Eger - hetente kétszer, 1910

1910-08-17 / 14. szám

2 EGER. (U. sz.) 1910. augusztus 17. fénye lesz a magyar nemzetnek is. Majd a jóságos király asszony meg­gyilkolása sújt le reá villámként. . . E csapások alkalmával látszott meg, hogy mennyire együtt érez királyával a magyar. Királyának öröme kedvre hangolja, — bánata őt is lesújtja, gyászba borítja. De a csapások mutatták meg azt is, hogy I. Ferencz József mennyire királyi mint ember. A sok csapást fönséges nyugalommal tűrte, mert erőt adott reá a keresztény hit ereje. Állandó munkában, soha nem lan­kadó tevékenységben, az öröm és bá­nat, a siker és meddő küzdelem ka­leidoszkópszerű változásai között érte meg 1. Ferenc József ezt a nagy időt, ezt a szép kort, amelynek határjelzőjé­nél bíbornok-érsekünk körlevele sze­rint: «... buzgóságban egybeforrt szívvel fohászkodjunk a Mindenható nagy kegyelméhez, hogy felséges ki­rályunk születésének úgy ezen, mint még sok következő évnapja boldog le­gyen. . Amen. Megyei és városi ügyek. Városi közgyűlés. Eger város képviselő­testülete aug. 13-án rendes közgyűlést tartott. Napirend előtt elnöklő polgármester Nagy Bernát városi képviselőtestületi tagot és hús­biztost parentálta el. Az elhunyt emlékét jegy­zőkönyvben örökítették meg. Kánitz Gyula dr. az üresedésbe jött állást nem kívánja betöl­teni s indítványozta, hogy a szabályrendeletet ily értelemben módosítsák. A közgyűlés a pol­gármester indítványának kegyeleti részét el­fogadta, a Kánitz Gyula dr. indítványának tárgyalását pedig a legközelebb (aug. 31-én) tartandó közgyűlésre tűzte ki. A kultuszminiszter leiratát, melyben ér­tesíti a város közönségét, hogy az áll. főreál-, az áll. elemi iskolák és az áll. óvodák hozzá­bácsink ajkán a mosoly és beszélgetett magában: — Megáldjatok, Ti jó egri urak, majd csi­náltok még Ti nagy Dobónknak szobrot! Úgy is lett. De hadd meséljük el ennek a történetét. 1901. április 4. volt. Csütörtök. Sütnek, főz­nek a tűzoltó örtanyán. Vendéglátásra készül a tűzoltók elnöke: Kösztler József dr. A vá­ros fejeit invitálta meg egy kis traktamen- tumra. Szürkült. Lágy, tavaszi est volt és olyan vérbizsergető, tavaszi szellő, amelytől az amúgy is lelkesedni szerető magyar még a szokottnál is jobban kész lelkesedni. Gyüle­keztek a kedves vendégek. Ott volt a város akkori s mai feje: Jankovics Dezső, Hanák Gyula főjegyző, Szokolay Lajos városi ügyész, meg Horváth Béla városi tanácsos. . . Sok mindenről beszélgettek ott a vacsora alatt és utánna. Egyszer azután valósággal „szűnni nem akaró“ éljenzés zúgott bele a csöndes éjtszakába. Biztos dolog, hogy valaki dikciózott. Csakugyan az lelkesítette föl a jelenlevő­ket s a házigazda körülbelül igy mondta el a dolgot a kiváncsi riporternek: — Hát úgy volt, uram öcsém, hogy vala­hogy dikcióba kezdtem s elmondtam a városi uraknak: mi jut az eszembe, valahányszor a járulási összegét el nem engedheti, tudomásul vették. A keresk. miniszter leirata a vasúti állo­más újjáépítési költségeihez való hozzájárulás tárgyában, hosszabb vitát idézett elő. A vég­leges döntést a képviselőtestület elhalasztotta a legközelebbi közgyűlésre, mikorra a tanács bővebb tudomást szerezhet arról, hogy meny­nyibe kerülhet a város hozzájárulása, mert a leírat csak 4 nappal előbb érkezett s így nem volt idő az előkészítésre. A folyó év hátralevő részére, úgy az 1911. és 1912. években szükséges nyomdai munkákat a versenytárgyalás alapján az egri érseki lie. nyomdának Ítélték oda. Füzesabony nagyközség képviselőtestüle­tének a község villamos világítására vonat­kozó szerződését, jóváhagyás végett fölterjesztik a megyéhez. Hevesvármegye törvényhatóságának azt a határozatát, mellyel az Egerszólát—tarnaszent- máriai vicinális út érdekeltségébe Eger váro­sát is bevonta, megfelebbezte a polgármester, amit a közgyűlés jóváhagyóan vett tudomásul. Szarvaskőről Egercsehin át Pétervásáráig kiépítendő út költségeihez való hozzájárulást a közgyűlés megtagadta. A közgyűlés felhatalmazta az alapítványi női kórház igazgatóságát, hogy az irgalmas nővérekkel a kórház eladására nézve tár­gyalást folytasson és döntés végett a képvi­selőtestületnek jelentést tegyen. A közgyűlés az 9110/11. iskolai évben a női keresk. tanfolyam céljára 600 K hozzájá­rulási összeget ajánlott fel. Az angolkisasszonyok egri intéze­tének újabb fejlődése. Mikor a múlt század ötvenes éveiben b. e. Bartakovics Béla egri érsek idején, Eger leá­nyainak nevelését megkezdették az angolkis­asszonyok, bizonyára senki se gondolta, hogy öt-hat évtized alatt olyan hatalmas intézmény- nyé fejlődik az akkori elemi iskola. Senki se gondolhatta, hogy tizenkét lusztrum alatt az ország egyik legelső leánynevelő-intézete lesz abból a piciny kezdetből. A gyönge nők erős akarata szinte csodát Kossuth Lajos-térre jutok ki s meglátom az öreg egri várat. Elmondtam, hogy eszembe jut, hogy a külföld minden, csak az öklömnyinél nagyobb emberkéjének is szobrot állít. Nálunk meg még az egri óriásnak: törökverő, nagy Dobó István erdélyi vajdának 1552-től 1901-ig se tudtunk szobrot állítani. És apelláltam ezek­nek a városi uraknak a hazafias szívére, hogy azt a hatalmat, mit e város polgárai adtak a kezükbe, hogy megvalósítsanak mindent, mit Egernek meg kell valósítani, használják fel a mi régi, nagy adósságunk törlesztésére: állít­suk föl végre Dobó István ércszobrát!. .. Bizonyára szebben hangzottak, lelkesírőb- ben a szavak, de az eszmemenet ez volt. Ki ne lelkesedett volna ezen ? Mind, akik ott voltak. És így lett az egyszerű társasvacsora Eger vá­rosának históriai pillanata. A jelenlevők erős fogadást tettek arra, hogy a szó, az ige tes­tet fog ölteni s a lelkes szónokot bízták meg azzal, hogy a városi közgyűlésen írásban ter­jessze be az eszmét. 1901. április 13-án, szombaton volt a legkö­zelebbi városi közgyűlés. Babonás emberek szerint szerencsétlen napon, hívő ember sze­rint Mária napján, tehát szerencsés napon. Szerencsés is volt Kösztler József dr., mert a közgyűlés menten 1000 koronát szava­művelt. Az elemi iskola fölé lassankiut oda­került a tanítónőképző, fölfelé haladó egy, ké­sőbb két (páros, páratlan) osztállyal. Azután megnyitották a felsőbb leányiskolát, majd — miközben ennek nyilvánossági jogát megsze­rezték — polgári leányiskolával bővitették az intézetet, végre pedig négyosztályú (teljes) lett a tanítónőképzőjük is. Legújabb tervüknek, a nőipariskolának sikerét, persze, szivből óhajtjuk. íme, ilyen eredményeket ért el a hit ereje és a nemes, kitartó törekvés, mely félévszázad alatt sok ezer magyar nőnek adott vallásos magyar nevelést és annyi ezernek biztos ke­nyeret az oklevéllel! E siker azonban, természetesen, csak úgy volt elérhető, hogy az egyház kiválói lelkes támogatásukkal egyengették a nehéz utat. Eger utolsó két érseke mellett Zsendovics József, Zsasskovszky József kanonokok, SzmrecsáDyi Lajos püspök és másoknak fejedelmi bőkezű­sége biztosította jeles nevelő-intézetünk fejlő­dését és tette lehetővé, hogy Eger és kör­nyéke a legcsekélyebb áldozat nélkül kapta ezt a nagy iskolát. Lassankint oly helyzetbe került ez az in­tézet a bölcs vezetés folytán, hogy most már száznál több bennlakó növendéke van az or­szág legelőkelőbb családjaiból — és olyan híre, mely előtt meggyőződésből emel kalapot minden pedagógus, sőt minden művelt magyar ember. A fejlődésnek nem csekély mértföldjelző- jét állítja most az intézet ezidőszeriuti kor­mányzója, M. Beleznay Etelka, avval, hogy te­temesen megbővíti az intézetet. Az épületnek kétemeletes nyugati szárnya ugyanis, mely már eddig 56 méter volt, most 45 méterrel meg­toldva, a Fürdő-utcáig nyúlik ki és 101 mé­ter hosszú lesz. A bennlakó növendékek számának folyto­nos és rohamos emelkedése, az iskolafajok foly­tonos szaporodása, a modern berendezkedésre való törekvés tették szükségessé a mostani építkezést, mely mintegy százezer koronába kerül. A régi megtoldott szárny földszintje most már nemcsak a tanítónőképző és polgári iskola négy osztályának ad valóban kényelmes ter­meket, hanem a bennlakó növendékek ebédlő­jéből alakítják a hatalmas énektermet is. Az első emeleten megragadja figyelmünket zott meg az előkészületekre s megalkotta a nagy bizottságot. Az eszme pár nap alatt át­lépte a város, a megye határát s a fővárosi sajtó dicsérendő buzgalommal indította meg a gyűjtést. Megjelent a Gárdonyi Géza lelkes felhívása, amelyre válaszképen jöttek a fillé­rek, a koronák, a százak, az ezrek; jöttek végre az egri főkáptalan és Samassa József dr. bíbornok-érsek fejedelmi adományai. . . Mit mondjak még ? Azt, hogy holnap, augusztus 18-án lesz a harmadik évfordulója, hogy Dobó ércszobrát az országos dalünnep keretében leleplezték. Évforduló alkalmából szenteltük a tárcacikket arra a célra, hogy fölelevenítsük a Dobó-szobor születésének ked­ves epizódját. És szájról-szájra járt e fényes napon Dobó városában, hogy Kösztler József a legboldo­gabb ember. . . Elmélkedésünket avval a hő óhajtással fejezzük be: legyen sok ilyen boldog ember az országban, mert akkor bizonyos, hogy sok önzetlen munkása lesz a közügyeknek és sok sikere a közjóra törekvő munkásságnak. Patak László dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom