Eger - hetente kétszer, 1911
1911-05-10 / 37. szám
4 EGER. (37. sz.) 1911. május 10. reskedelemügyi m. kir. miniszter leirata a londoni kereskedő- és iparos-otthon támogatása iránt. Az Országos Magyar Kiállítási Központ beadványa a Budapestre tervezett világkiállítás ügyében. A Duna-Tisza csatorna szolnoki torkolata. Gyöngyös város piaci és vásári szabályrendelete. Sarud és Tiszaszőllős községek piaci helypénz-díjszabása. A helyiérdekű vasutak hálózatának fejlesztése. A Miskolc—ti- szapolgár—debreczeni h. é. vasút kiépítése. A polgári iskolák reformja. Segély iránti kérelem. Esetleges indítványok. Apró hírek. Merénylet az országúton. Tiszafüredről írják, hogy ott Nagy József ref. tanító ellen, aki Poroszlóról biciklin igyekezett hazafelé, a tiszai vashid tájékán két suhanc merényletet követett el. Hatalmas fütykösökkel támadtak rá a mitsem sejtő tanítóra és egyikük a szeme alatt, a másik meg a keze- fején meg is sebesítette. Nagy Józsefnek sikerűit a két útonálló elől elmenekülnie, akiket az est sötétjében nem ismert föl. — Veszedelmes esés. Gyöngyösön Pokornyi Sándor belé- esett a Nagypatakba és esése közben súlyos zúzódásokat szenvedett a fején. — Meglékelt fejek. Az egri országos vásárban, hétfőn délután, két fiatal legény összekülönbözött egymással a körhinta előtt. Az alkohol hatása alatt csakhamar verekedésre került a sor, amit Tóth József szabadnapos rendőr, aki civilben szórakozott a vásárban, megakadályozni igyekezett. Az egyik legénynél ólmos bot volt s ezzel beütötte a rendőr fejét, de ez sem maradt adós és a nála levő bottal ő is olyat húzott a legény fejére, hogy azon is alapos folytonos- sági hiány támadt. 2 könyvkötő-tanonc alkalmazást nyer hetifizetéssel az érseki liceumi könyvnyomdában. Színház. Válasz egy levélre. Lapunk 35. számában A hercegkisasszony előadásáról referálva, ezt írtuk a többek között: „.. . a Batizfalvy II. felvonásbeli táncát elengedtük volna és őneki se volt reá szüksége, mert ilyen eszközök nélkül is megvannak az ő sikerei.“ Erre a pár sorra vonatkozóan a következő levelet írta hozzánk a művésznő: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Az „Eger“-ben olvasott cikke után nem állhatom meg, hogy egy tévedésről fel ne világosítsam! Ugyanis azt a bizonyos táncot, amit Ön elengedett volna, éu magam is szívesen elengedném, csakhogy nem tehetem, mert Lehár megírta és benne van a darabban. A budapesti Operában Szamosi Elzának, aki ezt a arabot kreálta, Londonból hozattak egy táncmestert, hogy ezt a táncot betanítsa v Én tehát igazán nem a saját gyönyörűségemre jártam el azt a táncot, mert a szin- müvészetet én is többre tartom a táncmü- vészetnél. De hát a publikum, a ,mindenható publikum, szereti a táncot. Énnekem pedig kötelességem táncolni, ha a szerző és a publikum is kivánja! Eger, 1911. május 4. Szívesen üdvözli: Lázárné Batizfalvy Elza. Védekezésről, pláne egy hölgynek védekezéséről lévén szó, szívesen közöljük ezt a levelet és örvendünk, hogy a közkedvelt művésznő egy véleményen van velünk ebben a kérdésben, vagyis hogy ő szintén elengedte volna azt a táncot. Igen helyes, hogy ő maga is többre becsüli a szinmüvészetet, mint a táncot. Azt azonban, bármily lovagiasan gondolkozzunk is, nem írhatjuk alá, hogy tévedtünk volna. Táncról, betétről van szó, tehát olyan részletről, ami el is maradhat, mert egyáltalán nincs a darabbal szerves összefüggésben. Még epizódot is nem egyszer hagynak el az igazgatók, pedig az epizód összefügg a darabbal, nem úgy mint az úgynevezett „betét.“ Azt sem fogadhatjuk el érvnek, hogy a „mindenható publikum“ szereti, kivánja az ilyen táncot. Szereti, kivánja, (hiszen azért ujráz- tatja), de csak a publikum egy része. Ha két színházunk volna s egyikbe olyan közönség járna, amely gyönyörűséget talál az ilyen táncban : akkor egy szót se szólnánk. De csak egy színházunk van és ebbe véletlenül sokan járnak olyanok, akiknek nem telik gyönyörűsége az ilyen táncbau még akkor se, ha olyan kedvelt és tehetséges művésznő lejti, mint — Batizfalvy Elza. Nekünk nem a tánc, hanem az olyan tánc ellen volt kifogásunk. Hogy pedig a diszkrét táncnak épen úgy megvannak a maga nagy sikerei, a Cigányszerelem előadásai bizonyítják, amikor ötször-hatszor is ujráztatták éppen a Batizfalvy táncait. * A millió c. ötfelvonásos bohózatot, melyet pénteken telt háznak adtak, két jókedvű francia írta, Berr és Guillemaud. A milliót egy szegény festő nyeri, de elveszíti a sorsjegyet, mely egy régi kabátjában van. A kabátot ugyanis elviszi egy betörő, aki (mikorra megfogják) már el is adja egy énekesnek. Akkor ezt kergetik, de a festőt és barátait elfogja a rendőrség az üldözött betörő helyett. Az énekesről lehúzza a kabátot egy hölgy és kidobja az ablakon. Lent már várnák a kabátot, de szerencsétlenségre egy rohanó automobilra esik. Akkor ezt üldözik. .. stb. stb. A darab erősen emlékeztet azokra a bizonyos 500 méteres filmekre, vagyis valóságos mozi-darab, telve azonban kacagtató jelenetekkel, sziporkázó párbeszédekkel és nevettető helyzetekkel. Dicséretére legyen mondva, a francia könnyűvérűség mellett nem sok benne a kétértelműség. Az igaz, hogy enélkül is kerek egész (és hozzá sokkal értékesebb) lenne. Az előadás gyorsan perdült s oly eleven volt, aminőt még Palásyinál is ritkáu látunk. Valamennyi fő- és mellékszereplő kitett magáért. Virágh (La Becotterie), Falussy (Sopranelli), Doktor (Crochard), Stella (Bonflette), Rátkay (Tubise), azután Füzy (Prosper Benavent), Zátony (Cham- pobert) stb. stb. — mind kitűnő volt. Egyik jobban játszott, mint a másik. A közönség állandó derültségben volt s minden felvonás után lámpák elő hívta a főszereplőket. Az előadást végignézte Falud!, a Vígszínház igazgatója is, aki azután szerződtette Stella Gyulát, ezt a tehetséges fiatal színészt. A cigányszerelem, úgy látszik, Egerben is kasszadarabnak indul. Szombaton és vasárnap zsúfolt házat vonzott és általában nagyon tetszett. Magáról a darabról annyi magasztalót és gáncsolót írtak mái’, hogy fölöslegesnek tartjuk ismertetni. Mindössze azt állapítjuk meg, hogy úgy a magasztalás, mint a gáncs erősebb volt a kelleténél. Az előadás azonban igazán a legmagasabb színvonalú volt. A társulat operett-személyzetének legjobb erői minden tudásukat, minden tehetségüket belevitték a darabba és valósággal lelkesedést keltettek Mégis Batizfalvynak (Körösházy Hona) voltak igen nagy sikerei. Játéka csupa elevenség, csupa tűz; éneke, diszkrét tánca igazán „szűnni nem akaró“ tapsokat idézett elő. A II. felvonásbeli kettősét Virággal (Dragotin) és a III. felvonás mulató-jelenetét a kimerülésig kellett ismételniök. Osztozik diadalában Virágh (Dragotin), aki minden tekintetben méltó partnere volt és állandó derültségben tartotta a közönséget. Aradi (Zórika) mint mindig, bájosan alakított, szendén játszott, igen szépen énekelt és rászolgált a sok elismerő tapsra. Kijutott azonban az elismerésből Falussynak, (Józsi cigány) és Miskeynek (Bolescu). Ez a két énekesünk nemcsak szépen énekel, hanem (ami szinte szokatlan) szépen is játszik. Az epizódalakok is mind nagyszerűek voltak. Rátkay Mózsija, a Füzy Kajetánja mi kivánni valót se hagytak. Meg kell még említenünk Geszti Erzsikét (Jolán), akit most szerződtetett Palágvi s akinek kedves egyénisége és hangja, ügyes játéka és tánca már az első alkalommal is hódított. A zenekar jó volt, csak régi hibájától nem tud szabadulni. Nagyon erős, gyakran elnyomja az éneket. A rendezés pompás, a kiállítás pazar volt. A közönség és Palágyi kölcsönösen elégedettek lehettek egymással, a szereplők kedvét pedig úgy a zsúfolt ház, mint a közönség lelkesedése csak fokozhatta. Vasárnap délután a Luxemburg grófja ment nagy érdeklődés, de csekély erkölcsi siker mellett. Az előadás bizony nagyon gyönge volt. Úgy „meghuzogatták" a darabot, hogy alig maradt belőle valami, ügy tudjuk, hogy emiatt nagyobb összeütközés is volt az igazgatóság és a szereplők között, mert az igazgatóság a „félhelyáras“ közönség jogos érdekeit védelmezte. Hétfőn, a Batizfalvy Elza rekedtsége miatt (bár Palágyi Budapestre telefonált kisegítőért) le kellett venni a műsorról a Cigányszerelmet s helyette A milliót adták mérsékelt háznak és jóval gyöngébben, mint pénteken. Műsor: Szerda: A remete csengetyüje, csütörtök : Tosca, péntek: A testőr, szombat: A muzsikus leány, vasárnap: A muzsikus leány. Felelős szerkesztő: Breznay Imre. Laptulajdonos: Egri érseki liceumi nyomda. •••••••• © m©©mmm© Csak azoknak a cigarettázóknak a kik egészségükre való tekintetből nem sajnálnak naponta 1—2 fillérrel többet kiadm; Clubspecialité 120 lap 20 fillér 70 „ 12 „ 1 doboz (100) hüvely 70 „ Bárki feladja címét egy levelezőlapon Védjegy. Halász Ferencznek, Budapest, VII., Nefelejts-utca 4. kap próbául 2 könyvecskét ingyen és bérmentve. Orvosi tanácsra a lapok nyomatlanok, jle minden lapocskában benne van a védjegy és a gyáros aláírása „MODIANO“ víznyomással. --------------------------------Kapható :--------------------------------WAHL ADOLFNÉ m. kir. dohány és szivar nagyárudájában. € jutányos árban felvétetnek a Kiadóhivatalban. Eger, 1911. Az érseki lyeeum könyvnyomdája.
