Eger - hetente kétszer, 1910
1910-11-23 / 42. szám
2 EGER. (42. sz.) 1910. november 23. füzesabonyi villamos világítás, a Samassa-tér rendezése stb. A kölcsönt a Hevesmegyei Takarékpénztárnál veszik fel folyószámlára. Az egri őrt. izr. hitközség templomának renoválására 10 ezer korona segélyt kért. A képviselőtestület, tekintettel a város auyagi helyzetére, a tanács javaslatára 6000 koronát szavazott meg erre a célra. Borhy Ádám indítványt nyújtott be, hogy a piaci vásárlás idejét szabályozzák. A kereskedelmi szakosztály egy szabályrendelet-tervezetet készített erre vonatkozóan, melyet a képviselőtestület elfogadott. A szabályrendelet megtiltja a kofáknak, hogy nyáron 7, télen pedig 8 óra előtt szárnyas állatokat, tojást stb. vásároljanak. Ezzel módot ad a közönségnek, hogy az élelmicikkeket közvetetlen az eladóktól szerezze be. Elfogadták a gazdasági szakosztály javaslatát a trágyalerakodó helyekről. Hegállapí tották az ideiglenes trágyalerakodó helyeket, ahova november 1-től május 1-ig szabad trágyát lerakni. Ilyen helyek: 1. A baktai-uti legelő, a vörös kereszttel szemben. 2. A baktai úton az öt kilométeres útjelzőnél. 3. A kőporosi vámház melletti köztér. 4. A kere- csendi utón a Kőlyuk melletti legelőn. 5. A demjéni-út felső részén. Hitvódelem és a világi katolikusok. A katolikus hitélet bensőségessé tételére, megerősítésére épen most olvastuuk, hallottunk több tervet a X. kát. nagygyűlés előadásainak során. És bár e tervek, az utak-módok különbözők voltak, abban valamennyi előadó, vagy fölszólaló megegyezett, hogy tenni kell, munkálni, dolgozni, fáradni. Egy ilyen érdekes tervet közölt velünk egyik olvasónk (Végh Ferenc káplán) Jászfény- szaruról. Szerinte avval lehetne a művelt világiak ellenálló képességét növelni, hitbeli meggyőződését megszilárdítani, ha teológiai tanárok rendszeres előadásokat tartanának a dogmatikából népszerűén, könnyebben érthető modorban. De hadd álljon itt levelének ez a része, az okok felsorolásával együtt! „Megdöbbenti a hívő katolikust — mondja a levél írója — az a fanatizmus, mellyel a kereszténység ellenségei kivétel nélkül ragaszkodnak rögeszméikhez, tévelyeikhez. Semmi áldozatot nem kiméinek, csak céljukat elérhessék. Miért nincsenek köztünk is ilyen buzgó közkatonák ? Pedig mi valóban birtokában vagyunk a vallási igazságoknak. Különösen a világi müveit osztályról lehet mondani, hogy számukhoz arányítva nagyon kevesen vesznek részt abban a harcban, melyet a keresztény szellem vív az istentelenség- gel. Sokan közömbösen nézik e küzdelmet, mert nem értik a világnézetek harcának fontosságát. Másoknak tudomásuk sincs e szellemi csatáról, sokan pedig az ellenséghez pártolnak. Kevés közöttük az öntudatos katolikus. De nem is csoda, hogy így áll a dolog. Nincsenek a vallásban teljesen kiképezve. A köznép jár a templomba prédikációra, ott hallja a vallás igazságait s neki tekintély az Isten szolgája, kinek szájából hallja az evangéliumot. Szellemi fejlettsége nincs oly magas fokon, hogy boncolgassa a vallás tételeit. A tanűltak azonban nem szeretnek járni prédikációra, mert azt mondják: az ő művelt szellemük nem talál táplálékot a köznépnek szánt prédikációkban. Ezzel azután ellökték maguktól a módot, hogy vallásukban művelődhessenek. A középiskolákban úgy-ahogy csak megta- núlták szellemi fejlettségükhöz képest vallásunkat, de onnan kikerülve uem volt többé alkalmuk a prédikáció-hallgatáson kívül a továbbképzéshez. A középiskola pedig teljesen nem fejezhette be a keresztény szellem kialakítását s az ellenáramlatok elől nem védhette meg. Az ellenáramlatokról pedig könnyen tudomást szerezhettek, mert az, mint „az ordító oroszlán“ mindenütt, jelen van, keresi, kit nyeljen el. A fiatalság természetében van a kritizálás. Bírál mindent; különösen azt, amihez nem ért. Szeretettel ágaskodnak a vallás ellen is, mert azaz engedelmességet, a parancsok megtartását követeli. A vallástalan könyvek, újságok, társaságok úgy hatnak az amúgy is kiforratlan lélekre, mint a tűzre az olaj. Mohó kíváncsisággal szedik magukba az eszméket, melyek alacsony vágyaiknak s kívánságaiknak teljes szabadságot ígérnek s így hadat üzennek a régi világnak. Fiatalos erejük tudatában csakugyan azt hiszik, ledönthetik trónjáról az Istent. Szerencsések, kik fiatalabb éveikben e veszedelmeket elkerülték. Később, mikor természetük csillapodik s gondolkodóbbá lesznek, ha bűnös szívok unszolásának nem lettek egészen rabjai s nem szegődtek a bűn apostolaivá: gimnáziumi vallásosságukból csak az maradt meg — „katolikus vagyok.“ Elfelejtették, amit tudniok kellene; vallási kötelességeiket nem teljesítik s összekeverik saját gondolataikat vallásunk változ- hatatlan tételeivel. Nem is lehet ezektől kívánni, hogy lelkesedjenek a katolicizmusért, hiszen jóformán nem is ismerik. Sokszor gondolkoztam a módról: hogyan lehetne öntudatossá tenui a művelt osztályt? Két éve lehet talán, hogy a Religio lapjain szóvá tettem eszmémet: hogy nagyobb városokban, ahol alkalmas erők vannak, a dogmatikát rendszeresen kellene tárgyalni a müveit világiak előtt. Akkor ez egy pár héten át napirenden volt, de azután feledésbe ment. Most, két év után, Budapesten látom meg- valösúlni ideámat. Bangha Béla S. J, az úriembereknek ,,Krisztus és a modern társadalom" címen a dogmatikát rend-zeresen és korszerűen tárgyalja. Ebből az alkalomból azzal a céllal írom e sorokat: nem lenne-e hajlandó Egerben i< valamelyik teológiai tanár e munkára vállalkozni ? Azt hiszem, akadna elég úriember, aki szívesen látogatná ez előadásokat. Először talán csak kíváncsiságból, hogy abból vallásos meggyőződést merítsen, de megismerve vallásunk szépségeit, azt megszeretné. Lehet mondani: minél mélyebben hatol valaki vallásunk rendszerébe, annál inkább érzi, hogy ez nem lehet emberi mű. Ismerve vallásunkat s szeretve azt, lesznek majd áldozatra kész bátor katolikusok, kiknek nem a nevük, hanem az életük lesz katolikus." Amily szívesen adtunk helyet ennek a levélnek, olyan szívesen jártunk el a dologban illetékes személyeknél. És örömmel jelezhetjük, hogy az itt fölvetett eszme már a tél folyamán megvalósul Egerben, még pedig egyelőre az Urak Kongregációjának kebelében. Alispánunk jelentése az 1909. évről. 8 IX. Városunk múlt évi fejlődését ismerteti a jelentés következő fejezete. A középítkezések tekintetében a róm. kát. plébánia felépítése és a halaspiaci építkezés érdemel említést, a patak beboltozásával együtt. A magánépítkezések is elég kedvező képet mutatnak. 174 építkezési engedélyt adtak ki, közte 62 nagyobbszerűt. Az építkezések között említésre méltó főkép a Minorita-rend- ház átalakítása a pénzügyigazgatóság céljaira. Városi aszfalt-hálózatunk is szépen fejlődött 1909-ben. Szép reményekre kecsegtetően ír a jelentés vízvezetékünk kérdéséről is. Ezenfelül bőven számol be a villamgyár föllendüléséről is, mely bővebb ismertetést nem kiván, hisz’ mindnyájan tudjuk. Gyöngyös város életében a kövezetvám reformja a nevezetes. 1909-ben ugyanis a szak- miniszter megengedte a magasabb vámdíjak szedését és a tulságba vitt vámkedvezmények megszorítását, mik miatt a város e téren deficittel dolgozott. Ez által Gyöngyös sokat nyert, mert az uj tarifa 1909. aug. 22-én lett érvényes és az év végéig máris 8286 K 31 fill, többlete volt az előbbi évhez képest. Szívesen jegyezzük fel a testvér-városról, hogy a modern fejlődés terén rohamlépésben halad. A csatornázás, aszfaltozás, villamvilá- gítás és vízvezetéki munkálatok terén 1909- ben mesés haladást tett. A vármegye hat járásában is többé-ke- vésbbé eleven volt az építkezési kedv s a közszépészeti és közkényelmi ügyek terén is haladás mutatkozott. Vasúti ügyek. E rovatban találjuk meg azon építkezések, berendezések, újítások leírását, melyek a vármegyében levő vasúti állomásokon a múlt évben végbementek. A közlekedés másik szerve, a posta működése is itt érdemel említést, habár a jelentés három fejezettel hátrább, a kereskedelemügy utolsó fejezeteképen tárgyalja. A posta terén is mindössze ügynökségek, uj kocsijáratok berendezése, majd telefonállomások megnyílta érdemel említést. Álljunk meg itt egy percre! Fölvetjük a kérdést, hogy valamint a vármegyei élet lobbi ágában az időszerű helyi panaszok, égető reformok az alispáni jelentésben vsszhangra találnak, miért ne lehetne a vasút-posta terén is szőnyegen tartani e jelentésben a közóhajokat? Bátorkodnánk szerény véleményként megkockáztatni, hogy a vármegye jövő emelkedésének, vagy stagnálásának kérdése: vájjon a hatvani—gyöngyösi—egri—putnoki irányban haladó tátrai vonal kiépül-e; vájjon a városok fontos érdeke: a kedvező menetrend, a jó postai összeköttetés, Egerben a hírlapok kedvezőbb érkezésének kérdése mind olyan közóhaj volna, mit itt. az alispáni jelentésben tartanánk legcélszerűbbnek — a megvalósulásig — állandóan napirenden tartani. E tekintetben azonban a jelentés igen szűkszavú. A kereskedelmi és ipari rovatban találhatjuk meg a pénzintézetek forgalmi kimutatását és az iparhatóságok működését. Végül a gyárvizsgálat és iparfelügyelet tevékenységét tárja fel előttünk a jelentés. X. Azt a magas színvonalat, mely vármegyénk közigazgatását jellemzi, igen szépen karakterizálja az, hogy a közoktatási és közművelődési ügyeket a legrészletesebben tárgyalja, ellenőrzi, figyelemmel kiséri közigazgatásunk vezetősége. így a 134 oldalas alispáni jelentés is tekintélyes helyet szánt ennek az igen fontos kérdésnek. Múlt évi művelődésügyünkkel ugyanis 25 oldalon át (81—106. oldalak) foglalkozik. Már pedig hol az oktatásügy elsőrangú teendője a közigazgatásnak, ott nem lehet ok a panaszra. Vegyük sorba e rovat fejezeteit! Kisdedóvás. A műveltség legprimitívebb alapozói kétségkivül a kisdedóvók. E fontos nevelésügyi szervezet terén még most is igen sok a kívánni valónk, bár vármegyénk az or-
