Eger - hetente kétszer, 1911
1911-09-30 / 78. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre.......... 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. ^Szerkesztőség:' Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — - intézendők. == Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 78. szám. . ........... XXXIV. ÉVFOLYAM. ------■— ... Szombat, szeptember 30. P iacunk tisztaság-ügye. Eger, 1911. szept. 29. Egervárosúnak van egy piaci és vásári szabályrendelete, mely idestova hat éve van érvényben. Énnek 10. §-a azt mondja a többek között, hogy „élelmiszereket a földön vagy kosarakban, vagy faedényekben szabad árulni." Ennek az üdvös rendelkezésnek igen egyszerű az oka, illetve célja: az élelmi szereknek nem szabad érintkez- niök a piac talajával, mely bizony a legnagyobb elővigyázat és gondosság mellett se olyan tiszta, mint a — tányér. Még akkor se olyan, ha kiaszfaltozott, mint például a miénk. A talaj, amelyen járunk, akárhogyan vesz- szük is, — talaj, amelyen tömérdek piszok, roppant sok fertőző anyag van, mert lassankint és jórészt minden odakerül, ami érdemesebb helyre nem való. Nálunk persze nagyon érzékenyen érintette ez a rendelkezés a piac koronázatlan királyait, a kofákat. Ezek a kereskedelmi hölgyek teljesen elegendőnek tartották (és tartanák bizony még ma is), hogy leterítenek egy avult szoknyadarabot, egy roppant piszkos kötőt, vagy mindenféle (el nem mondható) helyen megfordult zsákdarabot: és készen van a piaci árúasztal. Hogy azután a tisztaság érdekében megkövetelt „árúasztal“ maga is valóságos ba- cillus-telep, mely undort kelt; hogy a talaj piszka ezeken átszűrödhetik (kivált nedves, esős időbeu): — avval ők édeskeveset törődtek. Az ő véleményük szerint úgy is sok piszkot kell megennie az embernek. Miért ne szaporítanák ezt az ingyenes táplálékot ők is? Annak persze, aki megfordult nehány felvidéki városban (Poprád, Kézs- márk, Besztercebánya), visszatetsző volt az egészségügyi követelményeknek elhanyagolása és igen nagy örömmel üdvözölte ezt a szabályrendeletet. Maga a rendőrség is, kivált vagy két éve, igen nagy gondot fordított arra, hogy a kofák a szabályrendeletnek fentemlí- tett szakaszában megkövetelt módon árúsítják-e az élelmiszereket,Persze nem így a kofáknál, akik valóságos nyelv-forradalmat, rögtönöztek a szigorúan eljáró rendőrök ellen. Sőt még a városi képviselőtestületben is szóvá tetették azt a „rendőri butalitást", mely szigorúan és állandóan védi a drágán élő közönség egészségét. Vizsgálatot is rendeltek el a rendőrségen éppen ebből az ügyből kifolyóan. Pedig kár volt védelmezni azokat, akik mitsem törődnek a nagyközönség érdekeivel; annak a közönségnek érdekeivel, amelytől élnek és amelynek saját tetszésük szerint szabják meg terményeik árát. A piaci és vásári szabályrendelet hivatkozott szakaszának szigorú alkalmazását követeli az egészségügyi szakosztály is, amelyhez esetleges enyhítés reményében és céljából utalta ezt a paragrafust képviselőtestületünk. És igen helyesen teszi az egészségügyi szakosztály, mert nem muszáj okvetetlenül piszkosnak lennie annak, ami — piaci. Eger város egészségügyi szakosztálya szerdán délelőtt ülésezett Kassuba Dumokos elnöklésével. A szakosztálynak még mindig járvány- bizottság jellege van, egyrészt a vörheny és kanyaró miatt, másrészt azért, mert a koleravész még mindig fenyeget. Glósz Kálmán dr. városi t. főorvos jelentése szerint ugyan a vörheny szünőfélben van. Szeptemberben már csak 80 vörheny-betegedés volt és csupán kettő végződött halállal, holott májasban 24, júniusban 29, júliusban 40 és augusztusban 30 gyermek betegedett meg vörhenyben és átlag minden harmadik beteg meghalt. A betegedések leg- többnyire a Szalaparton s általában a Felnémeti negyedben fordultak elő tömegesebben, majd átcsaptak a Makiári kettős negyedre. A Az „EGER“ tárcája. Karzaton. Alig nyitották ki a színházat, mi diákok, vagy nyolcán azonnal a karzati állóhelyre rohantunk. Természetes, hogy ismét az elsők voltunk. Hja, így kell tennünk, ha jó helyhez akarunk jutni! . . . Az előadás kezdetéig, a napi eseményekről beszélgettünk. Kaszás Jani, a diák-veterán, kezdte a szót, aki egyébként igen derék gyerek, azaz férfiú, hiszen már két sorozaton kapott „untaglich“-ot. Kaszás Janinak, kétirányú dicséretes buzgalmát sikerült fölfedeznem. Az első az, hogy a szekundák szerzésében mester. De a második se kisebb érdem: a húsz krajcárok mindennapi keserves leszur- kolásával, állandó vendége a színháznak. Természetesen boldogságának színhelye csak a karzati állóhely, bár ilyen fogalom nincsen az ismerettárában, hanem helyette a „diákpáholy“ képzete alakult ki. Mondom, Kaszás Jani kezdte a szót: — Engem is felszólított az öreg a fizikából j Gondolhatjátok, hogy kegyetlenül hallgattam ... Az öreg várt vagy öt percig, végre ráunt. — Kaszás János, ez már megint szekunda! — szólt szelíden. Szabó Feri, úgy hálából, nagyon szorongatta is a kezemet, hogy ötpercnyi hallgatásommal a beszekundázástól szabadítottam meg, lévén éppen csöngetés . . . Az önzetlen Kaszás Jani szavait általános tetszéssel jutalmaztuk . . . Letekintek a nézőtérre . . .Hátugyancsak világos már ... A zenekar a Cigányszerelemnek fülbemászó dallamát játssza... Lassankint megtelnek a földszinti helyek, sőt a páholyok is gazdát kapnak, mosolygó hölgyek és kifogástalan öltözetű urak személyében. — Yan-e engedély, öreg? — kérdem Kaszás Janitól. — Már hogy volna! — Hm! — Hát neked ? — Add ide, pajtás, a kezedet! — Tehát neked sincs! — Nincs. Csengetnek ... A nézőtér lámpái elsötétednek. A függöny felszalad... Szinészházas- pár... A feleség Chopin-futamokat játszik . . . — Ah, már megint azok az unalmasan ábrándozó, szerelmi csalódást felidéző Chopin- futamok! — szól a férj. — Nem tetszik? A férj felel, az asszony vissza. Szó szót hoz; összekapnak, persze csak úgy finoman . . . Férjuram féltékenykedik . . . Kaszás Jani oldalba üt: — De hiszen nem is csoda, ha féltékeny arra az asszonyra!... Olyan, akár egy angyal . . . Nem felelek, csak magamban adok igazat az öregnek. A férj azután kivallja a házibarátnak, — aki (feleségének bár imádója) a legőszintébb jóbarát, — hogy mint testőr akarja visszahódítani a feleségét . . . Érzem, hogy a feleségemnek testőr kellene, — szól. — Jó, hát leszek én a testőr! — Nagyszerű gondolat... Tanácskoznak ... Férjuram, látszatra vidéki vendégszereplésre megy, tulajdonképeu pedig tervének megvalósításához lát. Szöges Misi, az érdemdús nyolcadikos, a páholyokra néz . . . — Tyüh gyerekek, itt van megint Valentin tanár ur! Odanézünk, hát csakugyan ott ül az egyik páholyban, előtte felesége és leánya, egy szőke, tizenhétéves gyermek. Általános mozgás támad a nyolcadikosok között... Kaszás Jani, meg én, nyugodtan ma-
