Eger - hetente kétszer, 1910
1910-07-09 / 3. szám
2 EGER. (3. sz.) 1910. julius 9. A merev megtagadás tehát nem fáj ttja a kormány fejét valami nagyon, mert az is tud annyit, hogy nem esik ki a világ feneke az ex-lex miatt. Azt is tudja, hogy ha október elsejére nem lesz újonc, kénytelen lesz benntartani az „öregeket.“ Ily módon azután legfeljebb a véradót most utolsó évben szolgáló legénységnek esik zokon a dolog, no meg annak a haladásnak szegik útját, amelyhez pénz is kellene. Vármegyénkben például aligha lesz meg az idén a hatvan-pásztói telefon, amelyhez pedig nagyon fontos közigazgatási és közgazdasági érdekek fűződnek. Vájjon ki téríti meg ez ottani környék érdekeltségének kárát? A munkásházak építésére megajánlott összeget se kapta meg a vármegye s nem is kapja, míg az ex-lex tart. Pedig: bis dat, qui cito dat. A sorozáshoz is új tervezetet kell készítenie stb. stb. Csak egy-két közeli esetet ragadtunk ki a sok közül, amelyek fényesen bizonyítják, hogy az ország, a nemzet érdeke épen nem kívánta a Ház munkarendjének ilyetén megállapítását s az lett volna jó, ha mielőbb túlesünk az ujoncozásonés kilábolnánk az ex-lexből. Az ellenzék iránti rokonszenvet se növeli ez az akadékoskodás, mely taktikának is nagyon rossz, mert kár a puskaport verebekre ellövöldözni. Majd ha nagy vadra megy a vadászat, mi marad akkorra? Megyei és városi ügyek. Központi választmányi ülés. Hevesvármegye központi választmánya, a képviselőválasztók névjegyzékei ellen beadott fölebbezések elbírálására julius 11-én (hétfőn) reggel 9 órakor ülést tart Majzik Viktor alispán elnöklete mellett. No de ennek már semmi köze sincs a Balatonhoz. III. (Himfy Szerelmei és a balatonparti Eegék.) Mikor Csokonai a tihanyi Eehóval társalogva zengi bús panaszait, egy másik magyar költő a haza határain kívül véres csaták zajában gondol vissza a Balaton partjára. Mint a sebzett szarvas indúlt onnan világgá; elűzte egy szép szempár s ezért keresi a halált. Kisfaludy Sándor ez, aki nemsokára Himfy néven lesz ismeretessé hazaszerte, mint a szerelemnek első nyíltszavú poétája a magyar irodalomban. Szivének élettörténete azon a vidéken kezdődik, ahol a bazalt-oszlopos, erdőborította Badacsony nyújtja le lábát a Balatonba és alkotja azt a gyönyörű lejtőt, mely a leggazdagabb és legvidámabb szüreteket látta valamikor. Akkor is épen szüret volt. Együtt volt Zalavármegye minden nemesi famíliájának apraja, nagyja. Hangos volt a hegy a vígadók zajától; az öreg, kihűlt keblű tűzhányó alig győzte visszaverni a tarackok durrogását. A fiatalság vidáman járta a táncot, az öregek pedig koccintgatás között gyönyörködtek a szép bokrétában. Legjobban kivált annak két Közigazgatási bizottsági ülés. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága julius 11-én, d. e. 10 órakor tartja rendes havi gyűlését a vármegyeház kistermében. Az ülésben Majzik Viktor alispán elnököl. Képviselőtestületi közgyűlés. Egerváros képviselőtestülete julius 9-én rendes közgyűlést tart, melyre 44 ügy tárgyalását tűzte ki Jankovics Dezső polgármester. A 44 tárgy között ott szerepel: a fürdőig s a Kertész-útczában építendő aszfalt-gyalogjáró, az országos vásároknak a belvárosban leendő megtartására vonatkozó kérvény, az iparostanonciskolai igazgató korpótlék- ügye, az illetékes bizottság jelentése a plébánia átvételéről stb. stb. Városi tisztviselők mozgalma. Eger város tisztviselőkara tegnapelőtt értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy föliratot intéznek a kormányhoz a városi törvény megalkotása ügyében és kérik a városok állami segítségének állandó'ítását. Üdvözlések az Eger-kez. Lapunk első számait nem remélt figyelemmel és meg nem érdemelt elismeréssel fogadta a közönség. Számtalan élőszóbeli üdvözlést kaptunk és nagyon sok levelet, amely pro- grammunkat helyesnek, jelzett irányunkat jónak és lapunknak kilátásba helyezett küzdelmi fegv- vezet nemcsak elfogadhatónak, hanem egyedül célravezetőnek találja. Nem hiú tetszelgésből hozzuk ezt itt fel, hanem, hogy ebből az itt megörökített bizalomból erőt merítsünk s pro- grammuukban kifejtett irányunkhoz annál jobban ragaszkodjunk. A sok szíves üdvözlésből csak egy ilyen részletet közlünk a következőkben: Nyíregyháza, 1910. jul. 3. Valami csodálatosan édes, bűbájos érzés száll szívembe mindannyiszor, valahányszor egy-egy új hírlap születéséről hallok vagy olvasok. Ilyenkor egészen áttüzesedik a lelkem s örömmel, boldogan, gondolok rá: ime, az emberi szellem hatalmának egy újabb hirdetője, a sötétség elűzésének csodás erejű eszköze, a kultúra terjedésének biztos fokmérője. A lap- megindítást t. i. úgy tekintem, mint az egy helyen már túlságosan felgyülemlett s érvényedeli virágszála. Az egyik leány volt; Szegedy Rózának hívták. Nem régen került haza az angolkisasszonyok st.-pölteni zárdájából és mindenki elismerte, hogy nem termett nálánál szebb Zalában. A másik egy bécsi gárdista, Kisfaludy Sándor, akit deli termetéért, férfias szépségéért magyar Alkibiadesnek neveztek el a klasszikusok világán lelkesülő kortársai. Csak a szüret kedvéért hagyta oda néhány napra a fényes és vidám császárvárost, ahol középpontja, dédelgetett alakja volt a társaságoknak az udvarnál, a legelőkelőbb családoknál, hírneves írók és művészek között egyaránt. A bécsi hölgyvilág rajongott a kedvesen, szellemesen társalgó, művelt lelkű, feltűnően szép magyar ifjúért, ki azonban mégis csak akkor érzi először az igazi szerelem hatalmát, mikor ott, a badacsonyi szüreten, először látja meg szépséges rokonát, Szegedy Rózát. Édes, kínos emlékezet Ó Badacsony szürete, Mulatságos gyülekezet, Te, rabságom kezdete! Ott tudtam meg, ki légyen ő S mi légyen a szerelem, Ámor nyila miként sebz8 S mi az édes gyötrelem ! Igen, mert ez a badacsonyi találkozás sülni vágyó értelmi energia önkéntelen kitörését. Nem olyan vállalkozásnak tartom, mely egyedül arra számít, hogy majd lesz olvasó- közönsége, hanem amely abból indul ki, hogy a közönségben (vagy legalább ennek egy részében) megvan a vágy, a szükséglet érzete s e szükséglet, kielégítésének óhaja egy új lap iránt. Ezzel nagyon természetesen nem azt mondom, hogy egy uj lap se számítson olvasó- közönségének számbeli gyarapodására; hisz’az ilyen újság halva ízületnék üzleti, erkölcsi és szellemi szempontból egyaránt. Hangoztatom azonban, hogy lapot önmagáért indítani, vagyis csak azért, hogy egy sajtóorgánummal több legyen, (holott a társadalom az új gondolattovábbító vállalatnak se szükségét nem érzi, se hiányát nem érzené): fölösleges, sőt káros. Nem hiszem azonban, hogy volna lap (az u. n. revolverujságokat nem számítva), mely csupán önmagáéit indulna meg. Legalább nem rosszhiszeműen önmagáért. Miudenikben megvan az a fontos kellék, a „conditio sine qua non“ : a becsület, ami nélkül magyar lapot ifjú korában el se szabad képzelnünk. Csak később válik aztán meg: a kedves kis csecsemőből komoly munkás lesz-e, avagy dologkerülő útonálló. Bár jól tudom, hogy a kényszerűség a fejlődésnek nem mindig arra az eszményi magaslatára emeli az új lapot, melyet a csecsemőnek már a bölcsőjénél óhajtottak, mégis szívemből örvendek — mint már mondám is — ha új sajtóorgánum születéséről hallok. Örvendek pedig azért, mert jól tudom, hogy az újonnan megindúlt lapok legnagyobb része megmarad a jó, helyes úton s féltékenyen vigyáz majd becsületének makulátlan tisztaságára. Ha szívből üdvözlök minden új lapot, melynek sorsát nem tudom ugyan előre, de valószínűnek tartom, hogy iránytűje folyton ugyanazt az égtájat fogja mutatni: mennyivel inkább kell örvendeznem egy szép időt élt régi orgánum föltámasztásának! Itt a régi lap szeplőtelen múltja, a hazafias érzések özönét fölbuzogtató név: Dobó várának neve, a „poraiból feléledt főnix“ adott programmja úgy a kiadó tisztes volta, mint a szerkesztőnek újságírói múltja nem a valószínűség misztikus félhomályában, hanem miudkettőjökre nézve szenvedések forrása lesz. Csakhogy a költő szenvedésének sokat köszönhetünk. Haa gyöngy kagyló érzékeny testéhez idegen tárgy tapad, mely neki fájdalmat okoz, gyötri, kínozza, e körül rétegenkint rakódik le a kínok termése, a drágagyöngy. Ilyen drága gyümölcsei a költő szenvedéseinek azok a dalok, amelyekre énekes ajkai fakadnak. A szüretnek vége, de emlékét a két fiatal lélekből nem irthatja ki többé semmi. A gárdista egész új világot visz vissza szivében Bécsbe, a leány pedig a Balaton partján járva-kelve bevallja magának, hogy álmainak tündérifja testet öltött, megjelent előtte s szíve vágya csak feléje vonja ellenállhatatlanúl. Bevallja, hogy szeret. Igen, csakhogy szülei és rokonsága nem jó szemmel nézik vonzódását Kisfaludy Sándorhoz. A Szegedy és Kisfaludy családokat, mint ez már nálunk szokás, régi ellenségeskedés választja el egymástól. Rózának nem engedik meg, hogy levelezzen az ifjúval, ezért tehát közvetítőre szorúlnak. Csak a költő egyik barátjának, Skublics Imrének írhatja meg, hogy édesen gondol vissza a badacsonyi szüretre és így tudhatja meg az is, akinek a híradás szól. Közben rossz híreket hoz a szél Becsből a Balaton felé. (Folytatjuk.)
