Eger - hetente kétszer, 1911
1911-03-25 / 24. szám
1911. március 25. EGER. (24. sz.) 3 len lakás, a gondozatlan, tisztátalan test, a rendetlen, rossz táplálkozás és a piszok, a szenny, mely a gondatlan embert otthonában körülveszi; de azért a legtöbb ember még sem szellőzteti a lakását (drága a fa, kár a meleget kiereszteni!); a testet elkényeztetni véli a naponként való, vagy ennél sűrűbb tisztálkodással, mosdással, fürdéssel, nemkülönben a rendes, okszerű és következetes táplálkozással; a piszkot, szennyet pedig, mely otthonát ellepi, úgy megszokja, mint az urasági inas a havannaszivart; el sem tudna lenni nála nélkül. Ilyen viszonyok között nem csoda, ha a vörheny, kanyaró, tífusz, bárányhimlő, difteri- tisz, szamárhurut és más hasonló jók soha nem szünetelnek, hanem évenkint százával sorvasztják áldozataikat a sír felé a mi szeretett városunkban, és lappangó csiráikat az orvosi tudomány és jóakarat a legnagyobb igyekezet mellett sem tudja kiirtani. Hanem hát ez még nem minden. A mi nemtörődömségünk még tovább megy az egészséggel való hazardírozásban. A rossz levegő, a szenny, piszok és mi más egyéb, amig a magánember lakásában van, elvégre is az ő dolga. Rosszul teszi, hogy tűri; de hát ha neki ez igy tetszik! A papucskormány alatt nyögő egyszeri ember is azzal fizette ki a hozzá látogatóba jövő barátját, midőn ez őt a házi perpatvar elől az asztal alá bújva találta és szánakozott a szomorú sorsán : „(Jr vagyok a magam házában. Oda ülök, ahová akarok.* Hát igen. Az Ízlések különbözők. Ámde a rossz levegő, a szenny és piszok nálunk a közhelyeken is otthonos. A mi utcáink valóságos nyílt koporsók: bennök lépten-nyomon a halál leskelődik reánk, vagy az ö zsoldjában álló hadseregből egy-egy bacillus-regiment. A főbb útvonalakon az utcákat a napnak minden órájában söprik, annálkül, hogy az aszfaltot megöntöznék, tehát örökös a por; a mellékutcákat pedig, ahol nincsen aszfalt, egy- kéthetenkint egyszer söprik (minimális számokkal dolgozom!) és így ezeken is állandó a por, főként ha egy kis szél fúj, vagy kocsi vágtat rajtok keresztül. Az utcákon elhelyezett nagy, ormótlau (soha le nem csukott) szemetesládák is ontják a port, piszkot és miazmákat. * 1 Mert csodálatos módon, azok sohasem ürülnek ki; mindig tele vannak annyira, hogy mellettük is toronymagasságra emelkednek a szemétkupacok. Azután az ablakokból kirázott portörlők, lábszőnyegek, szivarhamus skatulyák, éjjeli papucsok és a szintén egész napon át közlekedő szemetes kocsik, amelyekbe úgy ön- tik a penetráns illatú háziszemetet, hogy a felszálló por okvetetlenül az arra járók orrát- száját Ppje el: ezek kérem mind-mind azt bizonyítják, hogy a fölvilágosodásnak, a kultúrának mai, nagyon is előrehaladott korszakában, mi még mindig nem nézünk tovább az orrunknál. Ha már ennyit mondtunk, a többit se hallgassuk el. Aki kimondja az A-1, tegye hozzá a B-1 is; igy kerekedik ki az abc-é. Nem csupán a por teszi a mi utcáinkat nyitott koporsókká. Segit neki a bűz is. Tessék csak megnézni a mi aszfaltos utcáinkat, hogyan tisztogatják azt az utcasöprők ! A középről a gyalogjárók felé söprik a port és egyéb szemetet. Az utközép és gyalogjáró között van a vízfolyás. Az ebbe hullott piszkot már a világért sem söpörnék el. Minek: hadd illatozzék! Ott már nincs a lovak lába alatt; a járó-kelőknek meg nem muszáj ránézni. A mellék utcákon pedig akár elpusztult macskák földi maradványai is éktelenkedhetnek; azokat el nem távolítja onnan senki. Láttam egy patkány hulláját a Hold-utca torkolatánál, közvetetlenül a Szervita-utca aszfalt-vonala szélén. Az utcaseprő állandóan tisztogatja az aszfaltot, de a patkány teteme három hét múltán is ott volt az aszfalt mellett. Az utcaseprő nem tette a ta- licskáiába, mert azt tartja: ami nem az utcája aszfaltján van, ahhoz neki semmi köze. A tisztátalan kanálisok bűze is nagymértékben hozzájárul az utca levegőjének mételyezéséhez, annál inkább, mert hiszen köztudomású dolog, hogy nem egy háziúr úgy takarítja meg a pö- cegödör tisztítá-ának árát, hogy a fekáliát a csatornába ereszti. Sok helyen az ételmaradékot és a szennyvizet is ide öntik. Fertőzi az utcák levegőjét az is, hogy a város egész területén egyetlen illemhely sincs sem az utcán, sem a téteken. A szorongatott járó-kelő (különösen az idegen) kénytelen a rejtettebb zusokat fölkeresni, bo°ry szemétkészletünket gazdagítsa. Hát még az utcákon szétdobált gyúmölcshéj, amely ráadásul azzal is veszélyezteti a reájuk lépők egészségét, hogy elcsúszhatnak rajta és eltörik a kezöket, vagy a lábukat! A patakba dobált szemét és romlott gyümölcs, a gyalogjárókon meggondolatlanul, égő állapotban eldobott cigaretta és szivarvégek (különösen a hölgyek földig érő, hosszú ruhájára nézve veszedelmesek!), az üzletek bejáratainál alacsonyan kifüggesztett reklám-táblák és sokszor igen veszedelmes egyéb függelékek (kasza, vasvilla, lapát, vasedény stb.), azután a rendszertelen kocsiközlekedés, a sebes hajtás, a fordulóknál az elgázolás veszedelme, mind-mind azt bizonyítják, hogy nálunk az utca higiénája ismeretlen fogalom és egyszerűen nem törődünk a közegészségüggyel. Ámde ha igaz is az, amit Kiss József mond az ő legújabb költemény-kötetében, hogy: „... ízenként pusztulni lassan, Emberi sorsunk. Lassanként hull- Hull el az erdő lombkoronája, S atomba foszlik minden, ami élet,“ azért nem okvetetlenül szükséges, hogy a halállal kacérkodjunk. Hiszen meghalni lehet tüdővész, vörheny, tífusz, difteritisz és egyéb ragadós nyavalya nélkül is szépen, békességesen, ha eljön az ideje. És talán kissé magasabb életkorban, mint így, hogy a közegészségügyet számításon kívül hagyjuk. Tudjuk jól, hogy a születésünk egy hallgatag szerződés, amelynek végső pontja és utolsó kötelezettsége: a halál. Meghalni tehát kell; de idő előtt nem muszáj. A hét. Megérkezett hozzánk is a nadrágszoknya. Hiába, még se vagyunk olyan messze a kultúrától, hogy hónapok, vagy pláne évek kellenének, mig Párizsból idáig jutnak a divat hóbortjai. (Megjegyezzük, hogy eddig csak kirakatban szerepelt, nem pedig valóságos al- ka'mazásban.) Hogy pedig mégse vagyunk kul- turátlan nemzet, látszik ennek a divathóbortnak komoly felfogásából. íme, egyik nagyközségünk helyi lapja vezércikk-témának választotta ezt a szörnyeteg ruhadarabot. * létesítésére, kereskedelmi összeköttetések megalapozására. így ismertethetjük legjobban városainkat s hazánk természeti szép égéit. Olcsó és közvetetten mód! Sőt könyít is, mert az e.-pe- ranto szerkezete igen egyszerű. Főbb sajátságai : 1) Nemzetközi szótok: pl. masin, matróz, gaz, lamp, blúz, doktor, profesor, advokat, sak, ak- cent, muzik stb. Ezek alatt oly szavak értendők, amelyek a legtöbb nyelvben azonosak, vagy legalább is hasonlóak. 2) Teljes fonetika, vagyis minden úgy olvasandó és ejtendő ki, ahogy írva van. 3) Állandó hangsúly az utólsóelőtti magánhangzón. 4) Egyszerű betűelemek a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, 1, m, n, o, p, r, s, t, u, v, z, (a = á, e^— é, s = sz, a többi, mint a magyarban). 5) Nyelvtani nem nincsen. 6) -o — a főnév )-a — a melléknév > végződése.-e — határozó 7) -j — a többes szám (mellékneveknél és főneveknél) ragja.-n — a tárgyeset ragja, la — egyedüli és változatlan névelő (pl. la patro = az atya). 8) -i — az általános idejű (infinitivus) igenév végződése.-as — a jelen idejű ige -is — a múlt „ „-os — a jövő „ „-us — a feltételes (módú) ige -u — a parancsoló „ „ Pl.: paroli = beszélni, mi párolás beszélek, parulu = beszélj).-ant -int végződése minden személyben és számban. én a cselekvő részesülő (participium) a szenvedő részesülő (participium) ragjai I jelen múlt jövő I jelen múlt jövő (Pl.: la parolauto = a beszélő). 9. Mi — én Vi*) — Te, Ön Ni — Mi yj**) — Ti, Önök Ili — Ők. Li férfi Si — Ő nő Gi tárgy (állat) Ci — Te (ha kiemeljük) Si — visszaható (maga) Ha ezekhez a-t (a melléknév ragját) függesztjük, megkapjuk a birtokos névmást: pl. mia — enyém, ilia — övék. *), **) Megszólító alak, tekintet nélkül a számra. egyunufoje szer unuobla = egyszeres duono = egy, fél, egyketted duó = kettes 10) nulo — 0 unu — 1 du — 2 tri —3 kvar — 4 kvin — 5 ses —6 sep — 7 dekdu—12, dudek —20, 11) al — nak, nek, hoz, hez, höz de — tói, tői en — ban, ben, ba, be, el — ki, ból, bői for — el apud — mellett ce — nál, nél, sur— rajta, on, en, ön, ra, re, 12) Harminckét képző, amellyel minden árnyalat világosan, érthetően és finoman kifejezhető. (Pl. mai = ellentétképző; bona — jó, malbona — rossz; amiko — barát, mala- miko — ellenség; ist = foglalkozás; masino — gép, masinisto — gépész, dento — fog, dentisto — fogász.) íme, az esperanto szabályai, törvényei, melyeket a kevéssé müveit ember is könnyen megérthet és megjegyezhet. ok — 8 nau — 9 dek — 10 cent — 100 mii — ezer milliono — millió unna = első unue = először tricentsepdekdu — 372; sub — álatt, alá kun — val, vei per — által sen — nélkül lau — szerint super — fölött tra — keresztül trans — át, túl re — vissza
