Eger - hetente kétszer, 1911
1911-05-24 / 41. szám
2 EGER. (41. sz.) 1911. május 24. A keresztény kultúra, ez a világraszóló erő, meghajlásra kényszerítette a kemény szikamber nyakas fejét, ledöntötte a szent tölgyet, civilizálta a kóborló bordákat, magyar nemzetet csinált a kóborló magyar csapatokból és Magyarországot ebből a földterületből, amelyen ezer év óta élünk és.. . élni akarunk még évezredekig, mindaddig, amig a keresztény kultúra ellenesei — többségre nem jutnak. Ettől pedig ne csak a magyar nemzetet őrizze meg az Isten, hanem az egész emberiséget. Ennek vízözöne után ugyanis nem jelentkezik majd — szivárvány. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, május hó 20-án, délelőtt 11 és folytatólag délután 3 órakor közgyűlést tartott Jankovios Dezső polgármester elnöklete alatt a város közháza nagytermében. A közgyűlés igen népes volt. A város-atyákat — úgy látszik — végre-valahára megszállotta a közügyek iránt való érdeklődés, mert csaknem teljes számban vonultak föl a közgyűlés termébe, ahol délig elismerésre méltó buzgóság- gal ki is tartottak. Délutánra azonban alaposan megcsappant az érdeklődés. Számban is, komolyságban is megfogyatkozott a képviselők ügy- buzgósága, úgy, hogy a napirendet csak nagy nehezen, az elnöki csengetyü állandó használata, és a többszöri „felfüggesztéssel“ való fenyegetőzés tudta csak letárgyaltatni az ebédutáni hangulatban kedélyesen csevegő képviselőkkel. Egyébként komolyabb baj nem történt. A képviselőkkel sem, a közügyekkel sem. Elfogadtak mindent úgy, ahogy azokat a bizottságok és az állandó választmány előkészítette. Csak a hatósági cselédközvetitő-intézet szabályrendelet-tervezetét nyirbálták meg taláu kelleténél is jobban. A rendelkező és a szervező részeket meghagyták, csak éppen azokat a paragrafusokat törölték és módosították, amik a közerkölcsök megóvására vonatkoztak. Miért éppen ezeket? Hát hogy az egyéni szabadságot ne korlátozzák — hangzott a megokolás. Értjük. Á családok belső életének tisztasága lehet Hekuba akkor, amikor az esetleg feslett életű cselédleányok megrendszabályozásáról van szó. Ez a szabadgondolkozó szabadság-szeretet morálja. De hát hol maradtak a másik morálnak, az igazi, az evangéliuminak képviselői, hogy ez a „módosítás“ csak úgy könnyedén megeshetett? Délután öt órára járt már az idő, amidőn ezt tárgyalták. A napirendet ilyenkor már csak le kell őrölni valahogy. Hát leőrölték. A közgyűlésen elintézett ügyekről tudósítónk a következőket jelenti: Napirend előtt Leide Károly cs. és kir. őrnagynak, hogy a magyar állampolgárságot elnyerhesse, a közgyűlés a város kötelékébe való fölvételét kilátásba helyezte. A napirend számadásokkal kezdődött. Az 1910. évi állami adókról, az országos mező- gazdasági munkás és cseléd-segélypénztárról, az agrár-kölcsönről, a községi bírói letétekről, a hadmentességi díjról, a vidéki adókról, a városi kölcsönökröd a megyei útadóról, az ideiglenes letétekről, az iparkamarai illetékről, a közmunkáról, a hegybérről és az iskolamulasztási bírságpénzekről bemufatott számadásokat, minthogy azokat a bizottságok tüzetesen átvizsgálták, a szokásos óvások fenntartása mellett a közgyűlés elfogadta és jóváhagyás végett a törvényhatósághoz főlteg'eszteni rendelte. A számvevőség egy ideiglenes kisegítő erő alkalmazását kérte az adótételeknek átkönyvelésére és nyilvántartására. Az állandó választmány javaslatára a közgyűlés a kérelmet kiadta a tanácsnak megvizsgálás és javaslattétel végett. A második husbiztosi állás, Nagy Bernát halála óta, üresedésben van. Betölteni nem lehet, mert Kánitz Gyula dr. városi képviselő az állás betöltése ellen fölebbezést adott be. A közgyűlés, a fogyasztási adópénztár kérelmére, a fölebbezés elintézését a belügyminiszternél megsürgette. A városi díjnokok kérvényt adtak be, hogy ők is tagjai lehessenek a városi tisztviselői nyugdíjintézetnek. A kérvényt figyelembe-vétel végett kiadták a szervezkedési szabályrendelet módosítására kiküldött bizottságnak. A Széchenyi-utcai próba-aszfaltburkolatok átfektetésére és a postaépület bérletére kötött szerződéseket, jóváhagyás végett a törvény- hatósághoz fölterjeszteni rendelték. Egy precedenst teremtett ezután a képviselőtestület. Györgye Kristó cukorkaárus ugyanis engedélyt kért a színház környékén cukorkák árusítására és az elfoglalandó helyért évi 50 korona helypéuzt ajánlott fel. A közgyűlés az ajánlatot elfogadta és utasította a tanácsot, hogy a jövőben az utcai elárusítókat helypénz fizetésére szorítsa. A városi villamostelep gépalapozási munkálataiért ifj. Wind István vállalkozó 20%-kal, vagyis 1129 koronával többet kér, mint ameny- nyit neki a szerződés biztosit. Azz ti indokolta kérelmét, hogy a gépek később érkeztek meg a kikötött időnél és igy ő a munkát drágább egységárak mellett volt kénytelen végeztetni, mint eredetileg tervezve volt. A közgyűlés a kérelmet nem teljesítette. Uj szabályrendelet-tervezetet készített a tanács a helypénzszedésre nézve, melynek életbeléptével a város 8000 korona jövedelemhez jut évenkint, persze csak úgy, ha a helybeliek is fizetik az idegenekre nézve megállapított helypénz felét. A közgyűlés az állandó választmány javaslatára elrendelte, hogy úgy a régi, mint az uj helypénzszedési szabályrendeletet nyomassák ki és összehasonlítás végett a képviselők között osszák szét, hogy az ügyet a junius havi közgyűlésen érdemlegesen tárgyalhassák. A rendőrlegénység idei egyenruházatának szállítása került ezután napirendre. Ezt az ügyet az „Est“ című budapesti bulvár-lap is szellőztette a minap és közleményében alaposan meggyanúsította a városi tanácsot. Az ügy állása lényegében a következő: A rendőrség egyenruhájának szállításával a tanács Bauer H. egri kereskedő céget bízta meg, aki az egész megrendelést az egri iparosok mellőzésével, Budapesten készíttette el. Az ajánlati versenytárgyaláson résztvett egri szabóiparosok a tanács határozatát megfölebbezték és pedig azou az alapon, hogy a Bauer H. cég ajánlata az övékénél csak azért látszik kedvezőbbnek, mert a Bauer H. cég az ajánlatából 40 drb. nadrágot — kifelejtett. A köz- igazgatási bizottság a fölebbezésnek helyt adott és a tanács határozatát megsemmisítette, mert a vállalkozások kötésére nem a tanács, hanem a város képviselőtestülete illetékes. Közben azonban a Bauer H. cég az egyenruházatot el- I készíttette, sőt a kifelejtett 40 nadrágot is habjai mossák. Aki a tengeren sétát akar tenni, annak kecses kis csónakok, vagy motoros gőzösök állanak rendelkezésére. Ha pedig szárazföldi kirándulásra akarnak menni, ahhoz a házi automobil-garázs és istállók fényes fogatokat szolgáltatnak. A „Villa Igiea“ balszárnyában van a „Cercle des Étrangers,“ amelynek tagja az egész szicíliai arisztokrácia. Egy-egy délután százezreket érő gyémántokat, csipkéket és mesés toaletteket lehet látni. Mert itt az előkelő világ hölgyei hihetetlen fényűzéshez vanuak szokva. A Cercle áll két játékterem, olvasóterem, zeneterem és Bar-ból. Itt tokajit is lehet kapni a többi száz és százféle nemzetközi ital közt. A játéktermekben délután és este szenvedélyesen folyik a játék: rulett, trente- et quarante és bakkará. Az utóbbi hetekben egy szicíliai hercegnő valósággal őrülten játszott és a saját mondása szerint „annyit veszít, amennyit akar!“ Mindennap bejelenti ugyanis előre, hogy ma mennyit akar veszíteni. . . Egy nagyon kedves nászutas pár is elég magasan játszik és komikus kétségbeeséssel panaszolja, hogy folyton nyer, holott ez a nász- uton . . . rosszat jelent! Jól megjárta azonban egy háromméteres nevű spanyol. Heteken át a legszemtelenebb szerencsével játszott és kétszázötvenezer franknál többet nyert már. De a szerény tételek miatt folyton sopánkodott: — Egy egész év alatt sem nyerek annyit, amennyiéit egyáltalán érdemes játszani. Hát tételek ezek? (Az ezer frank maximumot ke- veselte.) Mikor végkép megunta a „nevetséges, apró játékot,“ ahogyan kicsinylően mondotta, elutazott Monte-Carloba. Most ismét itt van két hét óta és mindenki mulat rajta! Órákig habozik, amig megkockáztat egy két frankos tételt. (Ez a minimum a ruletten). . . A terrasszon magyar cigányzene szól és teát szolgálnak fel. A kilátás oly felségesen szép, hogy aki egyszer látta, sohasem felejti el. Igaza volt Edward királynak: ez a földi paradicsom. De ő a tenger felől érkezett a jachtján; ha a száraz földön kirándulást csinált, szédítő gyorsasággal száguldó automobilon szelte keresztül a város felé vivő utakat. Már pedig ez nem paradicsomi látvány! Szűk, girbe-görbe, piszkos utcák; minden ház előtt egész nap ruhát szárítanak: a családi kincset. A küszöbön asszonyok ülnek és hajtóvadászatot tartanak egymás, vagy a gyermekeik fejében. . . Nohát ha még akadnak, akik ezt festőinek nevezik! Esztétikusnak semmiesetre se mondható! Az sem valami különösen esztétikus látvány, amit a város egy hirhedt nevezetessége nyújt. Ez a kapucinusok katakombája! Sok-sok évvel ezelőtt ugyanis arra a fölfedezésre jutottak, hogy temetkezési helyöknek mumipkáló ereje van. Attól fogva egyszerűen betették egy pár hétre a halottat a földbe, aztán mikor múmiává lett, kiásták, ünnepiesen felöltöztették és — mintha valami múzeumi tárgy lett volna — ellátták magyarázó felirattal és „beültették a galériába.“ Ilyenformán és évek folyamán egész csinos gyűjteményre tettek szert. De még tovább mentek: bárkit mumifikáltak. így lassan- kint látni lehetett a „gyűjteményben“ anyát, akit felnőtt gyermekeinek visszás kegyelete igy akart megóvni az enyészettől; fiatal lányt báli öltözékben, virággal a hajában, keblén és kezében legyezővel; kisgyermeket, kedvencjátékával kicsi kezében, stb. stb. Szerencsére, az áldott természet is megkezdi működését. És a múmiákból lassanként csontvázak lesznek. Akkor azután odakerülnek, ahová valók, a föld alá, mert: Memento homo, quia pulvis es et in pul- verem reverteris.
