Eger - hetente kétszer, 1911
1911-04-08 / 28. szám
1911. április 8. EGER. (28 sz.) 3 A villamos sötétség. (3{fo) Tehát 11,763 korona 27 fillér nyereséggel zárult a városi villamosmüvek 1910. évi mérlege, azon kívül, hogy a város az utcai közvilágításért semmit sem fizetett, ami ismét 32,000 korona megtakarítást jelent, így tehát a villamos vállalkozás jövedelme a múlt évben mintegy 43,000 koronára tehető. r Kétségkívül szép eredmény. Es bizony ritkán olvashatunk a város annalisaiben ehhez hasonló eredményeket a város vállalatairól. Főként a vállalkozás első esztendejében, amikor a beruházások rendszerint fölemésztik a mutatkozó jövedelmeket. És ha semmi mást, annyit mindenesetre beigazol ez a tekintélyes plusszal záródó mérleg, hogy a városi villamos művek igazgatósága jól sáfárkodott — pénzügyi szempontból. Ámde az éremnek van másik lapja is. Nem olyan szép, mint az első, de hozzátartozik ez is. És, tudja Isten, mindjárt ez a másik lap jut az eszünkbe, mikor az egyikben gyönyörködünk. Mert a jó sáfárkodáshoz hozzátartozik ám az is, hogy: mit adnak a zsebrevágott haszonért ? Mit adnak? Hát világosságot. Azaz hogy ezt óhajtanának adni, de óhajtásuk mindezideig csak részben teljesült, mert a világosságig még nem, csupán a félhomályig jutottunk. És ez az, amiről érdemes is, sőt kell is beszélni. Közvilágításról, nálunk, mosolygás nélkül még nem lehet beszélni. Az éjszakai világosság Egerben elegendő arra, hogy az ember ne éppen okvetetlenül, feltétlen bizonyossággal törje ki a nyakát, de már arra nem elegendő, hogy nyugodtan, a tárgyak és személyek felismerése reményében induljunk útnak utcáinkon. Az a fény, ami a mi utcá'nkon dereng, csak a csirkefogóknak és a lopás mesterségét űző honpolgároknak kedvez. Micsoda pokoli élvezettel lapulhatnak meg a falak mentén, vagy a kapualjakban, ha netalán, véletlenül, rendőri őrjárat közeledik feléjök 1 Ázután meg azok is rajonganak a nálunk divatos világítási rendszerért, akik tisztelt polgártársaik leüt-sét, gokat, legközönségesebb élményeit, a legröbb szőr az igazi költészet nemes fényét tudja elönteni ezeken is. Ne tagadjuk, vannak alkotásai, amelyekben prózaivá válik, amelyekben itt-ott a fiatalságával menthető kérkedés nyilatkozik, avagy politikai gyűlölete tör ki vulkanikus erővel, ezek azonban nem is járulnak dicsősége fényének neveléséhez s ezeket, ha tovább él, minden valószínűség szerint meg is semmisíttette volna vele az önbirálat. Akik utánozni próbálták, azok nagyobbrészt (nem bírván az ő lángelméjének költői erejével, egyéniségének mindent megaranyozó varázsával) túlzó őszinteségükkel prózaiakká és nevetségesekké, vagy jobb esetben unalmasakká váltak, csak elszólásaiban, vad kifaka- dásaiban, nyerseségében, szóval csak abban tud tak versenyezni vele, sőt felül is múlták ót, ami már az igazi költészet határain kívül esik. És hogy vagyunk a mi jelenlegi úttörőinkkel, akik már szinte az undorig emlegetik, hogy a Jövőtől várnak elismerést? Lebeghet e ezek előtt Petőfi példája? És ha a tisztultabb ízlés elemi követelményeit hangoztatja előttük a kritika, támadhatnak-e ellene olyan jogos haraggal, olyan méltó felháborodással, mint annak idején Petőfi támadt az őt meg nem értő bírálók ellen ? A józan, elfogulatlan kritika számot vet a fejlődéssel, amelyet modern költőink tehetségesebbjeinek működése formai megbic-kázását, esetleg csak szerény inzultá- lását tűzték ki életük legfőbb föladatául. Arra azonban már nagyon is fogyatékos a közvilágítás nálunk, hogy a későnjaró emberek, az éjjeli vonatokhoz siető, vagy azokkal érkező utasok kellő biztonságban haladhassanak az utcákon és ha keresnek valami címet, vagy házszámot, azt el is olvashassák. Arra sem elegendő nálunk a közvilágítás, hogy az ember sáros időben, az úttestek mellett nagy szeretettel összekotort sárkupacoktól kellőképen óvakodjék, vagy az utcán szétbányt gyü- mölcs-c-utkákat és egyéb növényi maradványokat (amelyek szezonok szurint változnak) sikeresen elkerülje és holmi kedélyes lábfica- modástól megkímélje magát. Azt a körülményt, hogy az ember az utcán a szembejövőket felismerhesse, és különbséget tehessen azok között, akiket: „alázatos szolgája, nagyságos uram !“-mal kell üdvözölni, avagy csak „szervusz öcsém!“-mel kielégíteni, — nem is említjük. Ez már olyan luxuriózus kívánság lenne, hogy nem is illenék a szeréuy 43,000 koronás villamos nyereséghez. A közvilágításnak egyébként van még más hibája is nálunk. Veszedelmesen hasonlít az Istenke úgynevezett ingyen-világításához: a fogyó holdhoz. A mi közvilágításunk is bizonyos időben teljes, azután fokozatosan csökken, míg végre teljesen elfogy. Este, mikor a fényárban úszó üzletek kirakatai, a reklámkorongok és a bejárók fölé helyezett ívlámpák is segítenek világítani: igen szép a mi közvilágításunk. De amint beljebb megyünk az esti szürkületbe és az üzlettulajdonosok egymásután oltják ki a kirakatok, reklám-korongok és ívlámpáik fényét, egyre sötétebb lesz az utca, úgy, hogy mire beáll az éj, és teljesen sötét lesz, már a járó-kelők csupán a közvilágítás mécseseire szorítkoznak. Azonban ez sem tart sokáig. Csakhamar megjelennek a lámpaoltogatókká átvedlett lámpagyujtogatók, és annak rendje és módja szerint sorba olto- gatják az utcák lámpásait. Ha nem is mind, legalább minden másodikat. A szinházba-járó közönséggel nem egyszer megesik, hogy az előadás végeztével hazafelé igyekezők orra előtt oltják el a lámpákat. (Az éjfélu'áni voszempontból jelent. Elismeri, hogy nyelvünk szólamaiba gyakran öntenek uj színt, uj erőt és alkotnak uj versformákat is, melyekben a verssoroknak nincs meg az ütemekben kiszabott rendje, hanem ritmikus szólamok alkotják a verset. Azonban ezek formai dolgok. Vannak elemek, melyek a költészetből sohase hiányozhatnak, ezért tehát Petőfi föllépésének forradalmi jellege, példája, sikere, világraszóló hatása egyáltalán nem igazolja azoknak uj ösvényt törő és jobb érzésünket fellázító működése, kik a költészet cégére alatt tőle egészen idegen portékát: fizikai és erkölcsi ocsmányságot, bárgyú érzékiséget, dicsekvő elvtelen- ség^t, kérkedő cinizmust árulnak. Lehetetlen, hogy ez legyen a jövő zenéjel Hiszen ez az igazi költészet halálát jelentené; már pedig az igazi költészet nemesítő hatására rá lesz szorulva még a legtávolabbi holnapok meg holnaputánok nemzedéke is és Petőfit, aki bár a természet korláttalan vadvirága, de a jó Ízlés korlátáit tiszteletben tartja, aki bár mezítláb is be mer menni a költészet templomába, de akkor is imádkozni megy oda, — mondom, azt a Petőfit éppen úgy fogja olvasni, élvezni, szeretni s érette éppen úgy fog lelkesedni, mint mi. Ha van, akit nem számíthatunk e tekintetben magunk közé, azt szívből szánhatjuk, mert lelkileg szegényebb az ut- széli koldusnál. natokhoz sietőkkel persze ez a malicia már nem történik meg, egyszerűen azért, mert akkorra már teljes a — sötétség!) Szóval minálunk, Egerben, azért van villamos-világítás, hogy éjjel sötét legyen. És annyi bizonyos, hogy ha ezt az elvet ezután is olyan szigorú logikával követik, mint eddig tették: akkor a villamos-müvek évi mérlege mindig igen szép lesz, de a közvilágítás egyszerűen oda devalválódik, hogy nem is lesz közvilágítás. A hét. A parkírozás munkája erősen folyik. A Samassa-tér rendezésével készen vannak. Előre látható, hogy ha bebokrosíiják, szép lesz éppen úgy, mint a Káptalan-utca. A Samassa- tér parkjának kerítései azonban, véleményünk szerint, gyöngék. Különösen pedig az apró fa- oszlopocskákra erősített vas-szalagokat tartjuk célszerűtleneknek. Hisz’ az Eszterházy léren se váltak be, pedig ott csupán személyforgalom van! Hát a Samassa-téren hogy válnának be, mikor ott az országutat szegélyezik?! Ezenfelül dísztelenek is. * * A Mozart zenei egyéniségéről tartott előadással kapcsolatos hangverseny olyan művészi magaslaton mozgott, hogy Barna Ödön gordonka-művész például csodálkozva jelentette ki: Bámulom, milyen művészi erők és tényezők vannak Egerben! Ez a művész-földink megfordult Európa valamennyi nagy városában és bizonyára sokat jelent az az elismerése, hogy a művészi metropolisok nagy hangversenytermébe illet volna be ez az előadás. * Sokan csodálkoztak is rajta, hogy olyan olcsó. A főgimnázium ismeretterjesztő előadásainak állandó jegye érvényes volt. Ezek tulajdonosai tehát mintegy 20 fillérért hallgathatták meg a hangversenyt, mig mások 50 fillért fizettek. Igen helyesen jegyezte meg erre Mátrai Rudolf tanár, a főgimn. ismeretterjesztő előadások megteremtője és 10 év óta fáradhatatlan rendezője: — Nem üzlet ez, kérem. Jól tudjuk mi, hogy akár másfélszeres színházi helyárakkal is nagy közönségünk lett volna. Ámde mi evvel is a közművelődést akarjuk szolgálni éppen úgy, mint az iskolánkkal. * A ciszterci rend is mélyen véste nevét Eger művelődéstörténetébe, akárcsak Eger főpapjai, akik Eger felépítői is voltak egyszersmind. E-zünkbe jut ez most is, mikor a vár- megyeházát, ezt a nemes egyszerűséggel tervezett, remek középületet, renoválják. Ez a Bar- kóozy Ferenc püspök alkotása és az ő finom Ízlését hirdeti, de ezenfelül Egerhez való ragaszkodásának is fényes bizonyítéka. * Eugenikai (fajnemesítési) vita volt kedden a budapesti Társadalom-tudományi Társaságban. A vita „magas színvonalú“ volt s részt vettek benne a következők: B-medikt Henrik, Ber- kovics René, Engel Zsigmond, Epstein László, Glücklich Vilma, Michower Eszter, Stein Fü- löp, Vámbéry Rusztem. Az érdeklődést értjük s a nemes törekvés indítóokát se kell keresnünk. * Április nem tagadta meg önmagát. Olyan időjárásunk volt ezen a héten, hogy ennél szeszélyesebb már nem is lehet. Vasárnap 16—18 fok meleg, szerdán este 2—3 fok hideg. Kedden este hóvihar, csütörtökön reggel kará- csoura is beillő havazás. Délután hideg; pénte-
