Eger - hetente kétszer, 1911
1911-01-21 / 6. szám
2 EGER. (6. sz.) 1911. január 21. meg a „letételekor is tőle telhető „magnum áldomással“ hálálja meg negyedbeli polgártársainak ezt a megtisztelté bizalmát. A fertály- mester-választások ideje február 1-től 6-ig tart. Ezalatt az idő alatt mind a tizenkét fertály- mestert megválasztják úgy, hogy szent Apollónia napján az uj fertálymesterek már testületileg vonulnak a főszékesegyliázban tartandó fertálymesteri misére, onnan pedig a városházára, ahol a polgármester beiktatja őket hivatalukba. Az idei fertálymester-választá- so hoz a város tanácsa a következő városi tisztviselőket küldötte ki: a város I. negyedébe Hauák Gyulát, a város II. negyedébe Morvay Jánost, a város III. negyedébe Glósz Kálmán dr.-t, a város IV. negyedébe Barthos Károlyt, a hatvani I. negyedbe Sir Lajost, a hatvani II. negyedbe Sárközi Ignácot, a hatvani III. negyedbe Károly Jánost, a hatvani IV. negyedbe Bayer Henriket, a felnémeti negyedbe Cselényi Istvánt, a cifra-sánc negyedbe Boma Józsefet, a makiári I. negyedbe Búzás Gyulát és a mak- láti II. negyedbe Barchetti Lőrincet. Az Egri Gazdák Hitelszövetkezete. Január hónap a mérlegek hónapja. Nem csupán a pénzintézetek: a bankok, takarékpénztárak, hitelszövetkezetek, hanem a nyilvános számadásra kötelezett ipari-, kereskedelmi- és gazdasági vállalatok is ilyenkor állítják össze üzleti évök mérlegét és beszámolnak arról, hogy milyen eredménnyel sáfárkodtak egy egész éven át a — mások pénzével. És ez rendjén van így. A pénz nagyon is guruló portéka; vigyázni kell reá. Ámde ér- d kés jelensége ezeknek a mérlegeknek, hogy mindig kedvezőek. Rossz mérleget még soha senki sem látott. Akkor sem, ha rossz gazdasági esztendő szántott végig a közélet megélhetési viszonyain. Sőt — különös, — minél rosszabb eredménnyel zárul a gazdasági esztendő, minél nehezebbek a mugélhetési viszonyok: a pénzintézetek mérlegei annál nagyobb nyereséget tüntetnek föl. Miért? Mert hitelre, pénzre akkor van leginkább szüksége a kisembernek: a gazdának, iparosnak, kereskedőnek, amikor ro^sz a gazdasági esztendő; amikor kevés, vagy silány a termés, nehezen mozdul az ipari munka és pang a kereskedelem. Mert hát élni kell és ha nincs, vagy kevés a jövedelem, akkor a hitelhez fordul a szegény ember és kölcsönpénzből tengődik tovább. Ezek a kölcsönpénzek növelik a pénzintézetek jövedelmeit. Minél több a kölcsön, annál több a jövedelem. Ezért jók a bankok mérlegei még akkor is, amikor a közéletben a kisember csak nyomorog, csak küzd és amikor a nélkülözések arra kényszerítik, hogy kölcsönvett pénzből pótolja azt, amit a mostoha életviszonyok tőle megtagadtak. Ámde ba ez igy van; ha a mai megélhetési viszonyok szinte nélkülözhetetlenné teszik a hitel igénybevételét a gazdaközönségnél s az iparos- és kereskedővilágban: akkor hát miért kell ezt a hitelt, éppen a bankoknál és pénzintézeteknél keresni? Ezek nagy kamatra dolgoznak, mert pénzűknek minél nagyobb hasznát akarják venni. Nagy kamatot pedig a szegény ember nem adhat. Mert hiszen a közmondás szerint is, a kamat egy tálból eszik az emberrel. Már pedig a szegény ember táljában úgy sem sok a falat; hiszen éppen azért szorul kölcsönre, hogy szükséget ne szenvedjen. A nagy kamat ellen c-ak egy védekezési mód van: a szövetkezés. Állítsunk minél több hitelszövetkezetet, hogy a sok kis ember megtakarított pénzecskéjéből, minél több hitelre- szoruló kisember juthasson olcsó kölcsönhöz. Egy-két koronát havonkint a legszegényebb ember is félre tehet. Helyezze ezt el hitelszövetkezeti részvényekbe, akkor maga is hasznát veszi, másokkal is jót tesz. A társadalmat alkotó néposztályoknak akár minden rétege és eme rétegekben akár minden kereset-ág kisembere külön-külön csoportosulhat hitelszövetkezetté, hogy így mindegyik a maga szegényeit gyá- molíthassa. Segítse, gyámolítsa az iparos az iparost, a kereskedő a kereskedőt, a földmives a földmivest, a tisztviselő a tisztviselőt, vagy mind a né?y. mind a négyet. Mert segítőből, gyámolítóból még a sok sem sok és mert az egymáson való segítés, az egymás terhein való könnyítés a legszebb és legigazibb szociá- lizmns ! . . . Hogy pedig a hitelszövetkezetek milyen szép, eredményes és hasznos munkát képesek kifejteni, vegyük példának az Egri Gazdák-hitel- szővetkezetét. Csak két éve, hogy fennáll és a részjegyekből havonkint befizetett 1 — 1 koronából máris szép tőkét gyűjtött össze, hogy abból segítse a kölcsönre szorulókat. A szövetkezet az 1910. óv végén a következő eredménnyel zárult: A tagok száma 590 volt 1219 üzletrészszel. Ezekre az üzletrészekre az év végéig 25942 kor. 22 fillért fizettek be a tagok. A betét- állomány 12218 korona 75 fillérre rúgott. A szövetkezet tagjainak az év folyamán 36,955 korona váltó és 38,114 korona kötelez- vény-kö!csönt folyósított. Ezt az összeget a szövetkezet a saját pénzén kívül a központ által rendelkezésére bocsátott 33,255 korona rendes hitelből folyósította. A szövetkezet tartalék-alapja az év végéig 1178 kor. 51 fillérre emelkedett és az igazgatóság arra törekszik, hogy ezt a tartalék-alapot lehetőleg növelje, mert csak igy lesz módjában a kamatlábat le- jebb szállítani, ha majd annak idején a tartalék-alap jövedelme az üzleti költségek tekintélyes részét már fedezni fogja. Hogy ez mielőbb elérhető legyen, de meg hogy a szövetkezet a betevőkkel, valamint a központtal szemben fennálló kötelezettségeinek fennakadás nélkül eleget tehessen, feltétlenül szükséges, hogy a szövetkezet tagjai a kölcsönök törlesztéseit és kamatait pontosan fizessék. A szövetkezet vagyonát és üzlet-forgalmát a következő mérleg-számla tünteti föl, melyet 1910. december 31-én állítottak össze: Eszerint a szövetkezet vagyona: Pénzkészlet . . . 464-73 K Váltó-kölcsön . . . 36,955'— »1 Kötvény-kölcsön . . 38,114-Yi Központi üzletrész . 400-— n Felszerelési költség. 822 94 w Összesen 76,756 67 K Ezzel szemben terheli a szövetkezetét Befizetett üzletrész. 25.942-22 K Központi hitel . . 33,255-— Központi előleg . . 102.99 W Központi folyószámla 1,262-34 n Takarékbetét . . . 12,218 75 n Tartalékalap . . . 1,17851 n Értékesítési díj-alap 443-82 n Átmeneti kamat . . 1300.— n Tőkekamat adó . . 64-62 n Nyereség .... 98842 » Összesen 76,756'67 K szorították az öklüket. De nem léptek ki a sorból, csak dühösködtek és forgatták a sü- vegöket. Eleinte nem akartak a városi néppel törődni, feléjök se néztek. De a nem bírták sokáig megállani. A leikök lázadozni kezdett; érezték, hogy valami igazság'alanság történik velők. A városi nép velők együtt ment és mind álldogálva nézte őket, bántóan, kíváncsian, kitartón. Már nem is nevetett, nem is gúnyolódott senki; csak néztek, néztek. De búcsú- sokat zavarba hozta ez a nézés. Inkább nevettek volna! A menet közepén egy Mária-házikó haladt. Négy fehér-koszorús szűzlány vitte. Komoly, meghatott, de szerény volt az arcuk, mintha méltatlannak hinnék magokat erre a nagy-nagy tisztességre. Nem is énekeltek. Eímélázó, csodálkozó pillantással meredtek maguk elé, látszott hogy elkábította őket ez a nagy boldogság. Imádkozni is szerettek volna, de se- hogyse tudtak; látszott az arcukon, folyton arra gondolnak, hogy ők most minő irigylendők. Ok voltak az egyedüliek, akik észre se vették a rajtok bámuló kiváncsi városiakat. Annál inkább észrevette a többi leány! Furcsának, illetlennek találták már ezt a nagy érdeklődést a városiak részéről, bár nem igen tudták volna megmagyarázni, miért. Az emberek kétségbeesetten erőlködtek; hogy zavar- taknak ne lássák őket, fenn akarták tartani a falusi tekintélyt az asszonynép előtt. Huz- gálták a bajuszukat és ének közben simogatták a kabátjuk ujját. Majd igen nagy érdeklődéssel vizsgálták a kacskaringós zöld meg sárga stilizált cifrázatot a kabát-ujjon, mintha akkor látták volna először. Egyre többet botlottak meg egymásban. Le-lenéztek a földre és zavartan bámészkodtak csizmáik előbukkanó orrára. Az egyik csizmaorr eltűnt, a másik előbbukkant. Furcsa volt nekik; annál furcsább, mivel először vették észre. Egymásra pislogtak éneklés közben kérdően, kíváncsian. Mindegyik azt akarta megtudni: a másik is úgy van-e, mint ő. Szerették volna megnyugtatni önmagukat a szorn- szédjok nyugodtságával, de ez sehogysem akart sikerülni nekik. Aztán a viilanydrótokat nézték. Amerre mentek, többször kanyarodott az út, de a drótok mindenütt ott futottak a fejők fölött a karcsú oszlopokon. Élesen látták, hogy néhol csomók vannak a dróton. . . meg hogy milyen óvatosan kanyarodik a porcellánnyakak köré. De mindenütt velők megy, ez is. Oldalt néztek és ismét az őket követő bámész népet látták meg, amely szeszélyes következetességgel figyelte még a szemök járását is. Belenézett a szájokba, mikor énekeltek; fürkészve követte a szemök pillantását, amikor fölnéztek. . . Kezdtek izgatottak lenni. Csodálatos; eddig soha nem ismert érzés szállotta meg őket. Félelem volt, vagy mi. Először élőtökben vették észre minden tagjukat, mindenüket, és tudatosan akarták megtenni, amit eddig ön- tudatlanul végeztek. Forróság futott rajtok végig, amint eset.énül, erőlködve emelték meg és tették le a láuukat, ahogy tovább lépkedtek. Ijedeztek és olyan sajátságos érzésük volt, mintha elfelejtettek volna járni. Mindig azt hitték, hogy a következő pillanatban nem birnak lépni, ott maradnak állva az út közepén. A szájok idegesen rángott, ahogy énekeltek. Némelyikök összébb húzta; többen még jobban eltátották zavarukban. Szerették volna abbahazyni az éneket, de nem bírtak gondolkozni, hogy mit akarnak tulajdonképen. Nem jutottak arra a gondolatra, mi változtatna hát ezen a kényelmetlen helyzeten. Összeráncolták
