Eger - hetente kétszer, 1911

1911-08-02 / 61. szám

Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre ____ 5 » N egyed évre _ 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények =■--------= intézendők. = K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 61. szám. Samassa József dr. A tradíciók ismétlődnek; és a sor­sát senki sem kerülheti el! . . . Eger bíhomok érseke — mint tud­juk — vasárnap ünnepelte püspökké szentelésének 40 éves jubileumát. Az egyház és haza szolgálatában oly sok érdemet szerzett egyházfő csendben, félrevonultan óhajtotta megülni a ritka évfordulót, ezért székhelyéről, Egerből pár napra budapesti lakására vonult vissza. Ámde a szerzett érdemek és azok méltányolása elől nem lehet elrejtőzni és igy a szerény jubileum — orszá­gos jellegű fényes ünnepséggé, szinte történelmi eseménnyé vált. Tudósítónak a nevezetes ünnepség lefolyásáról a következőket jelenti: Vasárnap volt negyven éve, hogy Samassa József dr.-t, a szepesi püspökké kinevezett osz­tálytanácsost és országgyűlési képviselőt Simor János, akkori hercegprímás az esztergomi bazi­likában 1871 julius 30-án püspökké felszentelte. Az azóta eltelt 40 évből kettőt Samassa József dr. a szepesi püspöki széken töltött, harmincnyolcat pedig az egri érseki egyház­megye kormányzatán. Életkorra legidősebb tagja a magyar püspöki-karnak, és hogy a vállaira nehezedő 83 évet munkabíró erő­vel s meg nem lankadt szellemi frisseséggel viseli, arra egyik kiváló bizonyság a napokban Az „EGER“ tárcája. Csokonai szerelemdala, a csikóbőrös kulacshoz. Azt mondják, hogy a tokaji Nagyhegy, sötét alakjával, úgy emelkedik ki az Alföld istenáldotta rónájából, mint valami viharfelhő az azúrkék égen. Azt is mondják, hogy tiszta időben híres-nemes Debrecen városából, sőt még messzebbről is látható. . . A néphit meg azt tartja, hogy a Kárpátok tündére állította oda egykor előőrsül, midőn az Alföld tündéré­vel, a Tisza miatt összeveszett. . . A tudósok már mást látnak a tokaji Nagyhegyben. Törött, cukorsüveg alakjából arra következtetnek, hogy valamikor egyike volt ama számtalan pórus­nak, melyen át tüzét kiadta földanyánk. . . Lehet, nem láttam, nem tudom! ... Az utazó ember tartsa felhőnek, a néphit előőrsnek, fiatal és öreg, tudós és tudatlan tudósok meg tartsák kialudt tűzhányónak, — mi, irodalom- történeti helyet lássunk benne, hol Csokonai Vitéz Mihály, irodalmi hajnalhasadásunknak e nagy költője, ihletetten irta egyik leghíresebb ódá­ját: „Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz“ címmel. Hogy, hogy nem, elég az hozzá: Csokonai XXXIV. ÉVFOLYAM. kiadott nagyjelentőségű főpásztori levele, ame­lyet nekünk is alkalmunk volt ismertetni. A nagynevű bíboros főpap jubileumának kiemelkedő pontja Őfelségének, a királynak rendkívül meleg hangú üdvözlő távirata, me­lyet Ischlből küldött és amely teljes szövege­zésében a következő: „Negyvenéves főpapi működésének meg­ünneplése alkalmából Önnek legbensöbb sze- rencsekivánataimat küldöm, hálásan megem­lékezvén azon sokoldalú, kiváló érdemekről, melyeket az egyház és haza érdekében szer­zett. Még évek hosszú során át tartsa meg az isteni gondviselés áldást árasztó életét. Ferencz József.“ Az ünnepeltetés elől bár még pénteken Budapestre utazott a jubiláns bíbornok-érsek, azt azonban nem akadályozhatta meg, hogy egyházmegyéje papságának, híveinek s mond­hatni az egész országnak kegyelete impozáns módon meg ne nyilatkozzék a jubiláris napon, így az érseki egyházmegye minden plébániáján ünnepélyes hálaadó istentiszteletet volt. Eger­ben különös fénnyel és bensöséggel ünnepel­ték a nevezetes évfordulót. A főszékesegyház­ban Debreczeni János apát-kanonok pontifikálta az ünnepi misét és tartotta a Te Deum-ot, melyen nagyszámú közönség volt jelen, élén a polgári és katonai hatóságok, tanintézetek és egyesületek képviselőivel. Délben Begovcsevich Róbert vál. püspök, nagyprépost, érseki he­lyettes ünnepi lakomát adott, amelyen a házi­gazda szép beszédben ünnepelte a bíbornok- érseket, mint egyházunk és hazánk nagy fiát, papjainak és híveinek jóságos atyját. Vitéz Mihály, nemes és vitézlő Debrecen váro­sából addig-addig nézett a tokaji Nagyhegyre, mig egyszer csak útnak indult., hogy közelről láthassa, sót, valószínű, azzal a titkos szán­dékkal is, hogy messzeföldön híres borát meg­ízlelje. . . El is ért nagysokára a tokaji Nagy- hegyhez. . . Csak nézett fölfelé, biz’ jó hátra kellett hajtania a fejét, mire meglátta a hegy­tetőt. — Hát még oda feljutni, az lehet csak a fárasztó! — mondogathatta költőnk. Isten neki! Megindult. . . Csak megy men- degél, de bizony a rekkenő nyári melegben hamar megszomjazott. Mit tehetett mást, mint azt, hogy leakasztotta nyakáról elmaradhatat­lan csikóbőrös kulacsát és megkönnyítette ter­hét, azzal csalta önmagát, hogy könnyebb ma­gában hordani Bachus ajándékát, mint az ol­dalán. . . Ily elvekkel ballagott tovább s amily mértékben rövidült az ut, oly mértékben fo­gyott a csikóbőrösnek szivéltető tartalma. . . Végre fölért a hegytetőre. . . Gyönyörködve nézett le a végtelen alföldi rónára és északnak, a Kárpátok előhegyeire. . . Már akkor is igaz volt az a közmondás, hogy nincs az a jó, melynek élvezésében ki ne fáradnánk. . . Csokonai is elfáradt a táj szép­ségének szemlélésében és miután a csikóbőrös­Szerda, augusztus 2. A király táviratán kívül üdvözlő levelek és táviratok egész sokasága árasztotta el a magyar püspöki kar Nesztorát. Khuen-Héder- váry Károly gróf miniszterelnök az összkormány nevében, továbbá Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, Vaszary Kolos bíbo- ros-hercegprimás, Bavona Sándor c. érsek, bécsi pápai nuncius, a püspöki kar tagjai, Széli Kálmán, Ernuszt Kelemen, Apponyi Albert gróf, Harkányi Frigyes báró, özv. báró Orczy Sze- rafinné, özv. gr. Serényi Istvánné, Szmrecsányi László, Jenő és Miklós, Zichy István gróf, Margalits Ede dr., Kállay Zoltán dr., Kállay András, Szederkényi Nándor, Heves és Sza- bolcsvármegyék törvényhatósága, Eger, Nyír­egyháza és Gyöngyös városok, a Szent-István- Társulat, a ciszterci-rend stb., szóval az or­szág minden részéből igen sokan üdvözölték a jubiláló főpapot, akit gyémántmiséjétől már nem egészen egy esztendő választ el. Eger város közgyűlése. Eger város kép­viselőtestülete szombaton, julius hó 29-én dél­előtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Hanák Gyula főjegyző, polgármester helyettes elnöklete alatt. Azt hittük, hogy az utóbbi recipe szerint, ez a közgyűlés is „zajos“ lesz, de hát kelle­mesen csalódtunk. Nemcsak hogy „zaj“ nem volt, hanem még fölszólalás is csak egy eset­ben történt és ez az egy is — csodák csodája — fölöslegesnek bizonyult. így hát a közgyű­lés nem is egészen fél óra alatt végzett a har­minc tárgyas napirenddel. Délutánra nem ma­bői mégegyszer húzott, a nap heve elől, mint Tarkanyi, az Anakreoniták tizennegyedikéban írja : Vitéz Mihály, a bornak Ivó Anakreonja, . Tokaj dicsS tetöjén Árnyas gohér’ tövében ..................dőlt le . . . C sikóbőrös kulacsát a feje alá téve, addig- addig gyönyörködött a fölötte kéklő égben, hogy „párnája egy kulacs volt“ bár, mégis el­aludt. S midőn pihente fáradalmait, aludva, „mikint csak a tej,“ . . . álmodé: miképen Két géniusz közelgett Feléje a’ mennyekből. . . Csokonai, csak néz, csak néz és amint az angyalok közelebb jönnek, látja, hogy Kezökben egy kulacs volt, Fény és nemes babér között... Vitéz, csak várja, hogy mi lesz a kulacs­csal, hát uramfia, az angyalok Mosolygva oldalához Tevék le, ’s eltünének. Csokonai, boldogan forgatja jobbra, for­gatja balra, nézi, nézegeti, hát csikóbőrös ku­lacsára ismer. Drága kincsem, galambocskam Csikóbőrös kulacsocskám! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom