Eger - hetente kétszer, 1910

1910-10-12 / 30. szám

2

EGE LI. (30. sz.)

1910. október 12.

denkinek meggyőződésből kell hozzászegődnie. Ezt annál könnyebben tehetik, mert hiszen a Krisztus iránt való hűséget az anyatejjel szívjuk magunkba és a kér. szociálista, midőn esküt tesz e zászlóra, csak ismétli a vallomást, hogy az életben legjobb és legbiztosabb útmutatónk az evangélium.

Hiába hirdet más tanokat a gőgös emberi elme, fejtegette tovább nagy meggyőző erővel a püspök ; hiába mondja, hogy a társadalmi érdekharcokban nincs szava a vallásnak; hiába állítja, hogy a vallás magánügy. Ez nem igaz! Amit szívünkben érzünk, lelkűnkben vallunk: tetteinkben is ki kell fejeznünk. Krisztus tana nemcsak elmélet, hanem életelv, melynek kormányoznia kell tetteinket. Érvényesülnie kell eunek a világnézetnek a családi és közéletben, a társadalomban, a községi kormányzatban, a törvényhozásban ; mert ha nem: elpusztul ez a sokat szenvedett haza.

A téves tanok már megrontották a közéletet, megmételyezték a társadalmat; nagyon itt van tehát az ideje annak, hogy a becsüle- letes lelkek, a jó hazafiak e zászló köré csoportosuljanak, ezt kövessék. Annál inkább szükséges ez, mert hiszen már a tekintély is veszedelemben forog. Az emberi gőg már megtagadja a fő jogosultságát, a hitbeli meggyőződés létjogát is. Ahelyett, hogy összekötő kapcsokat keresne, elválasztja egymástól azokat, akiket a legbensőbb, a legszorosabb kötelékek fűztek össze. Gyűlöletet hirdet a szeretet helyett és forradalommal akarja kiegyenlíteni a társadalmi ellentéteket.

Akik ezt hirdetik, nem gondolják meg, hogy a keresztény erkölcs soha nem szülhet se forradalmat, se szolgaságot, mert hiszen a kér. világnézet a leghatározottabban és legállandóbban hirdeti az egyenlőséget és testvériséget, valamint a szabadságot is. A hamis jelszavak után meggondolatlanul kapkodók pedig nem gondolják meg azt, hogy mig gőgösen hangoztatják és követelik a szabadságot, addig szolgái, vak eszközei lesznek a legelső demagógnak, akinek kedvéért lemond vallásáról, eldobja hitét, elvesztegeti lelkének nyugalmát. . .

Örömmel áldottam meg e zászlót — mondotta végül a püspök — abban a biztos reményben, hogy a keresztény munkásság soha el nem tántorodik tőle, hanem rendületlen ragaszkodással követi.

Nyilván látható volt, hogy a beszéd mély barázdát szántott a lelkek ugarában s hatása érezhető volt azon az ünnepi körmeneten, melyben mintegy kétezer ember vett részt nem-, kor- és álláskülönbség nélkül áhitatos komolysággal.

Miután Szmreosányi Lajos püspök a Kát. Legényegylet helyiségeit fölszentelte, az új díszes nagyterembe vonult, melyet akkorra zsúfolásig megtöltött a közönség. Társadalmi életünk előkelőségei foglalták el az első széksorokat, de ott voltak Egernek legelőkelőbb iparosai, kereskedői, igen sokan családostul. Ott láttuk a közönség között: Kállay Zoltán dr. főispánt, Szederkényi Nándor volt főispánt, Nagy László cs. és kir. ezredest, Foltin János prépost-kanonok egyesületi elnököt, Csekó Gábor és Böhm János dr. kanonokokat, Jankovics Dezső polgármestert, Vigh Béla főreáliskolai, és Venczell Eda tanítóképezdi igazgatót, Bar- thos Károly városi tanácsost, azután többeket a teológia, jogakadémia, tanítóképző, főgimnázium és főreáliskola tanári karaiból.

Majdnem féltizenegy volt, mikor Szmreosányi Lajos püspök a szépen feldíszített emelvényre lépett és beszélni kezdett. A templomban érzett hatás még el se oszlott, már is újabb,

magasröptű beszédet hallottunk a Kát. Legény- egyletek szociális és erkölcsi szerepéről körülbelül a következőkben:

Ötven évvel ezelőtt alapította meg az egyesület akkor még szerény kereteit; ma, ötven év múlva, öt évtizeden keresztül folyó áldásos munkásság után mindenki elismeri, hogy az egyesület méltóképen töltötte be föladatát, üdvös és hasznos társadalmi munkát végzett.

Nem lehet kétség aziránt, hogy az egyesület ma nagyobb feladatok leküzdése előtt áll, mint valaha és így fokozottabb szüksége van arra az Isten-áldásra, amelyért az imént imádkoztunk. Aziránt se lehet kétség, hogy a most forrongó társadalmi problémák végső megoldásában része lesz ennek a háznak is. Közre kell működnie majd e háznak is abban a harcban, amely az ipari munkásság sorsának javítása érdekében megindult és föltartóz- tathatlan módon hatol előre. Amikor a jelen század történetét fogják megírni, ennek a harcnak, ennek a munkának fogják szentelni a legnagyobb fejezetet. Nekünk a jövőre nézve nagy vigasztalást nyújt az, hogy amig szerte a világban a forradalmi eszmékkel töltik meg a harcokat; mig egyes elemek csak arra törekszenek, hogy minél zajosabbá és lármásabbá tegyék a küzdelmet — vannak kisebb és nagyobb metropolisok, amelyekben nem zajt csinálnak, hanem munkát végeznek az emberek és a társadalmi kérdések végleges megoldására törekszenek; mert a lármával és zajjal a munkás-kérdés megoldása egy lépéssel sem közelíthető meg.

Itt e házban a gyűlöletnek, a zsarnokosko- dásnak nincs helye. E hely a lélek, a szív felüdítésére szánt; célja: ápolni a szeretetteljes érintkezést munkás és munkaadó és a közönség között, mert így lehet derültebbé, szebbé tenni a jövőt. Ez volt a célja az egyesület működésének az elmúlt ötven év alatt. És e munkára most annál nagyobb a szükség, mert a mester és munkás között elszakadt az abrosz. A közönség, a munkaadó és munkás között [megszakadt a szeretetteljes kapcsolat.

A katolikus legényegyleteknek azonban van még egy más céljuk, amelyet a múlt lelkes papjai és az ügy buzgó vezetői sem tévesztettek szem elől. Itt lehet ugyanis megtanulni, ápolni és gondozni az igazságosság és szeretet elvét. Az Igazságosságon alapszik minden társadalmi alakulás, az igazságosság az, mely a munka és fáradság jutalmát követeli és lehetővé teszi, hogy sorsán mindenki javíthasson. Az igazságosság mellett azonban még mindig tág tere nyílik a munkálkodásra a szeretetnek is, mert a keresztény szeretet az, amely mindenüvé eljut, mindenhova behatol.

Elrémül az ember, ha arra gondol, hogy jöhet oly idő, amikor az isteni szeretet utolsó tűzhelye is kialszik, amikor a rideg önzés fogja felütni tanyáját a szívekben. Ezt akarják diadalra juttatni azok, akik a társadalmat forradalmi eszmékkel töltik meg.

A katolikus legényegyesületek a szeretet jegyében készítik elő tagjaikat azoknak a nagy kérdéseknek megoldására, amelyet előző századok szükkeblűsége elmérgesített. A nyugalmas fejlődést és előrehaladást hirdetik, mert a forradalmat elleneink csak azért hangoztatják, hogy békés úton megoldhatatlanná tegyék a kérdést, harcot és bomlást szítva. Kígyóként lopódzanak e tanok a munkás leikéhez és a munkás hisz a forradalmi jelszavak hirdetőinek, követi őket és boldogtalanná lesz. Belecsepegtetik a munkás leikébe azt a pusztító mérget, hogy a hit és az erkölcs csak üres szavak. Csak későn veszi észre a munkás,

hogy vége annak a derült, szivárványos jövőnek, amelyet maga elé képzelt. És ekkor már alig tud segíteni magán, mert már idegen hatalmak rendelkeznek vele és nyögi a szakszervezetek igáját. Jobbá, nemesebbé levés helyett tanyát ütnek lelkében a gyűlölet, a kielégíthetetlen vágyak és állati ösztönök.

Ha Önök a szeretet szikráját, élesztgetik, szítják és ápolják, akkor meg lesz munkájukon az Ég áldása és céljaikat el is fogják érni.

A beszéd végeztével a püspök áldást kért a házra és áldást adott a hallgatóságra.

Megható volt, könnyet csalt a szemekbe, midőn a nagy közönség a beszéd végeztével letérdelve fogadta az egyházfő püspöki áldását.

Zúgó éljenzések között állott sorfalat a közönség, midőn a püspök eltávozott, ami után nyomban megkezdődött az egyesület ünnepi díszkögyűlése, mely az utóbb közölt programm szerint folyt le.

Fottin János prépost-kanonok, egyesületi elnök nem csupán megnyitotta a díszközgyűlést, hanem tartalmas előadásban ismertette a Kát. Legényegyletek keletkezésének okait, történetét, amellyel kapcsolatban vázolta azt is, hogyan alakult meg a most jubiláló egyesület, kiemelvén e téren a Bartakovics Béla és az akkori egri fökáptalan érdemeit. Kár, hogy arról hallgatott: most a kibővítésnél milyen támogatást nyertek az egyháztól. .. .

Mindszenty Gedeonnak Szentek unokáihoz c. gyönyörű költeményét most és szavalták épen úgy, mint 50 évvel ezelőtt. Dienes Lajos egyl, tag adta elő nagy hatást keltve. Ezután a Nagy János dr. ünnepi beszéde következett. Az egylet érdemes alelnöke, kinek legfőbb érdeme van abban, hogy a Kér. Szociális Egyesület megalakult és a Kát. Legényegylet épülete megbővűlt, valóban nagyhatású beszédet mondott. Beszédéből csak úgy sugárzott a meggyőződés és így természetes, hogy meggyőző ereje is roppant nagy volt.

Az egyesület másodelnöke elsősorban azt emelte ki, hogy miért tartja e csöndben működő egylet a nagy közönség bevonásával ezt a jubiláris ünnepet. Szerinte az eszmének, a keresztény világnézetben rejlő kulturális erőnek nyilt és meggyőző hirdetése teszi ezt szükségessé. Midőn azután párhuzamot vont az ó-kori, majd a közép- és az újkori munkásviszonyok között, szerencsésen mutatta ki a történelemből, hogy a munkásokat a Krisztusi tanok tették szabaddá! Sőt emberré is. Hitelesen bizonyította be azután azt, hogy midőn a nagyipar ismét rabszolgákat akar csinálni a munkásokból, azok ártanak a munkásoknak legtöbbet, akik bujtogatják őket s akik kiragadják a tiszta erkölcsi világból, leikéből kiölik a hitet. . . Ennek akarják útját állani a Katolikus Legényegyletek, melyek Krisztus tanait hirdetik, szelíd örömökre, nemes szórakozásokra oktatják az iparos ifjúságot, valamint a munkaadó és munkás közötti összhangra nevelnek; egyszóval: az iparos leendő boldogságát alapozzák meg, mert nemes szívet, hitben erős lelket, katolikus világnézetet adnak neki útravalóul.

Ezután még Mahunka Ferenc egyl. tag szavalta el Ábrányi Emilnek Erős hit c. költeményét, melyért sok tapsot kapott.

Meg kell jegyeznünk, hogy a díszközgyűlés folyamán négy énekszámot adott elő az egyleti énekkar s előadásának szabatos voltával, relative nagy finomságával általános tetszést aratott. Sok tapsot kapott Fekecs Sándor az egyesület karnagya is.

Mielőtt a közönség szétoszlott volna, megtekintette az új épület szép, egyszerűen be’ rendezett, de ízléBes helyiségét, majd pedif-