Eger - hetente kétszer, 1911
1911-06-17 / 48. szám
Előfizetési árak: Egész évre- - 10 korona. Fél évre .. __ 5 >> Negyed évre - 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 48. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, junius 17. A móka-politikus bukása, Eger, 1911. jun. 16. Eötvös Károly tehát megbukott Szegeden. Nagyon megbukott; csúfosan megbukott. Az Alföld székvárosának gyomra nem birta bevenni a mókapolitikust. Igen, nálunk ilyen is van: — politikus, aki mindig csak mókázik. Semmit se csinál komolyan; az igaz, hogy most már és éppen ezért — őt se veszik komolyan. Eötvös Károly a batvanhetes kiegyezés utáni években nőtt nagyra. El nem vitatható tehetségét meglátták vármegyéje határán túl is; hamarosan bekerült a parlamentbe, amelynek majdnem négy évtizeden át volt tagja. Eleinte komoly, munkás tagja, de később azután olyan, akit nem szoktak komolyan venni. A „vajda“ országhirü adomázó s ezt a tehetségét fejlesztette és használta ki legjobban. Csak az a hiba, hogy az Abbázia törzs-asztalát utoljára összetévesztette a dunaparti palota tanácskozó termével. Adomázik: akár kell, akár nem; adomázik akkor is, ha ír, — akkor is, ha társalog, — akkor is, ha szónokol. Az utóbbit ugyan, újabban, mentül ritkábban csinálja, mert — mikor rettenetes harc után bevitte a parlamentbe Budapest egyik kerülete, — jó félévig (jóllehet Budapesten lakott! egyetlen egyszer se volt a parlamentben. (No, de a képviselői fizetésről szóló nyugtákat pontosan be- küldötte.) A mókázást lassankint a legkomolyabb politikai térre is átvitte. Még pártállásával is mókázott. Eleinte Deákpárti volt egész komolyan, azután függetlenségi lett és végigjárta annak minden árnyalatát Irányitól — a balpártig. Legújabban, egész váratlanul, munkapárti jelöltként lépett föl. Ellenfele szintén munkapárti volt és alaposan leverte a móka-politikust. A munkapártot csak annyiban érdekelte a szegedi választás, hogy komoly párttagot kap-e, akire számíthat, vagy Éötvöst kapja-e meg, akinek utjai kifürkészhetetlen ek. Minket másért érdekel a dolog. Szegeden két világnézet ütközött meg: a keresztény és a szabadkőműves. Az előbbi fölébredt végre és pár nap alatt legyőzte a páholyokat, amelyek pedig régen dolgoznak sikerük érdekében ott is, másütt is. A Katolikus Kör és illetve a katolikus világnézet erősebbnek bizonyult, mint az Árpád-páholy és illetve a szabadkőműves irány. Győzött kezdettől és pedig fényesen. Már a jelölésnél zokon vették a szabadkőművesek, hogy a Katolikus Kör elnökét, Gerliczy Ferenc bárót akarta képviselőjének a katolikus Szeged. Haragudtak, dühöngtek érte, meg nem gondolván, hogy az ő első jelöltjük, Rózsa Izsó, az ottani zsidó-hitközség elnöke. No de nem baj! Nagynehezen fogtak más jelöltet... az Eötvös Károly személyében. Ő lett volna az atú, mely még akkor is üti a más színű legnagyobb kártyát, ha véletlenül csak heteske. Bebizonyult, hogy Eötvös nem ütőkártya többé. Pedig ugyancsak sok érdemet szerzett a szabadkőművesek szemében nemcsak az egyházpolitikai harcok alatt, hanem avval a bizonyos írói jutalomdíjjal is, meg a Szent Imre gyalázásával is. Az utóbbira most kapta meg a méltó választ móka-politikusunk, kinek bukásából azt a tanulságot meríthetjük, hogy mi is tudunk győzni, csak merjünk, akarjunk küzdeni és ne legyünk — kuckó-emberek. Az „EGER“ tárcája. Csizmadia-céhünk szabályai 1695-ből. — Eger város levéltárából. — 1 Pár íves füzetke van előttünk; sárgult a papirosa is, az írása is. Hiszen már elmúlt kétszáz esztendős. Valamikor 1695-ben, május 19-én adta ki Fenesy György akkori egri püspök, püspök-Egervárosának földesura, híve I. Lipótnak, ki visszavette „a keresztény név leggyűlöietesebb ellenségétől, a töröktől, Eger városát s vele együtt az ugyanazon püspökségről elnevezett megyét ugyanazon barbár rablásaitól (a történetíró följegyzése szerint) nyomorult állapotban levő részeket körülbelül hét év alatt szerencsésen s diadalmasan visz- szavette és a keresztények kezébe visszaadván, helyreállította. . .“ A latin nyelvű bevezető rész, melyből az iménti sorokat fordításban adjuk, igy folytatja: „. . . őfelsége észrevétette velünk, hogy minden kétség nélkül úgy elődei, mint ő — minket, (mint az egri püspökök utódait) kegyébe fogadott s az utódokra, miránk, ugyanazon kiváltságokat ruházta s bennök megerősíteni rendelt. Mi tehát, mint azelőtt, ugyanazon jogokkal fel vagyunk ruházva és azt, maennyire lehet, kötelességünk gyakorolni.“ Ez alapon fogadta szívesen a püspök, hogy „több tapasztalt férfiak között Szent Pétery János, Bági András, Rátki János, Pere Mihály, Raxit Dániel, Berény István, Csizmadia Ferenc, Bányai István és János, Horváth András, Szí. Gotthárdy Mihály, Gaboriáni János, Seres István és Sz. Pétery Márton s velük együtt természesen a csizmadia-céh elöljárósága kézre adván alapszabályaikat, hasonlóképen előterjesztették ilyen módon. . .“ Ha ugyanis az engedélyezés idejében és alkalmasan megadatik, akkor a püspök szerint, (ha e szabályokat megtartják), „békében, nyugalomban lesznek s közörömben lesz részük s a csizmadia céhnek visszaállításával, újra felvirágoztatásával, egymás között az elöljárók, társaik, tanulók s azoknak családjai ugyanazon üdvös jótéteményekben fognak igazgat- tatni, kozmányozni és vezetni.“ Ezért hagyja tehát helyben a püspök ezeket a szabályokat, amelyek egyébként csak a török megszállás alatt fölbomlott csizmadia céhet állítják vissza. Helyben hagyja pedig „a régi és kipróbált szokások és ugyanezen város törvényei szerint, mivel ... (a csizmadiák) az utcán rájok bízott szolgálatokat, amint észre lehetett venni, szorgalmasan elvégezték a mi tetszésünk szerint és mert megígérték, hogy a jövőben is békében, állhatatosságban lesznek“ a püspök iránt. E szabályok, melyeket egész terjedelmükben és betű szerint közlünk, huszonöt pontból állanak és kiterjeszkednek a csizmadia-céh tagjainak köz- és magán-életére, rendezik egymáshoz és a fölöttes hatóságokhoz való viszonyukat, polgári és vallási kötelességüket. Mint ilyenek, értékes adatok a kor jellemzéséhez. A sokat sanyargatott magyar nép akkori lelki világának megfelelően a vallási kötelességeken kezdi, amelyekről igy intézkedik: Primo. Minden Vasárnap és Innep napokon az Czéhbéli Mester Emberek Szép aitatosság- gal Missét és Pra’dicatiót tartoznak halgatni az Szent Mihály Templomában,*) úgy az Mester Legények is, az kik pedig ok nélkül el mulattyák, egy font viaszai fognak tartozni az Sz. Mihály Templomára. A második ponttól az ötödikig arról intézkedik a szabályzat: kik lehetnek a céh tagjai, hogyan remekelnek és milyen lakomával tartoznak a céhbe való felvételnél. Secundó. Minden Mester Embereknek jó Nemzetség levelek légyen, Purgalétessek és Pápisták legyenek. Tertió, Az kik Mesterekké lésznek és az Czéhben akarják magokat adni, Mester Remeket csinállyanak az eő tulajdon kezekkel; Az *) Ez n templom a mai székesegyház helyén állott. Erdödy püspök bonttatta le és építtette nagyobbra. Ennek a helyére építtette ismét, mintegy 11 évtized múlva, a mai gyönyörű templomot 1831—36. között Pyrker.
