Eger - hetente kétszer, 1911
1911-07-29 / 60. szám
Glőfizetési árak: Egész évre----10 korona. F él évre......... 5 » N egyed évre .. 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 60. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Az egri internátusról. Eger, 1911. jul. 28. Az utóbbi időben sok szó esett Eger város képviselőtestületének közgyűlésein, úgy e lapok hasábjain arról, hogy a vallás- és közoktatásügyi kormány létesítsen Egerben egy állami internátust a tanuló ifjúság számára. ügy látszik, hogy e dologból egyelőre nem lesz semmi, mert a létesítéssel járó költségeket senki sem akarja fedezni; a város a kormánytól várja s a kormány a várostól kivápja azt. E sorok írója nincs érdekelve Eger város fejlődését illetőleg, legfeljebb e derék város iránti rokonszenve készteti a város ügyei iránt való érdeklődésre. És éppen azért mutat rá az in- ternátus létesítésének egy oly módjára, amelyet a város vezetőinek föltétlenül ki kell használuia. Van Egerben egy szép fejlődésnek indult tápintézet: a jegyzők gyermekeinek tápintézete. A lefolyt tanévben 32 fiú nyert abban — 360 K tápdíj ellenében — elhelyezést és alig állja útját valami annak, hogy az 1911 —12. tanévre abba — 400 K tápdíj mellett— 40 gyermek fölvétessék. Jlz „EGER“ tárcája. Fehér rózsa. Nyitó fehér rózsát tartott a kezében; Csókot lehelt reá — aztán nékem adia. Tiszta fehér hónát fehérebb volt arca, Hogy hozzáért ajka. Hány fehér virágot csókolt meg azóta?! S nem tudom, hogy lehet, de nem pirul arca, Mikor a virágot mosolygva csókolja Aztán ... másnak adja. Halálharang. Halálharang csendül, kondul; a legszebb lány fekszik halva; Halálharang konduláskor, legutólsó gyászos utján Sir a hegedűnek hangja. Utóljára szól a nóta neki olyan szomorúan. .. Tudja ö azt meghalva is, hogy én sirok ott a húrban, Én zokogok ott a húrban. Halálharang csendül, kondul akkor is, ha én meghalok; Halálharang-konduláskor, utólsó gyászos utamon Zokogjanak majd a húrok. Utóljára szól a nóta nékem olyan szomorúan, Tudom én azt meghalva is, hogy ö zokog ott a húrban Az 5 lelke sir a húrban. Biró István. Ez a tápintézet valóságos missiót tölt be. A gyermekek 10%-a ingyenes, 60%-a félfizetéses alapítványi helyen volt elhelyezve, tehát csak 30%-a fizetett egész tápdíjat. Ámde fennállása kétséges, mert nincs Eger városban olyan épület, amely e célra alkalmas és kibérelhető volna. Óriási veszteség lenne a városra, ha a vezetőség kénytelen lenne ezt a szép intézetet bezárni. A városnak tehát, ha azt akarja, hogy falai között egy 100 gyermek befogadására alkalmas tápintézet létesüljön, illetve állandósuljon: feltétlen kötelessége — más hiányában — oda törekedni, hogy ez a meglévő tápintézet ne csak megmaradjon, de ki is fejlesztessék. Az építkezés kérdését könnyen meg lehet oldani, csak adjon a város ingyen telket és járuljon valamivel a fölépítéshez. A belügyi kormánynak ugyanis régi terve, hogy az ország különböző részein, a jegyzők árvái és gyermekei számára nagyobbszabásu tápintézeteket létesít, az épületeket fölemelteti, sőt azokban alapítványi helyeket is rendszeresít. Egyszer volt. .. — Maga a keringőt szereti legjobban ? — Igen. Nem annyira a táncot, mint a zenét. Minden keringő-dallam lágyan, andalgóan hullámzik; azt hiszem, hogy a ritmus szabályos rezgése hat reám. Olyan ábrándos merengés tölt el, mintha a mindennapi világ környezetéből kiemelkedve, valami ismeretlen, vágyva- vágyott hazára lelnék, hol nincs gond, nincs bánat; csak a szelíd ábrándozás végtelen határán lebeg a lélek. Elkábulok az édes mámortól, elfeledek mindent, ami kellemetlen; csak az marad meg — de fokozottabb mérvben, — ami jó. . . — Óh, milyen ábrándozó lett egyszerre! — Nagyon könnyen megérthető, kedves Ilonka, ha az ember, ilyen aranyos hölgyecske közelében áradozóvá válik, különösen ha a föltett kérdés szintén olyan, ami, mint mondják, elevenre tapint. Tudja, éppen tegnap is az imént vázolt érzelmek hatása alatt állottam, mikor magával volt szerencsém azt a bájos keringőt táncolni. — Nos, és ha nem én velem táncolta volna, hanem mással, akkor is olyan ábrándos hangulatban lett volna? — Óh, ez fogas kérdés! Miért is szegezte így — egyenesen szivemnek a pisztolyt? . . . Szombat, julius 29. Miért ne lehetne ezeknek a tápintézeteknek az egyike éppen Egerben, ott, ahol annyi közép- és felsőiskola van, s ahol a színmagyar lakosok között a nem magyar ajkú ifjú, — példánk van rá! — egy év alatt tökéletesen elsajátítja a magyar nyelvet. A legtermészetesebb elosztás is az volna, ha egy-egy ilyen intézet a Tisza—Duna közén, egy túl a Tiszán, egy túl a Dunán, és egy túl a Királyhágón, létesíttetnék. ügy tudjuk, hogy a mozgolódás még nem volna késői s azt hisszük, hogy éppen most, és éppen Eger városnak, nem is volna lehetetlen célt érni! Azt tanácsolnók tehát, hogy ne akarjon Eger város egy uj tápintézetet: hanem igyekezzék megtartani és kifejleszteni a régit. A sok jogcím között szinte ütközet-döntő súllyal szól a város mellett az az érv, hogy már megvan a tápintézete, csak tágasabbá kell azt tenni s számára otthont teremteni Ezt a kérdést tűzze sürgősen napirendre Eger város t. közönsége és igyekezzék annak érvényt is szerezni. Hisszük, hogy azok, akik nem néMit mondjak ? . . . Ha nemet mondok, hízelgőnek tart, ha igent mondok — sértésnek veszi. .. — Ne féljen semmit! Ha akar, felel; ha nem akar, hallgat. . . Beszéljünk másról. Különben sem sokat tartok az úgynevezett „férfijellemről“. . . s igy bármit felelne, nem venném zokon. — Hiszen már ezt is szemrehányóan mondja! Ilonka, én tudom, hogy a hölgyecskék nagyon érzékenyek; és határozottan állítom, hogy nincs szándékomban magát megbántani. Kimondom tehát az igazat: Én azt az ábrándos hangulatot (a bájos keringő-dallamon kívül) a még bajosabb táncosnőmnek, önnek köszönhetem. — Paff! — nevet Ilonka. íme tehát, maga is csak közönséges hízelgő, mint a többi férfi. .. Ha kissé sarokba szorítják, nem tud, vagy nem akar menekülni; gondolja magában: mondjunk egy bókot, azzal csatát nyerhetünk! . . . — Ne sorozzon, kérem, engem az átlagos férfiak közé, akik magának udvarolnak. Ezek csak azért tolongnak maga körül, mert most maga van „divatban.“ Érti? . . . Maga most a legünnepeltebb hölgyecske; és ők — akik mindenben a legutólsó divatot követik — az udvarlás tekintetében sem egyebek, mint a divat bolondjai. Gondoljon csak vissza két évre, mikor Bukody Elza volt a divatba vett leány, ugyanazok az alakok, kik most a maga udvarát alkotják, ott zavarták a vizet Elza kö-
