Eger - hetente kétszer, 1912

1912-04-20 / 32. szám

2 EGER (32. sz.) 1912. április 20. perben kiegyezés iránt s ezzel kapcsolatban a t. ügyész jelentése a pör eredményéről. A szer­vezkedési szabályrendelet módosítására kikül­dött bizottság üléséről fölvett jegyzőkönyv. Elek Józsefoé és társai állandó árusok ké­relme a gyümölcspiac áthelyezése és a közterü­letek használatáért kirótt évi bérnek mérséklése iránt. A Schich Tamásné-féle hagyatéki ház értékesítése. Weisz Adolf egri lakos vállalkozó kérelme az emésztögödrök tisztítási díjának fel­emelése iránt. Okolicsányi Lajos v. képviselő, bizottsági elnök jelentése a régi szénáskerti földbérlet ügyében. A legeltetési szabályren­delet és a szemétszállítási szabályrendelet ügye. A belügyminiszter rendelete az elhagyottá nyil­vánított gyermekek gondozási költségeinek meg­térítése tárgyában. Az egri kér. munkásbizto­sító által Eger város alperes ellen 8521 K 16 fill, tőke és jár. iránt indított rendes kereset be­jelentése. A Hatvani I. negyedi szénáskert melletti sankbánya bérbeadása. A választók névjegyzéke. Hevesvármegye középponti választmánya f. hó 15-én ülést tar­tott Egerben, az alispán hivatalos helyiségében és az országgyűlési képviselőválasztók 1913. évi ideiglenes névjegyzékét állította össze. Az ülésen Majzik Viktor alispán elnökölt. nyoma sincs annak, hogy az intézet számadá­saiban szereplő 10,000 korona alapítási költsé­get mire költötték el, mikor beruházási költ­ség címén külön 3260 kor. 56 fillér szerepel. Az első sikkasztás 1874-ben történt. Két vál­tónak összesen 260 K kamata nem folyt be a pénztárba. A következő, 1875. évben már 8 váltónak összesen 1325 K 76 fillér kamata tűnt el, míg 1876-ban 1059 K 40 fillér kama­tot és 1920 K tőkét, vagyis összesen 2979 K 40 fillért sikkasztott csak a váltóknál a lel­ketlen sáfár. Ebben az évben már a forgótő­kéhez arányított jövedelme is csökkent az in­tézetnek. És ettől az esztendőtől kezdve az intézet mérlegei is egytől-egyig hamisak! Ha már belementünk a bukott bank ügye­inek részletezésébe, ide iktatjuk sorba az in­tézet hamis mérlegeinek végösszegeit, és mind­járt melléje illesztjük a szakértők által egybe­állított korrektúrát is. így könnyebb az össze­hasonlítás. íme: A bank mérlege A szakértők mérlege Év végösszeg nyereség végösszeg egyenleg frt. kr. frt. kr. írt. kr. írt. kr. 1876 170316-18 4250 36 164470 85 3937-67 nyereség 1877 234444-42 3951 03 231505-72 5352-81 1878 252303-96 4514-52 251104-57 5498-26 1879 274071 98 3750 — 267717-63 1014-17 veszteség 1880 330782-38 4661-72 334537-64 10593-32 1881 383321-32 4600-31 393744-46 18643 85 1882 445913-77 5368*23 466165-53 29540 55 „ 1883 422553-87 4502-91 461743-02 38242‘39 1884 407331-23 3762'46 443587 97 47236-34 1885 363978-81 6250-- 408995-88 57821-55 1886 374255-81 6750-— 429098 34 66000 35 1887 410997 59 7682 86 483980.03 87081-31 1888 419937-54 7692-73 499170--59 100879 32 1889 421076-18 7686-07 514957-55 116046 92 1890 437319 16 7737’69 541779-33 126273-22 1891 471728-37 8056 56 589317-81 140386-17 1892 488072-18 7633 34 623608-27 156911 70 1893 565270-85 7942-92 71113Q-02 170010 52 1894 568172-52 8287-38 757602.67 239351-84 1895* 600809-84 4331-87 811077-48 314536 24 1896 56788313 6250-— 816428-96 325763'45 1897 563321-92 7500— 82629666 33370969 „ ' 1898 630736-10 7500 - 903777-94 345516-62 * Ä részvény alaptőke 50.000 írttal 125,000 frtra fölemeltetett. 1899-ről már nem állította össze a mér­leget Éliássy Ferenc, hanem ehelyett, három nappal a közgyűlés előtt (1900. február 28-án reggel) főbelőtte magát. A szakértők azonban megállapították ennek az esztendőnek az üz­leti eredményét is. A mérleg teher-lapja 868781 A végtelen pör. — Az „Éliá8sy-banku összeomlása. — (A legújabb Ítélet.) III. Általánosságban elmondottuk már, hogy a vagyonbukott Egri Kereskedelmi és Iparhitel­intézet üzleti könyveit és számadásait az ala­pítástól, tehát az első tollvonástól kezdve úgy kezelte Éliássy Ferenc, (aki a banknak 1873. aug. 24-től kezdve könyvelője volt), hogy azok alapul szolgálhassanak a tervszerű és rend­szeres sikkasztások palástolására. Hogy ez si­került neki, annak a jele, hogy a könyvelésben és a bank vezetésében egyedül ő volt a szak­értő az intézetnél és így módjában volt a bank ügyeit már a kezdet kezdetén úgy bebonyolítani, hogy az ellenőrzés csaknem lehetetlenné vált, és a zavarosban akként halászni, amint azt bűnös szeszélye, vagy érdekei kívánták. A vizsgálat már az alakulási év négy hó­napjáról gyanús dolgokat talált. így például frt 63 krajcárral zárul, míg a vagyon csak 444791 frt 61 kr., vagyis a veszteség 423,990 frt 02 kr. Éliássy halálakoi-, — mint cikksorozatunk első közleményében részletesen feltüntettük — a bukásba sodort pénzintézet összes vagyona 795159 kor. 95 fillér volt, mig a teher nem kevesebb mint 1,616,577 kor. 95 fillérre rú­gott. A hiány tehát 851,418 korona, amellyel szemben Éliássynak mintegy 80,000 korona ér­tékű magánvagyona állott, amelyre az egri kir. törvényszék elrendelte a csődöt. Ámde ez persze hogy kevés volt a betevők 1.010,314 K 69 fillér összegű követeléseinek, a visszleszámítolt váltók 357,343 K 26 fillér és a részvényesek által befizetett 248,920 K. alaptőke értékének biztosítására. Ezért Babo- csay Sándor tömeggondnok kérelme folytán, az egri kir. törvényszék vizsgáló bírája az összes leg­utolsó évi, és a három éven belül volt igazgató- sági és felügyelőbizottsági tagok vagyonára el­rendelte a fenyítő zárlatot. Hogy pedig a bukott banknál 659,161 K 44 fillér erejéig érdekelt váltó-adósok anyagi érdekeit megvédjék, vagyis, hogy a lejáratkor egész összegükben készpénzben kifizetendő vál­tók az érdekelteket anyagi romlásba ne dönt­sék, az összes egri pénzintézetek segítségére siettek a szorongatott közönségnek. Azokat a váltókat, amelyek egyes budapesti pénzintéze­teknél visszleszámítolás végett voltak elhelyez­ve, közös megegyezéssel, szintén a helybeli pénzintézetek bonyolították le. És ennek a szép, emberbaráti és igazán humánus eljárásnak köszönhető, hogy a nagy bank-bukás az egri közönséget nem döntötte a teljes anyagi romlásba. Az adósok ugyanis újabb hitelre találtak, tehát nem kellett tönkremen- niök; a hitelezők is hozzájuthattak követelé­seikhez és így kockáztatott vagyonuk egy részé­hez, tehát csupán csak a bank igazgatóságának és felügyelőbizottságának tagjain vágott hatal­mas eret — a vagyoni felelősség elvénél fogva — a kifosztott pénzintézet összeomlása. Minden kis hetilapot, melynek csak 3—400 előfizetője van, legalább is két-háromezer ember olvas. Ha rossz ez a lap: 2—3000 embert ront min­den száma; ha jó: ugyanannyit oktat és nevel. És ha ezer példányban jelennék meg, már 6—8000 I embert tudna javítani. hogy magunk szedhessük diónkat; nem akar­juk azt munka és fáradság nélkül elfogadni egy ráncos anyóka kosarából. Ezzel az én példabeszéd-költőm el akart távozni; de én erősen megragadtam és azt mondottam neki: — Ön nagyon rossz parabolát választott, hogy az igazságot szemléltesse. A dió nem életszükséglet, az igazság azonban az. Azért inkább ... a kenyérrel hasonlítsuk össze. Dióra nincs önnek mindennap szüksége, de kenyérre mindennap szüksége van. A diót teljesen nél­külözheti, a kenyeret azonban nem. A kenye­ret épp* oly kevéssé nélkülözheti, mint a vi­lágosságot, a levegőt, a vizet és mindazokat a tényezőket, amelyekhez létünk alatt annyira hozzászoktunk, hogy többé már nem is gon­dolunk reájok, nem is szólva arról, hogy ... nem is köszönjük meg. Pedig ezek a dolgok — a világosság, a levegő, a víz — tisztára aján­dékok. Mindennap itt vannak; csak használ­nunk kell azokat. Ingyen kaphatók; nem kell érettük dolgoznunk. Itt voltak mielőtt szület­tünk és itt lesznek halálunk után is. És mind­ezek alkotják azt, amelyet én elemi értelem­ben az ember kenyerének mondok, és. amely mindennapi életünknek nélkülözhetetlen alapj a... Azt joggal kívánhatta, hogy önmaga szedhesse a diókat. A rozs-, vagy búzakenyeret azok kezéből veszi naponként, akik a búzát learat­ták, a gabonát megőrölték, a kenyeret meg­sütötték. És a világosságot, a levegőt, a nap­fényt, sőt magát az életet, naponkint teljesen ingyen kapja és mindeme dolgokat aggodalom nélkül használja, jóllehet sem nem dolgozik érettük, sem legkisebb része sincsen azoknak naponkint való létrehozásában vagy fönntar­tásában . . . ... Miért -áll tehát szembe az igazsággal olyan előkelőén, olyan elutasítóan ? Az igazság is a naphoz és levegőhöz hasonlóan jut önnek. Inkább maga akarja azt megtalálni, — mondja ön. De mást jelent-e ez, mint azt, hogy a té­vedések különfélesége önnek kedvesebb, mint az egyetlen igazság és hogy ön inkább az em­beri vélemények kuszáit cserjésében akar diót szedni, mintsem az élet Urától elfogadja az élet kenyerét? Mert csak az alázatosság nem tartja méltóságán alulinak, hogy az igazsággal táplálkozzék . .. ... Barátom, nagyon rossz dolgunk lenne, ha a napot minden reggel meg kellene gyúj­tanunk és a levegőt a napi szükséglethez min­dig elő kellene állítanunk. Szerencsénkre azon­ban, itt van a nap, itt van a levegő és itt van az — igazság... . . . Mindazonáltal csak egyre kérem önt: legyen következetes! Önmaga szedje dióját, önmaga süsse kenyerét is! Sőt menjen még tovább: minden reggel új nap születik, amely­nek világosságát nem ön teremtette. Mit akar ön az olyan napfénnyel, amely létünket meg­világítja, de amely talán nem az igazi? Hagyja, hogy a tömeg örüljön annak és dolgozzék, amig a nap süt; ön azonban tartsa magát vissza előkelőén. Vonakodjék elfogadni ezt a felülről jövő adományt, ezt a mennyei világosságot, amely minden más élőlénynek mindennapi ke­nyere. Maradjon otthon, amig a nap a föld felett uralkodik és zárja el házát ablaktáblák­kal; csak olyan fény mellett dolgozzék, ame­lyet az ön ügyessége hozott létre. Ha ezt megtette, akkor ismét vitatkozhatunk példa­beszédekkel ... Ekként beszéltem én az emberáradatban azzal az emberrel, aki engem föltartőztatott és aki erre rosszalóan nézett reám, azután el­ment. Eközben azt mondotta, hogy én nagyon vaskosan fogom föl az eszményi kérdéseket... Jörgensen után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom