Eger - hetente kétszer, 1911
1911-12-23 / 102. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre___~ 5 » N egyed évre ~ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. ----- K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 102. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, december 23. „Megszületett Judának királya.“ A legszentebb estén, mely bűbájosabb, mint a rózsásujjú hajnal pirkadása; a legragyogóbb éjtszakán, mely ezer- szerte tündöklőbb a legverőfényesebb napnál: megszületett Judának királya. Epedve várták eljöttét hosszú ezredéveken át. Sóhajok, könnyek lesték megérkezését. Esengve sírt föl száz és száz emberöltő s az idők pusztaságán vándorló emberiség lázégette, remegő ajakkal kereste a forrást, mely az üdv mérhetetlen boldogságát buzogtatja. És ime, a kietlen szirtormok mögött, égető homoku sivatagokon túl, fénytől, glóriától körülfonva föltetszett az Ígéret földje. Oh, milyen végtelen öröm fogta el az évezredek óta szomjúságtól gyö- törten bandúkoló vándort, amint e második édent meglátta! Megfeszíté lankadt izmait, összeszedte minden erejét, hogy elérje az üdv forrását. Csak egyszer szívhassa be a balzsamos illatú levegőt; csak egyszer szárnyaljon fülébe az ott csengő glória; csak egyetlen sugarat fogjon föl szeme, mely az üdvnek szépségekkel teljes országából röppent el: — aztán boldogan hajtja le fejét az utolsó álomra, mert „látták szemei az Üdvözítőt.“ Csillag ragyogott fel napkeleten .. Az „EGER“ tárcája. Karácsonyest. Szent estére mentem Szép gyei mek-világba, Hol még a földi lét Ártatlan örömét Két kézzel kínálja ... Díszes karácsonyfa Telisteli rakva. Apró kis angyalkák, Aranyozott almák, Csokoládé-szivar — Isten tudná, mi van Még rá felaggatva. Kicsi színes gyertyák Lobogó lángjába Úgy néznek, akár a Fényes menyországba. Megnézik egyszer, Megnézik százszor, Istenem! de boldog Ez a szép karácsony! ... Egyre hangosabb lesz A kis gyermeksereg. Fénye remegésbe hozza a lelkeket, sejtelmes gyönyört fakaszt a szív rejtekén. Sugara fénylő, ragyogása tiszta. Édes, bűbájos reménység száll a messze- lakók üdvsóvárgó keblébe: „Megszületett Judának királya“. Igen, megszületett. Nézzétek e mosolygó kisdedet, kit bölcsőjénél mennyei fény fogad s kinek angyalseregek égi kara énekel édes, lágy, altató danát! Nézzétek a Szeretet Istenét, amint pici karjával megsimogatja az egyszerű pásztorok ajándék-báránykáit és kicsiuy kezével magához öleli a világot! De a mosolygó, lágyfürtű kisded ölelése nem talál mindenütt forró kebelre. Hányán vannak, akik durván taszítják el maguktól a rózsás kezecskét! Sőt azt akarják, hogy karja másokat se fonhasson körül. É kiégett, megdermedt szívű emberek félnek az ártatlan gyermek érintésétől, irtóznak mosolyától és borzadva gondolnak a szeretetnek arra a végtelen hatalmára, mellyel e parányi kéz rendelkezik. Hányán gyűlölik őt, aki tiszta, tökéletes szeretet! Hányán fordítják el Tőle fejüket, aki ragyogóbb, mint a nap! Menynyien vannak, akik meg szeretnék ölni Őt, aki az egész emberiségért született! S az emberek közönyét, bűneit isNem is veszi észre, Hogy valaki tőle Elhúzódik félre S könnyezik, kesereg. Kesereg az édes, Kedves gyermek-múlton, Mikor ő is ott járt Azon a virágos, Aranyos dióval, Cukorral kirakott Karácsonyfás úton ... Marná Gyula, Karácsonykor. Fenyő szagától terhes most a lég. S a boldogság ma fölötte a fátyol; A templomokban gyertyák fénye ég. Az oltáron a betlehemi jászol... Az ég lejött a földre és magához Ölelte végre a sáros rögöt; Hű lett az Isten rég Ígért szavához; Az ég s a föld ma szent frigyet kötött... Ujjongva száll a lélek föl az égnek: A boldog óra eljött végre hát!... merve, Ő mégis alászállott a földre. Le- hozta Öt a szeretet és 0 lehozta a szeretetek Azt a hatalmas erőt, mely elfojtja a halálra sebzett test jajszavát és bocsánatot esd kínzói részére; mely átfonva az egész világot, éppen úgy összetartja az atomok csoportját, mint a nagy mindeuség izzó csillagait; mely ott ragyog a napsugárban, ott remeg a harmatcseppen, szivárványt feszít az égre, illatot ád a virágnak, dalra nyitja a madárkák ajkait és amely csak — az emberi szívben nem talál otthonra. Mennyi vér folyt azóta, mióta e világra jött a szeretet! Heródes legyil- koltatta a kisdedeket, hogy megölje az „Igét, az Eszmét“; hogy megmentse trónját, melyet az örök Szeretettől féltett. Hosszú két évezred alatt mily tengernyi vért ontott, mily rengeteg fájdalmat okozott, milyen sok könyet fakasztott a szeretet hiánya! Az az erő, mely szerte lebeg a nagy mindenségben, besugározza a világot, áthatol mindenen, tér- és időbeli akadályt nem ismer: ez az erő visszaverődik — az emberi szívről. De ez nem csoda. Az emberek nem fogadják be, mert nem ismerik a szeretetet: nem ismerik a kisded Jézust, Nem ismerik, nem akarják ismerni. A szív-oltáron hálatűzben égnek Az áldozatul küldött hő imák... Mindenki boldog,... minden úgy örül S engem a bánat súlya porba nyom... — Gondok kerengnek homlokom körül — Rég volt nekem már — szép karácsonyom. Lóránt József, Karácsonyi gondolatok. A múltnak csillogó, aranyszálakból font fátylán keresztül talán soha sem lobognak fel a gyermekkori emlékek olyan elevenen, mint mikor a karácsonyfa látásától csillogó gyermekszemekben gyönyörködhetünk. Azokban a szemekben ott tükröződik az, amiből oly kevés van a mai fásult kedélyű, modern ember szívében: a hit és a lélek békéje. k lelkekben elnyomott vallásos érzés ön- tudatlanúl is fel-felgyúl és sok fáradt kedély indul meg ilyen meghatott pillanatokban visszafelé az emlékek utjain: megkeresni azt a pontot, ahol a régi úttól elszakadt. Vissza az ártatlan gyermekkor hitéhez, amely naiv volt, de boldogságot adott. Akkor még azt hittük, hogy maga a kis
