekezéseinek és cikkeinek száma 67. Ezek a legelőkelőbb folyóiratokban, lapokban és tudományos munkákban (Századok, Akad. Értesítő, Katholikus Szemle, Magyar Paedagogia, Katholikus Paedagogia, Budapesti Hírlap stb. stb.) jelentek meg és terjedelmük (nem számítva a hírlapi cikkeket) 1955 lap.

Bírálatai és könyvismertetései 37 tudományos munkával foglalkoznak többnyire ugyancsak a fentemlített folyóiratokban s nagy munkával leszűrt tartalmuk 178 lapot tesz ki.

Ezeken kívül szerkesztette azt az 506 iv- rét lap terjedelmű Emlékkönyvet, amelyet 1896-ban bocsátott közre a magyar ciszterci rend Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén.

Önálló tört. munkái, értekezései és bírálatai (a hirlapi cikkeken kívül) 7697 lapot töltenek be, vagyis a harminc éven át minden esztendőre esik egy-egy 260 lapnyi terjedelmű vaskos kötet, amely tehát évenkint egy-egy 16 Íves eredeti munkának felel meg. Hogy azután ehhez hány ezer kötet könyvet kellett végig olvasnia, vagy mily tömérdek régi aktát áttanulmányoznia, és hány ezer okiratot kiböngésznie, átvizsgálnia: azt már a mi szorgalmas statisztikusunk éppen úgy nem tudja megmondani, mint maga a nagymunkásságu tudós se

tudna róla számot adni.

*

Visszaélések, a) A sajtószabadsággal. Fényes László budapesti hirlapiró az „Est“-nek 1910. évi jul.

21-én és aug. 9-én megjelent számaiban „Visz- szaélés a világtalanokkal“ cim alatt terjedelmes támadó cikket írt a vakok budapesti intézetének vezetősége ellen. Az ellene megindított sajtópör folyamán Fényes Lászlót 200 kor. fő- és 60 kor. mellékbüntetésre Ítélték rágalmazásért.

Egyúttal kimondotta a büntetőtörvényszék, hogy az Ítéletet egész terjedelmében köteles az Est közölni. Most következik azután a másik visszaélés, a

b) visszaélés a betűkkel. Az Est nemcsak az Ítélet betüszerinti értelmezésével élt vissza, hanem a szó szoros értelmében a betűkkel.

Múlt szombati számában közölte ugyan az Ítéletet, de — nonpareille betűkkel. Ez annyit jelent, hogy csak a nagyon jó szemű ember tudja elolvasni nagyító üveg nélkül. Mert tetszik tudni, melyik a nonpareille betű? Az, amit újságok szövegszedésénél egyáltalán nem szoktak használni. Ennél a betüíajnál már csak két fajta betű van kisebb, t. i. a gyöngy és a gyémánt, de ezek már inkább betűkuriózumok, melyeket, pláne terjedelmesebb szövegnél, egyáltalán nem lehet alkalmazni.

íme, az Est eleget tett az ítéletnek! Senki sem köthet belé. De ajánlatos lenne ezután azt

is kitenni az ítéletekben, hogy milyen betűkkel kell közölni. így azután nem lehetne kijátszani az igazságszolgáltatást.

*

Az idő agyoncsapása. A képviselőház obstruk- ciós levegőjében folyt le ez a párbeszéd Justh Gyula és egy hírlapíró között:

— Mit csinálnak ma, kegyelmes uram ?

— Ha őszinte választ akar: agyoncsapjuk az időt I

Nem politizálunk e helyen, de megjegyezzük, hogy nálunk tömérdek ember tömérdek időt „csap agyon.“ És, szerintünk, jórészt ezért nem boldogulunk. Nálunk agyoncsapja az időt a deák, mert nem az a fő, hogy tudományt gyűjtsön, hanem ho»y megkapja a maga gyarló bizonyítványát, amellyel hivatalba juthat. Az agyoncsapás a hivatalban is folyik, ahol agyoncsapják a hivatalos órákat, a napokat, a heteket, a hónapokat, az éveket, az — egész életet. Idestova az lesz az elv, hogy mindenki csak annyit dolgozzék, amennyit föltétlenül „muszáj,“ hogy a hivatalos ranglétrán (alias: szamár-létra) előrehaladhasson.

Sajnos, ez a felfogás, az időnek agyoncsapása, mindjobban terjed nálunk, ahol pedig régóta elkelne az angol közmondás: „Time is money," Sőt még helyesebb a Theophrastos felfogása : az idő drága kiadás, mert az idő vagyon minden emberre nézve. És ha ezt a vagyont tékozolja, soha többé nem szerezheti vissza, nem úgy, mint a pénzt.

*

Felekezeti türelmetlenséggel vádoltak meg bennünket azért, mert e rovatban szóbahoztuk az uj iparos-kör alakulását.

Erre a vádra csak ezeket feleljük:

a) mi nem féltjük a Keresztény Iparoskört, mert nincs is reá szüksége;

b) mi nem a felekezeti jellegű iparoskörtől tartunk és az egyesülési szabadságot sem akarjuk korlátozni;

c) küzdünk — nem a felekezetek ellen hanem — az „úttörő“ és „szabadgondolkozó“ irányzat ellen, mely úgy akar „világosságot“ csinálni, hogy felgyújtja a társadalom épületét, amelyet az emberiség évezredek vállvetett munkájával alkotott;

d) ne akarják elterelni a figyelmet erről a kérdésről avval a váddal, hogy mi „felekezeti türelmetlenségben“ szenvedünk, mert az nem igaz;

é) bármivel vádolnak, bármiként akarnak is diszkreditálni úgy fölfelé, mint lefelé: mi tovább küzdünk a destruktiv irányzat ellen, amig csak birunk s amig csak lehet,

*

Csodabogár. Megszoktuk azt, hogy a sajtót, gyors munkájának hevében, nem egyszer tréfálja meg a sajtóhiba ördöge. Ez legtöbbnyire hevenyészve készülő híreknél történik meg, ritkaság azonban, hogy terjedelmesebb, önálló cikkben ilyesmit olvashassunk:

„Mintha jobban megértettük volna, hogy a sarkantyus csizma pengő rithmusával se- hogysem fér össze a simára fésült-kefélt cy- lynder fénye. Szinte azt gondoljuk, hogy megfordult nemzeti culturának tisztaságának fenntartása és a Rákóczy kora után bekövetkezett nemzeti decadentia apostolai többé nem a cosmopolitismus görbe puposságával ma már megfertőzött, megmételyezett közép- osztály, — de a tisztultabb ízlésű előkelőség!“

Valóban ki lehetne tűzni a szokásos 100 aranyat, jutalmul annak, aki ennek az idézett (és idegen szavakkal megrakott) mondatnak az értelmét megfejti.

HÍREK.

Eger, 1912. április 19-én.

Tájékoztató.

Apr. 20. Eger város közgyűlése.

„ 20. Katonai utóállitás Hatvanban.

„ 20. és 21. Ifi. szinielöadás a főgimnáziumban.

„ 21. Ismeretterjesztő előadás a Kaszinóban.

„ 22. Országos vásár Yerpeléten.

„ 25. Szt. Márk napja. Buzaszentelés.

„ 27. A Turista-Egyesület kirándulása Szarvaskőre.

„ 28. Ipartestületi közgyűlés.

„ 28. A Munkás- és Betegsegélyző közgyűlése.

„ 28. Országos vásár Tiszanánán.

„ 29—30. Országos vásár Hatvanban.

Május 1. A színi szezon kezdete.

„ 1. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Nagyivánon.

„ 4. Eger város közgyűlése.

„ 5. Bérmálás Hatvanban.

„ 6. Katonai utóállítás Egerben.

„ 6—7. Országos vásár Egerben.

„ 6. Országos vásár Kápolnán.

„ 6. Országos vásár Tiszaörsön.

„ 6. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja RózBaszentmártonban.

„ 13—15. Keresztjáró napok.

„ 13. A közigazgatási bizottság ülése.

„ 13. Pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja BükkszenterzBébeten.

„ 14. Gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Karácsondon.

„ 15. Országos vásár Pétervásárán.

„ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán.

A Hunyadiak.

Alkalmunk volt végignézni a főgimnázium szinielőadásának tegnapi jelmezes főpróbáját, melyen tanulótársaiknak mutatkoztak be a fiatal szereplők. És meglepődve állapítottuk meg', hogy az eddigi, hasonló előadásokhoz képest — melyeknek túlszárnyalását pedig szinte lehetetlenségnek tartottuk — a Hunyadiak nagy, igen nagy haladást jelent. Majdnem azt kell mondanunk, hogy ez az ifjúsági darab úgy szöveg, mint zene tekintetében, sőt maga az előadás megjátszás dolgában — páratlan.

A főgimnázium ifjúsági szinielőadásai sohasem szorultak reklámra és igy most sem abból a szempontból Írunk a főpróbáról, hanem írunk azért, hogy megállapítsuk: nagy mulasztást követnek el, nagy élvezettől fosztják meg magukat azok, akik a szombati vagy vasárnapi előadást meg nem nézik, meg nem hallgatják.

A „Hunyadiak“ szövege igen értékes irodalmi szempontból, zenéje pedig, művészi érték dolgában méltó a figyelemre. Nemcsak a tárgya, az anyaga szinmagyar, hanem az a levegője, minden legkisebb mozzanata, minden árnyalata, minden vonatkozása. És emellett eredeti 1 Óriási munkával, aprólékos gonddal, figyelemmel készült eredeti alkotás, melynek minden legkisebb részén meglátszik az alkotó Írónak, vagy kompozitőrnek alapos tanulmánya, gondos munkája!

És ez a munka folytatódik a lehető tökéletes megjelenítésben, melyet a megjátszók ambíciója nagy szorgalommal dolgozott ki. Valóban sok kincset hoztak felszínre a fáradhatatr

lan rendezők az ifjú lelkek rejtőkéből. Es e kincsekben gyönyörködniük kell mindazoknak, akik szeretik a szépet, a jót, a nemest.

Meggyőződésünk nem lehet más, mint az, hogy művelt közönségünk — ez a legkevesebb, amit meg kell tennie — mindkét napon zsúfolt házzal jutalmazza úgy a szerzők, mint a tanulóifjúság munkáját. És aki elmegy az előadásra, igazat ad majd nekünk, hogy mulasztást követett volna el önmaga iránt, ha elmarad.

Miniszteri biztosok. A vallása és közoktatásügyi miniszter az egri rk. érs. tanítóképzőintézetnél a folyó iskolai év végén tartandó tauképesítő vizsgálatra miniszteri biztosul Szabó Károly kir. tanácsos, nyugalmazott tanfelügyelőt, az angolkisasszonyok rk. tanítónőképző-intéze- tének tanképesítő vizsgálataira pedig Koch Ferenc állami polgári isk. tanítóképző-intézeti tanárt küldötte ki.