Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-06 / 28. szám
1912. április 6. EGER. (28. sz.) 3 amint a fővárosi példa is mutatja! így menthető meg a hölgyek, az anyák révén, ami századok alatt elveszett! Ha édes hazánk 12 millió katolikus táborának — (talán helyesebb lett volna:tömegének?) — hölgyközönsége megérti, nem e kesergő sorokat, hanem a több száz fővárosi hölgy hívó szózatát és mint tranz- missziós kerék, átveszi azok energiáját, „a jó sajtónak üde, friss vizét szállítja a mindennap használatba vett családi asztalra“ vagy, ha úgy tetszik, „fürdőszobába“: akkor a legközelebbi hajnalhasadás, de még inkább a napkelte, életkedvtől duzzadó és nem piszok- por- betegséglepte katolikusokat fog megpillantani. Mint a jelentés mondja, több vidéki városban megértették e szózatot. És Egerben ?! Vagy ide e szózat el sem hathatott? Hiszen kik azok, akik katolikus sajtótermékeket járatnak, avagy vesznek ? Hányán vannak a tiszta, friss forrásvíz után epedők, az üde forrásból merítők ? Kérdéseimet megszakítom. Mielőtt azonban pontot tennék soraim végére, jegyzetképen kitérőt kell végeznem. Tranzmissziós kerekekhez hasonlítottam ugyanis az egyes városok hölgykolóniáit, ami első pillanatra, a gondolkozni nem akarók előtt, sértő, vagy legalább is mosolyt keltő. Pedig nem az! És nem is ok nélkül tettem! A magyar katolikus hölgyek mindegyikének, — kivétel nincs, ami erősítse a szabályt; az, aki kivétel, vagy nem katolikus, vagy nem magyar, vagy pedig nem hölgy, — miután elolvasta a fővárosi hölgyek szózatát, mi az első feladata, mi az első kötelessége ? Az, hogy saját otthonát seperje ki. Azaz, bocsánat: seper- tesse ki, mert katolikus hölgy nem piszkolhatja be a kezét erkölcstelen újság megérintésével. Vagy ha erős lelkű és félti cselédjének lelkét és testét is, megteszi a „tisztogatást“ ő maga, utána azonban mossa és dezinficiálja kezét, családi otthonát! A sepréssel, sepertetéssel, (röviden: nagytisztogatással) tartozik önmagának, férjének, leányának. Igen, Hölgyeim! leányaiknak, fiaiknak, jó hirnevüknek tartoznak vele! És azután ? Ha áldozatos lélek, tisztítson meg más otthonokat is, ahová csak el tud hatni! Vegye el a kától, családok asztalairól a mocsári, rothadt levegőt terjesztő újságokat, folyóiratokat és azonnal tegye helyükbe a megfelelő katolikus, üde, tiszta, májusi levegőt lehelő, pünkösdöt hirdető lapokat. Ez remeke a tranz- missziónak, ugy-e bár ?! — És ezért vétetett és ezért nem sértő a tranzmissziós kerékről vett hasonlat! Erősen kijelentő mondatban állítottam azután, hogy Egerben kevés a friss forrás vizet, katolikus sajtót pártoló, szerető, a tiszta vízben és nem mocsárban fürdő . . . Bár mondatomat megkérdőjeleztem; azt hiszem, nem igen lesz igazam! Mert van ám itt Egerben a Katolikus Sajtóegyesületnek fiókja is, elég szép számú taggal, ahol azután rendesen fizetik is a tagdíjakat! Csaknem azt kiáltom erre az ellenvetésre: Deo Gratias, Heuréka!... ami szinigazság!De engedjenek meg kissé talán bosszankodó olvasóim, én is szinigazat fogok mondani! A Fióknak, melyet egy apostoli lelkű és szivű pap nem ilyen életre alapított meg, tagjai valóban befizetik a csekély 2 korona évi tagdíjat ... és azután ? Azután?! — No igen azután megveszik avagy járatják a: Pesti Hírlapot, Pesti Naplót, az Újságot, Est-et, Világ-ot, Tolnai Világlap-ját, (amely utóbbi, bocsánat, nem bocsánat, a cselédem szellemi nívóján alul van,) a Nyugat-ot, stb. stb. és amiket „otthon“ az erkölcs szentélyében, a családban, olvas a feleség — olvas a diákfiú, és nem ritkán (olyanok lévén e ,,magyar" sajtótermékekben, melyeket még a papa is meg- cenzuráz), olvas titokban a 13—16 éves, fehérszobával rendelkező és bíró leány is! Végeredmény: Katolikus sajtó ... 2 korona, az erkölcstelenséget, rothadást, bacilluso- kat, hitetlenséget hirdető sajtó... 50—60—100 korona évenkint. És a lélek, a szellem, a test megrontása semmi? Ki tudja kifejezni értékben?! A kitérőt megtettem, nem messze van tehát a pont. Nem folytatom. Itt Egerben így van. Nincs másként ma még legnagyobbrészt máshol sem! De lesz! — Igen lesz, mert a hölgyek vették kezükbe e szent ügyet, s ők még „ma is“ bírnak, ha akarnak segíteni. És lehetne nem akarniok?! — Az egri nők utódjaihoz, a katolikus édes anyákhoz és hölgyekhez fordulok tehát és kérem Őket: nem ki a bástyákra, mint hajdan, hanem be a szobákba, be az otthonokba, a sajátjukba ás/És nem kövekkel, szurokkal, forró vízzel (bár az is elkelne) hanem csak „szeretetreméltó rábeszélő képességükkel“ vagy esetleg korbáccsal, pergő nyelveikkel mentsék meg, ami még menthető! Ne az én gyönge szavamat, hanem a fő- városi hasonlelkek szózatát hallják meg és hallgassák meg, főleg pedig értsék meg, mert már nem is Ukalegon ég, mint Trójában, hanem a leányaik fehér szobáinak az ágyat védő, eltakaró függönye. Egri apród. A hét. A nagyhét. Ismét egy hét, amely szép is, vonzó is, megható is. És ezt az emberiség Megváltója tette ilyenné. — Nagy jelentőségű napok, melyeket a nép egyszerű fia is csodálatos dolgok forrásának tart, beillesztette e napok jelentőségét hagyományaiba. És ez szent előtte, éppen úgy, mint amilyen naiv nekünk e napokra vonatkozó hite, melyet meggyőződéseként vall, illetve gyakorol is. * Népi jelentőségre nézve a nagypéntek emelkedik ki e nagy napok közül különösen. Az e napi hiedelmek közül megemlítjük itt a következőket : E napon korán kel a gazdasszony, — mert napfelkelte előtt ülteti el a palántamagot. Az ekkor elvetett magból szép veteméuy lesz; nem bántja majd semmiféle rovar és semmiféle féreg. De az már nagy baj, ha e palántamagra ezen a napon eső esik, mert ez közeli szárazságnak a jele. Különben nagyon meglátszik, hogy ekkor is a gazdaság foglalkoztatja a népet, amennyiben mosás, ruhaszárítás tilos e napon. A jóslat szerint ugyanis akkor a marhadög nem kerüli el a házat és a tehénke bőre kerülhet majd száradásra a ruha helyébe. Nagypénteken sót kell adni a szarvasmarhának, hogy jól induljon a legelő és hogy a télen minél előbb borjúval kedveskedjék a gazdának. De az alkoholistáknak is van egy kedves babonájuk erre a napra. Ha ugyanis a külső munkásember e napon bepálinkázik, nem marja meg nyár folyamán a kígyó, nyugodtan lefekheta kazal tövébe, vagy akárhova az erdőn, vagy pázsiton. * Nagyszombatnak is megvannak a maga szokásai. Tőlünk nem messze, a Hajdúságon, meg az egész Alföldön szokásban van az első harangozáskor az utcajárás kolompokkal, csengetyükkel. így hirdetik a föltámadást! Különösen a gyermekeknek kedves ez; ők tartják fel ezt az ősi szokást a jövőnek. * Husvét másodnapján az öntözködés, a hímes tojások osztogatása, érdekes népi hagyomány. Bebizonyított tény, hogy az ősmagyaroktól származott reánk a tojás-festés, egyszerű módon : a vereshagyma főzetével. Különböző népies motívumoknak lerajzolásával díszítették, tették cifrává a hímes tojásokat éppen úgy, amint az nálunk most is szokásban van. — Persze nem az intelligencia hímes tojásairól van szó, (az már Mórásznál szerzi be a cukorból készült piros-tojást,) hanem egyszerű falusi népünkéről, kiknek ez még kedves őseikről maradt hagyomány. A tojáskultusszal függ össze a kóká- nyolás és a csoklyázás szokása. A kókányolásnál a falu legényei a leányoktól kapott tojásokat dobálják fel és kapják el ügyesen, a csoklyázásnál tojásukat ütik össze; akié eltörik, az a vesztes. A törött tojás a nyertesé lesz, mit azután közprédában fogyasztanak el. * A tömegszenvedélynek váltakozása, csodálatos é* gyakran érthetetlen átalakulása jut eszünkbe e napokban. Az a nép, amely pálmaágakkal és hozsannával fogadja az Isten-embert, pár nap múlva már halált mond a fejére és inkább a gonosz Barabást akarja szabadon bocsáttatni, mint az ártatlan Krisztust. És hányszor megismétlődött már ez a történelem folyamán! Tapasztalhatták különösen azok, akik a tömegeknek aljasabb szenvedélyeit ébresztették föl. Rövid idő alatt az a nép követelte bukásukat (gyakran a fejüket is, és pedig — nem eredménytelenül), amely nem sokkal azelőtt tapsolt nekik és vezéreiként tisztelte őket. A tömeg-rajongásból gyakran lett már tömeg-gyűlölet; gyakrabban, mint az egyéni rajongás átváltozott gyűlöletté. A tömegérzés ugyanis mindig más, mint az egyéni. Lehet például a százezer főből összeverődött tömeg nagyrészt a legjobbakból, — de ha sikerül benne felkorbácsolni a nemtelen érzelmeket, sohasem tudhatjuk, hogy a népitélet micsoda nagy, micsoda végzetes tévedésekre, bűnökre vetemedik. Ezt különösen azoknak kellene megsziv- lelniök, akik mint politikai tényezők izgatnak a nép körében és hangzatos jelszavakkal csinálják a — személyi politikát. * Az antialkoholizmus és az öntözködés. Husvét hétfőjén, amikor a leányos házaknál öntözködik fiatalságunk, nemcsak piros tojással kedveskednek néki, hanem meg is vendégelik. Délelőtt lévén, ital gyanánt ritkán járja a bor, inkább a sör, de leggyakrabban a pálinka. Ezt a körülményt akarjuk a leányos mamáknak figyelmébe ajánlani avval, hogy az előkelő magyar társadalom hölgyeitől hozzánk érkezett alkoholellenes felhívásból közöljük a következő pár sort: „És kérünk titeket igaz, meleg szívvel, hogy a közeledő húsvéti ünnepek alkalmával ne kínáljátok az öntözőket és főleg az ifjúságot alkohollal: hanem virággal. Hiszen ők az emberiség virágai -s az alkohol megöli a virágot. Megöli a test egészségét s a lélek tisztaságát és mindenféle bűn útját megmutatja.“ Ezt a megszívlelendő pár sort a magunk részéről is a legmelegebben ajánljuk hölgyeink figyelmébe.
