Eger - hetente kétszer, 1911
1911-01-11 / 3. szám
1911. január 11. EGER. (3. sz.) 3 Első tárgy az igazoló választmány megalakítása volt. Az elnöklő főispán a maga részétől az igazoló választmány elnökévé Ridárcsik Imre kanonokot, tagjaivá pedig Gesztes Lajost, Lipcsey Péter dr. és Setét Sándor dr.-t nevezte ki, a közgyűlés pedig névszerinti szavazással 159 szóval 145 szavazat ellenében Babocsay Sándor, Hellebronth Géza, Hámán András, Dómé József és Fügedi János megyebizottsági tagokat választotta meg. Ez volt az első erőpróba, amelynél a beadott 304 szavazat közül, a nemzeti munkapárt jelöltjei 14 szótöbbséget nyertek. Kimaradtak: Csutorás László dr., Alföldi Dávid dr. és Mednyánszky Sándor választott tagok, mert a régiek közül csak Babocsay Sándor és Hellebronth Géza jutottak be. A kinevezett tagok mind újak, mert kimaradt: Kösztler József dr. elnök, Dálnoky János, Rátvay Géza dr. és id. Wind István tagok. A biráló választmányba öt tagot választott a közgyűlés 3 évre. A megválasztottak 148 szavazattal — 143 ellenében a következők: Dutkay Pál, Dobóczky Dezső, Gröber Ferenc, Kassuba Domokos és Kánitz Gyula dr. Itt is a munkapárt lisztája győzött és kimaradtak Remenyik Kálmán és Voif Károly, akik az ellenzék jelöltjei között szerepeltek. A közigazgatás! bizottságból kilépő Babocsay Sándort, id. Dobóczky Dezsőt, Dutkay Pált, Graefl Jenőt és Hellebronth Gézát ismét jelölte az ellenzék, de mert a munkapárt jegyzékében a két első név nem szerepelt, hanem helyettük Keglevich Gyula grófot és Ridárcsik Imrét vették föl — ki is maradt Babocsay és id. Dobóczky Dezső. A választás, mely szavazó-lapokkal, titkosan folyt, következő eredménnyel zárult: a beadott 306 szavazatból Hellebronth Géza 275, Dutkay Pál 271, Graefl Jenő 267, Keglevich Gyula gróf 157, és Ridárcsik Imre 153 szavazattal lettek a köz- igazgatási bizottság tagjai. A központi választmány 28 tagját szintén titkos szavazólapokkal, titkos szavazás utján (és úgyszólván teljesen a munkapárti liszta szerint) választották meg a következő eredménynyel: Borhy György, Dutkay Pál, Fáy Zoltán, Graefl Jenő, id. Győrffy Kálmán, Hatvány József báró, Hellebronth Géza, Isaák István, Keglevich Gyula gróf, Lipcsey Péter dr., Ma- latinszky György, Maczki Emil, Pappszász Lajos, Puchlin Kázmér, Puchlin Lajos, RidárC'ik Imre, Szentiványi Farkas, Széky Péter dr., Török Kálmán, Babocsay Sándor, Balázsovich Oszkár, Beniczky Elemér, Borhy Ádám, Kassuba Domokos, Kassa Kristóf, Mednyánszky Sándor, Szederkényi Nándor és Beniczky György. Érdekesnek tartjuk itt megjegyezni, hogy a központi választmány tagjaira beadott 261 szavazólapon az utolsó helyre bejutott Beniczky Györgyre 126 szavazat esett. Kívüle azonban még négyen kaptak ugyanannyi szavazatot, u. m. Csutorás László dr., id. Dobóczky Dezső, Kékessy Dezső és Perlaky Zénó. Az öt, egyenlő szavazatot nyert közül sorshúzás utján lett a győztes Beniczky György. Mivel már majdnem 2 óra volt, elnöklő főispán d. u. 4 órára halasztotta a közgyűlés folytatását. Délután 4 órakor folytatták a közgyűlést. Ekkorra az érdeklődés már jóval megcsappant, mert a megyebizottsági tagok közül a felénél több haza utazott és mikor a közgyűlést Kállay Zoltán dr. főispán megnyitotta, a néhány szál gyertyával világított nagyteremben alig volt 120—130 ember. Az állandó választmányba három évre 60 tagnak megválasztása következett. Keglevich Gyula gróf felolvasta a munkapárt jelöltjeit, mire Malatinszky György az ellenzék jelöltjeinek névsorát olvasta fel. Minthogy 20 tag aláírásával névszerinti szavazást kértek, a főispán ezt elrendelte. Az eredmény az lett, hogy 88 szóval 40 ellenében a munkapárt következő jelöltjei választattak meg: Altorjay Sándor, Bernát Félix, Balkay Béla, Borhy Ádám, Borhy György, Boldizsár Benedek, Biró Lajos, Braum Sándor, Csekó Gábor, Dobos István, Dutkay Pál, Engel Lajos, Ficzere József, Fáy Zoltán, Gesztes Lajos, Graefl Jenő, Graefl Audor, Grosz József dr., Gonda Pál, Győrffy Kálmán, Hatvány József báró, Hellebronth Géza, Hollner Ervin, Haraszti Oszkár, Horánszky József, Isaák István, Isaák Gyula, Jurcsek Győző, Károlyi Mihály gróf, Kassuba Domokos, Kánitz Dezső, Kékessy Dezső, Keglevich Gyula gróf, Kovách László, Kontra László, Keszler Zsigmond, Kürti János, Menyhárt János, Malatinszky György, Mezei Dávid, Makra Géza, Mednyánszky Sándor, Odray Coelesztin, Pappszász Lajos, Pappszász Tamás, Politzer Jenő, Polgár Sándor dr., Ridárcsik Imre, Rosenfeld Emil, Setét Sándor dr., Schleiminger László dr., Soltész Henrik dr., Szohner Lajos dr., Sikorszky József, Ssegő László, Széky Péter dr., Török Kálmán, Turtsányi Gyula dr., Vucskics Béla, Weinberger Zsigmond, Juhász Antal. Ezután egy csapásra megváltozott a közgyűlés hangulata. Az ellenzék felhagyott a küzdelemmel. Minden egyes bizottságba megtette ugyan a jelöléseket, de névszerinti szavazást többé nem kért és így a választások, alig 10 perc alatt, felkiáltással dőltek el a — munkapárt javára. Megválasztották: A községi és körjegyzői, illetve körorvos( nyugdíj- választmányba: Beniczky Elemér, Blumenthal Béla, Dobos István, Fekete János, Gosztonyi István, ifj. Hám Lajos, Hatvány József báró, Hellebronth Géza, Nagy János dr., Fleischmann Sámuel, Öszterreicher Dezső, Széky Péter dr., Széky István, Schleiminger László dr., Stészel Sándor, Tévesn Zsigmond, Turtsányi Gyula dr. és Vég’n József. A közegészségügyi bizottságba: Csekó Gábor, Dutkay Pál, Ficzere József, Engel Hermann, Hatvány József báró, Kassuba Domokos, Koller János dr., Györgyey Ödön, Mlinkó István, Mattyasovszky Kálmán, Novák Károly, Kovács József dr., Polgár Sándor dr., Rosenfeld Emil, Spitzer Vilmos, Schleiminger László dr., Szegő László, Bálint Gyula, Preszler Miklós és Török Kálmán. A Samassa-alapitványi bizottságba: Altorjay Sándor, Borhy György, Busa Ádám, Dutkay Pál, Ficzere József, Graefl Jenő, Hellebronth Géza, Ridárcsik Imre, Török Kálmán és Vucskics Béla. Az esküdtszéki tagok 1912. évi névjegyzékének ősz- szeállitására: Beniczky György, Borossy János dr., Balkay Béla, Buchalter Bernát, Ficzere József, Székely Dezső dr., Gröber Ferenc, Jusztusz Gyula, Kassuba Domokos, Mlinkó István, Steinhäuser Rafael és Rosenfeld Emil. A statisztikai bizottságba: Nagy János dr. és Madarász Flór is dr. Eger és Gyöngyös rendezett tanácsú városokban az 1911. év tavaszán megejtendő képviselőtestületi tagok választásának vezetésére elnökökül: Egerbe Ficzere József, Gyöngyösre Török Kálmán. Eger és Gyöngyös rend. tan. városok igazoló választmányába az alispán akadályoztatása esetére helyettes elnökökül: Egerbe isaák Gyula, Gyöngyösre Biró József. Eger és Gyöngyös rend. tan. városok tisztújító székébe az alispán akadályoztatása esetén helyettes elnökökül: Egerbe isaák Gyula, Gyöngyösre Bíró József. Végül a megyei tiszti főügyész helyetteséül az 1911. évre Jankovics Adolf tb. vármegyei főügyész rendeltetett ki. Ezzel a közgyűlés délután V25-kor véget ért. HÍREK. Eger, 1911. január 10-én. Tájékoztató. Jan. 14. Az Egri Club táncestélye. „ 15. A Kér. Iparoskor közgyűlése. „ 15. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 15. A Kát Legényegylet táncmulatsága. „ 16. A közigazgatási bizottság ülése. „ 16. Országos yásár Yerpelóten. „ 19. Országos yásár Makiáron. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 22. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 22—23. Országos yásár Hevesen. „ 28. Az Egri Club kabaré-estélye. „ 29. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 29—30. Országos yásár Gyöngyösön. Az Egri Dalkör hangversenye. Valósággal érthetetlen az a közönyösség, amellyel az egri közönség fogadja e sok diadalt szerzett művészi társaságunknak föllépéseit. Maga a Dalkör vezetősége is bizonyára sokat gondolkozott már erről a kérdésről és talán ezért tette idei hangversenyét a farsang legelejére. Azt kellett hinnünk, hogy zsúfolva lesz a Kaszinó nagyterme. S e helyett láttunk a hangversenyen 34 nőt és körülbelül 40 férfit. Ha a művészi szereplőket megszámláljuk, a két testület talán szintén kiadott volna olyan számot, mint amely a közönségből kitelt. Ez nem jói van igy. Minden városnak és minden vidéknek támogatnia kell a maga művelődési tényezőit. Ez erkölcsi kötelesség és erre kötelez szűkebb hazánk is, amelyért szintén kell olykor-olykor áldoznunk. Tulajdonképen nincs is szó áldozatról, mert hiszen a pártoló tagok családjaikkal együtt ingyen járhatnak a Dalkör hangversenyeire. Ha valaki csupán erre megy el, toalettre se kell áldoznia. Egy fillért se kell kiadnia és zsúfolásig megtöltheti a hagverseny-termet, mig igy ürességtől kongó teremben, az elhagyatottság érzésétől szorongatva kell emelvényre lépniök a szereplőknek. Megvalljuk, nagyon szeretnénk vigasztalni a Dalkört, de nincs reá eszközünk. Legföljebb az, hogy valóban nagy erkölcsi sikerről, művészi diadalról számolhatunk be. Első szám volt Lányi nagyszabású férfikara, a Petöfi-féle „Honfi-dal.“ Egyike a nagy zeneszerző legbravúrosabb verseny-darabjainak. Az Egri Dalkör most sem tagadta meg magát; a hangfestés folyton változó fordulataival, biztosan és szépen szavalva juttatta érvényre. A „Finn Dalok11,-ban uj dolgot élvezett a hallgatóság; a méla észak örökborús, bánatos éneke szólalt meg dalosaink ajkán: a kesergő vén tengerész dala, akit sorsa szénégetők közé száműzött. A második finn dal, a „Nád, nád susogj“ a kesergő szerelmes panaszát zengi el. Mindakét dalban a legszebb tökélyt mutatta be a Dalkör. Harmadik számnak Borsodi népdalait adták elő Lányi letétében, ügy hisz- szük, maga Lányi sem képzelte el szebbnek ezt a népdal egyveleget, mint ahogy azt Dalkörünk előadta. A közönség tetszését annyira megnyerte ez az egyveleg, hogy a Dalkörnek meg kellett ismételnie. A siker legnagyobb része Grónay Andor karnagyot illeti, aki tudásával, kitartó munkájával, biztos vezetésével méltán rászolgált az elismerésre. Medgyőződ- tünk, hogy az Egri Dalkör karnagyi pálcája nagyon jó kézben van. De nem kevésbbé illeti elismerés a katonazenekart, mely művészi magaslaton álló, gyö
