Eger - hetente kétszer, 1912
1912-01-03 / 1. szám
Előfizetési árak: Egész évre ~ ~ 10 korona. Fél évre _ _ _ 5 » Negyed évre .. 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - = intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 1. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, január 3. Jogakadémiánk a választói jog reformjáról. Eger, 1912. jan. 2. Mint ismeretes, a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter- elnök még a nyár folyamán felhívta a jogakadémiák tanári karát is, hogy a választói jog reformjának alapvető elvi kérdéseit tárgyalják és erre vonatkozó álláspontjukat terjesszék elő. Az egri érseki jogakadémia tanári kara most küldötte föl a választói jog reformja tárgyában szövegezett véle- ményes jelentését, mely terjedelmes emlékirat, az általános választói jogtól való idegenkedés okául legfőképen a nemzetiségi képviselők számának növekedését tartja. Kijelenti azonban, hogy ez az ok nem lehet akadálya a választási reformnak. Erre vonatkozó érvelése a következő: «Az 1848. és 1874. évi választói jog többé nem felel meg az ország gazdasági haladásának, mai kulturális állásának, de nem felel meg azon társadalmi elemek érdekének sem, melyek ezen 63 év alatt erőre kaptak és így joggal követelhetik, hogy számba vétessenek. E mellett szól a közszabadság, a jog- egyenlőség elve, az osztó igazság, ehez fűződik modern állami életünknek nem egy szociális és politikai érdeke. Ä nemzetiségektől való félelem tehát ok nem lehet e reform elodázására. Midőn új államalakulásunk e nagy reformját megvalósítani akarjuk, azt úgy kell megvalósítanunk, hogy abban az intelligens magyar faj szupremáciáját biztosítsuk és így vegyük élét a félelmetes nemzetiségi veszedelemnek. Nemcsak faji érdekünk, hanem minden magyar embernek szellemi és anyagi érdeke, sőt egyenesen az uralkodó dinasztiának és az európai egyensúlynak is érdeke a magyar fajnak hegemóniája itt a hármas bérc ölén. Ehez nem egy elvitathatatlan jogcíme van a magyarságnak. Ezt a földet magyarok szerezték. Ezt a földet magyarok tartották fenn. Fenntartották ezer év zivatarai között. Vérrel szerezték, vérrel tartották fenn: ennek a földnek minden kis rögéhez honfivér tapad. Ezt a földet tehát, melyhez őseink patakokban omló vér árán szereztek jogot, nekünk hazafiúi kötelességünk megvédeni és fenntartani. Ez egyik jogcímünk. Ősi, törvényes jogcímünk. De van egy másik jogcímünk is. Ez pedig európai helyzetünk jogcíme. Földrajzi fekvésünknél fogva a szláv-germán világ közé ékelve, a szláv és germán nemzetiségek működésének ütköző területébe esünk. Éppen e helyzetnél fogva fölötte fontos tehát, hogy Magyarország konszolidált, erős állam legyen: európai nagy misz- I szióját csak úgy teljesítheti a magyarság, ha hegemóniáját hazájában teljes mértékben meg tudja őrizni. Harmadik jogcímünk végül az, hogy etikai, értelmi, kulturális és gazdasági szempontból jóval erősebbek vagyunk, mint minden más nemzetiség, és éppen ez az alapja vezető szerepre hivatottságunknak. Ez a szempont az, mely kell hogy irányadó legyen a választói jog reformjának a megalkotásánál.» Miután a memorandum kijelenti, hogy a tanári kar véleménye szerint a reform csupán az általános, egyenlő, titkos és községenkinti választói jog elve alapján oldható meg helyesen, a választói jogosultság általános föltételeit a következőkben állapítja és indokolja meg: «A választói jog elnyerésének általános feltételei a következőkben volnának megálla- pítandók: 1. magyar állampolgárság; 2. betöltött 24 éves életkor; 3. férfinemhez tartozás; 4. állandó lakás. A három első oly általános föltétel, melyeknek bővebb indokolását itt mellőzhetjük. Ami különösen az állandó lakás kellékét illeti, azt azért kell megkövetelnünk, hogy ez által a flottans népelem zavaró befolyása kizárassék, ami különben egy konszolidáltabb politika érvé- nyésülését akadályozhatná. Ezen általános feltételeken kívül az intelligens magyarság vezetőszerepének biztosítása céljából meg kell kívánnunk még a választótól az írni-olvasni tudás kellékét is, illetve az elemi iskola hat évfolyamának sikeres elvégzését, miről az 1908. évi 46. t. ez. 7. §-a értelmében minden elemi iskola igazgatója ingyenesen köteles kiállítani a hiteles végbizonyítványt. E kellék igazolásának tehát semmi teknikai akadálya nem lenne. Ezek szerint, jövőre műveltségi és vagyoni viszonyaikra való tekintet nélkül, választók a 24 éven felüli, állandó lakhelylel biró magyar állampolgárok, akik írni-olvasni tndnak, ameny- nyiben a mindenütt szokásos kizárási okok valamelyike fenn nem forog. Ezen kizárási okokat a következőkben vélnők megállapíttatni: Válaa^toi* joggal nem bírnának, akik atyai, gyámi, .vágy gondnoki hatalom alatt állanak, választói jogot nem gyakorolhatnának pedig a tényleges szolgálatban álló katonák, csendőrök, a pénzügyőrség és rendőrség legénysége, továbbá azok, akik csőd alatt vannak, közsegélyezésben részesülnek, végül azok, akik bűntett, vagy vétség miatt szabadságvesztésre ítéltettek, politikai jogaik gyakorlásától felfüggesztettek, vagy vizsgálati fogságban vannak. Ennyiben a választójog általános. Ha kiterjesztettnek minősítjük is azt, mégis — az ez évi olasz választójogi reformtervezet indokolásának szavaival élve — «eléri az egy oly mértékben kiterjesztett választójog praktikus célját, mely méltán nevezhető általánosnak», mert az írni-olvasni tudás oly minimális képesítés, hogy a nemzeti közműveltség normális viszonyai között osztoznia kellene benne minden polgárnak. Ha most a választói jog reformjának vár- ' ható számszerű eredményeit nézzük, a következő képet kapjuk. A most érvényes választójog alapján az összes választók száma az 1904. évi összeírás szerint 1.048,976. A reform végrehajtása után pedig lenne 2.618,501, vagyis 1.569,525 fővel több. (Az anyaországnak az 1900. évi népszámláláskor 16.721,574 főre becsült népességének 15'7%-a szavazó. Francia- országban 27‘9°/o, Németországban 21'4%, Angliában 15'8%.) Ebben a magyar elem 61 '2%. Ha pedig az összes 24 éven felüli férfipolgárok az írni- olvasni tudás kelléke nélkül ruháztatnának fel választói joggal, a magyar elem aránya csak 51 '7°/o lenne, holott a ma érvényben álló választási törvényünk szerint a magyar elem 56'2%-kal szerepel a választási urnáknál. A magyar elemnek 61'2%-a tetemesen növelhető, ha a választói jogot a magyarúl írni- olvasni tudás kellékéhez kötnők. Tagadhatatlan azonban, hogy a magyarúl írni-olvasni tudás kellékéhez kötött választói jogtól, ha azt most azonnal és egyszerre megkövetelnék, az aggreszszív természetet elvitatni nem lehet. Támadás, és nem védekezés számba menne ez. Mert hiszen ma még — mint a fentebbi adatok igazolják — a magyarság túlsúlya biztosítva van. Ma még a nemzetiségi veszély nem oly eminens, nem oly erővel lép föl, mint a szomszéd Ausztriában. Ez azonban — mi tűrés tagadás benne — nem a mi öntudatos nemzeti törekvéseinknek, hanem véletlen körülmények-^ nek a következménye. Hogy nálunk a nemzetiségek még politikai tényezőkké nem válhattak, ennek az oka az, hogy még nincsennek szervezkedve, és pedig egyik részök helyrajzi széttagoltságuk miatt, mint a németek, akiknek száma alig valamivel kevesebb, mint két millió, másik részök szellemi és gazdasági elmaradottságuk miatt, mint a tótok és oláhok, akiknek száma kereken ötödfél millió. De más kérdés az, vájjon a magyar hegemónia biztosítva van-e arra az időre is, amidőn a nemzetiségi szervezkedés megtörténik? Még mielőtt tehát a nemzetiségiek szervezkedhetnének, ami aztán éppen nagy számarányuknál nem csekély veszedelmet jelentene a magyar állameszmére, a magyar államnak föl kell vennie a harezot az egész vonalon és addig nem szabad nyugodnia, mig a nemzetiségi törekvések kellő határok közé vissza nem szorít- tatnak. Bátran, önérzetesen kell szembe nézni a nemzetiségi kérdéssel és e kérdésben egy céltudatos, következetes nemzeti politikána
