Eger - hetente kétszer, 1911
1911-04-12 / 29. szám
2 EHE*í '29. <z. 1911. április 12. a majevica—planinai ütközetben kiváló vitézségének adta tanujelét, amiéit királyunk legfelsőbb elismerésével (a Sivnum landis-szal) tüntette ki. Ugyanilyen kitüntetésben részesült az 1900. évben a béke idején tanúsított közhasznú szolgálatainak elismeréseként. A katonai érdéin keresztet az 1908. évben kapta, most pedig a III. o. vaskoronarend^t. Több éven át volt a hadkiegészítő parancsnoka és mint ilyen hivatalos összeköttetésben állott a különböző közigazgatási hatóságokkal, amelyek e téren tanúsított szakképzettsége s kifejtett hivatalos működése iránt mindig a legnagyobb elismeréssel voltak. Azonban az ezredes nemcsak háziezre- dünknek volt érdemes tisztje, hanem Eger városának tiszteletreméltó po'gára is, és az marad továbbra is. Öt évvel ezelőtt a város képviselőtestülete, tiszteletének és nagyrabecsülésének élénk nyilvánítása mellett vette föl a város kötelékébe. Harmincegyedik éve lelkes tagja az Egri Klub-nak és működését azzal értékelte a Klub, hogy megválasztotta választmányi tagnak, majd jegyzőjének, titkárának, igazgatónak, 3 évvel ezelőtt püdig aUlnökének. Emellett alig van városunkban egyesület, melynek Nagy László nem volna legalább pártoló tagja s alig van a közszolgálat érdekében álló intézmény, melynek nem volna lelkes támogatója. Tevékeny részt vesz Hevesvármegye Tűzoltó-szövetségének, a Hevesm. és Eger- vidéki jótékony Nöegyletnek, az egri tűzoltóságnak stb. életében. Társadalmi kedves és közhasznú szereplése miatt Eger város közönsége részéről nem egyszer volt már közünne- peltetés tárgya is. Végül megemlítjük, hogy épen 20 esztendővel ezelőtt vette feleségül néhai Mossöozy Janos ügyvédnek és a szatmári püspök jószág- igazgatójának kedves leányát, Annát, aki édesanyjával, a most is élő tiszteletreméltó matrónával együtt, a Hev-smegyei és Egervidéki jótékony Nőegylet árváinak érdekében sokat fáradozott nemcsak mint az egyesület tagja, hanem egy időben mint az egyesület lelkes és tevékeby elnöke is. * Szivünk mélyéből kívánjuk, hogy Nagy László úgy a most elnyert királyi kitüntetést, valamint a nyugalmat soká élvezhesse, és erőben, egészségben válthassa be azt a nemes szándékát, mellyel a vármegyének és városunknak közügyéit szolgálni akarja. Rendkívüli megyegyűlés. Hevesvármegye törvényhatósági bizonsaga hétfőn, április hó 10-én, délelőtt s/410 ótakor Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott és alig öt perc alatt végzett a különben is tövid tárgysorozattal. Először a tiszafüredi járási székház részére megszerzett ingatlannak adásvételi szerződését hagyta jóvá; azután az építéssel, mint legolcsóbb ajánlat'evőt, ifj. Wind I-Aván egri építkezési vállalkozót bízta meg. Miután még Tófalu községet kötelezte a közgyűlés a távbeszélő állomás létesítésére; a füzesabonyi gazdasági munká-házakra vonatkozó 78 darab adás-vó'eü szerzödé>t, valamint a verpeléti gazdasági munkásházak teiüeténekaz alispán által bemutatott telek-megosztási tervezetét jóváhagyta. A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye köziga gatási bizo tsága hétfőn délelőtt 10 órakor, Kállay Zoltán dr. főispáu elnöklete alatt a vármegye székházának kistermében rendes havi ülést tartott, melynek napirendjéből kiemeljük a következő közérdekű ügyeket: A rendes havi jelentések során tudomásul vette a bizo tság, hogy a vármegye területén száj- és körömfájásban még mindig 32 község állatállománya van fertőzve, s a ragadós baj 5 uj községre is kiterjedt. Ez az 5 község azonban a fertőzött községek létszámába már benne van. A legközelebbi ülés május hó 8-án lesz. Eger városának az Ar^ny János-utcától a Vásártérig építendő aszfalt-gyalogjáróra vonatkozó határozatát feloldottak és a várost uj határozat hozatalára utasították, mert a katonai kincstár felebb^zést adott be a határozat ama része ellen, mellyel ót nem csupán a Triuitárius-kaszárnya előtt elvonuló aszfaltgyalogjáró költségeire nézve, hanem az ut'est szabályozásával járó fóldmunká átok költségeinek viselésére is köteleztek. A kivándorlás a múlt hónapban jóval a’ább szállott. Mindössze 32 en, illetve családtagjaikkal együtt 35-en folyamodtak útlevélért, kik közül 23-an meg is kapták. Roppan Ferenc poroszlói lakos sürgős intézkedést k^rt a tiszafüredi járás községeiben elterjed uzsora megrendszabályozására nézve. A kérelmet elu a-ították, mert konkrét esetekre nem hivatkozott. Ezután tudomásul vette a közigazgatási bizottság az alispán jelentését a törvényhatósági és vámos utakon építendő 12 drb vasbeton hid építésére megtartott versenytárgyalás eredményéről. A 136,000 koronára előirányozott hídépítési munkálatokkal Kovács Károly és társa vállalkozót bízták meg, aki az építést 123,000 kor. 12 fillérért vállalta el. Majd az 1909. és 1910. évi közúti zárszámadás elkészítésére bizottságot küldő't ki. Bazsó Tivadar dr. azt a kérelmét, hogy a mátrai helyiérdekű vasúton, a Heves és Erdőtelek közö t levő 26. sz. őrháznál megállóhelyet létesítsenek, a bizottság pártolóan terjesztette föl, végül pedig elrendelte, hogy az összes elemi népiskolák a folyó iskolai év záró vizsgálatainak határidejét, ami május 15. elöttre nem tűzhető ki, a vármegye kir. tanfelügyelőjének poutosan és idejekorán bejelentsék. Az inasok otthona. — Megnyílik a tanonc-internátus! — (sh) Az 1911. év, — jól jegyezzük meg ezt a dátumot! — húsvéti ajándékul olyan intézményt léptet életbe Egerben, ami a helybeli iparosok és kereskedők szociális viszonyaira nézve rövid időn belül nagy átalakító hatást fog gyakorolni és radikálisan, egy csapásra megszünteti azt a nagy nyomorúságot, ami eddig az ipar és kereskedelem korszerű fejlődésének mindjárt alapjában : a tanonc-kérdés egészkodásának mélysége, tapasztalatainak gazdagsága és komolysága teremtett. Sajnos, mindez csak volt. Az arany-szív, az ihletett lélek, a fényes elme nincs többé: Türk Frigyes meghalt! * Olyan volt a halála is, amilyen az élete: zajtalan, csöndes elmúlás. Mindössze két napig volt beteg. A hirtelen hidegre fordult időjárásban meghűlt, tüdőgyuladást kapott és vasárnap délután meghalt. Halálának híre hétfőn reggel terjedt el a városban. Mindenkit megdöbbentett a váratlan katasztrófa, aki Türk Frigyest ismerte. És ugyan van-e valaki Egerben, aki őt nem ismerte ? A szegényeknek szószólója, tanácsadója, gyámolítója; a szomorúaknak, betegeknek vigasztalója; a gyermekeknek leereszkedő, nyájas szavú „jóbácsi“-ja volt. Az előkelő körök finom, klasszikusan művelt lelkét és eleven tollát tisztelték. Hogy pedig rajta is beteljék a próféta-lelkek közös sorsa, a: „Dalt érdemelt, mert költő, és könyet, mert szeretett“ akszió- mája, Csépányi László dr. a következő verset írta Türk Frigyes halála alkalmából: Zengő Camoenák, dalt ne zengjetek, Meghalt a költő, sírjon a Szív, az ajk! Ti Múzsák, szaggassa ok össze Isteni lantotok ércidegjét! Felséges Flóra, isteni asszonya Dicső természet szűzi virányinak, Kit istenek nyelvén irnáda, S áldoza tölgykoszorús oltáron, Előtte nyisd meg tündöklő kapud, Elyseumnak édeni szent hona, öleljétek mind kebletekre, Virgilius, Brutus és Homéros! Borítsd reája sokszínű fátyoiod, Sirasd harmattal a te igaz papod, S kisérjed őt utolsó utján Bus philomélasereg dalával! Költőd s papod volt, és a sivár jelen Dicső Cat ója, római jellemek Két ezredév után életre Kelt aranyos, ragyogó ércszobra. Honáért vert a szíve, mióta élt, Ha reggre kelt, ha éjnyugovóra szállt, Hajthatlanul Themistoklesként Hü maradott a szegény hazához. Leónidásként harcola hős csatát, Vagyon vagy kincsek meg nem igézheték, S elvérze lassan hős halállal Élete Thermopylai szikláin. Milyen sok könnyet szárita föl keze, Mily sok kesergő szívre vigasz vala, Szívét osztván jó pelikánként Széjjel az elhagyatott gyermeknek. A kisdedek „jó bácsija“ (szent Clio, Örök tábládra vésd be e nagy nevet!) Nincs többé: tiszta napsugárként Vissza az égi Olympra szállá. Zajgó Phlegethon, Cocytus árjai, Elcsöndesedve visszahúzódjatok, Hullámitok jajos zajgása Meg ne zavarja az ő nyugalmát! * Türk Frigyes életrajzi adatai nagy vonásokban a következők: Születelt Egeiben, 1854. április 26-án. Atyja Türk János, az egykori egri „ipartanoda“ rajztanítója volt. Iskoláit Egerben végezte, a klasszika-filológiát 1873-tól 1876-ig a budapesti Egyetemen hallgatta. A görög és latin nyelvekből középiskolai tanári oklevele volt és a régi klasszikusokat talán senki sem ismerte, értette és idézte nálánál jobban, az egész országban. Katedrát azonban nem vállalt; mindössze néhány évig tanította az egri főreáliskolában a német nyelvet akkor, amikor a reáliskola egri missióját megkezdette és kellő számú tanára még nem volt. A szabad természetnek, a tudománynak és a művészeteknek élt. Állandóan a határt járta; olvasott, írt, festett és zenélt. Irodalmi munkásságának gerincét azok a színes leírások teszik, melyeket az egri lapokban a természetről, a latin és görög klasszikusokról és a magyarság izzó fajszeretetéröl írt. Eger város múltját különös gonddal, kegyelettel és apostoli buzgósággal kutatta. Utolsó éveiben is szülővárosának monográfiáján dolgozott, amely azonban, sajnos, befejezetlenül maradt. Nagy érdeme, hogy az Egerbe települt olasz szerviták az ő kitartó munkássága folytán nemcsak nyelvükben, hanem szívükben is magyarrá lettek. Nyugodjék békében.
