Eger - hetente kétszer, 1910
1910-10-22 / 33. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre 1. 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények -■ -...........- intézendők. ■ = K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 33. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. Szombat, október 22. Az alkoholizmus ellen. Eger, 1910. október 21. Valami szellemes útleírásban olvastam, hogy az amerikai városok magva rendszerint gyár, az ir községeké pedig templom; ha az angol töb- bedmagával telepszik le valahol, legelső dolga, hogy klubot csinál, mig a német iskolát. Sajnos, mi járunk e sorrendben leghátul, mert a magyar községek többnyire korcsma körül keletkeztek. Van is bajunk a korcsmával bőségesen! Úgy pusztít nálunk az alkohol, mint talán más országban sehol. Iszik a gyermek, a serdülő, a felnőtt, az agg; iszik a férfi, iszik a nő. A föld népének keresménye javarészben a torkán megy le, még pedig mértéktelen mennyiségben. Ennek a tobzódásnak eredménye azután a tömérdek elszegényedés, testi és erkölcsi züllés, koldúsbot, verekedés, emberölés, gyilkosság. Az esküdszéki tárgyalások anyagából látható, hogy a bűntettek kilenc- tized-részének oka a — szesz. Érthető ennélfogva, hogy a nép barátai, jóakarói teljes erővel harcolnak a nemzetrontó alkoholizmus ellen. Szomorú azonban, hogy nálunk még alig van szemmellátható eredménye ennek a küzdelemnek. A legtöbb vár- ! megye szabályrendeletet alkotott a korcsmái hitel korlátozására, továbbá arra, hogy 15 éven aluli gyermekeket nem szabad megtűrni a korcsmában s részükre halt kiszolgáltatni tilos. Van ezenfelül egy pár absztinens-egyesület, meg egy országos liga. És pont. Nincs tovább. Mindezek az intézkedések és intézmények, az alkoholellenes iskolai képekkel együtt, legfeljebb egy százalékkal csökkentik az alkoholfogyasztást. E szomorúan csekély eredmények mellett még szomorúbb az, hogy e nemes küzdelemnek legerősebb kerékkötője maga az államhatalom, mely azt tartja, hogy károsodik, ha az alkoholfogyasztás csökken. Világos bizonyíték erre a következő eset. Szilágyvármegye az idén, tavaszi közgyűlésében, szabályrendeletet fogadott el a korcsmák vasárnap munkaszünetére vonatkozóan, ügy tervezte, hogy 36 óráig lennének zárva a korcsmák, vagyis szombat este 6 órától hétfőn reggel 6 óráig. Ezt a szabályrendeletet azonban megsemmisítette a belügyminiszter. Megsemisítette ahelyett, hogy valamennyi törvényhatóságot hasonló szabályrendelet alkotására ösztönzött volna. . . . Mindezek pedig azért jutnak most eszünkbe, mert egyik szomszédos törvényhatóságunk, Jásznagykun- szolnok vármegye, ugyanilyen szabályrendeletet fogadott el a napokban. Ennek a sorsa, per analogiam, szintén ugyanaz lesz, mint a szilágymegyeié, vagyis megsemmisíti a belügyminiszter. Mindamellett az a vélekedésünk, hogy minden törvényhatóságnak követnie kellene ezt a két nemes példát. Utoljára mégis csak észrevenné talán a belügyi kormány, hogy a nemzet akarata erősebb, mint a belügyminiszteri hatalom. Sürgős teendő ennélfogva, hogy minden vármegye kövesse a most említett két törvényhatóságot. Alkosson a korcsmák vasárnapi zárva-tartásáról szabályrendeletet; hasonló intézkedésre, csatlakozásra szólítsa föl a társ-törvényhatóságokat, esetleg valamennyien írjanak föl az országgyűléshez. . . Zörgessenek addig, amig nem nyittatik. Hiszen mégis csak különös lenne, hogy nyomorult és múló értékű pénzügyi Az „EGER“ tárcája. Szaicz Leó emléke. A magyar nemzeti irodalom egyik érdemes munkásának emlékét fölélénkíteni ésj^B őrizni hivatott az a gránitlap, mely ^^H>vi- ták egri házán, a Szaicz Leó tis^Brnevét emelte ki a hálátlan elfeledésbőM^^ Vagy 130 évvel ezelőtt^RÍrült az egri házba a vohAjni hitszónok, az az eszes, tüzes leMBÉ^wita, aki a testőr-írók vezetőjével, Bwren^éy Györggyel, baráti viszonyt folytatott Bécsben, „midőn egy végben 6 esztendeig ott Jl^ott.“ Bessenyeynek ércszobra áll azóta Nyíregyházán, a megyeháztéren. Egy szerény emléktáblát'ez az egyszerű szerzetes is megérdemel, aki a gárdistáktól kapott francianyelvű magyar történetből merített holtig tartó lelkesedést a magyar nemzet múltjának cknyomozó megírására. Aki Kazinczy Ferenc tanúsága szerint „sokat olvasott, sokat írt, fáradhatatlan szorgalommal bír s kivált a honi 'történetekben igen isméretes“ ; aki Toldy Ferenc irodalomtörténetében „alapos és kiterjedt közjogi és történeti tudományáért“ nyert helyet; aki Ballagi Géza szerint „mint író kimagaslik kortársai közül,“ s akit Beöthy Zsolt, érdemei elismerésével, „Pázmány utolsó tanítványának“ állít: az bízvást megérdemli az utókor elismerő kegyeletét. Szorgos irodalmi munkássága az általá- n^^^dalmi tevékenység ujjáébredését meg- jfl^Pdőre, 1780—90-re esik. m Izzó hazaszeretetének megnyilatkozásaiból közlünk itt egyet-mást. Ha ez öreg Írásoknak régimódi, rőfös mondataiban itt-ott, ma már nem épen Ízlésesnek tartott kifejezésekre akadunk, kárpótlás lesz ezekért a letűnt századoknak ez ödonszerű sorokból frissen előcsapó lehellete. „A hazámhoz való buzgó szeretetem ösztönzött, — írja Szaicz Leó Magyar és Erdéty- ország történetei című munkájának előszavában, — hogy még II. József császár alatt is, midőn hazánk nyelve szintén haldokló félben volt, és az idegen nyelvnek mintegy lába kapcájává lett, én mégis többnyire mindég magyarul és magyarosan írtam, ezzel némünemfi képpen le akarván mosni magamrúl azon eredendő mocskot, hogy nem magyar, hanem német, de Magyarországban megtelepedett s magyar hazafiakká lett szüléktül származtam, (Kismartonban született 1746. febr. 16-án,) kik mindazonáltal nem olyan háládatlan gaz németek voltak, mint sokan mások, kik jóllehet Magyarországban laknak s Magyarországnak minden boldogűlásokat köszönhetik, mégis a magyart tulajdon hazájában megvetik, utálják, csúfolják, üldözik; de az én szüléim soha a magyarhoz semmi idegenséget nem mutattak, engemet kicsiny koromtól fogva mindenkor magyar ruhában járattak, s a magyar nyelvet vélem mindjárt kicsinységemben megtanúltat- ták, úgy, hogy már most csaknem jobban tudom a hazám, mintsem az anyám nyelvét, holott ellenben sok, magyar vérből származott magyarokban annyira vízzé vált a magyar vér, hogy se magyar ruhában nem járnak, se magyarul nem tudnak.“ — „Minthogy soha sem szoktam én macskát zsákban árúlni, csak nyilván kitálalom, és két szóval magyarán kisza- kasztom, hogy valamint minden egyéb munkáimban, úgy ebben is, mindenkor leginkább ez a kettő fog szemem előtt lebegni: Religio et Patria... ez volt eddig is, ez lészen ezután is minden munkámnak az Alfája és az Omegája... egyedül ebben a kettőben áll az én csekély ítéletem szerént az igaz hazafiságnak minden csinnya, teste, lelke, s teljes mivolta. . . a Religiómhoz s Hazámhoz való kimondhatatlan nagy hajlandóságomat, szefetetemet nem tagadhatom. . .“ Ez ösztönözte őt arra, hogy a magyar történelmet magyarul írja meg. És ha 46 éves korában nem kellett Volna már meghalnia
