Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-22 / 15. szám
2 EGE« i'l 5. sz.l 1911. február 22. könyvbe: „A katolikus nagygyűlésokozta álmosság következtében iskolába nem jöhet. Távollétét kénytelen vagyok tudomásul venni “ Midőn ezt megtudta az igazgató, felvilágosította, hogy az ő engedélyével volt távol az illető növendék, tehát ezt írja be az osztálykönyvbe. Elek Oszkár azonban az igazgató hatáskörét bírálat tárgyává tette még a tanulók előtt is, és mivel azt hitte, hogy ezt az esetet Karenovics József tanár jelentette be az igazgatónak, azért tett reá sértő megjegyzéseket. Innét került ki a becsületsértés, amelynek tárgyalása avval végződött, hogy vádlott Elek Oszkár „a használt sértő kifejezésekért magánvádlótól bocsánatot kért.u Még pedig nem „egyezkedés“ után! Eddig tartott az ügy a bíróságnál, ahová nem került volna Elek Oszkár, ha a miniszter utasításának engedve, már a tanári kar előtt megkövette volna magánvádlót. Igen, de akkor „inkvi- zitori“ dolognak minősítette a bocsá- natkérésre utasító hatósági intézkedést és az engedelmességet megtagadta. Persze, akkor nem lett volna belőle a szabadság mártírja! . . . Nem akarunk tovább foglalkozni evvel az üggyel, mert — tudomásunk szerint — úgy is hivatalos vizsgálat tárgya. Csak ennyit jegyzünk meg: nagyon épületes dolog lehet a tanulóifjúság előtt, mikor látja, hogy a vádlott tanár se az igazgatójának, se több tanártársának soha nem köszön se az utcán, se a folyosókon. Nagyon nagy nevelő hatása lehet annak, mikor a bírósági tárgyalás lefolyását célzatosan kiszínezve közöltetik egyik helyi lapban. Ha a vallási érzelmeknek, a más- vallásuak lelki gyakorlatainak kipellen- gérezése, kigúnyolása nem lenne pedagógiai tapintatlanság, ez a közlés bizonyára az volt s a vádlottnak és társainak kellett volna gondoskodniok arról, hogy ez a tárgyalás ne kerüljön az újságba és ne kerüljön a tanulók kezébe. . . Sajnos, még ebben a közlésben is a szabadkőművesség erőszakos rendszerének nyilvánulását kell látnunk. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, február hó 18-án, délelőtt 11 órakor közgyűlést tartott Jankovies Dezső polgármester elnöklete alatt, amikor a következő ügyeket intézte el: Napirend előtt az elnöklő polgármester meleg szavakkal emlékezett meg Remenyik Kálmán városi képviselőről, aki pénteken délután elhunyt. A közgyűlés közéletünk e tiszteletreméltó, tevékeny alakjának emlékét jegyzőkönyvben rendelte megörökíteni és a gyászoló özvegyhez ré-zvétíratot intéz. Ugyancsak napirend előtt két interpelláció hangzott el. Az egyiket Tóth Csepreghi András intézte a polgármesterhez, az egri munka sházak ügyében, amelyre Bayer Henrik tanácsos és Bárány Géza mérnök adták meg a választ, hogy t. i. a munkásházak ügye folyamatban van és most végzik az előkészítés munkálatait. A második interpelláló Militzer Gyula volt, aki a hegyőrök jelenlegi tarthatatlan szolgálati viszonyát tette szóvá, mert a helyzet most az, hogy a hegyőröket az általuk okozott károkért nem lehet vagyoni felelősségre vonni. A po'gármester ebben a kérdésben indítvánnyal válaszolt. Arra kérte ugyanis a közgyűlést, hogv miután a hegyőrök szolgálati viszonyának szabályozása tényleg a sürgősen megoldásra váró kérdések közé tartozik: küldjön ki a képviselőtestület egy bizottságot a kérdés tanulmányozására és megfelelő javaslattételre. A közgyűlés az indítványt elfogadta és a bizottságot a polgármester elnökiéi e alatt Bayer Henrik tanácsos, Fridi Gyula rendőrkapitány, Szokolay Lajos tiszti ügyész, tivábbá Alföldi Dávid dr., Militzer Gyula. Nagy János, Bodó József, Kocsis Bernát, Stepha- novszky Ernő, Hibay György dr., Kern Gáspár és Tóth Csepreghi András városi képviselőkből alakította meg. Az állandó választmánynak is volt egy sürgős indítványa napirend előtt. A nem sikerült januári vásár helyett pótvásár kérését javasolta. A közgyűlés elfogadta az indítványt és Tóth Csepreghi Ferenc ajáulatára a rendes havi állatvásár idejére, április hó 3-ára kérte a pót-vásár engedélyezését a kereskedelemügyi minisztertől. Még egy bejelentésen kellett átesni a napirend előtt. A polgármester előterjesztette, hogy az állami vincellér-iskola igazgatójának értjsítése szerint, a földmivelésüíyi miniszter engedélye folytán az idén 250,000 drb. gyökeres és 500,000 drb. sima szőlőves-ző kerül szétosztásra féláron az egri szőlőgazdák között. A közgyűlés a vesszők szétosztását a földmí- velésüatyi szakosztályra bízta. Következett a napirend. A közgyűlés mindenekelőtt elfogadta a Hevesmegyei Takarékpénztárral kötött 230,000 koronás kö.lcsönre vonatkozó kötelezvényt; azután elutasította Kollmann János és társainak a vasúti állomás kibővítése, illetve újraépítése ügyében beadott kérelmét, mert ez az ügy folyamatban van; majd utasította a tanácsot^ hogy a Turcsányi Andrást terhelő 359 kor. 92 fillér csatornaépítési költséget az épület jelenlegi tulajdonosától, Devera Jánostól, hajtsa be; Komárom szab. kir. város megkeresése felett pedig, mely a városi tisztviselők fizetésének végleges rendezését szorgalmazza, ntpi- rendre tért. Czvek László műtrágyagyár felállítására kergesse az őrületbe, a halálba. . . És Margit — kacagva ott hagyta. Ekkor Jenő félreállott. Komor, m igába- zárkózott lett és folyton a halálon járt az esze. A hó éppen olvadni kezdett. A tavasz enyhe fuvalmára, langyos lehelletére a fákon rügyek gombölyödtek, a sírok oldalán fű kezdett zöl- dalni. A temetőbe járt ki Jenő délutánonkint; oda vitte rettentő szenvedéseit. Egyszer elnyomta az álom. Lefeküdt a hideg, nedves gyepre, mely kiszívta ereiből a vért, csontjaiból a velőt, izmaiból az erőt és életet. És látta magát sötét ruhában egy kriptaszerű templomban; balján állt gyönge, sápadt, halvány menyasszonya. . . Egyik tanára véletlenül arra járt; az költötte fel. Aztán a lelkére beszélt szépen, okosan, részvéttel, szeretettel. S a szegény fiúnak olyan jól esett a szívből jött beszéd, a szeretettől áthatott figyelmeztetés. Keményen nekilátott a tanulásnak. Szabad idejében olvasgatott. Néha-néha már mosoly is csillant föl a szemében. Megjött az életkedve. Úgy érezte magát, mint aki nagy betegség után lábbadozni kezd. Boldogan nézegetett mindent: örült az életnek. .... Rohantak a napok. Jenő nemcsak megszerezte a jegyzői oklevelet, hanem állást is kapott. Munkáját fiatalos kedvvel, örömmel és jól végezte s igy becsülte, szerette mindenki. Nyugodtan, boldogan éldegélt tehát, midőn egyszer — levelet kapott Margittól. A halál küszöbéről jött a levél. Margit súlyos beteg lett és midőn az orvosok lemondtak róla, összeszedte minden erejét és nrgykeservesen megírt Jenőnek egy búcsúlevelet. Elmondta benne, hogy csakis őt szerette, szereti most is, a sír szélén s a nagy út elején, mely a másvilágba visz; kijelenti, hogy Vadász Bélával csak azért beszélgetett, hogy Jenőt kissé bosszantsa. (Minden lány igy tesz az ideáljával. Gyönyörködik a vergődésében s ezáltal akarja megtudni: szeretik-e és milyen nagyon.) Melyen megindulva olvasta Jenő az elhányt, reszkető kézzel írt sorokat. Hiszen a Margit képe még mindig ott élt, a szívében. Még mindig szerette. Tollat fogott, levelet írt egy Margitékhoz közel lakó barátjának, hogy a betjg állapotáról minél gyakrabban értesítse. Lázas nyugtalanságban, lassan múltak a napok. Margitról semmi hír se érkezett. Elmúlt egy, két, három hét. Semmi értesítés. Egyszer csak, midőn szívében már a remény utolsó szikrája is ki akart aludni, levelet kapott. Margit írta. Kilábalt a súlyos betegségből, megmenekült a halál torkából. Jenő ujjongva fogadta a hírt. Örült, mint egy gyermek és sírt, mint egy öreg anyóka. Boldogan írta meg a választ. A levélváltás egyre sűrűbb lett. Kölcsönösen kimagyarázták a félreértéseket. Kezdtek tisztába jönni egymás érzelmeivel. Jenő egy hónappal ezelőtt arra kérte Mar- gitot, küldje el legújabb fényképét. Harminc napig várt hiába. Nem jött semmi. Végre megérkezett az édes arc képe s egy kedves, lágy, boldogító szavakhó! álló levél. . . Éppen azon a napon, mikor a négyhetes köhögésre kimondták az orvosok a tüdővészt s a gyönge, fogyni kezdő testre a lassú sorvadást, a biztos her- vadást, a . . . halált. A szobában koromsötétség födött be mindent. Jenő élesen, sivítóan köhögött. Felébredt ábrándozásából. Érezte, hogy hideg van. Fát rakott a hamu alatt szunnyadó parázsra és lámpát gyújtott. Elővette az édes, a drága levelet. Elolvasta sokszor, igen sokszor. Majd hosszan elnézte a bogárfekete hajú lány képét; hosszan,szeretettel. Köny tolult a szemébe. Aztán vértelen, száraz, cserepes száját rászorította a fénykép ajakára és csókolta hosszan, forrón. Újabb köhögési roham jött rá. Letette a fényképet. Aztán papirost vett s a következőket írta: Kedves Margitka! Hosszú hallgatását úgy értelmeztem, hogy már elfelejtett. Levele, fényképe későn érkezett. Már más a menyasszonyom. Gyönge testű, sápadt, halvány menyasszony. Talán tavasszal lesz az esküvőnk. Aztán elutazunk a ciprusok honába, édes illatot szóró virágok közé. Az én sápadt, halvány menyasszonyommal. . . Jenő. Maflák József.
