Eger - hetente kétszer, 1911

1911-11-01 / 87. szám

Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre ~ 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető köziem ények -■■■— ■ ■ ■ = intézendők. -------­K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 87. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, november 1. Tanűregyleti botrány. Az Országos Középiskolai Tanár­egylet választmányának legutóbbi ülése országos érdeklődést keltett. Nagyon helyes! Az ott elhangzott vallásellenes, rosszhiszemű felszólalások és a kato­likus középiskolákkal szemben ravaszul hasztalan takargatott ellenséges állás­pont, főleg pedig a színpadi szceneriá- val előkészített és lejátszott egész ülés­nek gonosz tendenciája közéletünk egyik kiváló és imponáló jellemű férfia, báró Barkóczy Sándor ellen: szembe­találják magukkal nemcsak az egész katolikus társadalmat, hanem e hazá­nak minden igazságszerető polgárát is. Tessék elképzelni azt a sok lótás- futást, sugás-bugást és alattomban való kapacitálást, ami azt a szomorú hires- ségre szert tett választmányi ülést meg­előzte. A szerepeket kiosztották; a banda összestimmelt és elnyekeregte hamis hangfogó alatt azokat a sokszor meg­cáfolt nótákat, amiktől, azt hitték, men­ten lehull a Barkóczy feje. Sanda mészáros módjára azon pa­naszkodnak, hogy a tanári állásokat nem pályázat útján töltik be és kiderül, hogy a réges-régi rendszerrel szemben éppen Barkóczy kezdte el megint a pályázat kiírását. Követelik, hogy a politikai párt­állásért ne üldözzenek senkit és nem tanügyi tényezőknek az áthelyezésekre befolyásuk ne legyen és kiderül, hogy ezt Barkóczy perhorreszkálja leginkább. Sőt liberális protektorok tolnak előre sok érdemtelent és a tájékozatlanok ezért is Barkóczyt ütik. Pardon, nemcsak a tájékozatlanok! Nekünk, egrieknek, erre világos bizo­nyítékaink vannak. Most csak egyet, a legjellemzőbbet mondjuk el. A választ­mányi ülés első felszólalója, aki azt merészelte elnöki rendreutasítás nélkül mondani, hogy az újabban áthelyezett tanárok a tanárság selejtesebb elemei közül kerülnek ki és aki panaszkodott a tanárok pályázat nélküli áthelyezései ellen, Gagyhy Dénes budapesti főreál­iskolai tanár volt. Egerben mindenki tudja, hogy Gagyhy Dénes még egye­temi évei után is siker nélkül próbál­kozott a vizsgálaton. Az egri főreál­iskolánál vizsga nélkül kapott állást. Pár év múlva innen elbocsátották, mert vizsgálatot tenni nem tudott. Ek­kor Erdélybe ment újságírónak. Majd visszatérve a tanári pályára, csak leg­utóbb is, sok érdemes kollegája mellő­zésével, igen nagy protekció tolta be a fővárosba. Nemde jellemző, hogy azon a vá­lasztmányi ülésen kicsodák voltak a vezérszónokok; kicsodák beszéltek a tanárság selejtes elemeiről és kicsodák szónokoltak a sérelmes protekció ellen ? A tanári áthelyezések ügye épp úgy visszafelé sült, mint az igazgatói kine­vezésekből kovácsolt rágalom. Meg akarták gyanúsítani Barkóczy bárót az­zal, hogy jogtalan kedvezésben része­síti a kongreganista tanárokat és egyet­len bizonvítékot se tudtak felhozni A «/ kérdés igenis akként áll, hogy ha egy tanár buzgó, tehetséges és arra való ember, azért mert hithű katolikus, vagy éppen tagja a kongregációnak, megérde­melt előmenetelében ez akadályul nem szolgálhat. Nagyon helyes, ha Barkóczy báró nem hajlandó vallástalan embereket ve­zető állásba tenni és ezt egy nála járt újságírónak nyíltan meg is mondotta. EzzpI csak fokozta a magyar kultúra igaz munkásainak és jóbarátainak lel­kében azt a bizalmat, amely eddig is megvolt vele és kultúrpolitikájával szem­ben, A középiskola sorsa azon fordul meg, milyen a középiskolát vezetők műveltsége, helyzete, munkája és er­kölcsi meggyőződése. Azt is vádként hozták fel Barkóczy báró ellen, hogy az állam felekezeti középiskolákat szervez és segélyez. Ez­Az „EGER“ tárcája. Halottak napján. Bolyongok künn a temetőben, Mint aki keres valamit. Egész fénytenger van előttem, Halottak napja van ma itt. Száll illata a sok virágnak, A tavasz ideköltözött. S az emberek, mint néma árnyak, Libegnek a sírok között. Lehull az egyik búgva, sírva, A heggedő seb felszakadt. A másik némán néz a sírra És könny csak lelkében fakad . . . Bús szellő fájó sóhajt hordoz, Mely fájdalomból születik. S felszáll a fényes csillagokhoz S remegve néz le mindenik . . . Sötétlő, néma bánatommal Csak én vagyok itt idegen. Hol megpihent az én halottam, A sírt hiába keresem. S reám borul csak annál jobban A gyász felhője feketén. És meghúzódom egy sarokban, Hol nincs virág, nincs gyertyafény. Egy elhagyott sír van előttem S imádkozom valakiért. Az anyai szív messze tőlem, így is megért, így is megért. . . Szohurek Antal. Halottak estéjén. Lassú haldoklás a természet képe. Ahová lépek, lábam alatt törik a lehullt falevél. Mind­egyik egy-egy kihalt élet... És egyre több fedi az utat: itt is, ott is aláhull egy . . . Keresem a lombot, melynek rejtekében pár héttel ezelőtt dalos madár csicsergett; kere­sem a fáradhatatlan mézgyüjtőket. Sehol, egyse.. Nem dalol a madár, nem zümmög a méh .. . Lehullott a védelmet adó lomb, elhervadt a virág: mit keressen tehát az elmúlás korában a dalos madár, mit a zümmögő méh ? . Az el­múlást? ügy is eljő az érte, miért keresse ő maga ? A sárguló levelek szakában, lombhullató ősz idején vagyunk . .. A ködtengerbe burkolt távol hegyei mögé most búvik le a nap. .. Fáradtan, vérvörös arc­cal, mint a harcos, aki véresen tér nyugvóra a csatából. Azután homály ül a vidékre. Es­teledik. És im’: a völgyben, ezer és ezer mécs­világot gyújtanak. Ezer és ezer mécsvilág lángja olvad össze az esthomályt elűző fény- özönben. Az a völgy... a temető völgye, ahová az élők népáradata vonul ezen az estén ; az ezernyi mécsvilág a megemlékező kegyelet világa, mert ma halottak estéje van. És megértem a haldokló természet és a te­mető összhangját. Az enyészet képe mindegyik: itt is, ott is síri a csend. A lehullott falevél és a kopár sirhalom egyképen az elmúlásra emlékeztetnek. És az ember megérti az emlé- keztetést; a halottak estéjén lerójja az elköl- tözöttek iránti kegyeletét, hogy kifejezést ad­jon a megértett tanulságnak: memento móri. Halottak estéje van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom