Eger - hetente kétszer, 1910

1910-10-29 / 35. szám

Előfizetési árak : Egész évre----10 korona; F él évre __ 5 >> Negyed évre .. 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények —■ intézendők. — Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 35. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. —- Szombat, október 29. Annexió. M. K. i. A „HevesvármegyeiHírlap“ 82-85. számában négy cikk jelent meg az an- nexió tárgyában. E cikkek veszedelmes konzekvenciái annál kevésbbé hagyha­tók észrevétel nélkül, minél inkább félős, hogy az illusztris és nagytekin­télyű szerző szavai nem hangzanak el nyom nélkül. \ A fejtegetések nagy részét teljesen aláírom. Hogy az annexió megvalósí­tása a nemzetközi jog és a belső köz­jog szempontjából egyaránt kifogásol­ható; hogy evvel a közjogi veszedel­mek Pandora-szelencéjét nyitottuk meg: ezek színtiszta igazságok, valamint mindaz, amit szerző a monarchia szó helytelen használatáról és a trializmus veszedelmeiről felhoz. Jogi szempont­ból se az annexió keresztülvitelét, se a Wekerle-féle törvényjavaslatban le­fektetett megoldást — mint definitívu- mot — nem tudnám védeni. De nem értek egyet szerzőnek av­val a kijelentésével, hogy: „ennél po­litikailag jogtalanabb (talán inkább cél­szerűtlenebb ! ?) vakmerőbb és vészé- j delmesebb cselekedetet kormány még nem követett el.“ A célszerűség kérdése felett min­dig tág tere van a vitának. Lehet hely­teleníteni az annexiót, s viszont lehet valaki abban a felfogásban, hogy az európai helyzet (a török alkotmányos­ság) külügyi vezetőségünket akarata ellenére is kényszerítette e lépés meg­tételére. De azt állítani, hogy ennél polifikailagjogtalanabb cselekedetet kor­mány még el nem követett, olyan köl­tői aukszezis, melyet, fájdalom, túlon­túl bőven lecáfol a történelem, azt tárva szemünk elé, hogy a nagy, nem­zetközi, hatalmi átalakulások igen rit­kán folynak le a jog sima útján. És az annexió jogtalansága messze elma­rad ama jogtalanságok mögött, melyek hasonló jelentőségű változásokat elő­idéztek, mint pl. Lengyelország felda­rabolása, a búr köztársaság megszün­tetése, az 1848-ki magyar törvények érvényének megtagadása stb. stb. Hiába, a gordiusi csomókat karddal szokták ket­tévágni ! Egy irányban kézzelfogható az an­nexió helyessége és haszna. Az an- nektált tartományok helyzete az annexió előtt úgy a nemzetközi jog, mint a belső közjog szempontjából megoldat­lan volt. A bizonytalanság és a két­értelműségek pedig a zavarok csiráját hordozták magukban. Az annexió a kérdés nemzetközi vonatkozását tisz­tázza, s így a kétszeres bizonytalan­ságot és veszélyt felére szállítja le. De el kell ismerni, hogy nekünk még a megmaradt fél (közjogi) bi­zonytalanság és tisztázatlan jogi hely­zet is óriási gondot okozhat. Közjogá­szainknak még sok álmatlan éjszaká­jába fog kerülni, mig az összbirodalom és a trializmus Scyllája és Charybdise között sértetlenül vezetik biztos révbe államunk hajóját. Az előttünk álló nehéz probléma megoldását kísérli meg a szerző har­madik és negyedik cikkében. A változtatásnak öt elképzelhető eshetőségét látja, s az öt közül a. . . hatodikat választja. Figyelembe veszi, mint lehetőséget az annektált tartomá­nyoknak 1. Ausztria és Magyarország­hoz, 2. Magyarországhoz, 3. Horvát­országhoz, 4. Ausztriához, 5. Török­országhoz való csatolását, s mindezen megoldások között azt tartaná leghe­lyesebbnek, ha egyik se következnék be, hanem Bosznia és Herczegovina Az „EGER46 tárcája. Elől-járó beszéd Szaicz Leó „Igaz Magyar“-jának II. részéhez, mely 1768-bau jelent meg s melyben a kát. újságírás úttörője az I. rész bírálóinak XV. pontban válaszol. 2 VIII. Mellybül egyszer-s-mind azt is némi- némű-képpen észre vehettyük, hogy némelly Boros-Fejű, ’s-Fa-nyelű vallásó emberek a’ mi Felséges Apostoli Királyunknak leg-jobb Szán­dékát, ’s-ki-adott Kegyelmes Rendelését vagy nem jól értik, vagy szán-szándékkal ebül ma­gyarázzák ’s ezzel szörnyű botránkozást sze­reznek sokakban; és kivált az ájtatos, buzgó Keresztények szívét a’ mi leg-jobb Királyunk­tól iszonyúképpen, el-idegenítik. A’ mint is ezt nem más végre, hanem tsak a’ végre emlí­tem, hogy sokaknak elméjébűl, ’s szívébűi ki­vegyem ama’ bal vélekedést, mellyel eddig ő Felsége felől voltak, mintha ő maga is a’ B. Sz. M. tiszteletét akarná el-tiltani, vagy is alattomban meg-gátolni. IX. Ugyan e’ végre még egy más szép példáját is elő-hozhatnám a’ mi mostani ájtatos Apostoli Királyunknak, mellyet egynémely esz­tendővel ez előtt mutatott, midőn Bétsben va­lami bizonyos közönséges szükségnek, (úgy tet­szik a’ nagy szárazságnak) el-fordításáért külö­nös ájtatosság tartatván, ő Felsége maga is a’ Sz. István templomában, hol ama’ Tsudálatos B. A. képe, melly 1696: E. Potson könyvezni láttatott, a’ Nagy Óltáron különös tiszteletre ki-tétetve vagyon, egy egész óráig ájtatosan imádkozott, ezzel a’ mi első Sz. Királyunknak, Nagy Lajos Királynak, ’s-más jámbor Kirá­lyainknak nyomdokát követvén, kik i<, midőn vagy magokat, vagy Országokat valami külö­nös baj érte, mindenkor ehez a’ Magyarok’ Nagy Aszszonyához, ’s-Pátrónájához kiváit- képpen-való bizodalommal folyamodtak, ki is őket sokszor a’ nagy szükségbűi, ’s-veszede- lembűl tsudálatosképpen ki-segítette, kiszaba­dította, mint Sz. Istvánt, Sz. Lászlót, IV. Bélát, Lajos Királyt ’s a’ t! X. ’S-imé! ez vala a’ második indító okom, ’s-ez a’ második tzéllya, és tárgya ezen Igaz Magyarom’ II. Részének, hogy ebben főkép’ Sz. Istváu Király példájából megmu­tassam ; miképpen lehessen leg könnyebben, ’s- leg bizonyossabbau Országunkról minden vesze­delmet el-hárítani, s azt igazán boldogítani, t. i. a’ B. Sz. M. segítsége által; ’s-ennek meg-mótatásával én is tehetségem szerént kí­vánom a’ mi leg-jobb Királyunknak, ’s Atyánk­nak Hazánk’ bóldogítására, ’s-annak az ő Pogány ellenségei ellen való oltalmazására szaggató istenes szándékit, ’s-igyekezetit némű- néműképpen elő-mozdítani. XI. Harmadik indító okom vala, ’s-har- madik tzéllya, és tárgya ezen Sz. Isivánrűl- való munkámnak az: hogy az igaz Magyaro­kat főkép’ Sz. István’ példájával az igaz Magyarságban meg-erősítsem ; az el-fajóltt Ma­gyarokat pedig; a’ régi, s-még annál is inkább a’ mostani áj módi Sz. István-tagadókat, ugyan is Sz. István’ példájával vagy meg-térit,sem, vagy meg-szégyenítsem, (confundam I. C»r. I. 27.) és hogy leg-aláb’ rész szerént meg-gá- tollyam azt a’ sok égbe kiáltó szörnyű bot­ránkozást, mellyet a’ mostani ebtsaló Aufkle- rungsz-Fantaszták szereznek, kik naponként többeket elámitanak, el-bolondítanak, és min­den mesterségeket, ’s-hatalmokat arra for- díttyák: hogy minden jót el-rontsanak, ’s-min- den kutyaságot béhozzanak, és jobban ’.--jobban ki-terjeszszenek; hogy a’ régi ájtatosságot, ’s- nevezetesen a’ B. Sz. Máriához-való különös áj tatosságot a’ régi jámborságot, a’ régi hitet és nem tsak a’ R. Katolika hitet, hanem al­taljában a’ Keresztény hitet tövébűl ki-gyom- lállyák, ’s-tellyességgel ki-pusztítsák. Vallyon nem ezek é’ azok a’ Böltsch, kikrűl-mond- gya a’ Sz. írás: Sapientes sunt, ut faciant mala, bene autem facéré nescierunt: Böltsek,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom