Eger - hetente kétszer, 1911
1911-07-26 / 59. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. ~ 10 korona. Fél évre ____ 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények —■ - intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 59. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, julius 26. Bíbornok-érsekünk körlevele. Az apostolok igazi utóda minden alkalmat fölhasznál, hogy híveit oktassa, nevelje. De ilyen ritka alkalom, amelyből folyóan Samassa József dr.,Eger bíbornok-érseke, most bocsájtott ki körlevelet, csak keveseknek adatott meg. Pár hét hián 83 esztendő van Eger főpásztorának háta mögött; 83, munkában töltött év, mely lelkét megedzette s a tapasztalatok gazdag tárházát szerezte meg számára, de testét nem bírta legyőzni. Most vasárnap volt 59 esztendeje, hogy az Ur papjává fölszenteltók és a jövő vasárnap lesz 40 esztendeje, hogy fölszentelt püspökké lett s nemsokára a szepesi egyházmegye kormányzatát átvette. A gyémántmise előtt álló bíbornok, Bende Imre nyit- rai püspök halála óta, legöregebb főpapja Szent István országának. A monarchiában is egyedül Gruscha bécsi kardinális volt öregebb nála, aki azonban már nyugalomba vonult pár évvel ezelőtt. E magas életkor előtt tisztelettel hajiunk meg, e hosszú élet munkáját csodálkozva iparkodunk mértékelni és bámuljuk a közélet bajainak, betegségeinek pontos, szabatos diagnózisát, amelyet sas szemekkel vesz észre Eger főpapja alábbi körlevelében. * . . . „Oly korban élünk, midőn a legfontosabb kérdések, legszentebb ügyek heves és úgyszólván mindennapi viták tárgyai, amely viták zajában nem egy lélek mihamar meg- tántorodik, tőrbe kerül és elbukik. Az időviszonyok követelte kötelességemül érzem azért felemelni intő, oktató s buzdító szavamat, megjelölendő az igazság útját, melyről letérni nem szabad. Régóta tapasztaljuk az igazság és tévely, az erény és bűn fogalmai körül elkeseredetten dúló küzdelmet, mely az egyház és társadalom nyugalmát kiváltképen manapság zavarja. Némelyek ugyanis az úgynevezett modern polgárosodás mellett harcolnak, mások ismét az igazságért, szent vallásunk jogaiért küzdenek. Amazok sürgetik, hogy az egyház az előhaladó polgárosodás újabb és újabb irányaihoz alkalmazkodjék; míg emezek joggal követelik, hogy az örök igazságok alapelvei változ- hatlan épségükben törhetlenűl megőrzendők, szent vallásunk ható ereje mindinkább kifejtendő, nagyobb dicsőségére Istennek, s gyógyító bal- zsainúl az emberi nem megannyi sebére, mint amely vallás egyedüli igaz út e múlandó létben a valódi erényesség felé, s majdan az örök üdv elnyerhetésére. Ám a modern elő- haladás hangos követelői épen nem tudnak belenyugodni ez ütköző pontokba, fennen hangoztatván, hogy a vallásosságnak ők is igaz ős őszinte barátai. El is hinnők ezt nekik szívesen, ha mindennapi szomorú tapasztalataink ép az ellenkezőt nem bizonyítanák. A múlt és jelen elszomorító eseményeinek eredő forrását kutatva, nyilvánvaló, hogy az az álbölcselet téveszméire vezethető vissza. Senki előtt nem titok, hogy az észnek kell az akarat útmutató szövétnekének s hajlamai irányítójának lennie. Miért is ha helyesen ítél az ész, az akarat akkor jó úton halad, és megfordítva. De nem kevésbbé bizonyos, hogy a szűk határok közé vont s különböző vélekedések hullámain ide-oda hánykodó emberi elme vajmi gyakran nem tájékozódik teljes bizonyossággal: hol a valódi igazság, melyben megnyugvását felleli, melyik véleményt kövesse, és melyiket vesse vissza. Hát még ha a szemben álló vélemények körül elszánt nekihevű- léssel folyik a küzdelem, a hamisság az igazság álszínében pompázik, s a józannak tetsző, pedig csalárd okoskodás, megtévesztő látszatáért az álbölcselet minden leleményes fur- fangja síkra száll. Ez álnok és fortélyos, s a szabadság örve alatt hivalkodó hamis bölcsészeti eszmék, melyek zűrzavaros közállapotaink folyó eseményei által mind jobban terjednek és erőre kapnak, beszivárogtak, még legjobbjaink közül is, sokaknak lelkiviláAz „EGER“ tárcája. Hegyőr-szabályzat 1710-ből.*) — Eger város levéltárából. — Eger püspöki város lakosságának sok-sok éven keresztül úgyszólván kizárólag a szőlő adta meg a mindennapi kenyeret. Ennek tudatában a nemes város magisztrátusa mindenkor a legnagyobb gonddal, lelkiismeretességgel csüggött e fontos közgazdasági ág fejlesztésén annál is inkább, mert ezt nemcsak a lakosság, hanem a kettős földesuraság: a püspök és káptalan érdekei is követelték. E körültekintő gondosság következtében alkották azokat az érdekes szabályzatokat, amelyek immár a levéltárak poros polcain vannak eltemetve, de ékes bizonyítékai annak, hogy mily kincset birt valaha Eger hegyoldalaiban és hogy a város mindenkor meg tudta becsülni a természet eme bőkezű adományát, amelynek nyomán igazi jólét fakadt. A régi Eger szőlőinek igazgatásában ott látjuk a főhely bírót, a szölöesküdteket, akik a ké•) Ezt a cikket a „Borászati Lapok“ egyik utóbbi számából közöljük, ahol Benkóczy Emil tanítóképző tanár tette közzé. söbbiperceptorral kiegészítve, az u. n. „hegyiszéket“ alkották, mely bíráskodási joggal volt fól- rubázva, a borbirákat, a hegyőröket, pásztorokat és pásztorbojtárokat stb. Mind-zeknek kötelességeit institúciók szabták meg, amelyet mindenkor a földesuraság, az egri püspök adott ki. E szabályzatok közül egyike a legérdekesebbeknek az 1710. esztendőben a hegyőrök számára kiadott szabályzat, amelyet teljes egészében ideiktatok. Szól pedig a következő- képen: 1. Mindenek előtt azért szorgalmatos vi- gyáztatással és vigyázassál lenni köteleztetni fognak Hegy Birák Uraimék arra, hogy munkák szerint elrendelt bérekre s Napi számok fizetésére Vigyázzanak és szorosan investigály- lyák, ba valamely Vinczlér vagy Gazda akár pénzül, s akár pedig étel vagy ital adással nem fizet-e munkássának többet, melyet tapasztalván, ha Vinczlér követője, a köz Piarczon a Deresben először 25 kemény Páltzákkal, annak utánna mindannyiszor, valamennyiszer tapasztaltaim fog 50 kemény Páltzákkal. Ha Gazda lészen pedigh követője, először háromhárom Rhénes forintokkal, annak utánna pedigh másodszor vagy többször s mindannyiszor, valamennyiszer tapasztaltatni fog, hat-hat Rhénes forintokra büntettessék megh. Miután pedigh ha fellyebbvaló Gazdákon, Tiszteken vagy Személyeken fog rapasztaltatui, a Magistratuális Fiscus által citáltatván Tizenkét Rhénes forintokra toties-quoties meg fognak büntettetni. 2. Minden szőlőmunkának végeztével kö- teleztetnek az hegybirák az Hegyeket szőllő- rül-szőllőre megh járni, azoknak munkálkodta- tásit borozdárul borozdánként visgálni, hogy ha rendi szerint munkáltatott-é megh, vagy sem. Magukkal hordozván mindazonáltal az hegykerülőket, kinek melyike assignálva lészen, ha a mely darab szőlő helytelen munkálva lészen s tapasztaltatik, annak világosbb boroz- dájának tetejére bizonyos Jegy alatt való karót felfűzvén, a fő Hegy Bírónak Reláció tételével s a Gazda vagy Vinczlér meg nem jelenik, azonnal a kerülő citálhatni tudhassa és mind az ott subalternus Hegybirák a fő Hegy Bíróval egyben gyűlvén az oly gazdát vagy Vincz- lért érdemeli: mind Páltzára, mind pénzre a Hegyi Cassára büntethessék. 3. Kiváltképpen való vigyázással kötelez- tetnek arra a Subalternus Hegy Birák, kivált pedigh a kerülők, akik egyébb aránt Télbeu és Nyárban, éjjel és nappal egész esztendőt által hittel kötelesnek, hogy a munkában elrendelt órákat a Munkások és Vinczellérek obszer- vállyák és obszerváltassák úgy, hogy Napke-