Eger - hetente kétszer, 1912
1912-03-30 / 26. szám
1912. március 90. EGER. (26. sz.) 3 zött tévelygő „célja“ csődöt mondott akkor, midőn a sok száz isten mellett, benső erőktől kényszerítve, oltárt emelt az ismeretlen istennek, vagyis a pogány világ odaállott a kereszténység mellé. És ez az „ismeretlen Isten“ változtatta át a világot rövid kétezer év alatt; átváltoztatta pedig úgy, hogy a Krisztus előtt letűnt soksok évezer (minél többet mondanak a tudósok, minket annál erősebben igazol) bizony aligha ismerne reá. Fölösleges kutatni, mert hiszen általában ismeretes, hogy mit tett a keresztény kultúra, de azt bizonyosra vehetjük, hogy ha ezt el tudnák söpörni, csak a pogány kultúra jöhetne utána. Hogy pedig ez mit hoz, fényesen igazolják a hitetlen nagy elmék: Johnson a hazajáró lelkekben, Rousseau a 13-as szám szerencsétlenséget hozó erejében hitt; Wolney az álmokat magyarázta; Helretius szentül hitt a kártyavetőnek és Voltaire rettegett a csodáktól... * Rágalom az, hogy a keresztény kultúra megbontja a nemzet egységét. Sőt ellenkezően! A Golgota tövében találkoznia kell minden pozitív vallást hivő magyarnak; együtt kell törekedniük a győzelemre s együtt kell győzniük — mint azt egy tiszamenti református pap irta vármegyénkből Krüger Aladárnak, kit csak az újságokból és a keresztény kultúra szolgálatában kifejtett tevékenységéről ismer. A hét. Pörösködö Magyarország. A magyar nemzet ősidőktől szeret pörlekedni és bizony alig használt neki valamit az olyan szelíd figyelmeztetés, mint az Arany Jánosé a fülemüle-pörben. Pereskedünk mi, akár kell, akár nem; a magyar nem engedi a jussát még akkor sem, ha — egész vagyona utána megy. Innét van azután, hogy például — mint most közli egy jogi szaklap — a múlt esztendőben 432.990 sommás pert tárgyaltak le a bíróságok. Mivel pedig minden ilyen pörben legalább két érdekelt fél van: minden 20-dik magyar ember érdekelt volt e téren. A végrehajtások száma 360.058 volt, vagyis minden 55. emberre esett egy. Beperesítettek a múlt év folyamán 96.983 váltót; érdekelve volt tehát e téren minden 200. ember. Bűnügy 424.631 (közöttük 36.764 komolyabb jellegű) került tárgyalásra a 385 járásbíróságon, 67 törvényszéknél, illetve 11 kir. Ítélőtáblánál. Ha e számokat csak úgy nagyjából összeadjuk, a summa ez : jogát kereste a közönség 954.604 esetben (a 38.283 válóperrel együtt pedig) kerekszámban s egy miUiószor. Ha azután meggondoljuk, hogy legalább két ember az érdekelt minden pörben: legalább két millió honpolgár érdeke forgott kérdésben az igazságszolgáltatás tényezőinél. Ez más szóval annyit jelent, hogy szép Magyarországon minden 10. ember pörösködött a múlt esztendőben. És még azt mondják, hogy nem boldog a magyar! * Hevesmegyei munkások Fejérmegyében. Egyik előkelő budapesti lap közgazdasági rovatában olvastuk e héten a következőket: „Palóc munkások Fejérmegyében. Székes- fehérvárról jelentik: Pappenheim Szigfrid grófnak iszkaszentgyörgyi uradalmába tegnap ötven palóc-család érkezett Hevesmegyéből, valamennyien nyári kerti munkára. A palócok késő őszig maradnak itt az uradalomnál, a hol nyáron többször volt már bércharc a gazdasági munkások és az uradalom között. Május hónapban még húsz család érkezik Iszkaszentgyörgyre ugyancsak Hevesmegyéből.“ Nem érdekes ez? Hevesmegyéből Dunántúlra mennek a gazdasági munkások, mert ott már többször volt bércharc; viszont Hevesben is volt már arató-sztrájk és komoly munkás- mozgalom. ügy látszik, hogy idegenben kezes báránnyá lesz a magyar munkás. így talán legjobb lesz, ha a mi földbirtokosaink meg — Fejérmegyéből szerződtetnek munkásokat. * A vidéki hirlapirást sokszor teszik nevetségessé még akkor is, mikor nemes hivatását teljesítve, komolyan és alaposan dolgozik a köz érdekében. És vannak elfogult, mindent lekicsinylő emberek, akik fennen hirdetik, hogy ők sohasem olvasnak helyi lapot. Mintha bizony az érdem volna és mintha ez Kiemelné őket a szürke, a mindennapi emberek soraiból! Magunk is belátjuk, hogy a jó „provinc“ sajtója sokszor dolgozik igen gyönge eszközökkel és éppen elrettentés okából mutatunk az olyan esetekre, aminők itt következnek. Egyik megyei laptársunk ötsoros hírben foglalkozik avval, hogy X úrnak két darab sertése van, melyek egyenkint 3 métermázsásak. — Ezek az aprólékos dolgok szintén ér- I dekelnek engem. . . Nem mondhatna még el egynéhányat ? — Ha úgy kívánja, Mr. Holmes: Hosmer Angel nagyon félénk volt és velem is inkább este sétált, mint nappal. Nagyon visszahúzódó természetű úri ember; a hangja gyenge, de tiszta csengésű; nagyon jól öltözködött, tiszta és egyszerű volt, csak gyönge a szeme és azért fekete szemüveget viselt a napfény ellen. — Mit csináltak, mikor Mr. Windibank, az Ön mostohaatyja, ismét Franciaországba ment? — Mr. Hosmer Angel ekkor megint eljött hozzánk s azt ajánlotta, hogy lépjünk házasságra az ő távollétében. Rendkívül komoly volt; megesketett engem a bibliára, hogy, bármi történjék is, hű maradok hozzá. Édes anyám igen kedvelte őt s igy beleegyezett a házasságba. Megígérte azt is, hogy atyámmal majd elintézi az ügyet. Mégsem akartaim ily fontos lépést titokban, az ő tudta nélkül megtenni s azért írtam neki Bordeaux-bá, de a levél visz- szajött, mert atyám már elutazott onnan. Az esküvőnek a Szt. Megváltó templomában kellett volna végbemennie, a King’s Cross közelében és azután a Pancras-hotelbe akartunk menni reggelire. Hosmer kocsin jött hozzánk, amelyet nekünk kettőnknek átengedett és ő maga egy másikban követett minket. A templomhoz érve, kiszálltunk kocsinkból, de Hosmert hiába vártuk: nem volt kocsijában. Eltűnt és a kocsis sem tudott, fel világosítást adni. Ez múlt pénteken történt s azóta semmit sem tudtam, ami erre az ügyre világot vethetne. — ügy látszik, Önt csúful becsapták, mondá Holmes. — Óh nem, uram! 0 nagyon jó és igen kedves ember! Ilyet nem tett; inkább azt hiszem, az az előre nem látható baj érhette, amelyre esküvőnk előtt célzott. — Mit szólt mindezekhez az édesanyja ? — Nagyon félt és azt mondta, hogy ne is beszéljünk többé erről az ügyről. — És az atyja? Elmondta neki is? — Igen, de úgy látszik, hogy ő is azt hitte: valami történt Hosmerrel és még fogok róla hallani, mert mi érdeke lehetne valakinek abban, hogy elvezet a templomig s azután ott hagy. Ha esetleg pénzt kölcsönöztem volna neki, vagy ha elvett volna, hogy a pénzemhez jutva elszökjék, abban lenne valami ok; de ő igen jómódú volt, aki sohasem törődött az én vagyonommal. És most mégis mi történhetett vele? Miért nem ír nekem? Rettenetes a helyzetem... Azóta se éjjelem, se nappalom. — Azután kivett egy zsebkend és keservesen zokogni kezdett. — Miss M. Sutherland, én elvállalom az ügyet és azt hiszem, végére is járok a dologEgy másik pedig egész komolyan közöl ilyen szini-kritikát: „A társulat bül-bül szavú csalogánya vagy ahogy a közönséges lelkek mondják „primadonnája“ N. N. uriasszony (igazgatóné.) Hamis a szeme, aranyos a szája, kicsi a lába, észbontó a táncza egyszóval született művésznő, ki megérdemelné, hogy rózsával hintsük tele párnáját. Tele ambicióval, tele tűzzel. Mindezek természetadta tulajdonságok ugyan mik- dicséretre nem számíthatnak, de igenis dicséretet érdemel az a velük párosait jóakarat, mely nem tekintve az ürességtől kongó termet, a rossz acuszticát, a primitiv öltözöt stb. minden szerepében a legtökéletesebb illúziót nyújtja az értelme hallgatóknak, ha a társulat többi nőtagjaitól volna is valami kívánni valónk azért bőven kárpótol bennünket.“ Persze, persze, ha ilyen dolgokkal, vagy ilyen fogalmazásban (mert idézetünk hajszálig egyezik az eredetivel) bírál a vidéki sajtó: ne csodálkozzunk, hogy a tisztes igyekezet is csak nehezen talál kellő méltatást, vagy elismerést. * A pornográfia ellen, A Pornográfellenes Liga a múlt héten tartotta meg második kongresz- szusát Párisban, a Társadalmi Muzeum nagytermében. A gyűlés elnökei Comte Louis, Saint- Étienne lelkésze és Bérenger René szenátor voltak. Bérengernek, a Liga elnökének, üdvözlő szavai után Pouréty előadó mutatott rá a pornográfia rohamos terjedésére. Utána Bureau, az Institut Catholique tanára, szólalt föl és erős szavakkal ecsetelte azt a veszedelmet, amely Franciaországot a neo-maltuzianizmus részéről fenyegeti. Három város: Ronbaix. Tour- coing és Creusot példájával bizonyítja ezeknek a nemzetellenes és erkölcstelen tanoknak káros hatását. Ronbaixban 1897-ben 3837 gyermek született, 1906-ban a születések száma már csak 2568 volt. Tourcoingban 1898-ban 2445 születés történt, 1906-ban pedig csak 1675. Végül Creusotban 1893-ban 28.229 lakosra 855 születés esett, 1904-ben pedig 30.000 lakosra csak 592. E rideg statisztikai adatok megdöbbentően világítanak be a francia társadalom bizonyos rétegeinek erkölcsi világába. Minden kis hetilapot, melynek csak 3—400 előfizetője van, legalább is két-háromezer ember olvas. Ha rossz ez a lap: 2—3000 embert ront minden száma; ha jó: ugyanannyit oktat és nevel. nak, csak arra kérem, ne foglalkozzék többé evvel az üggyel és próbálja Mr Hosmer Angelt egészen elfelejteni, mert, úgy. hiszem, többé nem igen találkoznak. — De vájjon mi történhetett akkor vele? — Erre is megfelelek majd később; most pedig szabad néhányat kérnem azokból a levelekből, amelyeket most nélkülözhet ? — Múlt szombaton a „Chronicle“-ben egy hirdetést is tettem közzé ... Itt van négy levele is. A címem pedig: 31. Lyon-Place, Camberwell. — Miután Mr Hosmer cimét nem tudja, legalább megtudhatom az Ön atyjának hivatal- cimét? — A Westhouse és Marbank-cégnél van a Fenchurch-utcában. — Köszönöm. Most az egész ügyet ismerem és csak arra kérem, felejtse el az egészet. Ha hivatom, legyen kegyes hozzám elfáradni. — Azt nem Ígérhetem, hogy elfelejtem Hosmert, mert én hiven kitartok mellette; értesítését azonban köszönettel veszem. Erre a mi uj ismerősünk, a leveleket hátrahagyva, szomorúan, de kissé megnyugodva távozott., — Érdekes eset, — mondá nekem Holmes, — de sokkal érdekesebb maga a hősnője, akit igazán sajnálok. (Vége következik.)
