Eger - hetente kétszer, 1911
1911-11-25 / 94. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre ____ 5 » Neg yed évre ~ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■■ ■ ■ - -... = intézendők. ===== K iadőliivatal: Lyceumi nyomda, hov.á az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 94. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, november 25. Likvidáljunk! — A tél küszöbénél. — (^) A krizantémumok hónapja, a ködös-nedves november is hanyatlóban van. Azok a száz-szirmú, halvány- , szinti virágok, amelyek ma még ott > pompáznak az őszikabátok gomblyukaiban : a tél előhírnökei. Amikor ezek is elmúlnak, már csak a tél fagyaszt virágokat az ablakok — üvegtábláira. Ez pedig rettenetes bokréta; valóságos réme a szegény embernek. Mert szegény a szegény ember nyáron is, de télen, amikor a megélhetés emésztő gondjai mellett még arról is kell gondoskodnia, hogy egy kis száraz galy- lyal leolvaszthassa ablakairól a jégvirágokat, és ha kevés is az ennivalója, legalább fölmelegítse a környező nyomort: — kétszeresen szegény a szegénység. Nyáron még csak megkeresi az izom, a nyerserő a kenyeret. Dolgozik, mert szükség van a munkás kézre és megfizetik a veritékes munkát. Hanem télen; kinek kell télen a szegényember földet-turó, terhet-cipelő, terményeket istápoló és betakarító munkája? Egy kis favágás, egy kis jégtörés vagy^ hófuvarozás és — nincs tovább. Ásni, kapálni, szőlővel bánni nyáron szoktak; télvíz-idejéré alkalmas egyéb foglalkozása pedig nincs az egri szegénységnek, amely még nem tud könyörögni és koldulni. Tehát koplal. Gyáriparunk — ha ugyan lehet beszélni nálunk ilyesmiről — aránylag igen kevés munkás-családnak biztosít állandó keresetforrást. Ezek is inkább szakmunkások. A vasalásgyáron és villanygyáron kívül még csak a dohánygyár jöhet számításba, azonban ez csak nőket foglalkoztat és betanított munkaerők korlátolt számával dolgozik. Egyéb munkaadó ipartelepünk nincs. A háziiparról is csak beszélünk. Kísérleteztek ugyan a vesszőfónással nálunk is, azonban a virágzó gyümölcs-export és a szőlőkereskedés számára nem a nép, hanem a rabok készítik a kosarakat, avagy ezer meg ezer számra idegenből szállítják. Miért nincs energikus vállalkozó a kosárfonó-háziipar termékeinek előállíttatására és értékesítésére? Mert csak ez kellene hozzá. És miért nem honosítják meg a kosárfonás mellett a háziszövést, a faragást, a gyékény vagy szalmafonást, a játékszer-készítést és egyéb hasznothozó ellenségét a téli tétlenségnek és a velejáró nyomornak? A gazdasági szaktanítók, — kettő is van nálunk, — ebben az irányban igazán népmívelő, sőt valósággal népmentő munkát végezhetnének! A hivatásuk is erre predesztinálja őket. Ne a kapálás, faültetés, meg egyéb mezei-, kerti- és szőlőmunka oktatásában merüljön ki az összes tevékenységük. Vagyis ne csupán ebben. Ezt érti a mi népünk. (Bizonyság rá az egri gyümölcs- és zöldség-export és a világhírű bortermelés.) Hanem a külső nyári munkák intenzivebb és jövedelmezőbb kihasználásának módjai mellett vezessék rá a népet a háziipar megbecsülésére és kedveltessék meg vele annak egyszerűbb és hasznosabb ágait. Ez az a talizmán, amellyel sok szegény család nyomorán segíthetünk és amely- lyela hosszú tél kényszer-semmittevését jövedelmező foglalkozássá varázsolhatjuk. Az „EGER46 tárcája. A magyar nő hivatása. Bátvay Géza dr. előadása az „Egri Keresztény Iparoskor“-ben. II. Akik ma a női emancipációért küzdenek, szem elől tévesztik azt a megmérhetetlen nagy távolságot, amelyben a férfi és a nő egymástól fizikai, de legfőképen lelki tulajdonságaira áll. A férfi és nő fizikuma, szelleme a legnagyobb ellentétet mutatja, és éppen ezen ellentét az, mely ellenállhatatlan erővel vonzza a férfit a nőhöz és viszont. A férfi fizikailag erősebb, mint a nő: de a nő testi gyöngeségét ellensúlyozza az ő lelki gyöngédsége, az ő erkölcsi ereje. A férfiú esze és szelleme hatalmasabb; hiszen az ő dicsősége a gőz, és villamosság ható erejének fölfedezése, az ő dicsősége a telefon, a drót nélküli távirás, az automobil, a repülőgép feltalálása, de jóval magasabban szárnyal a nő érzésvilága. A férfiúnak gondolatköre, a nőnek kedélyvilága, derültebb, fényesebb, tündöklőbb. A férfiú osztályrésze a létért való küzdelem, de hogy annak hullámaiban el ne merülhessen, a nőre van szüksége, aki e küzdelmében az Ég és föld, Isten és a világrend közötti harmóniát hamarább megtalálva, fel tud emelkedni az eszményiség magaslatára: „ —-------— ha tettdús életed Z ajában elnémul az égi szó, E gyönge nö tisztább lelkülete Az érdekek mocskától távolabb Meghallja azt, és szíveeren keresztül Költészetté és dallá fog szűrődni.“ (Madách, Ember tragédiája.) Igen, a nő lelki gyöngédsége teszi képesebbé őt az érzések felfogására, és éppen azért — habár fizikailag és értelmileg gyengébb a férfiúnál — az érzelmi és erkölcsi világban jóval fölötte áll. Erősebben tud érezni, és innen az a nagy hatás, melyet a nő a férfira mindenkor gyakorolt, és a világ végezetéig gyakorolni fog. A nőnek nincsen szüksége szavazati jogra, vagy pedig más egyéb politikai jogokra, hogy a közélet terén érvényesülhessen. Ezért nekünk sincs szükségünk a szó modern értelmében vett emancipált nőkre. Nekünk művelt nőkre van szükségünk. Művelni kell a nő szellemét is; művelni, de nem „elférfia>ítani“. Föl kell emelni oda, hogy a modern világban is megálljon a maga pie- desztálján, de nem szabad letaszítani oda, a közéleti küzdelem sodró hullámaiba, hogy az anyának, feleségnek, nőnek, ideálnak szűzi képe darabokra törjön. Nem szakszerű tudás, csak a tudásnak zománca kell neki; a vallás, irodalom, történelem, művészet, költészet, festészet és zene szép világa az ő világa. Ez való neki; de a matematika, fizika, filozófia, juris pruden- tia — nem neki való. Pedig a feminizmus éppen ezt akarja. Azt akarja, hogy a nők nemcsak a családi tűzhelynél legyenek egyenjogúakká a férfival, hanem a társadalmi és politikai élet terén is. Legyen a nő választó és választható; csak úgy, mint a férfi. Dolgozzék tehát a hivatalokban, üljön be a professzori katedrába, álljon oda az orvosi boncoló asztalhoz, foglaljon helyet a bírói székben és a parlament padjaiban. Nos hát ez, kérem, a nőnek nemcsak testi és szellemi tulajdonságával ellenkezik, hanem ellenkezik a ő rendeltetésével is. Midőn Isten a férfit megteremtette — mondja a Szentírás — rátekintett és megszánta őt nagy magányosságában. „Nem jó az embernek egyedül lenni, teremtsünk hozzá hasonló segítőtársat,“ (Faciamus ei adjutorium simile sibi) és végtelen szerete- tében adá neki a nőt. íme, az asszony isteni rendeltetése, az asszony igazi hivatása! „A férfi az Éden ura, a nő annak angyala lett“ — mondja a Discours sur la Bible szellemes szerzője. „És midőn a bukás bekövetkezett — folytatja tovább — akkor érezte a férfi, hogy a nő fájdalmában kedvesebb, sötét ói’áiban szükségesebb neki. . . Midőn Isten a törvényszegő férfit igazsága vesszőjével sújtja és a számára készített gyönyör lakának ajtaját előtte bezárá, irgalmában a bűnösnek fenn akart tartani valamit, mi őt a boldogság honának édes illatára emlékeztesse: meghagyá neki az asszonyt, hogy rátekintve, a paradicsomra emlékezzék.“
