Eger - hetente kétszer, 1911
1911-08-09 / 63. szám
Előfizetési árak: Egész évre __10 korona. Fé l évre____ 5 » N egyed évre „ 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 63. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Kállay Zoltán dr, v. b. t, t. Eger, 1911. aug. 8. Őfelsége julius 31-én valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki vármegyénk főispánját. Mivel pedig Kállay Zoltán dr. éppen ezen a napon töltötte be 55. életévét: Hevesvárine- gye főispánja tizenegy lnsztrum alatt jutott abba a méltóságba, amelybe csak az ország vezető politikusai, miniszterei, idősebb államtitkárai jutnak el. Ez a tizenegy lusztrum komoly és kitartó munkában telt el, amint hogy a komoly és kitartó munka illett a honfoglaló Balog-Semjén nemzetség leszármazottjához s a magyar közéletben kilenc évszázad óta szereplő Kállay-csa- lád ivadékához. Vármegyénknek kitüntetett főispánja ama kevesek közül való, akik nem a nagy rokonság, nem az előkelő összeköttetések révén jutnak el ebbe a ritka méltóságba. Inkább a benne fölhalmozódott energia-készlet, nem mindennapi tehetsége és a folytonos munka által lett naggyá, mert családi címerének jelmondata szerint („In asperis et prosperis“) rosszban-jóban mindig egy volt; mindig a kitűzött cél felé haladt. Mint politikus intranzigens és gavallér; nem engedi a maga elvét, de tiszteli a másét. Mint tisztviselő, tudja értékelni és érti is a munkát, mert ő maga is végigjárta a közigazgatás gyakorlati iskoláját; mint vezető állásban lévő férfiú nemcsak vallja, hanem követi is ezt az elvet: minél magasabban ül valaki a hatalom polcán, annál inkább kötelessége igazságosnak lenni. Az igazságosság, törvénytisztelet, a munka szeretete szerezték meg Kállay Zoltánnak a király elismerését és polgártársainak tiszteletét, becsülését a közélet terén s annak minden nyilvánulá- sában és minden tényezőjénél. Ha azután még ehhez vesszük, hogy példás családapa• mindenki irányában előzékeny, valódi nagy ur és minden hazafias, közművelődési, közjótékonysági, közgazdasági ügynek lelkes támogatója és híve: megkaptuk főbb vonásaiban őfelsége legújabb belső titkos tanácsosának jellemrajzát; de megkaptuk annak a kulcsát is, hogy miért keltett általános örömet a Kállay Zoltán dr. kitüntetése és miért indult az üdvözlő telegrammok özöne Marien- badba, ahol főispánunk most tartózkodik. * Kállay Zoltán dr. 1856. augusztus 1-én született Nagykállóban. Középiskoláit Kassán. Lőcsén és Pozsonyban végezte, mig az egyetemet Budapesten látogatta, ahol jogtudori oklevelet nyert. 1878-ban, egy évig, mint tiszteletbeli aljegyző Szabolcsmegyében, 1879—84-ig a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumnál mint miniszteri fogalmazó szolgált. 1884- ben a nagykállói járás főszolgabirájává választották, ahonnan 1887-ben a választókerület bizalma folytán szabadelvüpárti programmal a képviselőházba került. Mint képviselő, tagja volt a kérvényi és pótttagja az állandó igazoló bizottságnak. 1890. február 24-én nevezte ki őfelsége Hevesmegye főispánjává. A megyében eleinte némi tartózkodással fogadták a teljesen idegen főispánt, de a kedvező bír, mely róla kijelöltetésével egyidőben megye- szerte elterjedt, megnyugtatóan hatott a kedélyekre, és mindenfelől rokonszenves várakozást ébresztett egyénisége és működése iránt. És ez az előlegezett rokonszenv nem volt indokolatlan, a várakozás nem volt meddő. 1890. március 24-én tartott ünnepies beiktatása alkalmával egyszerre megnyerte a sziveket. Beköszöntő-beszédéből, mely különben elárulta a főispánnak nagy közigazgatási gyakorlatát, mélyenjáró Ítélőképességét, és nem csekély szónoki képességét, szívesen igtatunk ide egy fejezetet. Ez a rész az ő politikai hitvallására vonatkozik és törvénytiszteletének, hazafiasságának tanúsága. „Azon bizalmi állás — mondotta beszédének folyamán Kállay Zoltán dr. — melyet elfoglalok, hiszem, nyilvánvalóvá teszi, és fölment engem annak kinyilatkoztatásától, hogy a kormánnyal teljesen szolidáris, és a szabadelvű párt zászlójára írt szabadelvű eszméknek tántoríthatatlan hive vagyok. Ez a kijelentésem azonban magában foglalja azon nyilatkozatomat is, hogy mig egyrészről saját meggyőződésem jogosultságának elösmerését kérem és várom, addig másrészről én is tisztelettel adózom minden, a magyar állameszme alapján álló párt és minden magyar hazafi meggyőződése iránt is, és állásomat és ez állásai járó befolyást és hatalmat jogos vagy jogtalan presszióra vagy beavatkozásra sem politikai, sem más indokokból felhasználni nem kívánom és nem is fogom. Viszont azonban kívánatosnak tartom, és arra fogok törekedni, hogy e teremben, valamint a megyében is a tulajdonképeni közigazgatási, közművelődési, közgazdasági, nevelési és más esetek személyes megítélésénél és meg- birálásánál ne a politikai motívumok jussanak érvényre, és a politikai elvek csakis a tisztán politikai kérdéseknél érvényesíttessenek.“ A székfoglalónak bizalmat keltő tartalma és hangulata megyeszerte megnyugvást keltett és a törvényhatóságnak e megnyugvását, hogy | ==— Szerda, augusztus 9. úgy mondjuk bizonyosságát, a jövő ténykedéseinek alkotmányos voltára nézve, Zalár József tolmácsolta. 1890. márc. 24-től 1906. junius 19-ig, amikor tudniillik egy időre megvált főispáni székétől — sokszor volt nehéz helyzetben főispánunk. Az egyházpolitikai küzdelmek Hevesvármegye békéjét is fölzavarták ugyan, de a Kállay Zoltán helyzete mindig szilárd volt. Az maradt később is, bár a hova-tovább hevesebbé váló pártpolitikai harcok folyton ener- gikusabb tevékenységre serkentették. És bár e harcok utóbb nyílt szakítást idéztek elő a király kormánya és a nemzet között, Kállay Zoltánt sohase tudták lesodorni az igazság és törvénytisztelet talajáról. „Megtörtént, hogy egy- egy tevékenysége, egy-egy rendelete, vagy intézkedése kihívta az éles kritikát, de a jogtalanság vagy törvénytelenség bélyegét a legrosszabb akarat sem üthette volna semmiféle intézkedésére.“ így érthető, hogy a koalíciós korszak hajnalán (1901. jun. 30) vármegyénk törvényhatósága meleghangú búcsúlevelet intézett Kállay Zoltánhoz. Még előbb pedig — 1900. márciusában, midőn főispánságának tízéves jubileumát ünnepelték — a vármegye törvényhatósága osztatlan tisztelettel övezte. Ez alkalommal nemcsak a törvényhatósági bizottság tagjai tisztelegtek nála csaknem teljes számban, hanem a vármegyei tisztikar, intézmények, hivatalok, egyesületek, társulatok is. És valamennyi üdvözlő beszéd alaphangja a szeretet volt, amint hogy az ünnepeltetés rugójául is ugyancsak a szeretetet lehet megállapítani a tisztelet mellett. Hasonló tisztelettel fogadták a szabadelvű éra újjászületése alkalmával, midőn 1910. márciusában újból elfoglalta főispáni székét. Működését a közigazgatásban folytatta ott, ahol négy évvel ezelőtt elhagyta. Közgazdasági munkássága pedig politikai félrevonultságának ideje alatt sem szakadt meg egy pillanatra se. Szőlőink rekonstruálása nagyrészt az ő nevéhez fűződik; a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület az ő vezetése alatt fejt ki áldásos tevékenységet; kezdettől elnöke az óriási lépésekkel fejlődő Agrár-takarékpénztárnak, valamint a Szőlőművelési Részvénytársaságnak. Általában nincs olyan közgazdasági és közművelődési intézmény, melyet teljes erejéből ne támogatna és nincs olyan jogos egyéni törekvés vagy óhajtás, melyért állásának, tekintélyének nagy súlyát latba nem vetné. Aki hozzá kopogtat be, meghallgatásra talál és nem távozik biztatás nélkül. Senki nem járt még nála sikertelenül, ha ügye igaz. * Mindezek teszik szinte természetessé, hogy a Kállay Zoltán dr. érdemeit még politikai ellenfelei is kénytelenek elismerni.
