Eger - hetente kétszer, 1912

1912-03-20 / 23. szám

1912. március 20. EGER. (23. sz.) 3 Fényes példa erre az Est, amelyből napon­kint 400 (nésryszáz) példány érkezik és fogy el Egerben! Pedig hát ez az újság éppen nem vallja Deák Ferencnek egyetlen szakaszból álló sajtótörvényét: csak igazat szabad Írni. Sőt ezt keresi legkevésbbé, és mégis — vagy talán: éppen ezért — csak úgy kapkodják. Hogy pedig a rémes, a hátborzongató ese­mények mennyire fokozzák az érdeklődést, ab­ból látszik, hogy a keddi és szerdai számból nem 400, hanem 600 példányt küldött Egerbe az Est kiadóhivatala. És elkelt mind a 600 példány; sőt any- nyira érdeklődtek a szerencsétlen halálraítélt lelki vergődése iránt, hogy a vége felé már 10 fillérért árulták élelmes rikkancsaink a 4 filléres lappéldányokat. * A hazafias bankettek csak nem akarnak sike­rülni. Ma már nem vonzanak úgy, mint ré- gente. Jó, hogy ha az Egri Dalkör létszáma mellett 40—45 embert össze tudnak szedni a március tizenötödiki társasvacsorára. Ideje lenne már, mint azt különben ta­valy is hangoztattuk, hogy valami más ünnep- lési módot állapítson meg a Kaszinó és ne társasvacsorán hallgasson végig a kis számú közönség egy csomó hivatalos és nem hiva­talos dikciót. Mégis csak többet érne talán, ha valami előkelő műsorú ünnepély keretében emlékez­nénk meg a magyar sajtószabadság szüle­téséről a finomabb Ízlésű közönség számára! HÍREK. Eger, 1912. március 19-én. Tájékoztató. Március 20. Katonai utóállitás Hatvanban. „ 24. Az Egri Club műkedvelő-előadása. „ 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. „ 25. A Kát. Patronázs-egyesület alakulása. „ 26. Megyegyülés. „ 26—27. Országos vásár Pásztón. „ 26—27. Országos vásár Erdőteleken. „ 30. Eger város közgyűlése. „ 31. Virágvasárnap. Tűzoltóink közgyűlése. Önkéntes Tűzoltó- és Mentő-Egyesületünk vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta közgyű­lését az őrtanyán Jankovics Dezső kir. tanácsos elnöklésével. A parancsnokság jelentését a tűzoltói mű­ködés 39. és a mentőegyesületi tevékenység 15. évéről Gröber Ferenc parancsnok terjesz­val felülemelkedett a jobb műkedvelők átlagos színvonalán. Kövér László karikatúrájánál kívánni se lehetett jobbat, mert egy hozzáértő megjegyzés szerint olyan jó volt, „mintha őróla mintázta volna Herczeg a maga Kosniczkiját.“ Szabó Béla (Hortovay), kivált eleinte, kifogástalan krakéler volt; Orosz Tibor pedig a Latorka kis szerepében keltett őszinte derültséget. Bartha István (plébános) akár nyilt színen is tapsot kaphatott volna remek alakításáért, de figyelmet érdemlő volt a Farkas Dezső (Bálint) játéka is. A kisebb szerepek személyesítői (Csernay — fíhédey Károly, Nagy — fíhédey Gyula, Ko­vács — Stolcz Zsigmond, Rigó — Elekes Mihály, szerkesztőségi szolga — Hosszufalussy F., Tánc- rendezők — Fógel Zoltán és Jecs Gyula) mind nagy figyelemmel és nem csekély sikerrel já­rultak a kiváló eredményhez, mely általános és elsőrangú volt. Valamennyi szereplő rászolgált az elisme­résre, de leginkább megérdemelte az őszinte ünnepeltetést Madarász Flóris dr., akinek fárad­hatatlan buzgalma létrehozta a pompásan si­került előadást. tette elő. E jelentésből kiemeljük a követ­kezőket: Az egyesület élő alapró tagjainak száma 19, a pártoló tagoké 350; működő tag volt 51, fizetéses tűzoltó 6. A lefolyt évben 38 esetben vonult ki az őrség tűzesetekhez; és pedig: tetötűzhöz 9, belsőtüzhöz 7, kéménytűzhöz 11, mennyezet- tüzhöz 1, kazal-tűzhöz 1, trágya-tűzhöz 1, élőfa-tűzhöz 1, rövidzárlat által előállott tűz­höz ügy időben) 3 és vaklárma folytán 3 eset­ben. Ezenkívül kivonult az őrség 1 fecskendővel a beseuyőteleki tűzvészhez is. Szinházőrségnél 226 esetben 6—6 emberrel teljesített szol­gálatot. Közmunkára 1284 esetben használta fel fogatait a város és a nyár folyamán az egyleti fogatok a város utcáit öntözték. Díszkivonulás kettő volt, u. m. Kállay Zol­tán dr., főispánnak v. b. t. tanácsossá történt kineveztetése, továbbá Majzik Viktor alispán, vármegyei szövetségi elnöknek 10 éves alispánt jubileuma alkalmából rendezett szerenádon. Mentési szolgálata volt 95 esetben, a me­lyek a következők: baleset 31, belső baj 35, bénulás 6, szúrás 2, lövés 1, szélhüdés 4, mér­gezés 1, elmezavar 4 és egyéb 11 eset. Ezenkívül 52 esetben szállítottak hullát. A mentéseknél legtöbb esetben Czigler Henrik dr. mentőparancsnok működött közre. A lefolyt évben tartott az egyesület egy rendes közgyűlést, 2 parancsnoksági és 7 vá­lasztmányi ülést. A működő tagok kiképzésére tartottak 5 tiszti-, 1 disz- és 12 rendes gyakorlatot, végül 1 templomi és 2 menet-gyakorlatot. Június 28-án osztották ki a szolgálati érmeket, mely alkalommal: XXV éves érmet kaptak Antalffy Pál szív. őrparancsnok, Elek János tb. szakaszparancsnok, Bodnár Janos és Papp József őrparancsnokok. XX éves érmet kaptak Giósz Kálmán dr. szöv. alelnök, tb. parancsnok és Maczki Valér dr. egyesületi pap. XV éves érmet kapott Generál István mászó őrparancsnok. X éves érmet kapott Szabó Ödön dr. egye­sületi orvos. V éves éyrnet kaptak Tóth Ágoston pénz­táros, Grósz Ármin rajvezető és Csóka Antal szivattyús. Az egyesület küldöttség útján vett részt a veszprémi orsz. tűzoltó-nagygyűlésen. A múlt évben úgy, mint előző években is, a cs. és kir. 60. gy. ezred legénységéből 30 embert és a m. kir. 10. honvéd gyalogezred legénységéből 24 embert képezteü ki a tűz­oltási szakismeretekre 13—13 esetben, 2—2 óránként. A működő tagok száma folyton szaporodik s ezeknek állandósítása, úgyszintén a pártoló tagok számának növesztése egyik főtörekvése a parancsnokságnak, valamint az is, hogy a ki­képzés terén megfeszített erővel munkálkodjék s így hivatásának minél inkább megfelelhessen az egyesület. Á jelentés végül hangulatos szavakban emlékezik meg Kösztler József dr. távozása al­kalmából az ő 37 éves tűzoltói működéséről; kit elismerésének kifejezéséül örökös választ­mányi taggá választott a közgyűlés. A közgyűlés köszönettel vette tudomásul a parancsnokság jelentését, a múlt évi szám­adásra megadta a fölmentvényt és elfogadta az 1912. évi költségvetést. Személyi hír. Samassa József dr. bíbornok- érsek szombaton (16-án). rövidebb tartózkodásra Budapestre utazott. Kíséretében volt titkára, Kriston Endre. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Székely Tibor egri törvényszéki joggyakornokot a balas­sagyarmati törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. József napján, bíbornok-érsekünk névünne­pén, ma délelőtt 9 órakor ünnepies nagymise volt a főszékesegyházban, melyen a vármegyei, városi és más tisztviselői kar, valamint a közös és honvéd-tisztek, az iskolák tanári kara és tanulóifjúsága is részt vett. Az ünnepies nagy­misét Dutkay Pál apát-kanonok mondotta nagy segédlettel. Iskoláinkban szünet volt e napon. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Lenk Hugó dr. gyöngyösi járásbírósági albirót, saját kérelmére, az erzsébetfalvi járásbírósághoz he­lyezte át. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. Vasárnap délután a fógimnáziumi ismeretter­jesztő előadások iránt állandóan érdeklődő díszes és nagyszámú közönség előtt Kassuba Domokos c. főigazgató tartott tanulságos, a közönség érdeklődését mindvégig lekötő, esz­mékben és erkölcsi tanulságokban gazdag elő­adást. Előadásának ezen első részében azt kutatta, hogy káros e, vagy hasznos a fény­űzés. Nehéz e kérdésre megfelelni. A fényűzés nem csupán a tisztes életmód erkölcsi törvé­nyeit és társadalmi szabályait, hanem az ipari és művészi termelés irányítását is érinti. Nehéz a kérdés tárgyalása azért is, mert nem könnyű a fényűzés fogalmát szabatosan meghatározni. A tudós előadó szerint fényűzés minden olyan fölösleges dologra való költekezés, mely meg­haladja, amit egy-egy nemzet társadalmának közvéleménye — az életmódnak a megélheté­sen felül való tisztességére és kellemes vol­tára nézve — lényegesnek tart; nagyon vál­tozó dolog tehát; határa abban a mértékben tágul, amint az emberi társadalom gazdagszik és finomodik. Ezután érdekes, tanulságos pél­dákon mutatta ki, hogy a fényűzés fogalmának köre az idő, az ország és a társadalom osztá­lyai szerint mennyire változó. Egy-egy társa­dalmi osztály luxustárgyai a következő kor­szakra, vagy az alsóbb osztályra nézve lassan- kint — ha nem is éppen a közszükséglet tár­gyaivá, de legalább — az illendőség, vagy a tisztesség feltételeivé válnak. A fölösleges után való vágy, melyből a fényűzés fakad, bennünk van, velünk születik. Megvilágítva a fényűzés kérdésének erkölcsi és gazdasági ol­dalát s kellően kidomborítva, hogy a fényűzést, mint a szépnek, az ízlésesnek a szeretetét sem az egyik, sem a másik szempontból elítélni nem lehet: áttért a fényűzés fogalmi körének a műveltség haladásával kapcsolatos terjedé­sére. Az ablaküveg, a tükör, a zsebkendő, az esőernyő régente fölösleges, haszontalan, drága fényűzési cikkek voltak, ma pedig a minden­napi élet elmaradhatatlan szükségletei. — Yan egészséges, okos fényűzés és van oktalan. Okos és egészséges a fényűzés azoknál, akiknek ép, egészséges a lelkök; beteges, oktalan a beteg lelkeknél, kik nem tudnak mértéket tartani s mindenben túlzásra törekszenek. A fényűzés különböző korszakairól szólva, rámutatott a kezdetleges korok fényűzésének Ízetlenségére és szertelenségére. Érdekesen jellemezte a művelt nemzetek fényűzését; megkapó képét rajzolta anuak a fényűzésnek, mely XIV. La­jos udvarát annyira vonzóvá tette. Később a forradalom a főnemességet elpusztította, de az ízlését, finomabb szokásait nem semmisítette meg. Terjedt tovább, lefelé, egyre szélesebb gyűrűkben és az egykori arisztokratikus fény­űzésből kifejlődött a mostani, demokratikus fényűzés. A közönség fokozódó érdeklődéssel hallgatta a tartalmas és érdekes művelődés- történeti vonatkozásokkal gazdagon átszőtt előadást; midőn pedig az előadó — avval az Ígérettel, hogy a következő vasárnap a modern fényűzésről fog szólani, — előadását befejezte, lelkes éljenzéssel és tapssal köszönte meg az élvezetes órát. Főpásztorunk és a Diákgyűlés. Bíbornok- érsekünk a Kassán tartandó Országos Katolikus Főiskolai Diákgyűlés fővédnökségét elfogadta és a költségekre, buzdító sorok kíséretében, 100 koronát küldött. Hazafias ünnepséget tartott az Egri Keresz­tény Szociális Egyesület vasárnap délelőtt ‘/,11 órakor saját helyiségében. Az ünnepséget az egri tanítóképző ifjúságának énekkara nyitotta meg a Himnusszal és zárta be a Szózattal, Zsasskovszky Károly énektanár vezetése mellett. Ünnepi beszédet Róvó Lajos egyesületi alelnök mondott 1848. március 15-dikének jelentőségé­ről; kiterjeszkedett a sajtószabadság áldásaira, de reámutatott arra a tömérdek bajra is, amely a sajtószabadosság révén jelentkezik. Az egye­sület földműves tagjai közül szavaltak: Nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom