Eger - hetente kétszer, 1912
1912-01-10 / 3. szám
2 EGER. (3. sz.) 1912. január 10. iparkamara most a maga részéről megválasztott tagok névjegyzékét közölte a törvényhatósággal, mely szerint a hevesvármegyei ipartanácsba rendes tagokul Tancsa Lajost és Ká- nitz Dezsőt, póttagokul pedig Balkay Istvánt és Hecser Bélát küldötte ki. Eszerint a vármegyei ipartanács rendes tagjaiban mi sem változott a múlt évi viszonyokhoz képest; póttagjaiban pedig annyi a változás, hogy a kamara lisztáján az idén Balkay József helyett Balkay István szerepel. Az automobilok hatósági védelme. A folytonosan fejlődő közlekedési viszonyok egyre sűrűbbé teszik az automobil-járatokat, amelyeknek azonban — némely vidéken — a lakosság között igen sok az ellensége. Ezek az elégedetlen elemek vasszögeket és vasdarabokat dobálnak az úttestre az automobilok elé, amik fölhasitják a levegővel fólfuvatott gummi- kerekeket és igy az üzemre képtelenné teszik az automobilokat. Az alispán most körrendeletét adott ki az automobilok védelmére. A községi elöljáróknak kötelességévé tette a szándékosan kárt-tevők megfigyelését és följelentését; a fő- szolgabirákat és rendőrkapitányokat pedig fölhívta, hogy a följelentett kártevők e’len a törvény teljes, szigorával járjanak el. Bonyodalmak a közpénzek körül. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága a legutóbbi közgyűlésén — tudvalévőén — elrendelte, hogy a vármegyei közpénzeknek 40 %-a a Hevesmegyei Takarékpénztárnál, 40%-a az Agrár- Takarékpénztárnál és 20%-a az Egri Takarék- pénztárnál helyezendő el 4'15%-os kamatra és pedig akként, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetnél — amelyet az állam úgyis bőven ellát pénzzel — letétben levő pénzek is ugyancsak az emlitett három egri pénzintézetnél helyezendők el. Mint Tiszafüredről jelentik, ezt a határozatot Veisz Gáspár megyebizottsági tag megfölebbezte a belügyminiszterhez és pedig azért, mert „a mostani pénzügyi viszonyok mellett nevetségesnek tartja 4’15 %-ra vidéki pénzintézeteknél ilyen nagy összeget betétként elhelyezni.“ — A világért sem akarunk mi most a vidéki pénzintézetek és a társadalom nehéz megélhetési viszonyainak rendezéséhez szükséges erőforrások érdekében szociál-politikai fejtegetésekbe bocsájtkozni; ezt megtettük és megtesszük máskor és más alkalommal. Hanem azt nem hallgathatjuk el, hogy olykor-olykor az is pozitív élvezet, hogy az ember nem belügyminiszter, akinek még ilyen fölebbezésekkel is muszáj bíbelődni. Egyhavi közigazgatás. — A közigazgatási bizottság ülése. — Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, január hó 8-án délelőtt 10 óraaor tartotta idei első havi ülését, amelynek legfontosabb tárgya a bizottság küldöttségeinek, választmányának és albizottságainak megalakítása volt. Az ülésen Kállay Zoltán dr. valóságos belső- titkos tanácsos, főispán elnökölt és a bizottság mindenek előtt a szokásos havi jelentéseket vette tudomásul. Ezek során a vármegyei tiszti főorvos azt jelentette, hogy Eger és Gyöngyös városokban a vörheuy-jarváoy csökkent, úgy, hogy újabb megbetegedési eset az utóbbi időben nem történt. Az állategészségügy is kedvező. A száj- és körömfájás megszűnt. A kir. pénzügyigazgató jt-leutése szerint az adóbefizetés a múlt évben sokkal kedvezőbb volt az előző évinél. Az előirt 3 671,080 korona egyenes adókból mindössze 590,000 korona a hátralék. A jövő havi ülés határidejét február hó 12-ére tűzték ki; majd rátértek a napirendre. A választások. A közigazgatási bizottság albizottságait a következően alakították meg: Az árvaügyi felebbviteli küldöttség. Elnök : a főispán; helyettese az alispán; választott rendes tagok: Keglevich Gyula gróf, Hellebronth Géza, Malatinszky György és Ridárc-ik Imre. Póttagok : Szenf-Ivánv Farkas, Török Kálmán. Hivatalból tagok: Majzik Viktor alispán és Isaák Gyula főjegyző. A fegyelmi választmány. Elnök: a főispán; helyettese az alispán; rendes tagok a választott tagok közül: Hellebronth Géza és Ridár- csik Imre; a hivatalbeli tagok közül Szent- miklóssy Ödön és Alpáry Lajos. Póttagok: Dutkay Pál és Légmán Imre. Erdöügyi albizottság. Elnök: M<jzik Viktor alispán; tagok Beniczky György és Keglevich Gyula gróf. A megyei pótadók elleni felszólamlási bizottság. Elnök: a főispán ; helyettese az alispán. Tagok: Szent-Ivánv Farkas, Dutkay Pál, Hellebronth Géza, Török Kálmán. — Nem, senkinek — feleltem. — Jó, akkor megmondom: nemsokára meghalok. Elszorult a szívem; a halálról még nem sokat tudtam; csak azt, hogy nagyon szomorü lehet, mert az emberek mindig sírnak a temetéseken. — Ne bolondozz már, — feleltem. Ki ámított el? — Valóság ez, pajtás, — felelte. Laci kihallgatta, mikor a papa meg a doktor bácsi beszéltek. S a doktor bácsi azt mondta, hogy már nem sokáig élek. . . Nem félek én a haláltól, Lajos! Mikor két évvel ezelőtt meghalt egy kis öcsém, olyan szép volt: virágok közt feküdt és a kezében fehérszegfű-csokor volt. . . Aztán meglátom a Jézuskát és az angyalokat és a jó Istent. . . S ott fenn soha sem leszek beteg. Ha pedig valakit látni akarok a földön, csak lenézek. .. . Alkonyodni kezdett. Szomorú alkony volt. A házak teteje még tele volt hóval; az ég szürke volt s a levegőben hatalmas varjú- sereg kóválygott. Behallatszott a károgásuk. — Csúnya, fekete madarak — mondta Lajos. — Te — folytatta felém fordulva, — csak azt szeretném, hogy, ha meghalok, a kapura, az ajtókra meg a falakra fehér posztót húzzanak, ne pedig olyan csúnya feketét, mint a varjú tolla. Elhallgatott; künn pedig tovább károgtak a varjak. Nagy nehezen fölkelt ágyából, megnézte a torony körül röpködő varjakat. Utoljára látta. . . Aztán ismét visszafeküdt és igy szólt: — Ob, azt nem bánom, hogy meghalok, csak azt sajnálom, hogy nem tudtam meg: honnan jönnek ide ezek a varjak? Látszott szemében a vágy, mennyire szerette volna megtudni. Szegény, nem tudta meg soha! Alig múlt el egy hét, utolsó ú'jára kisértük Lajost. Még a hallottas kocsi fölött is ott repkedett egy nagy varjú-csapat. Úgy gyűlöltem akkor ezeket a pokolbeli madarakat! Hej, ha elpusztíthattam volna őket egytől egyig! Régen történt. De nem tudom feledni. Sokszor elmegyek Lajos sírjához, mely valóságos Mekkám lett és mindig elsuttogom neki: — Tudom már: hol tanyáznak a varjak tavasszal, meg nyáron 1 Sz. A. Börtönvizsgáló bizottságok. Elnök: Egerben az alispán; tagos: Hellebronth Géza, Ridárcsik Imre, Alpáry Lajos, Koczián Gyula, Turtsányi Gyula dr.; Gyöngyösön: Török Kálmán; Hatvanban Keglevich Gyula gróf; Hevesen Hellebronth Géza; Pétervásárán Beniczky György és Tiszafüreden Graefl Jenő. Kórház-vizsgáló bizottság. Elnök: Majzik Viktor, alispán; tagok: Koczián Gyula főügyész. Turtsányi Gyula dr. megyei főorvos; jegyző Hellebronth Pál megyei tb. főjegyző; az egri kórházhoz : Hellebronth Géza, a gyöngyösi közkórházhoz : Keglevich Gyula gróf, a pásztói kórházhoz Szent-Ivány Farkas. Az egri kir. törvényszéknél működő felügyelöbl- zottság. Ridárcsik Imre, Hellebronth Géza; póttagok: Isaák Gyula és Koczián Gyula. A kivándorlás. December hó folyamán Amerikába való kivándorlásra 68-an, a hozzájuk tartozó családtagokkal együtt 76-an kértek és közülök 49-en kaptak útlevelet. Vasúti átjáró. Füzesabony község az uj munkástelep érdekében azt kérte a közigazgatási bizottságtól, hogy a vasút fölött gyalog-átjáró építését rendelje el, a kocsi átjárót pedig helyeztesse át, vagy p-dig fölül átjáróvá alakíttassa át. A közigazgatási bizottság ebben az ügyben helyszíni tárgyalást rendelt el, melynek határidejét febr. hó 7-re tűzte ki. A tárgyalás elnöke Puchlin Lajos fb. főszolgabíró lesz. Uj vasbeton hidak. A vármegye közutain az 1912. évben építendő 12 darab vasberon-hí 1 építését elrendelte a bizottság. Az uj hidak összesen 86 méter átmérőjű nyílással épülnek és 92,000 koronába kerülnek. Az alispánt utasították, hogy az építésre az árlejtést tartsa meg. Apróbb ügyek. Ezután egy bizottságot küldtek ki az állami közutakon eszközLndö felülvizsgálatokhoz. — A Magyar Államvasutakat elutasították az Ago-patak árterében lövő vasútvonal hosszában a patak-tisztogatás költségei ellen beadott fö- lebbezésével. — Végül Eger városára nézve 9224 K 14 fillér behajthatatlanná vált adó törlését rendelte el a bizottság. „Quantavis diligentia.“ (X. Pius pápa motu proprioja a klérusnak a világi bíróságokhoz való viszonyáról.) Amilyen régi az egyház, olyan régi az egyháznak az a nézete, hogy a klérus veszít méltóságából, az egyház érdekei sértetnek, ha egy pap, vagy más egyházi személy, avagy bárki is a laikusok közül, kényszerítő szükség nélkül, világi bíróságok elé idéztetik. Eme nézetnek megfelelő gyakorlat van az életben mindenütt, ahol törvények által helyesen rendezett jogi életet élnek az egyének, és eme jogi élet keretében a kath. egyház régi fegyelme szerint is a püspök csupán akkor gyakorolhatja az egyházi személy felett a civil bíróságtól való elvonás hatalmát, ha tisztán nyilvános-egyházi, vagy csupán súlyos személyi érdek és zaklatás esete forgott fenn. Eunek a felfogásnak az alapja Pál apostolnak a korinthusi kjresztényekhez intézett szigorú intelmeiben (I. Kor. c. 6.) van lerakva, mely szerint a keresztények egymás közötti sérelmei egymás között intézendők el, ahelyett, hogy a hitetlenek törvénye elé mennének, mert ez alkalmat adna nem csupán a vallásosaknak, hanem magának a vallásnak kigúnyolására és meggyalázására is. Szent Pálnak ez intelme teljesen jogosult s a természetes emberi gondolkozáson alapszik. Ezt igazolja az is, hogy napjainkban némely egyműködésű emberi csoportozatok maguk-alkotta törvényeikben és szabályaikban, vagy esetleg a felsőbbek rendelkezéseiben a felmerült kölcsönös differenciákat — mielőtt nyilváuos törvényszék elé vinnék — saját kebelükben, körükben igyekeznek
