Eger - hetente kétszer, 1912

1912-01-13 / 4. szám

2 EGER. (4. sz.l 1912. január 13. igével akarják leplezni közönyösségü­ket a keresztényi kötelességekben, de ha valójában úgy áll is a dolog, egy-két óra még mindig marad ilyen munkára. Csak az isten szeretete, az egyház iránt való ragaszkodás kell hozzá. Ne feledjük Kempis Tamásnak eme szavait „A szeretet nem érzi a terhet; a fáradalmat nem veszi számba; többre vállalkozik, mint amire képes; a lehe­tetlenség fölött nem tépelődik, mivel azt hiszi, hogy neki minden lehetséges és minden szabad.“ Munkára tehát, katolikus társada­lom ; legyen energia, legyen mozgé­konyság ! Ha ez meglesz, nagyon hálásak le­hetünk a Budapesti Hírlapnak igaz­mondásáért. A városok államsegítése. — Eger yároa kilátásai. — A sajtóban egész irodalma van már a vá­rosok államsrgítésének. Magyarázzák így, ma­gyarázzák úgy a belügyminiszternek erre vo­natkozó rendeletét. Persze mindegyik lap a maga szája íze szerint. És ezt a „szájízt“, persze hogy most is a — politika adja. Szinte önkéntelenül is homloktérbe kerül a kérdés: bát csakugyan igaz lenne az, hogy a magyar közélet egye'len kérdését sem lehet elintézni már pártpolitikai gáncsvetések és a közvélemény megtévesztésére szánt szemforgató okvete1 lenkedések nélkül? Lehet, hogy nem igaz. A mostani példa azonban az ellenkezőjét bizonyítja. Azzal, hogy a magyar városok fölvirágzása az ország föllendülésének leglényegesrbb elő­feltétele, régen tisztában van mindenki. És mégis, most, amikor arról esik szó, hogy az állam milyen mérvben segítse boldogulásuk ut­ján az egyes magyar varosokat, ezt az első­rendű és fontos közéleti kérdést nem a váro­sok szempontjából és nem a köz érdekében, hanem a politika jegyében kezeli, tárgyalja és bírálja a Lg'óbb magvar lap. Még a helyi szó. Lassanként szivébe lopódzott, a szép pász- torfiu dala. Szerelmes lett; először csak a dalba, majd magába az egyszerű, tudatlan, szegény, de ábrándos fiúba is. Azután sűrűn találkoztak; lopva, hold­világos tavaszi estéken. Mindig ott ültek a patak partján, az illatos hársfák tövében. Bol­dogan ölelték egymást, mig végre szerelmes suttogásukat elvitte az alant csobogó kis pa­tak. .. Elvitte oda is, ahová nem akarták: a kegyetlen szülői házhoz. Itt kezdődik Klára kisasszony megható tragédiája. Lipéczy Ádám, a hatalmas, büszke fóur átkozódott, mikor meghallotta egyetlen leá­nyának az esetét, mely családjukat megalázta; a nemzetes asszony pedig a bánattól megtör­tén hajtotta le szép ősz fejét daliás férje vállára. Klárának mennie kellett. A büszke leányzó feldúlt szívvel hagyta el őseinek ódon kas­télyát s amint b csapódott mögötte a nehéz Va>rác>os kapu, úgy érezte, mi tha örökre bezáródott volna földi boldogságának ajtaja. Ütés lélekkel sokáig bolygott még egye­sajtó nagyrésze is. És ezt, nagy komolyan, a közvélemény irányításának hívják, sőt annak hiszik is. Pedig ha egyáltalán van szociális termé­szetű kérdés, akkor a városok segítése nagyon is az. Mélyen belevág a társadalom jólétének előmozdítására irányuló törekvésekbe. És a kenyér-kérdés nem respektálja a politikát. A magyar városokat sorra megmozdította a belügyminiszternek az a körrendeleté, amely- lyel a városok segítésére az 1911. évi állami költségvetésbe fölvett három millió koronából, az év folyamán még ki nem utalt, harmadik milliót osztotta szét a városok között, és amely körrendelettel — főként Eger és Gyöngyös városok szempontjából — mi is bőven foglal­koztunk. Egyrésze a városoknak, a nagyobb városok, azt panaszolják, hogy a harmadik millióból sokkal kevesebbet kaptak, mint ameuy- nyit az első két millióból kiutalt áliamsegítség kulcsa szerint vártak. A kisebb városok ellen­ben — és ez a többség — hálálkodnak, mert az uj fölosztási kulcs reájuk nézve reményen fölül kedvező. Eger város, . . . nos, Eger város csöndes. Furcsa helyzetbe került. Az első két millióból 25,000 koronát kapott, ami kevés ugyan, de megnyugodott benne, mert kis város-nak minő­sítették és az akkori kulcs szerint, a nagy városoknak kellett a több segítség. A 110%-os pótadó mellett türelmesen várt tebát a har­madik miiló fölosztására, ami az eddigi kulcs szerint 12,500 K újabb segítséget jelentett. Ámde, mint tudjuk, ebből most mindössze c-ak 9000 koronát utalványozott a belügyminiszter és pedig azért, mert az újabb fölosztási kulcs szeriüt, Eger — nagy város. Ez pedig azt je­lenti, hogy a több segítség ezúttal a kis váro­sokat illeti. Éter város tehát a minősítési skálájában kicsiny is, nagy is egyszerre. Ez ugyan még nem lenne baj, ha véletlenül mind a két címen a — rövidebbet nem húzná. Pedig a mi szegény városunknak csak a szerencséje kicsiny és a pótadója nagy. Egye­bekben pedig nagyon is rászorult az anyagi se­gítségre, hogy előrejut hasson a haladás ország­úján. Utcáink nagyrésze még kiépíttet lea; a csatorna-hálózatunk nem teljes; vízvezetékünk nincs; a közvilágításunk is fejlesztésre szorul és a vágóhidunk, a járvány-kórházunk még nagyon is a jövő zenéje. Mennyi pénzáldozatot igényelnek még ezek! És honnan vegyük a dűl, mindenkitől elhagyatva, kit valaha szere­tett s ki érte egykor rajongott. Egyszer aztán, mikor már nem bírta to­vább az élet terhét, egy zordon téli napon» (azt mondják, hogy éppen Vízkereszt éjjelén,) boldog, de csalódott szerelmének helyén, ott, a szinyelipóczi sziklafalak között, szörnyű tettre szánta el magát. Az egyik meredek szikla­csúcs tetejéről az alant zuhogó patakba dobta gyermekét, hogy aztán ő is kövesse. De ím, szörnyű csoda történt: gyilkos kezei megmere­vedtek és a büuös asszony kővé vált. Azóta mindig ott áll mozdulatlanul. Kő­testét megviselte már az idő; zöld moha lepte el fájdalmas arcát; kúszó növények fonták át lábait, de ő csak áll és némán, fájdalmasan tekint alá a zubogó patakra, mely gyermekét örökre elvitte. És a jámbor tőt nép babonás félelemmel tekint föl rája, a kegyetlen, büszke, szépséges kamena babára, Ez a kőasszony históriája. Takács Andor. reájuk szükséges pénzt, mikor képviselőtestü­letünk az idén is úgy tudta csak megszabadí­tani a várost az eddigi 110%-os pótadónak 10%-kai való emelkedésétől, hogy reménybeli bevételeket állít ott be a közköltségvetésbe ?!.. Uj erőforrások nélkül tehát aligha boldo­gulunk és ezek az erőforrások bizony vékonyan cs rgedeznek a számunkra. Egyszer lebecsül­nek bennünket és ezért kapunk keveset, más­kor meg fólbecsülnek és ezért nem kapunk eleget. Egyébként az államsegités kulcsának meg­változtatására nézve, amely talán Eger váro­sát sújtotta legérzékenyebben (mert hiszen mindentk kulcs szerint keveset kap) a Buda­pesti Hírlap, beavatott forrásból a következő­ket jeienti: „Itt újra azzal a helyzettel állunk szem­ben, mint a magyar állami élet csaknem min­den területén, hogy az igények mérhetetlen nagyok, de a kielégítésükre az állam rendel­kezésére álló anyagi eszközök nagyon is vé­gesek. Mint ismeretes, a városok fokozatosan emelkedő államsegítségének összege végül előre­láthatóan nyolc millió korona lesz, de ez az ösz- szeg is elenyészően csekély, ha úgy fogjuk föl, hogy ebből kell modern várossá fejleszteni, vagy a fejlődés utján tovább vezetni huszonöt törvényhatósági joggal fölruházott és száztizen­egy rendezett tanác-u várost. Hí az egész nyolc millió felosztásánál azt a kulcsot alkal­mazza a kormány, amelyet az elődje állapított meg az 1909. végén kiutalt két millió korona fölosztása tekintetében: akkor az erősebb jö­vedelmi forrásokkal bíró nagyobb városok, amelyek a lakosság mérsékeltebb terhelésével létesíthetik a még szükséges közintézményeket és üzemeket, nagyobb összegeket kapnak. A gyengébb erőforrásokkal rendelkező kisebb vá­rosokra viszont olyan csekély összegű része­sedés esik, hogy azzal a kis összeggel alig kezdhetnek valamit. Másfelől a nagyobb vá­rosok az aránylag nagyobb összegű segítség­gel sem fedezhetik megfelelő arányban azokat a szükségleteket, amelyek első sorbau várnak kielégítésre. Ide vezetne az az előző kormány által felosztott két millió koronára alkalma­zott kulcs, hogy az egyes városok állami évi segítésének megállapításánál a záiószámadások átlaga szerint mutatkozó rendőri, adókezelési, közegészségügyi és katonaügyi személyi kiadása! szolgálnak alapul, figyelembe veve az illető városok teljesítő képességét is. Mi lett ennek a fölosztási rendszernek a gyakorlati megvalósítása? A föntebb körülirt személyi kiadások rendszerint a város nagy­ságával egyenes arányban emelkednek. így azután éppen a segítségre leginkább rászorult és sok helyen a magyarság végvárainak nemzetfön- tartó Jelentőségével bíró kisebb városoknak jutott a leg­kevesebb segítség. A nagyobb összegeket viszont olyan nagy városok kapták, amelyekhen a tisztviselők fizetése sok helyen már előzőleg elérte az államsegítséggel kapcsolatban előirt minimumot, sőt több helyen jóval túlhaladta azt. Sok ilyen városban a közegészség és más nagy közérdekek szempontjából szükséges mo­dern üzemek, vízvezeték, csatornázás, légs/.esz vagy villamvilágítás, vagóhid, kö/uti va-ut stb. már korábban létesültek és a lako-ság nagysága és vagyoni viszonyai követktzteben a még szükséges községi alkotások fedezésére még kihasználatlan jövedelmi fórrá-ok, pót­adók, telekérték em lkedési adó, fotryasztási adónemek, stb. á'iauak kiaknázatlanul a város rendelkezésére. A kis sedt-é^ben részesülő kis városoknak még alig van valamely előbb emlí­tett fajtájú közintézménye, a tisztviselőit rósz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom