Eger - hetente kétszer, 1911
1911-06-10 / 46. szám
Előfizetési árak: Egész évre- ~ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre .. 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ---- ■ = K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP, 1911. - 46. szám. — XXXIV. ÉVFOLYAM. ------ Szombat, junius 10. A májusi fagy. — Egy készülő szabályrendeletről. — OüO Szinte fogalommá vált nálunk, éghajlatunknak ez a szomorú speciáli- tása: májusi fagy! . . . Színdarabot is írtak már róla. De színdarab nélkül is fájdalmas osztályrészünk ez nekünk. És ami legszomo- rubb, nines gyógyszer, nincs védekezés ellene! Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy nálunk a* közélet javítására, a megélhetési viszonyok könnyebbé tételére, a társadalmi rend és közbiztonság megszilárdítására irányuló törekvések nagyon szépen kezdődnek: virágzó fejlődéssel, áldásos gyümölcsterméssel kecsegtetnek, és — egyszerre csak hirtelen, valamely előre nőm látott, számításba nem vett körülmény miatt elpusztulnak, mint a bőségesnek ígérkező termést szokta tönkretenni legszebb virágzása idején a — májusi fagy. Persze, hogy az ilyen romboló pusztulással szemben nincsen más vigasz- talódásunk, mint a fájó és keserű megnyugvás. Azután pont. Kezdhetjük a munkát és a reménykedést élűiről, egészen a legújabb — májusi fagyig! . . . Mert csak a természetben nincs ugrás. A közéletben rendszerint nem a kalendárium szabályozza a májusi fagyot. Minden időben jelentkezik; leg-, főkép pedig akkor, amikor legkevésbbé várjuk. Hány szép eszme, jóravaló törekvés, jobb sorsra érdemes szándék semmisült már meg idő előtt e mindenkori „májusi fagy“ miatt! Most is ilyesmitől tartunk. Az egri rendőrség agilis alkapitá- nya, Tóth Sándor, ugyanis — hír szerint — egy intencióiban igazán nagy horderejű és szociális viszonyaink alakulására rendkívül fontos és messzire ható szabályrendelet-tervezeten dolgozik, amelynek az a célja, hogy megmentse közéletünket attól az átoktól, mely egymaga fölér az egyiptomi hét csapással: tudniillik az alkoholizmus átkától. Mindenekelőtt az italmérési rendtartást óhajtja szabályozni. Ezért a szabályrendelet-tervezet gerinc-tételéül állítja be azt a rendelkezést, hogy szombat estétől hétfő reggelig minden néven nevezendő italmérést zárva tartsanak. így talán megszűnnének azok a vasárnapi ünnep-szentségtelenítő tivornyák, garázda duhaj kodások, verekedések és pénz-pocsékolások, amelyekre az italozás, az alkoholnak mértéknélküli élvezete szolgáltatja az alkalmat. Azután az úgynevezett szeparé- rendszer betiltását tervezi a megalkotandó uj szabályrendeletben. Ez is helyes. A kártya, főként a tiltott szerencse-játékok, sehol sem burjánoznak oly gazdagon, mint az éjjeli kávéházak, korcsmák és vendéglők szeparéiban. Tessék szem előtt (és nem elbújva) szórakozni annak, akinek éppen kedve van reá! Az alkoholizmus korlátozásán és a kártya megrendszabályozásán kívül még a titkos prostitúció meggátlására is kiterjeszkednék az uj szabályrendelet. Éjjeli mulatóhelyeken ugyanis ezentúl nem lesz szabad kasszírnőket és pincérleányokat alkalmazni, nehogy a részeg, vagy könnyelmű vendégeket nagyobb költekezésre és titkos prostitúcióra csábítsák. Ezek csak a főbb pontok, amelyeken kívül lesz egyéb üdvös intézkedése is a szabályrendeletnek, ha ugyan egyátalán szabályrendelet lesz belőle. Mert félünk, hogy nem lesz. Hátra van ugyanis a — májusi fagy. Ennek a szabályrendelet-tervezetnek akkor is nagyon problematikus az erkölcsi értéke, ha változatlanul, teljes intenciójában érvényesül. Mert ne feledjük, hogy a szeszes italokban való mértékletesség propagálása magában véve még nem veheti elejét a társadalom rákbetegségének, az alkoholizmusnak. Csak a szeszes italoktól való teljes tartózkodás vezethetne sikerre, amint ezt Norvégiában, Finnországban és Svédországban tapasztaljuk. Ez azonban nálunk kivihetetlen és ezért illu- zórius itt az úgynevezett Good Temp- lar-rendnek az alkoholizmus ellen való küzdelme is, ami egyébként nagyon érdemes a támogatásra. Hanem ha még — szokás szerint — megnyirbálják a készülő szabályrendeletet, akkor hasonlítani fog az egész népjavűó-törekvés az elhunyt Meszlényi Lajos magyarázatához, aki, mikor programmbeszédet mondott, a választók arra voltak kiváncsiak, hogy hát az a valuta micsoda, Meszlényi előszólított egy parasztot és azt kérdezte : — Mennyi pénze van magának? — Semmi! — felelte a paraszt. — Na hát ezután ugyanannyi lesz, de — aranyban. Ez a valuta. Mi is igy járunk a tervbevett alkohol-ellenes szabályrendelettel, ha ráborul a hagyományos — májusi fagy!... Ülések a vármegyén. Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának a hétfőn, junius hó 12-én tartandó nyári közgyűlését megelőzően, a napirend előkészítése végett, a közmunka-szakosztály kedden délelőtt Ficzere József elnöklete alatt, a pénzügyi-szakosztály szerdán délelőtt Kassuba Domokos elnöklete alatt, az állandó választmány ma, pénteken délelőtt és holnap, szombaton délután 4 órakor Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt, a számonkéröszék pedig szombaton délután s/4 órakor Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt tartotta, illetve még csak fogja megtartani ülését. A szocializmus jövője. E kérdéssel már igen sokan foglalkoztak. Hogy a legkiválóbbakat említsük: utalunk „Az ember tragédiájának híres falanszter-jelenetére, hivatkozunk Richter Jenőnek „A szociáliz- mus diadala után“ c. munkájára s fölhozzuk Erdősi Károly pompás színművét, a „Boldog- országinak képzelt jövőt éles világításban bemutató drámát. Sokkal inkább ismerjük gyengeségünket, minthogy e kiválók szilárd alapon nyugvó véleményét csak gondolatban is merészelnék bírálni, módosítani, cáfolni. Ez nem lehet célunk, valamint az se, hogy röviden, hézagosán és rosszul elismételjük az ő mondásaikat. Mi nem rendszereket rombolunk, vagy építünk most; csupán megrögzítünk, megállapítunk nehány tényt, egy pár jelentős eseményt és ezekből az alkalomszerű megkövesítésekből a kétszerkettőnek merev, kivételt nem ismerő törvényei alapján megállapítunk nehány elvet, mely a jövő szociálizmusát szükségképen és egyedül vezeti majd. Az bizonyos (ezt talán az „elvtársak“ tudják legjobban), hogy az elméleti és gyakorlati szociálizmus közt óriási mélység örvénylik. Származik pedig ez a szakadék a többi között abból, hogy az elméleti szociálisták nem nagyon voltak és vannak rászorulva azokra a társadalmi átalakulásokra, illetve rázkódtatásokra, melyeket a tudományos szociológiához nem is
