Eger - hetente kétszer, 1910
1910-08-27 / 17. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre .. 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 17. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. Szombat, augusztus 27. Egri közművelődési egyesület. Hazánkban szinte szere-száma sincs azoknak a társadalmi egyesüléseknek, melyek alapszabályaik szerint a köz- művelődés fejlesztésére alakultak. Hangsúlyoznom kell, hogy alapszabályaik szerint, mert a való életben ezek az egyesületek — tisztelet a kivételeknek — vajmi keveset lendítenek köz- művelődésünk ügyén. Ennek az egyébként nagyon sajnálatos körülménynek a sokféle okain kívül (melyek között legelső sorban az anyagi eszközök elégtelenségét kell említenem) alapja az, hogy az ország egész területén elszórva, szinte városonként alakult ily közművelődési egyesületek, társaságok és körök egyrészt már az alakuláskor túlságosan megterhelik magokat a megoldandó feladatokkal, másrészt, hogy épen a túlságos sok feladat folytán működésükben bizonyos kapkodás mutatkozik. Ez aztán a közvélemény nyomása alatt rendszertelenséggé, sőt később a közönség napi szükségleteinek kielégítésére irányuló törekvések folytán ötletszerűséggé fajul. A könnyebb megértés folytán a következő példát kell elmondanom. X. városban megalakul egy ily egyesület. Az „EGER46 tárcája. Három nap a Küküllö és az Olt partján. Irta Jászberényi Miklós. 3 i A szertárak mindenhol földesek, deszka- falúak, piszkosak s a szerek gondozatlanok, talán az egy Dánost kivéve. Sok helyen kémény sincs, hanem a konyhából egy bádogcső vezet a padlásra, ahonnét a füst a házfedél nyilasain át keres magának utat. A románság igen nagy rabja a cigarettá- zásnak. A megrakott szekér tetején is cigarettát sodor, rágyújt és vígan füstöl. Segesvárott a városnak három különböző helyén vannak elhelyezve a szerek. Az egyiket csak 5 percnyi várakozás után nyitották fel előttem, mert a kulcsát nem találták. Itt 100 tagból álló önkéntes tűzoltóság van, fizetéses tűzoltóságuk azonban nincsen; hanem van egy toronyőrjük, aki időnkint fölmegy a toronyba és egy nagy dobot ver meg. Evvel azt jelzi, hogy ébren van és „ügyel.“ Egyébiránt akkor arra „ügyelt“, hogy nem esik-e le a kötélről az a kis fiú, aki a város piacán, Azok a lelkes férfiak, akik a megalakításban résztvesznek, mindnyájan kü- lön-külön nagy és hasznos ideák megvalósítását akarják az új egyesülettől. Az egyik magas szárriyalású irodalmi életet óhajt, a másik a tudományosság parlagján kiván mélyen szántani, a harmadik a felnőttek szabad oktatásáért lelkesedik. . . így jönnek sorra: az alkoholizmus elleni védelem, a sovinizmus ébrentartása, a nemzetiségi kérdés, a pornográfia, a művészet, a zene, múzeum stb,, szóval a közművelődési egyesületek működési körébe beilleszthető kérdések egész nagy tömege. Véleményem szerint az az egyesület, mely ily széles mezőn kíván dolgozni, már megalakulása alkalmával aláírta halálos Ítéletét. Ali történik ugyanis? ... Az egyesület megalakulván, megalakítja tisztikarát. Ez a tisztikar olyan férfiakból áll, akiknek van rendes élethivatásuk. Rendszerint tanárok, papok, tisztviselők, tehát csak hivatali teendőik ellátása után fennmaradó idejüket áldozhatják az egyesületnek. Nemes lelkűket azonban hevíti a becsvágy, hogy az egyesületben nagyot, hasznosat és maradandót alkossanak. így megindul a munka. Az egyesületnek óriási sikerei vannak. A közönség lelkesedik, hódol a kitűnő férkörülbelül 10 méter magasságban kifeszített kötélen, mutatott be a publikumnak hajmeresztő mutatványokat. Egyébként igen okos dolgot is láttam náluk. A toronnyal t. i. minden tűzoltótiszt háza távbeszélővel van összekapcsolva s így a kiütött tüzet velők azonnal tudathatja az ügyelő toronyőr. Csak az a baj, hogy ő jórészt a földszinten van s végzi a maga mesterségét. (Azt hiszem, szabó, vagy suszter volt a jámbor bajtárs). Az országnak ebbe a részébe még nem ért el a Magyar Országos Tűzoltó-szövetség keze. Másrészről azonban, kevés szántóföldjük lévén, valami túlságos tűzveszedelem itt nem is igen fenyegeti a községeket. Odáig mindazonáltal minél előbb el kell jutniok, hogy szertáraikat és tűzoltószereiket hozassák rendbe s ne engedjék a drága pénzen beszerzett szereket, gondozás hiányában, elpusztulni. A bejárt községeknek (mint erkölcsi testületeknek) háztartása legnagyobb részt jobban áll, mint a legtöbb magyar községé. Az egyik községnek például 500,000 kor. értékű vagyona van, amely évente 25,000 koronát jövedelmez és így ott a községi pótfiaknak, ezek azonban kezdik érezni, hogy nem győzik a munkát — idővel. És ekkor szakad reájuk a nagy veszedelem. Azok, akik az egyesülettől eszméik megvalósítását várták, kezdik sürgetni az ily irányú munkát. Hivatkoznak az alapszabályokra, amelyekben ezek az ideák kifejezetten benne vannak. így jutnak el az egyesületek a kapkodás állapotába, amelynek természetes következménye, hogy az egyesület szemet húny a lényeg előtt s most már csak azt adja, amivel a közönség rokonszenvét biztosítani tudja magának, vagyis csupán csak a közönség szórakoztatására dolgozik. Erről nagyon szomorú tapasztalataim vannak, (mert immár tizenkettedik éve állok a szomszéd Aliskolcz kulturegyesületének szolgálatában, ámbár megszakításokkal, mint vezető tisztviselő) nemcsak saját egyesületemben, hanem megfigyeléseim folytán az egész országban döntő erejű bizonyítékokat szereztem be s tapasztalataimat „Nemzeti közművelődésünk“ című könyvemben már 1905-ben közre is adtam. Ugv tudom, Egerben is megindult a mozgalom ilyen kulturegyesület megalakítása iránt. Természetes, hogy magam, ki időm javát nemzetünk köz- művelődésének szentelem, a Iegmeleadót nem is ismerik. Ez különben több községben előfordúl. Egy másik községben 805 koronára rúgott a 18%-os pótadó. Kucsulátán azonban már 100%-os pótadót fizettek 1909-ben. Külön alkalmazottak az adószedők, akik az állami adót, illetéket stb. szedik és külön pénztárnokok, akik a község jövedelmeit kezelik. Jobbára ezek zárják le a főkönyveket is. Általábau véve a jegyzőnek a jobb keze az ilyen pénztárnok. A kisbiró ott nem a községi szolga, mint talán országszerte, hanem a helyettes bíró. Minden elöljárósági tag házán ott van egy kis bádogtábla, ráírva magyarul és románul (vagy németül) hogy „községi bíró“, „kisbíró“ vagy „esküdt,“. Ezek hetenkint csak egyszer, vasárnap, vagy gyűlés alkalmával mennek a községházához, ahol egyébként és rendszerint csak a jegyző van. A hirdetési táblát „Kas“-nak hívják. így aztán, ha egy jegyespár kihirdetését kifüggesztik a drót alá, azt mondják rá, hogy „bekerültek a „Kas“-ba.“ Adózási képesség tekintetében gyengén állanak e vidéken. így pl. az egyik községben már 112 K 03 f.-rel első községi virilis kép-
