Eger - hetente kétszer, 1911

1911-07-26 / 59. szám

Előfizetési árak: Egész évre.. ~ 10 korona. Fél évre ____ 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények —■ - intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 59. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, julius 26. Bíbornok-érsekünk körlevele. Az apostolok igazi utóda min­den alkalmat fölhasznál, hogy hí­veit oktassa, nevelje. De ilyen ritka alkalom, amelyből folyóan Samassa József dr.,Eger bíbornok-érseke, most bocsájtott ki körlevelet, csak keve­seknek adatott meg. Pár hét hián 83 esztendő van Eger főpásztorának háta mögött; 83, munkában töltött év, mely lel­két megedzette s a tapasztalatok gazdag tárházát szerezte meg szá­mára, de testét nem bírta legyőzni. Most vasárnap volt 59 esztendeje, hogy az Ur papjává fölszenteltók és a jövő vasárnap lesz 40 esztendeje, hogy fölszentelt püspökké lett s nem­sokára a szepesi egyházmegye kor­mányzatát átvette. A gyémántmise előtt álló bíbornok, Bende Imre nyit- rai püspök halála óta, legöregebb főpapja Szent István országának. A monarchiában is egyedül Gruscha bécsi kardinális volt öregebb nála, aki azonban már nyugalomba vo­nult pár évvel ezelőtt. E magas életkor előtt tisztelet­tel hajiunk meg, e hosszú élet mun­káját csodálkozva iparkodunk mér­tékelni és bámuljuk a közélet ba­jainak, betegségeinek pontos, szaba­tos diagnózisát, amelyet sas szemek­kel vesz észre Eger főpapja alábbi körlevelében. * . . . „Oly korban élünk, midőn a legfontosabb kérdések, legszentebb ügyek heves és úgyszólván minden­napi viták tárgyai, amely viták za­jában nem egy lélek mihamar meg- tántorodik, tőrbe kerül és elbukik. Az időviszonyok követelte köteles­ségemül érzem azért felemelni intő, oktató s buzdító szavamat, megje­lölendő az igazság útját, melyről le­térni nem szabad. Régóta tapasztaljuk az igazság és tévely, az erény és bűn fogalmai körül elkeseredetten dúló küzdelmet, mely az egyház és társadalom nyu­galmát kiváltképen manapság za­varja. Némelyek ugyanis az úgyne­vezett modern polgárosodás mellett harcolnak, mások ismét az igazság­ért, szent vallásunk jogaiért küzde­nek. Amazok sürgetik, hogy az egy­ház az előhaladó polgárosodás újabb és újabb irányaihoz alkalmazkodjék; míg emezek joggal követelik, hogy az örök igazságok alapelvei változ- hatlan épségükben törhetlenűl meg­őrzendők, szent vallásunk ható ereje mindinkább kifejtendő, nagyobb di­csőségére Istennek, s gyógyító bal- zsainúl az emberi nem megannyi se­bére, mint amely vallás egyedüli igaz út e múlandó létben a valódi eré­nyesség felé, s majdan az örök üdv elnyerhetésére. Ám a modern elő- haladás hangos követelői épen nem tudnak belenyugodni ez ütköző pon­tokba, fennen hangoztatván, hogy a vallásosságnak ők is igaz ős őszinte barátai. El is hinnők ezt nekik szí­vesen, ha mindennapi szomorú ta­pasztalataink ép az ellenkezőt nem bizonyítanák. A múlt és jelen elszomorító ese­ményeinek eredő forrását kutatva, nyilvánvaló, hogy az az álbölcselet téveszméire vezethető vissza. Senki előtt nem titok, hogy az észnek kell az akarat útmutató szövétnekének s hajlamai irányítójának lennie. Miért is ha helyesen ítél az ész, az akarat akkor jó úton halad, és megfordítva. De nem kevésbbé bizonyos, hogy a szűk határok közé vont s külön­böző vélekedések hullámain ide-oda hánykodó emberi elme vajmi gyak­ran nem tájékozódik teljes bizonyos­sággal: hol a valódi igazság, mely­ben megnyugvását felleli, melyik vé­leményt kövesse, és melyiket vesse vissza. Hát még ha a szemben álló vélemények körül elszánt nekihevű- léssel folyik a küzdelem, a hamisság az igazság álszínében pompázik, s a józannak tetsző, pedig csalárd okos­kodás, megtévesztő látszatáért az álbölcselet minden leleményes fur- fangja síkra száll. Ez álnok és fortélyos, s a sza­badság örve alatt hivalkodó hamis bölcsészeti eszmék, melyek zűrzava­ros közállapotaink folyó eseményei által mind jobban terjednek és erőre kapnak, beszivárogtak, még legjobb­jaink közül is, sokaknak lelkivilá­Az „EGER“ tárcája. Hegyőr-szabályzat 1710-ből.*) — Eger város levéltárából. — Eger püspöki város lakosságának sok-sok éven keresztül úgyszólván kizárólag a szőlő adta meg a mindennapi kenyeret. Ennek tu­datában a nemes város magisztrátusa minden­kor a legnagyobb gonddal, lelkiismeretességgel csüggött e fontos közgazdasági ág fejlesztésén annál is inkább, mert ezt nemcsak a lakosság, hanem a kettős földesuraság: a püspök és káp­talan érdekei is követelték. E körültekintő gon­dosság következtében alkották azokat az érde­kes szabályzatokat, amelyek immár a levéltá­rak poros polcain vannak eltemetve, de ékes bizonyítékai annak, hogy mily kincset birt va­laha Eger hegyoldalaiban és hogy a város min­denkor meg tudta becsülni a természet eme bőkezű adományát, amelynek nyomán igazi jó­lét fakadt. A régi Eger szőlőinek igazgatásában ott látjuk a főhely bírót, a szölöesküdteket, akik a ké­•) Ezt a cikket a „Borászati Lapok“ egyik utóbbi számából közöljük, ahol Benkóczy Emil tanítóképző tanár tette közzé. söbbiperceptorral kiegészítve, az u. n. „hegyiszé­ket“ alkották, mely bíráskodási joggal volt fól- rubázva, a borbirákat, a hegyőröket, pásztorokat és pásztorbojtárokat stb. Mind-zeknek kötelességeit institúciók szabták meg, amelyet mindenkor a földesuraság, az egri püspök adott ki. E szabályzatok közül egyike a legérdeke­sebbeknek az 1710. esztendőben a hegyőrök számára kiadott szabályzat, amelyet teljes egé­szében ideiktatok. Szól pedig a következő- képen: 1. Mindenek előtt azért szorgalmatos vi- gyáztatással és vigyázassál lenni köteleztetni fognak Hegy Birák Uraimék arra, hogy mun­kák szerint elrendelt bérekre s Napi számok fizetésére Vigyázzanak és szorosan investigály- lyák, ba valamely Vinczlér vagy Gazda akár pénzül, s akár pedig étel vagy ital adással nem fizet-e munkássának többet, melyet tapasz­talván, ha Vinczlér követője, a köz Piarczon a Deresben először 25 kemény Páltzákkal, an­nak utánna mindannyiszor, valamennyiszer ta­pasztaltaim fog 50 kemény Páltzákkal. Ha Gazda lészen pedigh követője, először három­három Rhénes forintokkal, annak utánna pedigh másodszor vagy többször s mindannyiszor, va­lamennyiszer tapasztaltatni fog, hat-hat Rhénes forintokra büntettessék megh. Miután pedigh ha fellyebbvaló Gazdákon, Tiszteken vagy Sze­mélyeken fog rapasztaltatui, a Magistratuális Fiscus által citáltatván Tizenkét Rhénes forin­tokra toties-quoties meg fognak büntettetni. 2. Minden szőlőmunkának végeztével kö- teleztetnek az hegybirák az Hegyeket szőllő- rül-szőllőre megh járni, azoknak munkálkodta- tásit borozdárul borozdánként visgálni, hogy ha rendi szerint munkáltatott-é megh, vagy sem. Magukkal hordozván mindazonáltal az hegykerülőket, kinek melyike assignálva lészen, ha a mely darab szőlő helytelen munkálva lé­szen s tapasztaltatik, annak világosbb boroz- dájának tetejére bizonyos Jegy alatt való karót felfűzvén, a fő Hegy Bírónak Reláció tételével s a Gazda vagy Vinczlér meg nem jelenik, azonnal a kerülő citálhatni tudhassa és mind az ott subalternus Hegybirák a fő Hegy Bíró­val egyben gyűlvén az oly gazdát vagy Vincz- lért érdemeli: mind Páltzára, mind pénzre a Hegyi Cassára büntethessék. 3. Kiváltképpen való vigyázással kötelez- tetnek arra a Subalternus Hegy Birák, kivált pedigh a kerülők, akik egyébb aránt Télbeu és Nyárban, éjjel és nappal egész esztendőt által hittel kötelesnek, hogy a munkában elrendelt órákat a Munkások és Vinczellérek obszer- vállyák és obszerváltassák úgy, hogy Napke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom