Eger - hetente kétszer, 1910
1910-07-16 / 5. szám
Előfizetési árak: Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 5. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. Szombat, julius 16. A romániai szerződés. E:rer, 1910. julius 15. (b) Az „új seprő jól söpör“ elvét alaposan cáfolja a képviselőház. A képviselők vadonatújak ugyan, de azért nagyon megcsappant számban és unottan hallgatják az üres szalmacseplést, a felirati vitát. Készen vagyunk arra, hogy a Balkán-szerződések még kevésbbé érdeklik majd a t. honatyákat. Pedig ezek roppant közgazdasági jelentőségűek és elfogadásuk esetén nagy kárt zúdítanak a nemzet nyakába. . . . Magyarország lakossága, hála Istennek, szépen növekedik. Ennek kö- vetkezéseképen mindig több- és több földet törnek fel s viszont állandóan kisebbítik a legelőterületeket. A legelő fogyásával egyenes arányban van állat- állományunk apadása is. A rossz takarmánytermő évek meg épen rohamosan csökkentették a szarvasmarhák létszámát, mert minden gazda szabadúlni akart állataitól. Ez olykor-olykor lejebb nyomta a húsárakat, de csak azért, hogy egv-egy félév múlva annál feljebb szökkenjenek és ott állandóan megmaradjanak. Ezek a fontos közgazdasági okok teszik szükségessé a szerb kereskeAz „EGER46 tárcája. A Balaton költészete. Irta: Madarász Flóris dr. 5 IV. A keszthelyi Helikon és költői: Berzsenyi Dániel, Dukai Takách Judit. De hagyjuk a Kisfaludy Sándor balaton- parti érzelmes regéit Szigligetröl, Tátikáról, melyek csak a maguk korában voltak nagy hatással a szentimentális lelkekre. A mi nagyapáinknak örömét és lelkesedését, amellyel Kisfaludy Sándor dalait és regéit fogadták, olvasták és adták kézről-kézre, mi már alig tudjuk igazi értéke, jelentősége szerint felfogni és méltányolni. Hogy érthetnők meg mi, akiket a pezsgő irodalmi életnek újabb és újabb jelenségei nap-nap után szinte elárasztanak, hogy érthetnők meg, hogy mit jelentett a XIX. század első éveiben egy új magyar könyv? A nemzeti lélek szunnyadásának gyászos korszakában Noé galambjának jobb jövőt hirdető, reménységet keltő zöld ága volt az azokra nézve, akik nem tudtak, nem akartak belenyugodni a gondolatba, hogy a del mi szerződés megújítását és a román szerződés megkötését. A Balkánállamok behozatala révén ugyanis a kínálat növekedtével, lejebb kellene szál- lania a hús árának. Erre azonban aligha számíthatunk. A Szerbiával és Romániával tervezett szerződések ugyanis nem javíthatják a helyzetet. Nem pedig azért, mert egyrészt a megengedett behozatal nem lesz olyan mértékű, hogy lejebb szállíthatná a húsárakat; de nem javíthatja másrészt azért se, mert például a behozott romániai hús nem lehet olcsó, nem csinálhat hasznos versenyt. A kormány kereskedelmi mérlegünk javításán fáradozik, mikor Romániának nagyobb behozatali jogot biztosít, mint Szerbiának. Románia tetemesen nagyobb piaca iparunknak, mint Szerbia; ezért kap jogot több hús behozatalára, mint a szerb piac, amely sokkal kisebb fogyasztója a magyar ipari termékeknek. Ez elméletben helyes ugyan, de a gyakorlatban egyáltalán nem mondható célravezetőnek. Románia állatállománya gyönge, de meg országunk nagy részétől távolabb is van, mint Szerbia. Az előbbinek azután az lesz magyarság immár lejátszotta szerepét a történelem színpadán, s ha ledőlt a híres Ilion, vége lett a büszke Karthago hatalmának, ha Róma s erős Babilon leomlott, hát ideje, hogy ezeréves élete után elgyengűlve, megöregedve sírjába szálljon. A bízni tudó hazafiak Messiásként üdvözölték a költőt, aki majd korholó, majd lelkesítő, majd meg elbájoló énekével ébresztgette az alvókat, melengette a kihűlt szíveket s olajjal táplálta a reménységnek már- már húnyni kezdő mécsét. Ezek között ragyogott Kisfaludy Sándor is. Ám a hazafiak között, akik lelkesedéssel csüngtek dalos ajkain és büszke örömmel ültek melléje a kandallóhoz, mert annak melegénél is jobban hevítette ókét a regékből kiáradó nemzeti érzés, széles Magyarországon nem akadt melegebb szívű, mint a Balaton vidékének leggazdagabb földesura, a keszthelyi gróf, Festetich György. Nem beszélek itt most hasznos életéről, amelynek emlékezetét szép szobor hirdeti immár Keszthely városában. En most, a Balaton költészetéről szólva, a gyönyörű vidék bájától megihletett, a költői gondolatokban és érzésekben gazdag, széplelkű embert ünneplem, aki nem írta, hanem cselekedte korának egyik legszebb költeményét, a keszthelyi Helikont. Ez az idegen név egy görögországi hegyet az eredménye, hogy az importált hús uem bírja meg a jelentékeny vámot. A szerződés-tervezet szerint ugyanis körülbelül 18—19 fillér vám esik egy kilogramm marhahúsra, míg a disznóhúsra 10 fillér lesz a vám kilogram- monkint. A vám azonban csak egyik nagy terhe lesz a romániai húsnak, melyre még nagyobb súllyal nehezedik majd a tetemes szállítási költség. A szerb marhát is nagyon drágította a vasúti költség, de a romániait még jobban drágítja majd. Predeáltól Budapestig sokkal nagyobb az út, mint Belgrád- tól, ehhez képest növekedik azután a szállítási költség is, mely kilogrammon- kint és átlag 4 fillér lesz. Ez összesen 24 fillér egy kilogrammra. Ez azonban még nem minden. Hol van még a fogyasztási adó, a vágóhíd és a húsvizsgálat díja, vásári hely pénz stb. stb., amelyek együttvéve legalább is 16—20 fillérrel drágítják majd a romániai húst, mely így a mészárszékekbe, vásárcsarnokokba már összesen 40—44 fillér megterheléssel juthat be. Ezt persze a fogyasztóknak kell fizetniük. Valóban nem lehet kétséges, hogy az új szerződések révén egyáltalán nem jelent, melyet a mitológia bevont a maga bűvös világába és megtett a lantverő Apolló isten és serege: a Múzsák lakóhelyének. Festetich György Keszthelyt, a Balaton partjának azt a gyönyörű pontját, ahonnan kilátás esik a tó egész hosszára, ahonnét igazán valódi tenger a Balaton, mert a messzeségben összeolvad az égboltozat és a víztükör: megtette magyar Helikonnak. Időszakonkint fényes ünnepségeket rendezett, amelyre összegyűjtötte a magyar költőket. S az ünnepet, melyen a költők dallal áldoztak, a kegyelet pedig nagyjaink emlékezetére fákat ültetett, a bőkezű földesúr egyúttal a jótékonyság ünnepévé avatta. A helikoni ünnepek fényes közönségének sorában Kisfaludy Sándor mellett különösen egy igénytelen külsejű, magas homlokú, meglehetősen komor képű férfiú vonta magára a figyelmet. Külseje nem árulta el, hogy korának legharsányabb hangú hazafias költője, aki nem sokkal előbb a tespedő, elkorcsosult nemzedéknek arcába kergette a vért, fülébe dörögvén : „Romlásnak indult, hajdan erős magyar!“ Ez Berzsenyi Dániel volt, a vasvármegyei Kemenesaljáról. Nem született közvetetlenűl a Balaton partján, de a Balaton szépségeinek egyik első magasztalója irodalmunkban. Egyik költeményében így áradnak pattogó hexameterei:
