Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-06 / 28. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. ===== Kiadőhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 28. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, április 6. Resurrexit!... Az elnémult harangok újból meg- kondultak és messzire hallható érc- szavuk örömet hirdet. A rügyfakasztó, virágnevelő tavasznak fenséges ünnepe, a husvét, megérkezett. Majdnem kétezer év óta ismétlődik ez így minden esztendőben. És a keresztény-világ majdnem kétezer év óta zengi áhítattal a feltámadásnak és a megújulásnak ezen a magasztos ünnepén az örömmel teljes, allelujás zsoltárt: „Föltámadt Krisztus e napon! Alleluja! Hála legyen az Istennek!...“ A szív örül; a lélek magába száll. Ünnepi hangulat, kenetteljes, evangéliumi érzés árad szét az ember egész valóján. És a tavaszi napsugár csókjától fesledező virágbimbók illatát mintha édesebbé tenné az emlékezés azokra a nagy napokra, amelyek mélyen beékelődtek az ókor és vele az emberiség történetébe, és amelyeknek a Megváltó megrázó tragédiája, a megváltás isteni ténye és a dicsőséges feltámadás lett a fenséges következménye. Resurrexit!.. . Az Ur szenvedéseinek, a golgotái kereszt fölmagasztalásának, a feltámadásnak és a népek megváltásának ünnepén ma is okulhatnak a népek és ezek vezetői abból a majdnem kétezeréves példából, amely a názáreti Jézus megmérhetetlen bölcsességéről és minden emberi erőt fölülmúló isteni hatalmáról tanúskodik. Küzdelem volt az: melyben az Eszme volt a győztes a nyers erőszak fölött, és amelyben a szenvedésnek minden kigondolható kínja sem volt képes útját állani az Igazságnak. Ámde nem csupán a keresztény világ ünnepe a husvét. Ünnepel az egész emberiség, sőt vele együtt az egész mindenséget felölelő és magában foglaló természet is. A tavasz ébredésével a feltámadás megváltó gondolata is uj erőt nyer, még az élő hitet nélkülöző, és az emberi mesterkéltség, tudománynak elnevezett, útvesztőjében vergődő lélekben is. Mert minden ki- csinyhitüségnek és kétségeskedésnek egy csapásra véget vet az első meleg, tavaszi — napsugár. A hitben gyökerező megnyugváson kívül, talán nincs is más olyan hasonló fölemelő érzés, mint amilyent egy szép, tavaszi napnak termékenyítő verőfénye varázsol a szivekbe! Ezért ünnep a husvét a természetben is, és ezért tartja a közvélemény a napsugárral érintkező foglalkozást a legszebb s legboldogabb kenyérszerző-munkának. r Es csodálatos! Korunk szelleme, főként a szociál-demokratizmus cégére alatt bujtogató fölforgatók, mennyire befolyásolták éppen azt a néposztályt, amely eddig szinte leküzdhetetlen vágyódást érzett a szabad természet után. Sem a földműves nép, sem az intelligens birtokos gazda nem becsüli ma már Istennek azt a jókedvében alkotott pazar adományát, amit köznyelven természetnek nevezünk, mint ahogyan nem becsüli meg életéveinek — fiatalságát. A falvak népessége egyre apad; a városoké pedig ijesztő mérvben gyarapodik. Mint a sorvasztó láz lopta be magát a nádfödelés és a tornácos udvarházak falai közé az aszfaltos utcák után való vágyakozás. Százával vonul a munkásnép a falu csöndes légköréből a városok egymásra halmozott kősikátorai közé, hogy fölcserélje a madárdalos, virágillatos szabadságot, a gyári műhelyek levegőtlen ketreceivel. Az úri rend is szívesen vesz búcsút az ősi családi kúriától, ha városi hivatalba juthat, ahol csakhamar ide-oda tologatott, játék-bábuja lesz az előretörtető, élni siető társadalomnak. Ez nem jól van így. A rügyező fák, a zöldelő mezők élete a legszebb minden élet között. Az a reménység, Az „EGER“ tárcája. Nagypéntek Kómában. Rómának egyik legnagyobb napja, a nagypéntek, a Megváltó kereszthalálának a napja. A pápa egyszerű gyászöltözetben megy oda a Sixtina-oltár elé, melyen még a gyertyák sem égnek; arcra borul a lépcsőkön és a mély csendben nem hallatszik egyéb, mint a jámbor szivek sóhajtása, akik a Fölfeszített kínjain siránkoznak. Azután az imádságok megható sorozata jön. Krisztus mindenkiért meghalt, jegyese, az Egyház, mindenkiért akar ma különösen imádkozni. Nem zár ki nyilvános imáiból senkit. Majd előhoznak egy egyszerű keresztet. A pápa leveszi róla a fekete leplet, amely- lyel le van takarva, leteszi a szentély közepén elhelyezett oltárvánkosra és akkor leveti magáról még a hímzett miseruhát is, letesz minden díszt. Fehér miseingben, mezítláb, lehajtott fejjel közeledik a feszülethez. Háromszor indul meg és háromszor térdel le előtte, míg odaér. És ezalatt a kóruson eléneklik az Improperi- umokat, a feddéseket. A Sixtinában délfelé már vége van az istentiszteletnek, de a nagypénteki dolgok szemléletének még nincs vége. A Vatikánból az aj- tatoskodók nagy tömege siet a város másik végére, a Szent lépcsők (Scala Santa) és a Szent Kereszt templomába. A Szent Lépcsők templománál, mint a felirat mondja: „Non est in toto sanctior őrbe locus“, az egész földön nincs szentebb hely. Itt van az a 28 fehér márványlépcső, mely valamikor Jeruzsálemben a Pilátus házában volt s amelyen az első nagypénteken négyszer ment föl és alá a halálra keresett Megváltó. Szent Ilona, a Nagy Konstantin császár anyja, hozatta át a kínszenvedés annyi más szent ereklyéivel Jeruzsálemből. A Szent Kereszt templomában meg az Üdvözítő keresztjének egy töredékét őrzik. — „Valóságos darabja annak a nehéz fának, melynek terhe alatt a világ Megváltója összeroskadt, melyen a vére végig csurgott,“ — megőrizve a kősírban a rothadástól, fölemeltetve egy császárnétól, darabokra törve a hitetlenek elől való mentése közben. „Ennek egy darabját, egy császár hozta el a vállán gyalog és mezítláb Jeruzsálemből Alexandriáig, egy másik császár szoborba rej- teté; templomosok hordták magukkal hitetlenek seregén keresztül, véres utat törve számára Konst antinápolytól Rómáig.“ Ez a minden kincsnél nemesebb kincs; ez a minden drágaságnál drágább — ott van elrejtve egy drágakövekkel borított kristály ereklyetartóban, mellette a kereszt feliratának egy része: Nazarenus J... és a keresztre feszítésnek egyik szöge. Nagypéntek délutánján az ájtatoskodók beláthatatlan tömege vonul a Szent Péter templomába. Ma van az utolsó Tenebrae, a lamen- táció, a nagy vezeklés; ma lehet hallani Allegri világhírű Misererejét és ma lehet fogadni a kínszenvedés szent ereklyéivel adott áldást. A lamentációk megkezdése után megjelenik abibornok peniteutiárius, a pápának lelki- ismereti ügyekben egyedüli teljhatalmú megbízottja, kíséretében van a 13 minorita, akiknek templomában rendesen gyóntatni szoktak. Mindannyian odatérdelnek a bibornok trónja elé, aki a vezeklő pálcával sorba megérinti kinek-kinek a fejét. Régebben, mig a pápát világi hatalmától meg nem fosztották, szokásban volt, hogy ilyenkor a pápa egy elitéltnek megkegyelmezett, ma azonban ez a szokás már teljesen megszűnt. Ezalatt a lamentáeió tovább folyik. Eléneklik a „Sicut ovis ad occisionem . . .“ bá-
