Eger - hetente kétszer, 1910
1910-11-12 / 39. szám
1910. november 12. EGER. (39 sz.) 3 annyira a történelmi jogok, mint inkább az erőviszonyok szerint szoktak alakulni. Legjobb lenne persze, ha egy második, szőkébb annexlót hajthatnánk végre — Ausztria ellenére. De erről szinte csak kuriozumképen lehet beszélni. Az 1908. októberi proklamáció által kon- templált megoldás képtelenség. Vagy, vagy! Az Ausztria és Magyarország közötti viszony ez esetben nem állana egyébből, mint kínos versengésből és félő, hogy a monarchiához, e meghatározhatatlan államamalgámhoz (noha etimolo- giailag a monarchia szó födheti a mai helyzetet, hisz’ a fejedelemnek, nem pedig az uralkodása alatt álló államnak egységére vonatkozik) csatolt Bosznia a gazdaságilag erősebb Ausztria zsákmánya lenne, mint ezt az eddigi fejlemények és sejtetni engedik. E helyzetben csak addig szabad hagynunk, mig nem lesz erőnk, hogy azon változtassunk. Ausztriához és Törökországhoz való csa tolásról nem szólva, lássunk egy másik megoldást, mely azt javasolja, hogy Boszniát a társországokhoz s a társországok útján a szt. Koronához csatoljuk. Chorin Ferenc e gondolatot fentebbi beszédében, egyenesen hazafiatlannak bélyegzi, mert szerinte ez a délszláv alakulatnak vetné meg alapját. Veszedelmes e gondolat még akkor is, ha Szlavóniát megkapjuk is. Vájjon hogyan volna e terv megvalósítható, vájjon hogyan egyeznének meg a regni- koláris bizottságok, mikor a horvátok még & túlságos liberális 1868. gvi XXX. t.-cikket is vissza akarják fejleszteni? Vájjon nem azt a hitet keltenők-e a horvátokban, hogy őket most már szabadjára eresztettük s egymáshoz többé semmi közünk? Hogy vinnénk keresztül e megoldást Ausztriával szemben? Igen, keresztülvihetnök, ha egy délszláv állam ala- kúlásába belemennénk, melynek része lenne Horvátország, sőt — merem állítani — Szlavónia is! És micsoda áldozatokat kellene hoznunk e képtelen függelékért, mikor így is nyögünk a horvát terhek alatt ? Mi lenne a magyar parlamentből? Micsoda mixtum kom- pozitum lenne az ? Igazán az önmagát gyermekeiért emésztő pelikán lenne belőlünk. A Balkán-kérdés még a fejlődés stádiumában van. A kis balkán-államok nem igen véglegesülnek mai helyzetükben. Mily nemzetközi zavarok származnának a centrifugális törekvésekkel telitett államfüggelékből ? Isten mentsen ettől az alakúlástól! Vagy önálló állammá alakúljon Bosznia? Ez kétségtelenül jogfeladás lenne. A történelem ugyanis nem hátrafelé, hanem előre szokott haladni. Valamely nép önállóságához az szükséges, hogy az emberi eszméről sajátos felfogása legyen és azt önerejével tudja megvalósítani. Megvolna-e ez a bosnyák népben ? Alig hihető. Bosznia népe nem érett a szuverenitásra; no meg azután ebből az alakulásból lenne csak nagy nemzetközi hangverseny! Amint fönt említettem, a balkán helyzet nem befejezett. Köteteket lehetne írni, hogy a hatalmi sóvárgás hogyan nyújtaná ki karmait a vergődő kis államra, melybe természetesen beleszólnánk mi is, és valószínű eredmény lenne egy — véres háború. A csinált államok nem igen szoktak beválni. S azután Oroszországról se feledkezzünk meg! De hát mi legyen a megoldás? Azt hiszem, itt idézhetem Tisza Istvánnak a delegációban mondott szavait, melyek szerint „Nincs érdekünkben, hogy ez a kérdés most nyerjen elintézést.“ Miénk a történelmi jog és főleg miénk a földrajzi előny! A Horvátországon átfutó vasutak kezünkben vannak. A magyarság vesse magát egész erejével Bosznia gazdasági meghódítására — de mindenekelőtt szerezze meg az önálló vámterületet. Ezekkel a fegyverekkel az erősebb Ausztriával szemben is tért nyerhetünk, Boszniát Magyarország szerves részévé, gyarmattá (gazdaságilag értve e szót) tehetjük. A jólét legbiztosabb kapocs. Ha gazdasági szálakkal kapcsoljuk magunkhoz Boszniát — az a miénk lesz. A kormánynak csendes, hatékony munkát kell kezdeni, figyelemmel persze a közjogi szempontokra is; — a magyar tőkének vállalkoznia kell. A túlsók nemzetiségtől nem féltem a magyar fajt. Ez a faj, áthatva a keresztény világnézettől, erkölcsi alapjaiban rendíthetetlen, szokásaiban puritán, intelligens, erős, szuverenitásra termett. A bosnyák népből jó alattvaló lehet . . . Igaz, hogy ez a tervezet nem pontosan kirajzolt, csak kontúrokat ád, de — s ez a fő — számol a lehetőséggel. Terveket készíteni s a valósággal nem számolni, annyi — mint légvárakat építeni . . . így — a mai közjogi helyzet fenntartásával — az idő megérlelheti nekünk a gyümölcsöt. Csak tudjunk élni az idővel s tudjuk a gyümölcsöt leszakítani. Erős a hitem, hogy lesz magyar imperializmus. Barsy Károly dr. Alispánunk jelentése az 1909. évről. V. 5 8. Közrendészet. Ez is ama rovatok közé tartozik, amelyikre az áll, ami a törvényre: t. i. hogy jó legyen — brevem esse oportet. Elég rövid is, vagyis nincs vármegyénkben figyelemreméltó, kóros jelenség. A csendőrőrsök változásán kívül nevezetes, hogy a tarnamérai gyalogőrsöt lovásították. Alispánunk a többi síkvidéki őrs lovasí- tásán is buzgólkodik. Reméljük: lesz sikere. Csendőrségünk létszáma volt: 1 százados, 2 hadnagy, 1 törzsőrmester, 6 járásőrmester, 1 őrmester, 19 gyalog, 1 lovas őrsvezető, 111 gyalog, 4 lovascsendőr. Összesen 3 tiszt és 143 ember. Kiemeljük csendőrségünk közbiztonsági tevékenységéből, hogy előfordult munkájuk közben többek között 1 felségsértés, 13 vallás elleni bűntett és vétség, emberélet elleni 47, lopás 682, gyújtogatás és tűzeset-okozás 239, kir. járásbíróság hatáskörébe tartozó eset volt 220, közigazgatási hatáskörbe utalt kihágás 2349. Cselédügyek terén — ez a mi szociális állapotaink kifolyása — nem észlelhető javulás. A jelentés kiemeli, hogy e téren sokat segítene a kötelező cselédnyilvántartás és a hatósági cselédközvetítő. Ez eszmét a két rendezett tanácsú város megszívlelhetné. Nem oly ördögi mesterség ennek megvalósítása. Legújabban ép, Kassa város létesített hatósági cselédközvetítőt, minek ismertetését lapunk legközelebb hozni fogja. 9. Szocializmus. E fejezettel lapunk már foglalkozott, tehát ismertetése ismétlés volna s így mellőzzük is. 10. A fontosabb törvényekről és rendeletekröl is megemlékezik a jelentés, mely kiemeli, hogy a kivándorlásról szóló 1909. II. t. c. 1909. szept. 1-én lépett életbe és már a 4 hónap alatt is éreztette kedvező hatását. Az uj adótörvények még nem léptek életbe s így ezekről nem lehet beszámolni. Az előző évek törvényeinek végrehajtása stagnál. Az 1907. V. t.-c.(hordójelzésekrőlszóló) törvény alapján alkotott szabályrendelet még mindig nem lépett életbe. A minisztérium késedelme az oka, hogy e fontos kérdés még nincs megoldva. A jelentés annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy e reform se a törvényhatóságra, se a közönségre nem lesz jó, mert az eddigi állapotokkal szemben a hordójelzést csak költségesebbé és nehézkesebbé teszi. Lehet, hogy a bajon még segítenek. A közegészségügy rendezéséről szóló 1908. XXXVIII. t.-c. végrehajtása is a minisztérium késlekedése folytán akadt meg. Pedig e törvény minél sikeresebb végrehajtása sürgős szükséget jelent. A rendőri büntető eljárás egységes szabályozását és a rendőri ügyvitelt szabályozó rendelkezés sincs még életbeléptetve. Utóbbinak tárgyában tartott gzaktanácskozmányon a szak- miniszter alispánunk közismert tudását és gyakorlati tapasztalatait is igénybe vette, mi annál szebb elismerés Majzik alispánra, mivel e tanácskozmányon kívüle csak egy alispán képviselte a vidéki közigazgatást. E főbb rendeleteken kívül még sok másnak végrehajtásával is bízatott meg a megye. (Folytatjuk.) HÍREK. Eger, 1910. november 11-én. Tájékoztató. Nov. 12. Képviselőtestületi közgyűlés. „ 13—15. X. Kát. Nagygyűlés Budapesten. „ 14. Közigazg. bízottá, ülés. , 14. A pétervásárai tőszóig, tárgy, napja Tarnaleleszen. „ 15. Az egri tőszóig, tárgy, napja Kápolnán. „ 15. A hevesi tőszóig, tárgy, napja Kiskörén. „ 17. Megyebizottsági tagok választása. „ 19. A Jogakadémiai Kör Katalin-estélye. Új egri kanonokok. Lapunk zártakor vesszük a széles körökben örömet keltő hírt, hogy király Őfelsége az egri főkáp- lan valóságos kanonokjaivá Bidárcsik Imrét és Michalek Manót, tiszteletbeli kanonokká pedig Dobrányi Károly, gyöngyöspatai esperes-plébánost nevezte ki. A dormándi kolera. Szerencsére, alig van mit írni a dormándi koleráról. Úgy látszik, megszűnt. Elfojtotta vármegyénk főorvosának és alispánjának erélyes, habozást nem ismerő, akadályt nem tűrő intézkedése. Meg kell állapítanunk ezt a tényt annál inkább, mert nemcsak evvel a veszedelmes betegséggel kellett megküzdeniük, hanem az emberek nemtörődömségével, sőt hitetlenségével is. Turtsányi Gyulának lapunk szombati számába írott alapos cikke még okt. 31-én készült, de hozzánk csak elkésve, november elsején érkezett. Ez a körülmény pedig azért tartozik a nyilvánosság elé, mert már akkor megmondotta, illetve megírta Turtsányi Gyula dr., hogy ha van még fertőzés, ennek nov. 5—6. napjaira kell kiütni. Ha akkorra nem lesz újabb betegedés, a baj lokalizáltunk mondható. És amily határozottsággal, föltétien biztossággal állapította meg a kolera fölléptét még nov. 29-én (a bakteriológiai vizsgálat eredményét csak okt. 31-én, délután tudtuk meg): olyan jól bevált szakszerű jóslata is. E hét folyamán nincs újabb betegedés, se pedig haláleset nem fordult elő, A veszedelem idején nem akartuk szóvá- tenni, de most már leírhatjuk, hogy várme
