Eger - hetente kétszer, 1910

1910-12-10 / 47. szám

Előfizetési árak: Egész évre- - 10 korona. Fél évre _____ 5 >> N egyed évre .. 2’60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények -- ^------ intézcndők. ■ - = K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendőké HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 47. szám. A munka dicsőítése. Eger, 1910. dec. 9. Szent a hitünk, erős a megg}Tőző- désünk, hogy Magyarországon a leg­több ember félannyit dolgozik, mint amennyit megbírna és kétszer annyit fogyaszt, mint amennyire szüksége van. Ebből következik azután, hogy nem haladunk, nem vagyonosodunk, ■ nem erősödünk anyagiakban és erkölcsiek­ben, hanem pusztulunk, veszünk... Mi­vel pedig a nagy általánosság nem sze­reti a munkát, nálunk kevesen értik és még kevesebben követik ezt a ne­mes elvet; csak az az ember ér vala­mit, aki dolgozik, és: minden ember annyit ér, amennyit dolgozik. A szónoklás, a politizálás, a kávé­házi semittevés, a kaszinói élet — igaza van Nagy Emilnek — nem élet­cél, nem lehet nemzeti törekvés. Az élet munka, munka nélkül tehát nincs élet. Munka nélkül nincs se értékes egyéni, se tartalmas nemzeti élet. Örömmel hallottuk a munka di­csőítését olyan közéleti kiválóság aj­kairól, mint aminő Nagy Emil, aki a fiatalságnak adta ezt az oktatást, de érthettek belőle a felnőttek is: férfiak Az „EGER“ tárcája. Az öreg csősz. Vállán hetvenöt év. Alig-alig bírja. Meggörnyeszti hátát az öregség kínja. Szeme is gyönge már, foga sem sok vásik, Az az egy-kettő is már búcsúzni látszik. Mégis mindig tesz-vesz, megpihenni sem mer. (Nincs is nyugovása, ha szegény az ember.) Ballag a határban, s mint szorgalmas méhe Gyűjtöget, kuporgat a zimankós télre. Őrzi legfőbb kincsét, borzas malackáját, Simogatja hátát, tapogatja haját, S míg annak bőven hord minden jót elébe, Maga-vacsorája . . . egy karaj kenyérke. Azt is a vödörben áztatja puhára, Rozzant fogainak hogy ne legyen kára. S lakomának véli szegény öreg teste, Ha vacsorára is jut egy kis leveske. Másik féltett kincse garasos pipája, Rá-rágyujt, ha lehet, (hogyha van dohánya). És ha van is, csínján kell bánni a pénzzel, Megkeveri hát jól száraz meggylevéllel. Ha aztán elered nagynéha beszéde, Sok-sok panaszának se hossza, se vége. Vályogkalibája némán hallgat rája, Rozzant, mohos az is, mint öreg gazdája. XXXIII. ÉVFOLYAM. és uők egyaránt. És hogy megértet­ték, hogy ez az igazság mindenkinek lelke mélyén ott volt, fölébredt: az egyetemes lelkesedés, a zugó taps bi­zonyította. A helyeslés, a lelkesedés, a taps azonban nem elég. Az éljenzés nem valami fárasztó, kivált pár másodpercig. Ámde ne csak helyeseljük az elvet, hanem kövessük is! Kövessük állandóan, kitartva, becsü­letesen ! Dolgozzék ki-ki annyit, ameny- nyit bír, mert csak így nyerhetjük meg a jövő nagy csatáját; csak így szerez­heti vissza a magyar középosztály el­vesztegetett tekintélyét, súlyát, hatal­mát. A nagyhangú szólamok szerezhet­nek pillanatnyi sikereket, de tartós ha­tást csak tartós és becsületes produktiv munkával lehet elérni; csak ennek ré­vén lehet szert tenni Önbecsülésre, meg- becsültetésre, vezető-szerepre a társa­dalomban, és politikában egyaránt. . . Nagy Emiltől tegnap a munka apo- teózisát hallottuk a Szent Imre-kör ün­nepi gyűlésén. Feljegyeztünk belőle és vele kapcsolatban egyetmást. Olyano­kat, amit mindenki ért, vall, érez, de, sajnos, nagyon kevés ember követ. Mindig elbúcsúzik már vagy tiz év óta, Ha az őszi idő novembert elhozta, De ha Szentgyörgy-napkor kizöldűl a tájék, Az öreg csősz újra őrizi a másét S merően figyelget, bár szeme homályos, így él napról-napra öreg Köbre János, Simonyi Gyula. Három egyfelvonásos. — Iridor, vagy egy csésze tea; Damokles kardja; Fricike. Előadta az Egri Club műkedvelő társasága a városi szín­házban 1910. deo. 8-án. — Az Egri Club műkedvelő társasága pár év óta minden télen szerez egy-két kellemes estét az egri közönségnek. Láttunk már tőle olyan előkelő színvonalú előadást vígjátékban, bohó­zatban és színműben, amely igazán becsületére vált volna hivatásos színészeknek is. Igaz, hogy e kis társaságnak egyik-másik erőssége el­távozott Egerből, (pld. Mintzér József), vagy pedig visszavonult, (például Hollós Nándorné): mindamellett állandóan tud a régiekhez uj, ér­tékes erőket toborozni, akik a friss vérkerin­gést továbbra is biztosítják. Természetes ennélfogva, hogy az egri kö­zönség most is (mint egyébként mindig) a leg­teljesebb mértékben támogatta és szeretettel méltányolta e úiűkedvelők törekvéseit. Zsúfolt Szombat, december 10. Pedig az kellene! Dolgozni, dolgozni és ismét dolgozni! Máskép elveszítjük Magyarországot; elveszünk mi magunk is. És ebben az lesz a legszomorúbb, leglesujtóbb, hogy vesztünket megérde­meltük, mert sírunkat magunk ástuk meg. Megyei ügyek. Az állandó választmány ülése. Hevesvár­megye törvényhatósági bizottságának állandó­választmánya pénteken, december hó 9-én dél­előtt 10 órakor a vármegye székhazának kis­termében Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt ülést tartott, mely alkalommal a hétfői megyesyülés tárgyait készítette elő. Szombaton, december hó 10-én délután 4 órakor az állandó- választmány ismét ülést tart és a még előké­szítésre váró ügyekre nézve hoz határozati javaslatokat. A számonkérőszék ülése. Hevesvármegye számonkérőszéke holnap szombaton, december hó 10-én délután */*4 órakor a vármegye szék­házának kistermében Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt ülést tart. A tiszti nyugdíj-választmány ülése. Heves­vármegye tiszti nyugdíjintézetének választ­mánya szerdán délelőtt az alispáni hivatalos helyiségben Majzik Viktor alispán elnöklete alatt ülést tartott és a tiszti nyugdijszabály- rendelet módosításáról tanácskozott. ház kacagott a két első darabon és érzett együtt a harmadik egyfelvonásos szereplőivel. Evvel kapcsolatban állapítjuk meg, hogy szerencsésnek tartjuk úgy a darabok megvá­lasztását, mint azt, hogy három rövid darabot vettek föl. A társaság igy nem jöhetett abba a kellemetlen helyzetbe, hogy netalán bekövet­kező betegség esetén el kelljen halasztania az előadást. Legfeljebb egy darabot kellett volna elhagynia, amit magánjelenettel, vagy zene­számmal is pótolhat. Ugyancsak itt kell meg­jegyeznünk azt is, hogy a darabok egymás­utánjának megállapítása nem csekély műérzékre vall, mert valóban legtökéletesebben érvénye­sült a hatásban a „fortior, fortis, fortissima“ elve. Sajnos, az esztétikai elv nem vált be a gyakorlatban. A két első darabtól keltett vidám hangulat nagyon ártott a harmadiknak, melynek legszebb jelenete egyébként az est utolsó pillanatainak készülődésébe veszett el. Áttérve most a darabokra és szereplőkre: Izidor, vagy egy csésze tea ügyesen megalkotott vígjáték, finomabb levegővel. A szereplőkre nem hárít valami túlságos nagy terhet és leg­főbb kelléke az elevenség, a gyorsan gördülő előadás. Mindjárt megállapíthatjuk, hogy e te­kintetben mi kifogása sem lehetett a közön­ségnek, mert valamennyien beleélték magukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom