Eger - hetente kétszer, 1910
1910-11-26 / 43. szám
1910. november 26. EGER. (43. sz.) 3 Ez iskola-nem ismertetésénél, mellőzve a számadatokat, inkább a méltatásra szorítkozunk, megjegyezve, hogy csak a pú polgáriiskolá- kát vesszük tárgyalás alá. Az alispáni jelentés — igen találóan — abban jelöli meg a polgáriiskola célját, hogy értelmes középosztályt neveljen. Ezt a célt az iskolák csak az által érhetik el, ha nem akarnak versenytársai lenni a már amúgy is túl- tömött reálnak és gimnáziumoknak; nem arra törekszenek, hogy minél többen legyenek azok, kik megkapják azt a bizonyítváuyt, melynek segélyével bejuthatnak kishivatalnoknak az XI—X. fizetési osztályba. Ez iskoláknak feladata gazdasági, ipari, kereskedői pályára, vagyis lehetően szakirányba nevelni a növendékeket. Ily irányba haladva lesznek ezek az iskolák gyakorlati értékűek. Vármegyénkben igen kedvező e téren a helyzet. A pásztói szőlőszeti és gazdasági szakoktatás, az egri polgári leányiskola háztartási, és a gyöngyösi női kézimunkatanfolyam mind ebben ez egészséges irányban halad. Célszerű is lenne e szempontból szaporítani a polgáriiskolákat. A nőkérdés tisztázása is bevonható ebbe az eszmekörbe. S ha a jövő zenéje: a tiszafüredi áll. polgári leányiskola megvalósulna, hisszük, ily irányú lenne. Ez évben is szép eredményt mutatott fel az a polgáriiskolai tanfolyam, melyet Egerben a továbbszolgáló altisztek részére szerveztek. Ebben főérdem a tanári karé, melynek tagjai csekély díjazásért, jóformán idealizmusból foglalkoztak a hallgatók tanításával. 5. Tanitóképzés. Az egri r. kát. tanító- és tanítónőképző működése, mint minden évben, úgy 1909 ben is, amily csendes, oly sikeres volt. Mindkét intézetben szembeötlő a fejlesztés, az előrehaladás. A tanítóképző szlöjd- műhellyel is dicsekedhetik, továbbá Katinszky Gyula prépost kanonok áldozatkészségéből újabban teljesen korszerű fizikai és természetrajzi fölszerelést is kapott. A tanítóképző mellett egy internátus nagyon elkelne, de e téren még egyelőre csak komoly törekvésekről lehet beszámolni. A két tanítóképző életében a múlt évben is arany betűs név a bíboros érseknek, az egri főkáptalannak és a káptalan egyes tagjainak neve. Fejedelmi bőkezűséggel gondoskodnak e két intézetnek a mai kortól megkövetelt nagy szükségleteiről. (Vége következik.) Adományok a Szvorényi-alapra. IX. közlés. Okt. 3. Kolostan Miklós dr. (Szabadka) 20 K; Balajthy Barna (Oraviczabánya), Polereczky János (Nyitra) 10—10 K; Biró János (Verpe- lét), Babies László (Kápolna) 2—2 K; Bartha Kálmán (Poroszló) 1 K. Okt. 4. Barcsák Mihály (Arló), Biró Armin (Budapest) 10—10 K; Kelemen Ernő (Marosvásárhely) 5 K; Andor Endre (Budapest) 2 K. Okt. 5. Szabó Béla (Nagybecskerek) 10 K; Boldizsár Pál (Zagyvarékas), Borsodi Miklós (Baja) 5—5 K; Sarudy Ákos (Kolozsvár) 2 K; Boross Alajos (Sírok) 1 K. Okt. 6. Bajzáth Lajos (Beszterczebánya), Fridi Gyula (Eger) 5—5 K. Okt. 7. Sipos József (Zalaegerszeg) 5 K. Okt. 8. Ivánovich Emil dr. (Eger) 10 K. Okt. 10. Faragó Béla (Kecskemét), Papp J. Gyula (Budapest) 10—10 K; Császár Géza (Óbecse) 6 K; Bistey Sándor (Kisfástanya), Fábry Imre (Kékese) 5—5 K. Okt. 12. Endrey Gyula dr. (Hódmezővásárhely) 50 K; Farszky Ferenc (Jásztelek), Rabecz Lajos (Bükkszenterzsébet) 20—20 K; Danilovich Gyula (Ajak), Ernszt Ede dr. (Eger), Med- nyánszky Sándor (Eger) 10—10 K; Énekes Endre dr. (Budapest) 6 K; Plank Kálmán (Rákosliget) 5 K; Barsy Miklós (Pusztaszent- margita) 4 K. Okt. 14. Beniczky Aladár (Egercsehi) 20 K; Jilek Károly (Eger) 10 K; Id. Farkasfalvi Imre (Vácz), Horváth Balázs dr. (Kassa), Tűrik János dr. (Szepeshely), Nagy Ferenc (Szuhogy) 5-5 K. Okt. 17. Hellebronth Miklós (Gyöngyöstarján) 10 K; Hajduczky József (Déva) 5 K; Gergelyfly Ferenc (Munkács) 2 K. Okt. 18. Békefi Rémig dr. (Budapest) 30 K; Ivády Béla (Ivád) 10 K. Okt. 19. Inczédy Antal (Tarnalelesz) 5 K. Okt. 21. Schvarcz Arthur dr. (Eger) 10 K; Hamza Jenő (Gyöngyös) 3 K; Sujánszky Hatkó Máté (Budapest) 2 K. Okt. 22, Homonnay Ferenc dr. (Túra) 60 K; Fejér- váry József dr. (Veszprém) 10 K; Frindt József dr. (Gyöngyös) 5 K. Okt. 24. Gescheit József (Pelsöcz) 10 K. Okt. 26. Huszka Endre (Ecséd) 2 K. Okt. 27. Angyal József (Budapest) 50 K; Kovács Alajos (Budapest), Kriston Ferenc (Kisvárda), Láng Sándor dr. (Debreczen), Markus Menyhért dr. (Füzesabony) 10—10 K; Fehér Endre (Munkács), Rétay Kálmán (Miskolcz) 5—5 K; Mátyás Kálmán (Hatvan) 4 K; Sebők Lajos (Makiár), Szalay Pál (Eger) 2 — 2 K. Okt. 28. Lipcsey József (Budapest), Mildner Béla (Püspökladány), Reiner Soma (Füzesabony) 10—10 K; Piacsek Géza (Eger), Szalay István (Eger) 5—5 K; Csank Béla (Eger), Szent- miklóssy István (Eger) 2—2 K. Okt. 29. Négyesy László dr. (Budapest), Szentes Anzelm dr. (Zircz) 20—20 K; Simáczius Béla (Bogács), Zeley Lajos (Budapest), Zsigray János (Karczag) 10—10 K; Khindl Pál (Tisza- nána), Kénig Andor (Kisasszonytér), Szögyényi Jenő (Tiszaberczel) 5—5 K; Szenczy Győző (Szentgotthárd) 4 K; Székely Károly (Baja), Markovits Bálint dr. (Jókút), Seiler Emil (Tisza- palkonya), ifj. Reitmann Victor (Eger) 2—2 K; Pogány Károly (Mezőtárkány) 1 K. (Folytatjuk.) A hét, Tehát megvolt az első elit-bálunk! Jogászaink kitettek magukért s bizonyára sokaknak feledhetetlenné tették a szürke novemberi Katalin-napot. A pezsgő élet, mely ezt az estét olyan vonzóvá, kedvessé tette, úgy látszik. bizonysága annak, hogy Eger társadalma éppen úgy, mint jogászaink, megszívlelték a múlt tanulságait. Okultak rajta. így is van ez helyén! Mert nem elég meghívókat nyomatni s összecsődíteni a város és a környék szépeit, hanem kárpótolni is kell őket azért a sok-sok fáradozásért, sokaknál lalán áldozatért, amelyek árán fiatalságunknak ez estélyén résztvehet- tek. A legközelebbi múltból szomorú tapasztalatai voltak az egri közönségnek a Katalin- bálokról. Évről-évre növekedett a „blazirt alakok szigete“ a terem közepén, a leányok pedig a drága ruhákban árulták a petrezselymet.... Csupa keserűség, csupa bosszúság volt minden mulatság utóhangja. Végre a lányos mamák kimondták a bojkottot a bálokra. Hála Istennek, nem sokáig tartott... Jogászaink szélesebb alapokra fektetett, komolyabb közéleti működése szüntette meg azt. Ennek bizonysága a szombati estély sikerült volta, mely önkénytelenül is eszünkbe juttatta a régi jó idők Katalin-báljait, amidőn Eger vidékének iutelligens közönsége csak úgy özönlött „akármilyen havas-esőben“ is a jogászok báljára. Hányszor megtörtént, hogy egy szóláthi nagyasszony föltétette a szekérre a toalettes ládát, befogatott bele négy pár ökröt, felültek a nehéz alkotmányra familiástó s úgy cammogtak a tengelyig érő, feneketlen sárban, szürke ködben, zuhogó esőben Eger felé, a Katalin-bálra. De aztán se vége, se hosz- sza nem volt ám a nagy mulatságnak! Hisszük, hogy a hölgyek most sem panaszkodnak. . . Úgy látszik, mert a vasárnapi cselédkorzónak is témája volt a Katalin-bál. Egyik konyhatündér ugyancsak dicsekedett, hogy milyen jól mulatott a „küsasszonya a bálba,“ meg a „bang- versennbe.“ De meg is felelt rá a másik: — A hangversenbe csak kiabálnak ; csakhogy szépen meg finomú’! * * * A vármegye új atyái is megitták az áldomást. Volt mulatság bőven itt is, ott is. . . Késő este van, midőn oszlik a társaság és hárman-négyen összekapaszkodva tartanak a hóstyák felé. Hangos a beszéd; dicsérik az új megye atyát; ócsárolják a bukott jelöltet. Két jókedvű polgártársunknak azonban megesik a szíve egy parasztpárti bukott jelöltön. Közre kapják s a borból származó igazsághoz híven feltárják előtte a múlt tanulságait. — Az írás semmi! — mondja az egyik mentor! A beszéd a fő; gyakorlani kellett vóna! Mondtam úgy-ö, Pesta bátyám!? — No de hiába, mö’buktunk. Nótába kapnak, de a homályból előbukkanórendőr hivatalos komolysággal adja tudtokra, hogy röndnek muszáj lenni. Erre a bukott jelölt mentora egy nagyot akar mondani; megáll a rendőr előtt, mint valami újkori Toldi Miklós. De bizony csak ennyit mond: — No, csak lett vóna mö’választva a sógor! * * Nem jó az embernek egyedül lenni! Ugyancsak osztja e mondás igazságát a hóstyai fiatalság, mert hát napról-napra más „lagzi“-ban rakják a táncot. Kiforrott az új bor, Advent felé halad az idő, igy minden „bamba-céh“-be készülődő igyekszik megkezdeni a páros életet. Sok bámúlója akad a felcicomázott hívogató vőfélyeknek, kik lépten-nyomon kénytelenek megállapodni a csengő-bongó pejkóval. A hóstya
