Eger - hetente kétszer, 1911

1911-05-06 / 36. szám

2

EGEii. (36. sz. *

1911. május 6.

fertőjébe nem akarnak elmerülni, akiknek világnézlete még a tiszta erkölcs, és akik adnak valamit a vallási meggyőződésre. Ehhez joguk van; ezt követelhetik is Mert még a „felvilágosodás “-t hirdető szabadkőműves „szabadgondolkodók“ szempontjából is a „lelkiismeret szabadsága“ az az alap, melyre a társadalomnak helyezkednie kell. És hát a tisztességes polgári erények, a valláserkölcsi világnézlet, a szemérem-érzés talán szintén a „lelkimére t-szabadság“ fogalma alá esnek!

Hogy nálunk, Hevesvármegyében, és benne a minket legközelebbről érdeklő Eger városban is elkelne ilyen szabályrendelet, azt, fájdalom, nem kell külön bizonyítanunk. Eléggé bizonyítják ezt azok a fejtetőre állott állapotok, amelyek itt lépten-nyomon bot- ránkoztatják a közönséget.

Menjünk csak vasárnap délután az Érsekkertbe, vagy sétáljunk végig a Széchenyi-utcai korzón: azoktól a fajtalan beszédektől és durva káromkodásoktól, amiket a mi úgynevezett „fiatal földmiveseiok“ itt elkövetnek, még az idegenből ideszakadt jobbérzésű bakák is elpirulnak. Úri embernek, pláne úri hölgynek, ezeken a helyeken megjelenni teljes lehetetlenség.

Azután azok a szennyes, ocsmány rajzok és firkálások a házak falain, sőt nem ritkán a gyalogjárók aszfaltján! . . .

A csendháborításról, az utcai kur- jontgatásról és dalolásokról nem is szólunk. Ezeket lassan-lassan úgy megszokjuk, mint ahogy, sajnos, meg kellett szoknunk a rikkancs-üvöltést, a hajnali pásztor-kürtölést és a mozsár-lövéseknek is beillő ostorcsattogást.

Pedig erre nézve nekünk is van szabályrendeletünk. A vármegye törvényhatósági bizottsága még 1905. március 27-én alkotta 227. közgyűlési szám alatt a következőkben:

1. §. Aki az utcákon, vagy más közhelyeken a közcsendet zavaróan kiabál, lármáz, énekel, ostort csattogtat, vagy másként zajt üt, kihágást követ el és 30 koronáig, — az esetben pedig, ha a zajongást hatósági személy intése dacára sem hagyja abba, 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Behajthatatlanság esetén 4 kor.-ig 12 órai, 4 kor.-tól 20 kor.-ig egy napi, azonfelül pedig minden 20 kor.-ig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárás állapítandó meg.

2. §. Ezen szabályrendelet alapján kiszabott pénzbüntetések az 1901. évi XX. te. 23. §-ában megjelölt célokra fordítandók.

3. §. Ezen szabályrendeletbe ütköző kihágások eseteiben elsőfokon a járási főszolgabíró, illetve a városi rendőrkapitány, másodfokon a megye alispánja, harmadfokon pedig a m. kir. belügyminiszter bíráskodik.

Csakhogy ez a szabályrendelet — ugylátszik — feledésbe ment. A hatóságok nem élnek vele; a közönség nem tud róla. Legalább a gyakorlat ezt mutatja.

Jó lenne talán fölujítani ezt a szabályrendeletet, sőt a beregiek mintájára, megtoldani újabb büntető szakaszokkal a közerkölcsöt, a vallásos érzést és a szemérmet sértő durvaságok megfékezése végett.

Mert a mostani lehetetlen állapotok sehogy sem illenek bele egy fejlődő kulturvármegye és annak székvárosa közrendészeti viszonyaiba.

A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, május hó 8-án, délelőtt 10 órakor a vármegye székházának kistermében rendes havi ülést tart.

A képviselőválasztók névjegyzéke. Hevesvármegye középponti választmánya április 29-én kelt intézkedésével a poroszlói, nagyfügedi, kápolnai, gyöngyöspatai és pétervásárai választókerületek országgyűlési képviselőválasztásra jogosított lakosait értesíti, hogy a küldöttségek által beterjesztett kiigazítások nyomán, mind az öt kerület választóinak községenként betűrendbe szedett 1912. évi ideiglenes névjegyzékét, mind az öt választókerület minden nagyközségének és körjegyzőségének megküldötte. A választásra jogosultak névjegyzékei az öt választó kerülethez tartozó minden nagyközségben a községházánál, kisközségekben pedig a körjegyzőség székhelyén szintén a községházánál f. év május hó 5-től kezdve közszemlére kitétetnek, és reggeli 8 órától 12 óráig a névjegyzéket a községi elöljáróság egy tagjának a jelenlétében mindenki megtekintheti, délután 2 órától 6 óráig pedig lemásolhatja s felszólamlását, a névjegyzékeknek közszemlére kitételétől számítandó 10 nap alatt, vagyis bezáróan f. évi május hó 15-éig beadhatja. A beadott felszólamlások ugyanott, a névjegyzék mellett kitéve, bárki által megtekinthetők és az azokra netalán teendő észrevételek május hó 16 ától bezáróan f. évi május 25-éig beadhatók. Úgy a felszólamlásokat, mint az azokra tett észrevételeket a középponti választmányhoz intézve, a szükséges okiratokkal fölszerelve, írásban a községi bíróhoz, vagy a körjegyzőhöz kell benyújtani, ki azokat azonnal beigtatván, a fenti határidő eltelte után, vagyis május hó 26-án, az ideiglenes névjegyzékekkel, a kihagyottak névjegyzékével és az iktatókönyv kivonatával együtt a középponti választmányhoz beterjeszti. Megjegyezzük, hogy a névjegyzék ellen saját személyét illetőleg bárki felszólalhat s ezenkívül is mindenkinek joga van abban a választókerületben, melynek ideiglenes névjegyzékébe fölvétetett, bármely jogtalan fölvétel vagy kihagyás miatt, úgy saját, mint más személyét illetően felszólalni. Egy beadványban több személyre vonatkozó felszólalás is foglalható és a felszólalónak beadványáról kívánságára térítvény adandó. Az ideiglenes névjegyzékek és a kihagyottak névjegyzékének másik példánya a középponti választmány székhelyén, Egerben, a megyei levéltárban (Megyeház, II. emelet) az említett határidőben szintén közszemlére lesz kitéve, s ott délelőtt 9 órától délután 1 óráig megtekinthető és lemásolható. Felszólamlások és észrevételek azonban e helyütt nem adhatók be.

fölemelő érzés, melyet a bűvös zenei hangok bennünk támasztanak szívünk húrjainak meg- rezdítésével, a megértésnek már bizonyos foka.

Van a zenét hallgató közönségnek egy másik fajtája is. Sokaknak eszük ágában sincs azzal törődni, hogy a zenének tartalma is lehet. Gyönyörködnek a zenei formák szépségében, élvezik a hangzatos dallamosság támasztotta finomított érzéki örömet: idegzetüket kellemesen csiklandozza a táncütemek lüktető ritmusa. '

Az igazság a középuton van. Más művészetek örökérvényű alapelvét kell fölállítanunk itt is: az igazi művészi zene szép tartalmat szép formában ad elénk. S miként a festőnek, szobrásznak és költőnek lelke egészen egybeforrott művével, úgy a maradandó zenében is a szerzőnek lelkivilága rejlik. Amely zenemű nem hű kifejezője egy nagy és nemesen érző szellem belső világának, az a múlandóság homályában fog elveszni, mint ezt az ezer és ezer letűnt kompozíciónak, zenekölteménynek, dalnak szomorú sorsa bizonyítja.

Ha tehát az igazi művészi zene egy-egy nagy zeneköltő lelki hangulatainak zengő hangokban történő kiáradása, akkor minden zenei műremekben egy nagy lélek sóhajai, ábrándjai, reménykedései és örömei szólnak hozzánk különös melódiákban és összhangzatok- ban. S amennyiben ezek visszhangot keltenek bennünk; amennyiben kedélyünk rokonszenveseknek találja azokat: annyiban megszeretjük ezt, vagy azt a zenét és lelkesedéssel beszélünk erről, vagy arról a zeneszerzőről. Innen, az egyén lelki diszpozíciójának megfelelően, külön hívei vannak Chopin-nak, Beethoven- nak, Haydn-nak; külön tisztelői Wagner-nak, Mozart-nak, Lisztnek.

Ámde hogyan élvezzék a zenét, hogyan keressék abban a szépet azok, kiknek sem tehetségük, sem alkalmuk nincsen arra, hogy a nagy kompozíciók zenei rejtélyeivel mélyebben foglalkozzanak? Hányszor hallani oly nyilatkozatot, hogy: „Nem értem a klasszikus muzsikát, nekem csak tánc-darab, csak magyar nóta kell.“ Pedig akiknek tánc-zene és magyar nóta kell, azoknak van zenei érzékük, azok ne dugják be fülüket az emberiség nagy szellemeinek szivet és lelket megindító hanghar- mónái hallatára sem. Aki igazán tud gyönyörködni a tulipántos láda magyar motívumaiban, a magyar ruha festői színében, az akácfa-erdő illatában, a pásztorsíp, vagy kis faluja harangjának szívreható hangjában: az nem fogja

szemét lehűnyni Ráfael madonnái, Michel Angelo szobrai, egy milánói vagy kölni dóm előtt sem. A műremekekben, melyek az egész emberiségnek szóló ajándékok, minden érző lélek talál bámulni valót.

Ha nem tud valaki igazán behatolni valamely zenei műremek tökéletességeibe, adózzék legalább csodálattal azért, ami az ő egyéni lelkületét különösen meghatja. Adjuk át magunkat szívesen annak a hangulatnak, amelyet bennüuk a híres kompozíció egyes részletei keltenek. Figyeljük csak meg, miként támad lelkűnkben a fenségesnek, a kedvesnek, a bánatnak és melanchóliának, valamint az örömnek érzete a felénk szálló dallamok nyomán. Lessük meg: mint viszik e hangok képzeletünket a mezők meleg virágszőnyegére, a sötét erdő sejtelmes magányába, a rohanó hegyipatakoktól visszhangzó vadonba, és az égiháborúnak szivet-dobbantó förgetegébe; mint pezsdítik vérünket pajkos jókedvre és emelik lelkünket az áhítat szárnyain a magasba.

A tehetséges zeneszerző olyan érzelmeket kelthet, amilyeneket akar. Ennélfogva a különböző hangulatok előidézésével finomíthatja szépérzékünket, fejlesztheti bennünk a szelíd és nemes lelkületet, elnyomhatja a durva ősz-