Eger - hetente kétszer, 1912

1912-03-30 / 26. szám

*

«

Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona.

Fél évre

_____ 5 »

N

egyed évre _ 2’60 » Egyes szám ára 10 fillér.

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■■■■...........- intézendők. ==;

K

iadóhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1912. — 26. szám.

XXXV. ÉVFOLYAM. =^— Szombat, március 30.

Papiros rendészet.

(<■£€) Annyi a szabályrendeletünk, mint rostán a lyuk. És ez mind a lakosság személy- és vagyonbiztonságára, erkölcsi és anyagi érdekeire vigyáz! Ebből a szempontból tehát nincs és nem is lehet semmi kívánni való; csak éppen az a hiba, hogy senki sem veszi komolyan ezeket a szabályrendeleteket. Azok sem, akik megalkották, és azok sem, akik miatt, vagy akiknek érdekében paragrafusokba szedték a tilalmakat. ügy vagyunk a városi szabályrendeletekkel is, mint a törvényekkel: a sokaságuk miatt alig ismerjük őket és igy lépten-nyomon beléjük ütközünk.

Itt van például az építési szabály- rendelet. Ki respektálja? Senki. Építkezik mindenki úgy, ahogyan neki jól esik; azzal födeti a házát, amivel tetszik. (Legföljebb az első építési körben él egy kis raífinériával: előbb egyik felét zsindelyezteti be a háza fedelének és csak a másik esztendőben keríti sorát a másik felének; mert igy csak „foltoztat“ és nem új födél készül, a- melynek okvetetlenül „ tűzálló anyag “ -ból kellene lennie.) Maga a városi hatóság is kontrakarrirozza a saját szabályrendeletét, mert bár kimondja a 49. §-ban, hogy „az első építési kör területén fa-raktárak felállítása semmi esetre nem

Az „EGER46 tárcája.

Az eltűnt vőlegény.

A. 0. Doyle után angolból Schiff Péter dr.

— Kedves barátom, monda Sherlock Holmes — amikor egy délután együtt ültünk Baker- street-i lakásán — az élet maga sokkal idegenebb és ismeretlenebb, mint bármi más, aminek feltalálására, megismerésére az emberi elme csak képes. Ha mi ketten ezen az ablakon keresztül repülhetnénk, el messzire, a nagy világvárosfölé és betekinthetnénk azokba a furcsa dolgokba, tervekbe és egymásba ütköző célokba, amelyek elénk tárulnak, az események csodálatos láncolataiba, amelyek nemzedékek óta működnek és a legellentétesebb eredményeket hozzák létre: belátnék, hogy teljesen haszontalanná és fölöslegessé teszik a gondoskodásnak és előrelátásnak következtetéseit.

— Az ügyek közt, amelyekkel most foglalkozom, egyik sem érdekes valami nagyon, bár fontosságukat tagadni nem lehet, nem véve j ki azt sem, amellyel tegnap Marseiílesből bíztak meg. Mindamellett lehetséges, hogy néhány perc múlva valami érdekesebb ügyem is lesz, mert ez klienseim közül való, vagy pedig véletlenül nagyon csalódtam volna.

Fölkelt helyéről, az ablakhoz lépett és a

engedélyezhető“ — ebben az építési körben mégis — két fa-raktár van. (Egyik a Vásártéren, másik a Baktai- úton!)

Szakasztott igy vagyunk a többi szabályrendelettel is. Szigorúan tilos pl. a cselédleányoknak a portörlő-ruhát az ablakon keresztül az utcára kirázni, és — délelőttönkint egyetlen utcán sem mehetünk végig anélkül, hogy a törlőruhák porfellegét élveznünk ne kellene. A házak előtt az aszfalt gyalogjárót is tisztogatni kell, nyáron a portól és sártól, télen pedig a hótól és jégtől. És ugyan megteszik-e? Lármázni, ordítozni sem szabad a város területén. Hanem azért a pereces-inas, a sóskifli- árus, a házaló, a drótostót, a kőporos leány, az üvegestót és az ujságelárusító rikkancs akadály nélkül végezheti tüdőgyakorlatait. Sőt azt sem kifogásolja senki, hogy a földműves legények és leányok nyolcával-tizóvel összekapaszkodva nótázzák végig a város utcáit. A kocsisok sebes hajtásáról, a legnépesebb utcákon, nem is szólunk; az immár rendszeressé vált vasárnapi verekedésekkel sem foglalkozunk; azt azonban nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a piacon drága pénzért árulják a hamisított vagy romlott élelmiszereket és az éretlen gyümölcsöt. Pedig ez sem szabad!. .

füstös utcán járókra figyelt. Vállán át én is kinéztem és a másik oldal gyalogjáróján láttam egy magas termetű hölgyet, nehéz boával, széles karimáju, bolyhos tollal díszített kalapban. Látszott rajta, hogy izgatott; a mi ablakainkat figyelte, majd hirtelen elhatározással átjött az utcán és néhány perc múlva már csengőnk éles hangját hallottuk.

— Előre sejtettem, hogy feljön, — mondotta Holmes, cigarettáját tűzbe dobva — ha valaki ily sokáig küzködik önmagával, az rendesen valami „affaire de coeur“-t jelent. E hölgy tanácsot akar, bár lehet, hogy ügyét nem is mondhatja meg egész nyíltan. Ha a férfiú nagyon igazságtalanul bánt a nővel, akkor már határozott lépésekkel szokott ide jönni. Ez is szerelmi ügy lesz, de a hölgy nem indulatos, hanem inkább bánatosnak látszik. De itt van ő maga; majd megoldja a rejtélyt személyesen.

Alig hogy ezt kimondta, a szolga bevezette Miss Mary Sutherland-ot, aki félénken körültekintve lépett Mr. Holmes elé; azonban a ! kedves fogadtatásra csakhamar nyugodtabb lett és leült egy karszékbe, mig barátom vele szemben helyezkedett el és néhány pillanatnyi éles megfigyelés után ő kezdett beszélni:

— Nem gondolja kissé veszélyesnek, hogy rövidlátó voltának ellenére is oly sok gépíró- munkát végez ?

Egyszóval nálunk a sok szabály- rendelet csak írott malaszt és a közrendészet alig egyéb, mint — papiros rendészet.

És most ismét új szabályrendelet készül. A 'prostitúciót és a korcsmák záróidejét akarja szabályozni a hatóság. Szép törekvés. Csakhogy nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy ezzel az uj szabályrendelettel csakugyan a prostitúció és a korcsmák erkölcsi mételyét szorítják korlátok közé. Dehogy. Eddig sem volt megengedve a fajtalankodás és mégis virágzik a prostitúció. Most is vannak záró-órái a korcsmáknak, vendéglőknek és kávéházaknak, azért mégis akár reggelig fosztogathatják az ittas, vagy kártyázó vendégeket — zárt ajtók mögött — a szeparékban. Ezután majd nyíltan fosztogathatják. Mert a tervezett uj szabályrendeletnek az a slágere, hogy a záróórákat bármelyik posztoló rendőr is meghosszabíthatja — bizonyos díj lefizetése ellenében.

Persze, ez a díj a város jövedelmeit fogja szaporítani. Csökkenti majd a pótadót és csupa boldogság lesz az élet, ha ugyan ezzel is úgy nem járunk, mint általában minden szabályrendeletünkkel, hogy t. i. — írott malaszt marad.

És — tudja Isten — ennél az egy esetnél talán nem is lenne rossz, ha

— Igen, eleinte én is goudoltam, de most már oly ügyes vagyok, hogy megtalálom a betűket nézés nélkül is.. . De, úgy látszik, Ön már ismer engem, mert különben honnan tudná ezt.

— Téved, kedves kisasszony, de az az én foglalkozásomhoz tartozik, hogy egyet-mást igen gyorsan meg tudok állapítani és ha nem tévedek, ezt Miss Sutherland is elhiszi, mert különben miért keresett volna most fel?

— Azért jöttem Önhöz, mert Mrs. Ethe- rege-től hallottam : mily könnyen és gyorsan találta meg az ő férjét, amikor a rendőrség már elveszettnek, sőt halottnak hitte. Szeretném, ha értem is megtenné ugyanezt, Mr. Holmes. Van 100 fontnyi évi jövedelmem, amihez keresek valamit gépírással is, de mindent szívesen odaadok Önnek, csak mondja meg, hol van Mr. Hosmer Angel.

— Mondja el az esetet, amiért hozzám jött, mondá Mr. Holmes tekintetét reám vetve, figyelmeztetésül, hogy kellő komolysággal hallgassam meg én is, mert érdekesnek látszik.

— Igen, azért jöttem el hazulról, egyenesen ide — mondá kissé félénken Miss Sutherland — mert az a nemtörődömség, amit Mr. Windibank-ben tapasztaltam, már-már valósággal bosszant. Mr. Windibank a mostohaatyám és ő.sem a rendőrségre nem akart menni, spm ide Önhöz, mert szerinte itt ember nem segít-