Eger - hetente kétszer, 1911
1911-11-11 / 90. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre - 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ..............= intézendők. ........ —K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. XXXIV. ÉVFOLYAM. =—— Szombat, november 11. Mellőzve itt az ümjepies jellegű gyűlések sorozatát, mint amelyek in- ! kább reprezentáló és érzelmi természetűek, csak azoknak a katolikus intézményeknek, egyesületeknek címét igtat- juk ide, amelyek a nagygyűlés keretében tartják országos jellegű üléseiket s melyeknek tagjai evvel az alkalommal jönnek össze tanácskozásra. Ilyenek a: Katolikus Képszövetség (egyszersmind a nagygyűlés érdemes rendezője), Magyar Keresztény Munkásnők Országos Egyesülete, Magyarországi Szent Vince-Egyletek, Egyetemek és főiskolák kát. ifjúsága, Mária-kongregációk országos gyűlése, Országos Katolikus Magyar Iskola- Egyesület, Orsz. Magyar Cecilia-Egyesület, Alkoholellenes Szövetség, Szent István Társulat, Aquinói Szent Tamás Társaság, Katolikus írók és hírlapírók Páz- mány-egyesülete, Magyar kér. Iskolatestvérek Országos Egyesülete, Szent Alajos Társulat, Szent Ferenc harmadik rendje. Magyarországi Kát. Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Kát. Középiskolai Tanáregyesület, Magyarországi Kát. Legényegyesületek Szövetsége, Katolikus Háziasszongok Országos Szövetsége. E sorozat, mely nem is kimerítő, fényes bizonyítéka a katolikus nagygyűlés hatalmas arányainak és az egész országot, a magyar társadalom minden réteget átölelő voltának. És nem a díszgyűlések, nem a most felsorolt egyesületek gyűlései a legfontosabbak, hanem a szakosztályok működésében, tanácskozásaiban, határozataiban nyilvánul a magyar katolicizmus munkálkodni akaró ereje s ezekből indul ki a legközelebbi teendőket megszabó irányítás. A hitbuzgalmi és karitativ, továbbá a közművelődési és végül a szociális szakosztály pro- grammja oly gazdag, annyira kiterjed minden kérdésre, — amely manapság az elméket foglalkoztatja, — hogy ebbeli tartalmát csak az az értelmi gazdagság műlja felül, amely elénk tárul az előadók nevének olvasásakor. E névsor a magyar irodalom, tudomány és politika, általában a magyar közélet legjelesebbjeinek nevét tartalmazza és már magában is nagy sikernek biztosítéka. Ezek után semmi okunk nincs kételkedni abban, hogy a november 12., 13. és 14. napjain tartandó ka1911. — 90. szám. A katolikus nagygyűlés. Ee-er, 1911. nov, 10. A múlt század kilencvenes éveinek derekától most gyülekeznek össze a magyar katolikusok tizenegyedszer, hogy az ország szivében kifejezést adjanak a magyar katolikusok érzelmeinek, egyszersmind pedig a legközelebbi jövő teendőiről s a hazai katolicizmus jövendő magatartásáról tanácskozzanak. Fontos, sőt életbevágó tehát a mostani nagygyűlés így általában is, de fontosságát növeli az a körülmény, hogy ez a mostani érzelemnyilvánítás és irányjelölés a második tized elseje s így bizonyos tekintetben egy lezárt kerek egész után újabb éra kezdete. A katolikus nagygyűlések kezdettől fogva folyton nagyobb súllyal estek közéletünk mérlegébe nemcsak a résztvevőknek folyton fokozódó számát tekintve, hanem a vezetők értelmi és erkölcsi súlyának értéke szerint is. Ha az eddigi országos tanácskozások védőinek, díszelnökeinek és szónokainak névsorát végigtanulmányozzuk: be kell látnunk ennek az állításnak igazságát. Bíbornok-érsekünk most is a legelső e nagygyűlés védőinek díszes sorában, de egyházmegyénkből — az egyházi és világi kitűnőségekből sorakozó — díszelnökök között ott van Szmrecsányi Lajos püspök is. Az „EGER“ tárcája. A megkoppasztott költő. Prospei' Flandrin egy teaestélyen ösmer- kedett meg Quincyné asszonnyal és mindjárt első látásra halálosan belészeretett. Szerelmet ugyan nem mert még neki vallani, mert attól tartott, hogy visszautasítja. Flandrin azonban költő volt és, bármit mond is a világ, a költők szeretnek elvonulni, csöndben szenvedni. Nyolc nap alatt elkészült egy verskötetével, amelyet természetesen új szerelmesének ajánlott. Minthogy azonban nem tudott oly diszkrét lenni, mint híres elődje, d’Arvers volt valaha, elgondolta, hogy föltétlenül kedvezőbb lesz reá nézve, ha imádatának tárgya minél előbb értesül az ő rajongó lírai verseinek megjelenéséről, meg arról a fontos körülményről, hogy a kötetet őneki szentelte. Elment tehát Douilletné asszonysághoz, aki a múltkori estélyt adta, elbeszélte neki a baját, amire — mint ő gondolta — nincs orvosság a világon. De bocsánatot kért tőle, hogy e bizalmas közléssel terhelte. A legtöbb nőnek megvan az a szokása, hogy szeret a mások ügyeibe avatkozni, s a mások regényében szerepet játszani. Douilletné is olyan asszonyság volt és midőn Prosper a titkát és verskötetét rábízta, hogy illetékes helyen átadja, a hölgy (mielőtt közbenjárását megígérte volna) így szólt: — Szegény barátom !... Ne is reméljen! Majd kissé később: — Igen, ő mégis elolvassa majd e verseket. — És kegyed elmondja majd nekem, hogy mit felelt? — El. ígérem. Prosper három nap múlva újra elment madame Douillethez, megtudni: mi az újság. — Nos? — Zavarban vagyok: elmondjak-e mindent? Quincyné nagyon derék, tisztességes asszony. — Baj is az! Mondjon el, kérem, mindent. — Sírt! — Sírt, sirt ?... Hát aztán ? — Aztán ? Ez az egész! — Ah l — „A szegény fiú! —jegyezte meg néhányszor, — szívemből sajnálom őt. De mikor olyan féltékeny az uram.“ — A nyomorult! — Végre aztán beleegyezett, hogy írjon neki. Sőt öntől vár vigaszt. — így hát szeret is kissé? — Ki tudná azt megmondani. — Én elrablóm a férjétől.... Én... én... Hová is címezzem a levelet ? — Nekem. Én majd átadom neki. — Ön nagyon kegyes, asszonyom... Találkát fogok tőle kérni. — Az a fő, hogy ügyesnek kell lennie. Lehet, hogy fog tőle kapni, de az még soká lesz. Prosper elhalmozta a hölgy kezét csókokkal. Két nap múlva a következő levelet kapta: Jöjjön el délután négy órakor a Vignon és Trouchet-utca sarkán lévő fodrászüzletbe, ahol megfésültetem magamat: ott cseveghetünk egy kissé. A fodrásszal még csak sejtetni sem engedje, hogy én rám vár. Borotválkozzék meg,
