Eger - hetente kétszer, 1911
1911-07-01 / 52. szám
1911. julius 1. EGER. (52. sz.) 3 vevő és eladó közötti közvetítődíjat, tudniillik annak a bizonyos harmadiknak a hasznát, amitől a termelő sem vagyonosodig de a fogyasztó közönség okvetetlenül elpusztul. És ez az intézkedés a hatóság, főleg a rendőrhatóság hatáskörébe vág. Az a szakvélemény, amelyet a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara adott Eger városának arra a szabályrendelet-tervezetére, mely az élelmi cikkek vásárlásával iparszerüen foglalkozók vásárlásának korlátozásáról szól, kissé — merkantil ízű. Felületesen hatol be a mélységekbe. Attól félt bennünket ugyanis a t. Kamara, amitől éppen szabadulni akarunk: a drágaságtól; és védekezésünket a piac kalózai ellen, azzal inti le, hogy ez: „Egyfelől a forgalom szabadságát érinti, másfelől célhoz nem vezet, mert a tapasztalat beigazolta, hogy a vásárlási tilalmakat behozó községekben a kínálat csökken, ami végül a drágaság fokozását idézi elő.“ Szívesen elhisszük, hogy ez így van — másutt. A mi viszonyainkra azonban nem illik rá ez a sablon. Ellenkezően. A mi piacunkon akkor fog megnövekedni a kínálat, ha a kofák és vidéki liferánsok elővásárlási tilalmát szi- goruau végrehajtjuk. Mert nálunk a termelő „kínálata“ csak nagy ritkán jut el a piacig. Útközben a külvárosok utcáin, (a vidékit még a városon kívül) szabadítják meg eladó portékájától az élelmes kofák és mire a piacra ér (persze az ő puttonaikban) a „kínálat,“ az ár már éppen három akkora, mint ahogy a termelőtől vették. Három akkora? Ne becsüljük le kofáink számtani tudományát. Tanúi voltunk olyan esetnek, hogy a kofa 20 fillérért vett egy háti gombát egy sietős dolgu felső- tárkányi asszonytól, és ebből a gombából 1 korona 80 fillért árult ki rövid fél óra alatt. Ez kérem kilencszeres ár és nyolcszoros haszon! . . . Hát az ilyen és ehhez hasonló „kinálat“-tól akarjuk mi megszabadítani a mi piacunkat. Ezt várjuk, kérjük, követeljük a rendőrhatóságtól. * Rendőrhatóságtól? No igen. Hiszen a rendőrség a mi élet- és vagyon-biztonságunknak az őre! Igaz. Ámde az is igaz, hogy nincsen olyan mostukat és ezért megbocsátott nekik. Fejük fölé emelte kezét és föloldotta őket bűneiktől úgy, hogy ezek Isten színe előtt eltöröltettek. Azután tanította őket az élet útjára és az egész éjszakán át beszélt velük, mig napszürkületkor elbúcsúzott tőlük, hogy más lelkeken teljesítse kegyelme művét. Messze kikisérték a városból. Azután bu- csuzáskor megáldotta őket. Letérdeltek a földre és mindaddig néztek utána, mig fényleni látták fehér ruháját. Ezután pedig elmentek és jogtalanul szerzett vagyonukat odaadták a szegényeknek; kenyerüket ettől fogva becsületes munkával szerezték meg. Gyakran voltak együtt imádkozva és ajtatoskodva és igazakhoz hasonlóan, bűnbánó szívvel éltek minden jócselekedetben. Mikor a farizeusok és írástudók erről hallottak, boszankodtak miatta és gúnyolódtak fölötte: — Ez a Jézus a bűnösöket elfogadja és velük eszik. Ez az Urnák fülébe jutott és mondotta rá: — Bizony, mondom nektek, hogy a bűnbánó vámosok és rossz személyek előbb jutnak be a mennyeknek országába, mint Isten gyermekei! Ford. Hodács Ágost. toha gyermeke a mi közéletünknek egyse, mint a — rendőrség. Kötelességtudást, munkát, pontosságot, szorgalmat, felelősséget, erélyt, udvariasságot, szolgálatkészséget, személyes bátorságot, ambíciót és ha kell, önfeláldozást is kívánunk tőle; a megélhetéséről azonban nem gondoskodunk. Maga az intézmény és vele a hozzája tartozó személyzet kell nekünk, mert szükségünk van reá; az exisztenciáját azonban nem biztosítjuk; ügyével-bajával nem törődünk; panaszaira, kérelmeire nem reagálunk. Csoda-e azután, ha a rendőrség is elkedvetlenedik és — otthagyja állását? Folytonosan újabb, meg újabb embereket látunk a rendőrségnél. Mert azok, akik egy kissé már belégyakorolták magukat a sokoldalú és nehéz szolgálati viszonyokba, ezalatt az idő alatt arról is meggyőződtek, hogy nálunk csak a feladat sok, ami a rendőrségre vár, a falat azonban kevés, annyira kevés, hogy lehetetlen belőle megélni. És elmennek, mihelyt csak szerét tehetik más, jobban javadalmazott polgári foglalkozásra. Arra, hogy e tekintetben egyhamar megváltozzék a helyzet, kilátás nincs. Hiszen az a testület, mely egyedül van hivatva a köz- biztonság őreinek helyzetét javítani: csak bírálja és ellenőrzi, de anyagilag nem segíti őket. Hányszor hallottuk már a közgyűlés termében ezt a közbeszólást, mikor a rendőrség anyagi segítséget, pótlékot, nyugdíjat vagy fizetésjavítást kért: — Egy fillért se! . . . És csodálatos, minden alkalommal ez a közbeszólás érvényesült a határozatban is. így persze jó rendőrségünk soha sem lesz, de jó közbiztonsági állapotunk sem lehet. Mert a jó közbiztonságnak a megelőző közrendészeti intézkedések pontos végrehajtása az előfeltétele. Ez pedig már egy másik kötelesség: az ambíció számlájára tartozik. Attól a rendőrtől pedig, a ki kedvetlenül, csak immel-ámmal teljesíti a legszorosabb napi kötelességét, a rendre való felügyeletet, csak nem kívánhatjuk, hogy ezt a másik kötelességet is teljesítse! . . Tanítók közgyűlése. Az Eger-főegyházmegyei róm. kát. Tanító- egyesület „Egri Köre“ junius hó 26-án tartotta évi rendes közgyűlését a Líceumban. A gyűlést „Veni Sancte“ előzte meg, amelyet a líceumi kápolnában tartottak. Minthogy a Kör elnöke, Párvy Antal prépost kanonok, plébános nincs itthon, a kör alelnoke pedig meghalt, a közgyűlés Hámén András t. kanonok, apát és főesperest választotta meg a gyűlés ad hoc elnökéül. A gyűlésen a múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után Kelemen Lajos kegyele- tesen emlékezett meg a kör megboldogult al- elnökéről, Fehér Gyula volt szalóki plébánosról és bejelentette, hogy Bíró Kálmán köri tag a kör nevében koszorút helyezett a boldogult koporsójára. Utána Révász Róbert köri pénztáros és könyvtáros tette meg jelentését. Majd Kelemen Lajos a múlt közgyűlés megbízásából a betűk egységes alakjáról és egyöntetű alakítási módjáról tartott szabad előadást, amely után, csaknem az összes jelenlévők részvételével, igen élénk vitatkozás folyt le. Ezután Fekecs Sándor egri tanító olvasott fel a rajzolás tanításáról, amelyben behatóan fejtegette a rajzolás-tanítás legújabb módszerének elveit. A felolvasással kapcsolatban Kelemen Lajos az elemi oktatás túlterheléséről, a tanítási anyag redukálásának szükségességéről szólt és kifejtette, hogy a rajzolás anyagát még az általános redukció mellett is meghagyná. Most Rovó Lajos tartott felolvasást „Az iskolások és a hazugság“ című tételről. Az erős pedagógiai érvekkel megírt tanulmányban azt fejtette ki az előadó, hogy hogyan lehet a gyermeket a hazugságról leszoktatni, ennek a hibának különböző fokozataiban és eseteiben. A felolvasás után a közgyűlés általános éljenzéssel és tappsal adott kifejezést tetszésének. A jövő évi közgyűlésre Mentusz József egri tanító vállalkozott felolvasás tartására „A tekintély iránt való tisztelet neveléséről.“ A köri gyűlés a f. évi julius 3., 4. és 5. napjain Budapesten tartandó orsz. kát. tanítói kongresszusra több képviselőt küldött ki. A kongresszus tárgyai közül magáévá tette és ez- irányban felír a kongresszus vezetőségéhez, Kó- rody Miklós pécsi tanítóképző tanárnak azt a javaslatát, hogy a kongresszus tegyen lépéseket aziránt, hogy a tanítókat a törvényhozás a 11., 10. és 9. fizetési-osztályokba ossza be. A közgyűlés megkereste az Orsz. tanítói kongresszus vezetőségét, hogy a tárgysorozat megváltoztatásával a tanítók fizetésére vonatkozó tételt minden más tételnek elébe tegye az egymásután sorrendjében. Elsőséget csupán Giesswein „A valláserkölcsi nevelés problémáinak megoldása az iskola és család körében“ című tételnek ad, figyelemmel az előadó személyére és kivált a tárgy jelentőségére. Gyűlés után a kör tagjai Párvy Antal elnök vendégeiként a Koronába mentek társasebédre. Az ebéd folyamán Kelemen Lajos az egyesület védnökére, Samassa József dr. bíbor- nok-érsekre, majd később Párvy Antal és Hámán András elnökökre mondott pohárköszöntőket, Novak Károly felsőtárkányi plébános a papság és a tanítóság között való jó viszonyra és együttműködésre, Rovó Lajos az országgyűlés azon tagjaira emelt poharat, akik a tanítóság érdekében fölszólaltak. A hét. A múlt héten adósak maradtunk evvel a rovattal. De száz oka volt, mint az egyszeri nem-harangozásnak. Első ok: nem volt hely; második ok: nem volt esemény. A többi 98 okra, azt hisszük, senki sem kiváncsi. * Az uborka-szezon küszöbén szorongó lélekkel gondolunk a következendőkre. Helyesebben ugyan igy kellene mondani: a be nem következendőkre, mert bizony a nagy vakációban nemcsak a tenger és az sem csak Fiume mellett csöndes, hanem minden csöndes. Pihennek a hivatalok; pihennek a tisztviselők; pihen a diák, a tanár; előre láthatóan pihen a politika is. A nagy meleg — egy kissé paradoxonnak látszik — lehűti a szenvedélyeket és azok is . . . pihenuek. Ilyenkor az újságíróból vagy Leiter Jakab lesz, vagy Claquehutes Frigyes. * ügy leszünk, mint a Nemzeti Színház intendánsa a Shakespeare-darabokkal, amelyeket szerinte: — vagy jól kell adni, vagy sehogy; de adni muszáj. Nekünk is vagy igazat kell Írni, vagy semmit; de Írni muszáj. * Drágul a trafik. Julius elsején minden szivar, minden fajta cigaretta és a trafik-dohány is tetemesen megdrágul. Van olyan, amelyiknél csak 20—30% lesz az áremelkedés (nem is valami gyöngéden működik a Lukács-féle archimedesi csavar!) de olyan is akad, amely
