Eger - hetente kétszer, 1911

1911-11-15 / 91. szám

2 EGER. (91. sz.) 1911. november 15. Hanem azért egy óra leforgása alatt így is letárgyalták az egész tárgysorozatot, ügy látszik, még is csak sok nyolc nap alatt három, még a közgyűlésből is. A vita címátruházással kezdődött, melyet a városi főszámvevő előterjesztésére kértek a közgyűléstől. Alföldi Dávid dr. úgy vélekedett, hogy a gyakori címátruházások előbb-utóbb fölbillentik a költségvetés egyensúlyát, amiért maid a képviselőtestületet vonják felelősségre. Bizottság kiküldését kérte a cimátruházás szük­ségének megvizsgálására. Ez a beszéd váltotta ki az első izgalmat. A képviselőtestület több­sége azonban úgy ennél a tételnél, mint a kö­vezetvámnál is, engedélyezte a cimátruházá- sokat. Ezután elfogadták az útépítésekre fölve­endő 180,000 koronás kölcsönre vonatkozó köz­jegyzői okiratot. Majd a Korona-utcától a Ko­rona-vendéglő kapujáig 470 K. költséggel asz­falt-gyalogjáró építését rendelték el. A Szalapart-utcai lakosok a Könyök-utcába vezető köz kiburkolását és két utcai lámpa fölállítását kérték. A közgyűlés a kérelmet csak részben teljesítette. A két villamos lám­pát fölállítják, az utat is járhatóvá teszik, de a végleges rendezést máskorra halasztják. AzOrgonás-közet csatornázta és kiépíttette az Egri Nyomda-részvénytársaság s a költségek fedezéséhez most hozzájárulást kért a várostól. A közgyűlés 7 éven át 100—100 korona fize­tését rendelte el, úgy azonban, hogy az úttes­tet 10 évig a Részvénytársaság gondozza. A katonai gyakorlóterek használatáért hol- dankint évi 25 korona bért ajánlott fel a kato­nai kincstár, ami a zsidótemető melletti 30 hol­das gyakorlóterületre és a kaszárnya mellett levő 1 holdra nézve évi 775 korona bérjöve­delmet jelent. A közgyűlés az ajánlatot elfo­gadta, hanem fölkérni határozta a honvédséget is, hogy az általa használt cifraparti gyakorló- területért is fizessen hasonló bérösszeget. Ezután köztérügyek következtek. Özv. Bu- csányi Lajosnénak az Arany János-utcai árkot átengedték; a Nagy Istvánnal és nejével kötött adásvételi szerződést elfogadták; Balázs István, Polátsik Jenő és Szikszay Gyula köztérvételi ügyét december 16-ra tűzték ki újabb tárgya­lásra; végűi Köblő Bernátnak és Nagy György­a drága, prémes díszmagyar. Kék szeme bús epedéssel, méla sóvárgással tekint az édes női arcra. A daliás Tihamér gróf fényes menyegző­jét ünnepelte az egész vidék; a várkastély ha­talmas kapuján suttogó bámulással tódult be a falu egyszerű népe. Ünneplőjébe öltözött mind, hiszen nagy ünnep volt ez nekik. Annyi pom­pát és ragyogást nem láttak ők egész életükön át, mint aminő most a kastély kápolnájában eléjük tárult. Mintha a megnyílt mennyország kápráztatta volna el ámuló tekintetüket, olyan meseszerü volt mindaz, amit csak láttak. A gyö­nyörű menyasszony habfehér selyemöltönyében, aranyos fürtéin a mirtusz-koszorúval, a jegyes­párt kísérő fényes vendégsereg, az orgona ün- nepéies fenséges hangjai: az ő egyszerű szívüket teljesen megbabonázták. És ahogy elszéledtek kicsi kunyhóikba, halvány mécsviláguk mellett tovább szőtték a káprázatos csodát. — De a szavuk búsan lehalkult, mikor a mese egy bá­natos gondolattal végződött: Olyan szép, olyan gyönyörűséges a menyasszony, mint az Isten leszállóit angyala; nem való emberek közé. És az ifjú gróf hölgynek szépsége a legneme­sebb szívjósággal párosult. Nem volt azon a vidéken könyező szem, vérző szív; az ő drága nének 8—8, Losonczi Jánosnak pedig 10 ko- xmnájával engedték át a megvenni kért köz­területek □ ölét. Helvey Adolf a Tisztilakban levő lakásá­nak bérletét Pillér Edére, özv. Pollák Mórné pedig a városház épületében levő bolthelyisé- gének bérletét özv. Wollák Imrénére kérte át­ruházni. A közgyűlés mindkét kérelmet telje­sítette. A városi képviselőválasztások alkalmával elfogyasztott kortesborok fogyasztási adója még mindig kisért. Olyan mint a hazajáró lélek. A közgyűlés egy ízben már elengedte ezt az adót; a vármegye törvényhatósága azonban föloldotta a határozatot. Most névszerinti sza­vazással, 22 szóval 19 ellen, ismét elengedték a fogyasztási adót és a tiszti ügyész ismét fölebbezést jelentett be a határozat ellen. A városi rendőrök, hajdúk és a cselédség 1911—1914. évi lábbeli szükségletének szállí­tásával, a megtartott versenytárgyalás ered­ményeként, ismét az eddigi szállítót, Nagy Ist­vánt bízták meg, aki a cipőket 13, a csizmá­kat 24 K. egységárban készíti. A Borsod, Gömör és Hevesmegyei Jegyzői Egyletek Egri Tápintézetének igazgató-tanácsa arra kérte a várost, hogy miután 59,000 korona van beállítva az 1912. évi országos költségvetésbe négy uj tápintézet fölállítására: csatlakozzék Eger város közönsége is ahhoz a monstre-kül- döttséghez, mely arra kéri a kormányt, hogy az új tápintézetek egyikét Egerben állítsa föl, vagy pedig adja meg továbbra is a már főn- álló intézetnek az eddig élvezett államsegélyt, mert félő, hogy az államsegély elvonásával ez a szép humánus intézmény válságba jut. A közgyűlés a kérelmet teljesítette. Az építési és szépészeti szakosztály javas­latát a vásártéren épülő Siketnéma-intézet, és Timon Béla javaslatát az Újsor-utca utcavona­lának megállapítására nézve, a képviselőtestü­let elfogadta. A Kertész-utcai nép- és gazdasági iskola építésére felveendő 42,000 koronás kölcsön közjegyzői okiratát szintén elfogadta a köz­gyűlés ; a kereskedelmi miniszter által engedé­lyezett építőipari szaktanfolyamnak helyiséget, fűtést és világítást adott; a közkutak kezelé­sére nézve szabályrendelet készítését rendelte patyolatkezei letörültek minden könyet és meg­szüntették a legfájóbb seb sajgását. Az Isten leszállott hófehér angyala volt ő, s aki látta, fölvidult. Hogyne lett volna hát boldog, véghetetlen boldog Tihamér gróf! Álomban élt ő is; édes, bűbájos álomban. De minden ragyogó boldogságán átsuhant egy- egy el nem űzhető sötét sejtelem: megérdemel­het-e halandó ember ilyen boldogságot? Olyan volt ez a nehéz gondolat, mint egy gonosz, sötétszárnyú vámpír; hasztalan hessegette el leikéről; újra, meg újra visszaszállt, hogy szive vergődésében gyönyörködjék. Hátha igaz, ami a kis kunyhókból szárnyra- kelt, az a legendaszerű mese, minőt szentekről és csak az áhítat rebegő hangján regélünk: az ő gyönyörűséges, aranyhajú Eleonórája nem való e földre, hol annyi a bűn, a visszataszító gonoszság. Nagyon jóknak, finom, tiszta lel- keknek nem hazájuk e világ... A gyász sötét hollószárnyával lerepült a a büszke várkastélyra: a szép, az angyalszívű Eleonóra grófnő elszállott az élők közül, kik őt annyira szerették. És távozása bénító bánatot hozott Tihamér gróf összetört szívére. Oh, minő mélységes, minő vigasztalan, minő sötét volt az a bánat! el; a Tisztilakban levő istálló helyére fáskam­rákat építtet a lakók részére; a régi törvény- széki épületben lakó özv. Csoór Józsefné óvó­nő lakbérét évi 250 koronára szállította le, az Uruszki Arankával kötött 300 koronás lakbér- szerződést pedig jóváhagyta. Az aszfalt-gyalogjárók építésére kötött szerződést is elfogadták; Balázs Ignácot az ál­lamsegélyből illetéktelenül fölvett 60 korona visszafizetésére kötelezték; a köztereken állan­dóan árusítók évi bérösszegének megállapítá­sára bizottságot küldtek ki; az elhunyt Mate- kovics Mór temetési költségeire 200 koronát engedélyeztek; özv. Kádár Jánosnét és özv. Küsselbauch Tivadarné gyermekét pedig a vá­ros kötelékébe fölvették. Ekkor ismét izgatottá vált a közgyűlés hangulata. A régi szénáskerti föld haszonél­vezete került sorra. Ez a föld eddig a város­nak lucernása volt, most kukorica terem benne. Tót Csepregi András a költségvetés tárgyalá­sakor arra volt kiváncsi, hogy kié ez a kuko­rica, mennyi bért fizet az illető a városnak a föld használatáért és ki adta ki a területet használatra. Akkor csak azt a választ kapta, hogy a földet fölverte a gaz és dudva, tehát kapás-növényt kellett oda ültetni, hogy azután ismét használható legyen; a polgármester azon­ban az ügynek szigorú megvizsgálását Ígérte meg. A vizsgálat eredménye most került be­jelentésre és ez okozta a fölháborodást. A föl­det 10 kor bérösszegért a tanács adta ki a szemétszállításra felügyelő Írnoknak. Tót Csep­regi András tiltakozott az olcsó bérlet ellen, mert a föld 200 koronát is megér. Alföldi Dá­vid dr. az árverés mellőzését és azt kifogá­solta, hogy a képviselőtestület hozzájárulása nélkül adták ki a földet. Bizottság kiküldését kérte az ügy megvizsgálására. A közgyűlés ezt elrendelte. A bizottság tagjai Okolicsányi Lajos, Alföldi Dávid és Bóta Mihály. Végül tudomásul vette a képviselőtestület, hogy az érseki major-terület parcellázására a város nem kapta meg az egy évi haladékot; majd pedig négy illetőségi ügy elintésésével a közgyűlés véget ért. A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvár­megye közigazgatási bizottsága Kállay Zoltán Igaz volt hát a mese, mely együgyű, sze­rető pórszivek mélyéből fakadt. Nincs, az ő számára nincs vigasztalás! Ha a fénylő nap lezuhan az égről, ki gyújt újra fényt, meleget az elsötétült földön; ha egy világ dűl romokba minden káprázatos pompá­jával, ki teremti meg újra minden bűbájos szépségével?! Kihalt a fény, elnémult a dal az ő szivé­ben mindörökre! Szíve elhervadt, holttá der­medt szörnyű fájdalmában. Kincsétől megrabolva, koldusszegényen ál­lott a mosolygó világban, mely csak egyedül neki volt kietlen, rideg, sötét. Mert vájjon feled­heti-e királyi gazdagságát, ki milliók ura volt egykoron, ha darócfoszlányok födik is elár­vult testét. Vigasztalanul szenvedett Tihamér gróf. Ecsetjét, mely boldogságában oly kedves ba­rátja volt, használatlanul hevertette műtermének porlepett polcain. Pedig Eleonóra grófnő életé­ben vetélkedve hozta létre a bájosabbnál bájo- sabb alkotásokat. Minek a szín, az árnyalatok tobzódása, ha letűnt a nap, amely ihletője volt e mesteri műveknek ? Naphosszant néma sírjánál búsongott, hi­szen egy röpke esztendő sem volt végtelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom