Eger - hetente kétszer, 1911
1911-12-09 / 98. szám
1911. december 9. EGER. (98. sz.) 3. osztályain kívül, főleg a vagyonosabb kisbirtokosok soraiban pusztít; tehát abban az osztályban, amely ma a magyar nemzeti erő forrása. Szűrjük le ebből a tanulságot, és ha öngyilkosok nem akarunk lenni, fogjon össze minden tényező ebben az országban, ennek a népirtó járványnak a letörésére. A kormány, és pedig elsősorban a kormány, vegye kezébe a védelmi akció vezetését, mert erre a társadalom erői nem elégségesek. Eddig is azért hatalmasodhatott el a baj eny- nyire, mert csak a társadalmat találta hódító útjában: azt a társadalmat, amelyet éppen meg akart mérgezni. A szép szó, a rábeszélés itt nem sokat segít. Törvényhozási és kormányzati intézkedésekre van szükség. Az igazságügyi kormány például az örökösödési törvény módosításával tehetne nagy szolgálatot ebben az irányban. A magyar földesgazdának ugyanis az a nézete, hogy a szülői vagyon a maga egészében, osztatlanul szálljon örökösére és ezért inkább lemond a gyermekáldás örömeiről, csakhogy azt a vagyont, mely neki kényelmet, tekintélyt és jólétet biztosított, a maga egészében egyetlen gyermeke élvezhesse. Ha tehát az örökösödési törvény, — mely most a legkisebb birtok szétforgácso- lását is lehetővé teszi az örökösök között, — a földbirtok oszthatóságát korlátozná, az egykerendszer egyik legfőbb támaszát veszítené el. A földművelési kormány a nemzeti célokat szolgáló földbirtok-politikával mérhetne halálos csapást az egykére. A népjólét erős vára a családalapításnak és ezért a mezőgazdaságnál a jövedelmezőbb gazdálkodásra való rávezetés is üdvös hatást gyakorolna a népre. A honvédelmi kormány a véderőről szóló törvényből száműzhetné az egyke erős támaszát. Az egyes gyereket ugyanis, most „családfönntartás“ címén nagyon könnyen ki lehet vonni a védőkötelezettség alól. Ha a több gyermekkel megáldott családapák fiúgyermekei kerülnének első sorban póttartalékba, ezen a réven is igen sok egykés család változnék át népes famíliává. A kultusz-kormány az egyházi adók reformjával segíthetne a bajon. A reformátusoknál például (és éppen ebben a táborban van a legtöbb egykés!) az egyházi adó aránytalanul jobban sújtja a népes családokat, mint az egykéseket, vagy éppen a gyermekteleneket, mert a szülő minden gyermeke után külön köteles adót fizetni. Nagy sor ez a szegény embernél! Talán E pillanatban különös mély hang kezd zengeni, hasonló az orgona bűgásához; a mélység változatai: alant és még alább zúgok, k halálra ijedt rabló óriás hangja. A tompa, kísérteties moraj mindegyre növekszik. Utóljára rekedt hörgéssé fajúi. Ugyanakkor nehéz ütések zaja, lábdobogás és a mellkas sípolása hallatszik. Az élet-halál harc, ime, elkezdődött. Váll váll mellett; kéz kézben. Alig pár pillanat és rettenetes robaj rázza meg az üreg siri csendjét, velőt-rázó sikoltástól követve. Aztán minden elhal. . . Kormos, vérrel és porral lepett alak tá- pászkodik fel a barlang kijáratból: a daliás Herkules. Ellenfele kimeredt szemekkel és felborzolt sörtékkel hever halva az Aventinus kőgyomrában. És: „így eredett ez az ünneplés Alkména fiának Tiszteletére; meg is tartották minden időben Buzgó gyermekeink. Szerzője Potitius*) ennek És Pinárius. ők emelék tőből fel az oltárt.. .“ — mondja az Aeneis Vili. éneke. _______ Koiacskovszky Lajos. * ) A Potitinsok később Appius Claudius Caeeus (K. e. 312.) engedélyével klienseikkel végeztették a Herkulest megillető áldozatokat, amiért az egész család hirtelen kihalt, Appius pedig elveszítette szeme világát. (Geréb, A rómaiak tört. 88. 1.) más alapon is lehetne a kultuszadót rendezni. — Azután módját ejthetné a kultuszminiszter annak is, hogy azokon a vidékeken, ahol az egyke befészkelte magát, a nép tudatára jusson n«mzetpusztító bűnének. A hit és haza- szeretet nem halt még ki a szivekből. Legfeljebb csak alszik. Ezt kell felébreszteni! A belügyi, kereskedelmi és pénzügyi kormányzatnak pedig arra kellene ügyelnie, hogy a tisztviselői kinevezéseknél, bérleteknél, állami alkalmazásoknál, vállalatoknál stb. a népes családok fejei, vagy sarjai részesüljenek előnyben az egész vonalon. A hét. Nevezetes napok estek e hétre: Borbála, Miklós, Boldogasszony ... Borbála elég gyakori név a mi palócainknál. Népi jelentősége is van. Napja: tollfosztó nap. Az idő télre jár, az asszony már megkezdi a fonómunkát, megnyílnak a fonók is, a falvak fiatalságának a kaszinója. Ezen a napon azonban szünetel a fonás. Ok van rá a nép képzeletében. E napon nem szabad fonni, mert ha valaki fon, Szent Borbála megbünteti s kóccá változtatja a szépen megnyűtt kenderfonalat. Mit csinál hát a fonó népe? Összegyűlnek éppen úgy, mint máskor és — tollat fosztanak. A néphit ugyan nem fog már ki a modernizált nemzedéken ; ellenkezően : ők fognak ki rajta. Fosztóka lesz tehát e napon a fonóból, és a jókedvű fiatalok csak úgy enyelegnek, csak úgy dalolgatnak, évődnek egymással, mint más napokon. A varrást is tiltja e napon Borbála emléke, s azt köti hozzá, hogy az e napon varró asszonynak tyúkjai nem tojnak a következő esztendőben. Igaz, hogy ezt a Luca-napra (dec. 13.) is mondják s ebből látszik a néphit ingadozása a napok jelentősegére vonatkozóan. Egyébként, aki akarja, mindkettőt megünnepelheti. Módjában lesz, mert már a hires Luca-nap is itt lesz a nyakunkon. * Mikulás napjára vonatkozó adatot alig találunk a magyar néphitben; a mi vidékünkön egyáltalán—nem. Csupán az ajándékozás dívik e napon a gyermekvilág számára. Miért van ez éppen Mikuláskor? Ki tudná megmondani? Elég az hozzá, hogy szokás; így kénytelenek vagyunk hódolni ennek is. Reánk kényszerítik az üzletemberek. A kirakatok telve „Mikulással“. Cukor, mézesvirgács bőveh kapható a boltokban. A gyermekek, valahány rossz cipőt találnak, mind kirakják az ablakokba Miklós nap estéjén, és reggel kíváncsian lesik az eredményt... A jó Mikulás nem feledkezik meg a jó gyermekeki’ől, amitől usryan sok lurkó vérszemet, kap s mindennap kirakja a cipőjét, csak úgy próbaképen ... Némelyiknek sikerül is, hogy egy egész hónapon át van benne egy-egy szem édes, vagy savanyú cukor. Elvégre ezért is érdemes „kipuccoltatni“ azokat a csöpp cipőket a Mikulás kedvenceivel. * Gotterhalte harmonikán. A Líceum oldalán minden hetivásárkor sátrat vernek a gyolcsos és „díszműárus“ tót atyafiak. Ez utóbbiaknak nem igen jól mehet az üzletük, mert úgyszólván egész délelőtt zeng a nép kedves hangszere, — a harmonika. Nagy örömére persze azoknak az iskoláknak, amelyek a Líceumnak északi szárnyában terjesztik a tudományt. Most nem beszélünk arról, hogy mennyire zavarja ez a dolog a Líceumba járó kisebb- nagyobb diákok és jogászok figyelmét, csak egy epizódot akarunk felemlíteni. Valamelyik nap nagy munkában volt a harmonikás, egyre-másra billegtette ki a reklámharmonikából a szebbnél-szebb német, magyar, tót nótákat, ahogy éppen jól esett... Egyszer azután a „Csicsónénak három lánya“ után ajtatos hangok ütötték meg a járókelők fülét: a Gotterhalte __hangjai voltak! * E gy községi birójelölt programmja. A községi tisztujítások folyamán érdekes beadvány érkezett Adácsról a gyöngyösi főszolgabíróhoz. Az eredeti kérvény szószerinti szövegét, egyik gyöngyösi laptársunk nyomán, a következőkben adjuk: Tekint. Biró József nagyérdemű főbíró úrhoz legmélyebb tisztelettel 1911-ik évi november 21-ikére Adácson a községi Elöljáró választást elrendelni méltóztatott miután töb előkelő gazda szüntelen ostromolt, a Bírói állásra pályázok, engedvén kérésöknek. Mely után a bírói állásra pályázok: 1- ör azért, hogy úrnak és szegénynek az igazságot szeplőtleuül kiszolgáltatom, nem született oly egyén, aki megtudna vesztegetni. 2- or A községben a csendet és a Határban a tilalmat feltartani. 3- or Perlekedőket kibékijem hogy ne menjenek fiskálishoz. Tekint, fő Biró úr: ha hegyeimet találok magos szine előtt: csak az esetben pályázok: a bírói hivatalra, az Előadottak után, azon kérésemmel Járulok magas színeelében a Bírói állásra kijelölni méltóztessék. Melybéli kérésem után maradtam Adácson 1911 november 14. Tekintetes fő Biró urnák Jegyzet nem Íratott Kész szolgája Kelt mint fent. Tóth József birtokos gazda oly egészségem van mint 50 éves koromba. Sajnos, Tóth József megbukott; mást választottak meg az adácsiak, akik nem fogták fel: mennyire fontos és hasznos lenne népünkre, ha minden községi biró úgy gondolkoznék és úgy cselekednék, mint Tóth József uram, aki sokáig legyen még oly egészséges, mint a makk. HÍREK. Eger, 1911. december 8-án. Tájékoztató. Dec. 9. Az Egri Dalkör hangversenye. „ 10. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 10. Országos vásár Füzesabonyban. „ 13. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 13. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Sarudon. „ 13. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Adácson. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpeléten. „ 16 Eger város közgyűlése. „ 16. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Erdőteleken. „ 16. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Egercsehiben. „ 18. Megyegyfilés. „ 18. Országos vásár Pásztón. „ 19. A közigazgatási bizottság ülése. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 25. Karácson. „ 26. Szent István, első vértanú ünnepe. „ 31. Szilveszter; hálaadás a székesegyházban. „ 31. Szilveszter-estély az Egri Clubban. Gárdonyi Géza jubileuma. Nekünk, egrieknek, eszünkbe se jut, hogy GárdonyiGéza. már harminc éve forgatja a tollat irodalmunk nagy hasznára és hogy huszonöt éve jelent meg első önálló szépirodalmi kötete (Száz novella). A nagyváradi Szigligeti-Társaság juttatja eszünkbe avval, hogy ünnepi gyűlést tart a Rákosi Viktor és a Gárdonyi Géza Írói jubileuma alkalmából és gyönyörűen szövegezett, általános érdeklődésre is számot tartó iratban üdvözli a két kiváló irót, működésüknek e nevezetes határjelzőjénél. A Szigligeti-Társaság említett ülésének Gárdonyira, (illetve őreá is) vonatkozó részét a következőkben ismertetjük: „Rádl Ödön, a Szigligeti-Társaság elnöke szép, lelkes szavakkal emlékezett meg a jubiláns Íróról, akinek tiszteletére a felolvasóülésre ilyen szépszámú közönség gyűlt össze és megnyitotta az ünnepélyt. Utána Vucskits Jenő, a nagyváradi fóreál- iskola tanára, lépett a pódiumra s komoly, élvezetes előadásban méltatta a két jubiláns irót.
