Eger - hetente kétszer, 1911
1911-09-23 / 76. szám
1911. szeptember 23. EGER. (76. sz.) 3 A forgalom azonban még így is növekvőben van. Ha a helyi viszonyok nehézsége miatt a tárgyalás kedvezőtlenül nem végződik, ugyancsak Eger pályaudvara fog szállítani 10—10 waggon mészkövet minden nap Hatvanba is a cukorgyár részére. Az egri nagy Gőzmalom a mainál nagyobb üzemre nem tud berendezkedni, mert be- és kihordandó tömérdek búzáját és lisztjét már most is alig tudja a kis pályaudvar befogadni, maga a malomtulajdonos meg elfuvaroztatni. Ebből természetesen az egyik bajt a másik is követi. Az odaszállított búza térszüke miatt gyorsan ki nem rakható és hosszú időn át lefoglalja az annyira szükséges teherkocsikat, ami a M. Á. V.-nak végeredményben pénzbeli veszteség. Orvoslásul a kereskedelemügyi minisztérium a kirakodás négynapos határidejét két napra szállította le, az ezalatt ki nem hordott fehérárukért aztán tetemes fekvőbért ró a szállítóra. Mindeme bajokat régen ismeri a keresk. minisztérium, ezért már 1908-ban tárgyalni kezdett a várossal egészen uj pályaudvar kiépítése felől. Ez már nem fejállomásnak, hanem átmenetinek van tervezve. A Füzesabony felől befutó pálya ugyanis nyugati kanyarulatban a mai puskaporos-raktár mellett kapná meg nyugat-keleti irányát, hogy egyenes folytatást nyerjen a putnoki helyiérdekű vonalhoz. Minthogy a szükséges 55 ezer négyszögöl az Eger- patak partjain levő sik terület, azért az épités nagytömegű földmunkát fog kívánni. Az uj pályaudvar modern berendezésű lenne s a városnak is díszére válnék, amit bizonyít egyszerűen az is, hogy majdnem másfél millió koronába kerülne. Azonkívül elhelyezése oly célszerű, hogy kényelmesen fejleszthető és iparvágányoknak könnyen hozzáférhető. A 110 százalék pótadó alatt vergődő város azonban a kívánt áldozatot megadui nem birta, s igy az építést elhalasztották 1908-ban is, meg el 1910. nyarán is. Az egri vasúti állomás fönt vázolt helyzete eléggé bizonyítja, hogy a sokat emlege- tott kocsihiányon nem lehet segíteni egyedül a kocsik szaporításával, sőt szűk pályaudvarokon ez által csak növekszik a baj, mert minél több kocsit zsúfolnak össze ilyen állomáson, annál nehézkesebb minden oly mozdulat, ami a forgalom szabályos lebonyolítására törekszik. Nemde előbb kell alkalmas vásártérről bámuló ülnök előtt állott a hivatali teremben. „Uram Isteni Elnök-nagybátyám, hogyan jössz te ide ?“ Mindenekelőtt vizsgáló elüljáró vagyok, ülnök ur, — ismételte Veres ur és az iratokat óhajtom áttanulmányozni. Ottó határozottan és szabályszerűen mondja: „Törvényszéki elnök ur, a 3-as szobában.“ Veres a szokottnál több időt szánt a vizsgálatra, két óra hosszáig átkutatott minden lapot és könyvet. Mindent kifogástalan rendben talált; nem volt egyetlen elintézetlen ügy sem. Hm-hm — dörmögött, — most még azt szeretném látni, mit dolgozott ön ülnök úr, mikor beléptem ? Egy kis bérlet-panaszt vizsgáltam — válaszolta az ülnök, miközben az ügyiratot áttekintette. — Kérem szépen. Az elnök lassan átlapozta, de egyszerre meglepődött és az iratból kivett egy rózsaszínű levélkét. Ez is a panaszhoz tartozik? gondoskodni és csak azután lehet összegyűjteni a kocsik, áruk és emberek nagy tömegét? Bárki is csak akkor szerez be teherszállító igákat, drága hiútokat és paripákat, ha használható utakon kívül már előre készen áll a megfelelő kocsiszín, istálló és udvar. A vasúti forgalom szüntelen növekvése miatt is előbb kell tehát a pályaudvaroknak és összes tartozékaiknak bővítéséről gondoskodni, hogy a meglevő kocsikat üzleti szellemben ügyesen lehessen kihasználni. Szerencsére már megkezdődött ez az irányzat a M. Á. V.-nál. Ezért vette föl a kereskedelemügyi kormány a folyó évre az államvasuti kiadások közé tizennégy állomás bővítését három és félmilliónál több értékben. Kívánatos azonban, hogy a pályaudvarok nagyobbítására fölvett összeg arányos legyen a kocsibeszerzés kiadásával és hogy a kereskedelemügyi tárca most készülő 1912. évi költségvetésében helyet kapjon Eger állomás újjáépítése is, esetleg két esztendő terhére elosztva. Akkor majd valóban szűnni kezd a kocsihiány, mert nem fog például Füzesabony állomásán tiz napig lefoglalni egész kocsisort a búza csak azért, mivel helyszűke miatt nem lehet beereszteni Eger pályaudvarára. Polgár Iván dr. — mindenben igazat mond. Á hét. Alinos villamos óra, helyesebben nincs a városi viilamtelepen árammérő. Nem uj panasz és nem is ritka. Megesik, hogy valamely lakásban kész a vezeték, de nem lehet világítani, mert a telep nem tud adni árammérőt... Ez még magában véve csak rendellenesség, de magán-emberre’nem nagy baj. De intézmények könnyen megsinylik. Az áll. polg. leányiskolával kapcsolatos női kereskedelmi tanfolyam még mindig nem kezdhette meg teljes mértékben előadásait, mert nem tud kapni árammérőt. Mivel pedig az órák egy része estefelé van, nem tarthatók meg. Ez mégis csak különös egy kissé * A nagy kalap és az előzékenység. Szerencsére, a színház nézőterére nem lehet bevinni a hatalmas női kalapokat, mert akkor a második sortól kezdve csak flamingó-nyakú emberek áthatnák meg az előadást. De a páholyokba jmár malomkerék-nagyságú kalapban ül be Ottó megrezzent, de összeszedte magát. Aligha, elnök úr! Tehát magánlevelezés — és hozzá, amint látszik, különös levelezés. Tudtommal nem! Már a címzés, ülnök ur, — tovább természetesen nem olvasom, — már a címzés: Egyetlen szeretett Ottóm 1 Hogyan ? Ez nem hallatlan? Hal-lat-lan? Egy hivataluok rózsaszínű levélkét kap ily megszólítással: Egyetlen kedvesem 1 És az a megvetendő levél itt, a legszentebb ügyiratok közt hever! — Fuj, uram! Egészen meg vagyok alázva, ismétlé az ülnök s alaposan megsemmisítve! De most már kérnem kell, hogy a levél tartalmát méltóz- tassék tudomásul venni. Az elnök elolvasta. Először a legszigorúbb hivatalos arccal, azután komoly elöljárói tekintettel, majd jóindulattal s végre örömtől sugárzó szemekkel nézett reá. Meghatottság és derültség küzködtek arculatán. „Ez Hedvigtől való. — Vagy nem ? — Miért nem mondtad ezt azonnal, te lurkó?“ egyik másik hölgy és annyira elözékenykedik, hogy a mögötte lévő páholyból csak állva lehet élvezni az előadást. Még szerencse, hogy lassankint csak kimegy divatból ez a kalapszörnyeteg és még nagyobb szerencse lesz, ha a másik végletnek ad helyet, vagyis az olyan kalapnak, amelynek egyáltalán nincs széle. * A berakodási tilalom kijátszása rettenetesen megbosszulta magát Besenyőtelken, ahol most rengeteg mennyiségű „élet“ lett a tűz martaléka. Akárhány olyan gazda van, akinek kára 20—30 ezer korona; de olyan is nem egy akad, akinek majdnem 100 ezer korona áru gabonája égett meg. Eszünkbe jut erről, hogy éppen a besenyőtelki gazdák zúdultak föl a törvényhatósági közgyűlésben az uj tüzrendészeti szabály- reudelet ellen, mely nem akarta megengedni a berakodást, illetve 30—40 méteres tiiztáv- latot követelt. Az ő felszólalásaik következtében mondották ki a minimális (10 méter) tüz- távlat engedélyezését. És ime, most erősen megbünhödtek azért mert nem akarták elfogadni a jót, amelyet az ő érdekükben akartak kötelezővé tenni... Quidquid agis, prudenter agas et respice finem. * Búcsú a kapufélfától. Úgy látszik, hogy mikor valamely művész kedvezően kezd vélekedni önmagáról, azt úgy adja tudtára a világnak, hogy — szerződést szeg. Az Operaháznak persze mindig van egy pár ilyen pőre, de ezen a héten Palágyinak is akadt. Nem holmi primadonnáról van szó, hanem a — karmesterről. Szabados Gusztáv hétfőn reggelre cserben hagyta az — Ártatlan Zsuzskát, amelyet azután hétfőn este már egy másik (hirtelen rekvirált) karnagy, Kun Richárd, dirigált. Szabadost sajnálni nincs okunk, kivált, hogy ilyen szabados módon távozott. * A szervita-búcsú. A messze földön híres szervita-búcsú is lazajlott immár. Pénteken, szombaton szakadatlanul özönlött városunkba a sok nép, hogy részt vegyen a nevezetes ünnepségen. Palóeság, matyóság, sőt az alföldiek közül is sokan eljöttek, jóllehet bűvös, bizonytalan volt az időjárás. Az utcák meglehetősen megélénkültek az érdekes ruházatú vidékiektől, kik sorba járták a város nevezetességeit minden templomot és a Licumot; hős Dobónk Igen — Hedvigtől való, nagybácsi. És most meg kell vallanom, — már egy év óta levelezünk.... Bácsikám, te bizonyára el tudod képzelni, a kis boszorkány oly kedves... oly kedves. Az elnök úr megtörölte a kristály szemüvegét, mert homályos lett, aztán a keblére vonta unokaöccsét. Gyerek, — sohasem kételkedtem benned. Vasárnap vendégünk leszel s kedvünk szerint megünnepeljük a frigyet, amely minket szerencsésekké tett. De előbb igyunk meg egy öröm- flaskóval és ma meg fogod engedni, hogy a én telegrafáljak. Bácsi — te tudod .......? A z elnök mindig, mindent tud, fiam, szólt s egy táblát állított az ablak felé. Túl pedig a vendéglőben meglepődve kiáltott a pincér: Uramfia, — mit látuak szemeim ? Gyorsan ide egy üveggel alegjobb pezsgőből líaivitz után németből Schoderbeck Károly
