Eger - hetente kétszer, 1910
1910-08-20 / 15. szám
1910. augusztus 20. EGER. (15. sz.) 3 szédek, a megnyitási ünnepség ezerszínű pompája s ma is jól eső érzéssel olvassuk a fővárosi napilapoknak a lefolyt ünnepségről hozott hasábos híradásait. Bizonyos, hogy 1906. szept. húszadikán az ország közvéleménye, az egyébként csöndes Eger felé fordult; mert azon napon magasztos ünnepet rendezett Eger a magyar képzőművészeti kultúrának. Az egriek akkor is (de ma is: négy esztendő múltán) minden elfogultság nélkül és egyúttal jogos önérzettel is mondhatják, hogy az ország figyelmét kellőképen honorálták. A kiállítás ugyanis a legteljesebb anyagi és erkölcsi sikert érte el Egerben; olyant, aminőt — a szakemberek véleménye szerint — vidéki városok eddig még fölmutatni nem tudtak. Magam is nyilvánosan hirdettem, hogy Eger a magyar vidéki kiállítások történetében hosszú időre követendő példát állított az összes magyar városoknak. A jövő hó elején, szeptember 8-án, ismét megnyílik Egerben az Orsz. Magyar Képző- művészeti Társulat vándorkiállítása. Remélhető, hogy most is fényes ünnepségek között, de ezúttal az ország és különösen a szakkörök kettőzött érdeklődése és figyelme által kisérve. Mert ha az 1906. évi kiállítás megnyitási ünnepségének pompája és elért nagy eredményei révén lett országos jelentőségű: az idei kiállítás már a rendezés elhatározásának pillanatában megnyerte az országos jelentőséget. A szándék, mellyel az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat a vallás- és közoktatásügyi minisztérium legteljesebb és legmesszebbmenő támogatása mellett most vándorkiállítását rendezi, úgy lehet, képzőművészetünk történetében egy új, fényes korszak fölvirradtát fogja jelenteni. Mig ugyanis 1906-ban a vándorkiállítás gondolatában legtöbben csak egy „érdekes“ ideának a gyakorlatban való kipróbálását látták: ma a hivatalos körök is egy e gondolat alapján létesítendő országos szervezet és rendszer megindítását tervezik. Eger tehát kiinduló pontjává lett egy nagyszabású, nagy koncepciójú művészetkulturális mozgalomnak, melynek célja a fővárosba középpontosított nemzeti művészetnek a vidék városaiba való decentralizálása. Lehetetlen, hogy minden jó egri polgárHévízen a románok templomot akartak építeni, (azt rendesen magas parton építik) de egy szép napon — épen ottléttem előtt 2 nappal — összedőlt. Mikor kérdeztem a furfangos székelyt, hogy mi lehetett ennek az oka, ravaszdi pislogott a szemével s azt felelte, hogy „valami rósz emberek tehették.“ Homoródbene község utcáinak a végén u. n. „vetéskapu“-k vannak. Ezeknek az a céljuk, hogy a szarvasmarha ki ne mehessen a mezőre s ott kárt ne tehessen. Itt az utcát naponta kétszer is felsöprik s a trágyát eladván, annak árát a „szomszédsági“ pénztárba adják. Ez a „szomszédság“ igen érdekes szász intézmény. Minden községben egymás mellett lévő 6—10 háznak a lakói egy „szomszédságot“ alkotnak, kiknek feje a legöregebb férfi. Ez rendelkezik velők. S ha valamelyiket baj éri, a „szomszédsági“ főnök rendeletére minnak ne töltse el a legnemesebb büszkeséggel önérzetét az a nagyon megtisztelő tény, hogy a szakkörök épen Egert szemeltek ki, most már másodízben, egy országos mozgalom meg- kisérlésére, illetve megindítására. S ha mára kísérlet is, (t. i. az 1906-iki) megtisztelő volt: annál becsesebb és értékesebb Egerre a mostani, a megindítás. Mig ugyanis egyrészt a legteljesebb elismerést és méltánylást jelenti Eger közönsége iránt, mely az 1906-ban tanúsított áldozatkészségéért, de másrészt és egyúttal félre nem érthető kifejezését annak is, hogy Egert és Eger polgárságát teljesen elkészültnek, fejlettnek, a művészetek iránt fogékonynak tartják arra, hogy egy országosnak tervezett kul- turakció Egerben, a siker miuden valószínűségével indulhasson meg. Az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat a jövő esztendőben ünnepli meg félszázados fönnállását. Ez a félszázad úgyszólván a magyar képzőművészet története is. Ami azelőtt volt, az inkább csak kísérletezés abban az irányban, hogy hazánknak is legyen képző- művészete.. A Társulat fölkérésére Szmrecsányi Miklós nyug. miniszteri tanácsos most írja a félszázad történetét. Ebben a történetben Eger már fényes helyet biztosított magának az 1906-iki kiállítással. Eger hosszú időn keresztül a leg- tiindöklőbb lapján lesz annak az írásnak a vidéki városok között. A mostani kiállítástól függ azután az, hogy Eger ebben a műben egy korszak határköveként szerepeljen. Arra dolgozzunk, az legyen törekvéseink célja, hogy nemzeti művészetünk decentralizálásának nagy művét is Eger nevéről említse a kulturtörténelem és hogy akkor is, midőn az 1906. évi nagy siker fénye az ország nagy és gazdag városainak remélhető versengése közepette majd lassan-lassan elhalványul: akkor is, sőt századok múltán is, midőn művészetünk méltó versenytársa lesz az egész művelt világ művészetének, ennek az új korszaknak kiindulási pontjául is Egert jegyezze és tartsa az utókor. Erős a hitem, hogy Eger város közönsége most is tisztában van kezdeményező helyzetének fontosságával; erős a meggyőződésem, hogy ezt a kedvező helyzetet, az „egri név“ érdemeinek öregbítésére, ki is használja épen úgy, mint négy évvel ezelőtt. den „szomszédsági“ tag tartozik az illető segélyére lenni, pl. a temetésen részt venni, házépítésben segíteni stb. Ugyanitt az evangélikus orgonista egyúttal koporsókészítő. Ha t. i. a lakosok a deszkát neki természetben átadják, köteles darabonként 2 koronáért elkészíteni a koporsót. Fizetése e minőségében a községtől évente 52 K 50 f., és a déli harangozásért 80 korona. A székely a sógorát nem hívja ezen a néven, hanem azt mondja, hogy „a testvéremet tartja." Az esernyő neve pedig „esőtartó-“ A homoródbenei jegyző egyik lova nem megy Udvarhely felé. Onnét vette s igen keserű emlékei lehetnek e városból. így aztán, ha Udvarhelyen van dolga: kénytelen fuvarossal menni, mert az egyik saját lova semmi áron el nem viszi. A székelyeknél, úgy látszik, még a ló is igen nyakas. (Folytatjuk.) HÍREK. Eger, 1910. augusztus 19-én. Tájékoztató. ■ Aug. 20. Szt. István király. Búcsú a várban. „ 21. Búcsú a Rókusz-temetőben. „ 29—31. Fősorozás Pétervásárán. (Péterv. jár). „ 31. Eger város kópviselötest. gyűlése. Szept. 2—7. Fősorozás Egerben. (Egri járásj. Szept. 4. A Hevesm. Tüzoltószövetség közgyűlése Hatvanban. Szept. 8. Kisasszony napja. Búcsú a Kisasszony temetőben. Szept. 9—12. Fősorozás Egervárosában. „ 12. Közigazg. biz. ülés. „ 14—17. Fősorozás Tiszafüreden. (Tiszafüredi j.) „ 19—23. Fősorozás Hatvanban. (Hatvani járás.) „ 24—28. Fősorozás Gyöngyösön. (Gyöngyösi jár.) „ 29—30 FŐBorozás Gyöngyös városában. 80 év határán. Egerben, az 0 Felsége 80 ik születésnapját megelőző estén a kivilágított várost a katonai zenekar járta be, másnap reggel ismét a katonai zenekar ébresztőjére virradt a város, mely az ünnepnapra lobogódiszt öltött. A főszékesegyházban 9 órakor Szmrecsányi Lajos püspök pontifikálta a hálaadó istenitiszteletet, amelynek végén Samassa József bíbornok fő- pásztori áldást adott, és amelyen a polgári és katonai hatóságok képviselői és nagyszámú ünneplő közönség volt jelen. Délben a bíbornok-érsek 60 terítékes díszebédet adott. Hivatalosak voltak rá a megyei és városi hatóságok, állami hivatalok, valamint a polgári rend képviselői, továbbá a közös és honvéd tisztikar nagyszámú képviselete. Az ebédnél, mely alatt a katonai zenekar játszott, az ősz bíbornok lelkes, érces hangon a következő beszédet mondta, melyet a jelenvoltak állva hallgattak: Az Önök gondolatának és érzelmeinek hű tolmácsa vagyok, midőn, — ama hódolattal, mellyel, mint jó polgárok és hű alattvalók, tartozunk valamennyien azon Fejedelemnek, ki szent István királyi székét jelenleg betölti, — ősi magyar szokás szerint áldomást mondok Felséges Urunkra, kinek nyolcvanadik születésnapját a magyar nemzet őseitől öröklött hagyományos mély tisztelettel ünnepli. Mert Magyarország királya el nem vesztheti e nemzet hűséges tiszteletét mindaddig, míg a nemzet hálásan emlékezik mindazon számos nagy kötelességekre, melyekkel dicső királyának tartozik. És én nem kívánhatok Ő Felségének nagyobb áldást, mint hogy a nemzet szívében még soká uralkodjék, és hogy a nemzet annyi bizalommal viseltessék kormánya iránt, mennyi hűséggel ragaszkodik Felséges Személyéhez. Éljen a király! A felköszöntő nyomán támadt zajos éljenzés közt még kétszer ismételte élénken a kardinális: Éljen a király! * Nemény Q Jk mWT testvérek jlj JL ■■ :: nagyszálloda :: BUDAPEST, József-körút 16. Telefon 154—08. A főváros legújabb és legmodernebb szállodája a város központjában. — 120 vendégszoba. — Olvasó- és társalgó-termek. — Központi gőzfűtés. — Fürdőszobák. — Lift. — Vacuum-Cleaner. — Minden szobában hideg és meleg vízvezeték. — Villamos vasút- közlekedés az összes pályaudvarokkal. — Mérsékelt árak. — --------------------A legfigyelmesebb kiszolgálás. -----------------------
