Eger - hetilap, 1893

1893-05-30 / 22. szám

173

rendelkezni fog, azonnal nyomdát állít fel Egerben, s ugyanott függetlenségi szellemű heti lapot indit meg, melynek szerkesztője azonban nem Älföldy Dávid dr. ügyvéd lesz, hanem — biztos értesülésünk .szerint-—-egy szerkesztői triász, melyek tagjai: Babócsay Sándor, 0 s ti tora s LTtszIATTF'és Pásztor Bertalan- dr., ügyvedék, mind oly tiszteletreméltó nevek, melyek a mai napság már annyira elfajult „hirl apirod almi tisztesség“ szigorú szemmeltartása iránt teljes garanciát nyújtanak, s kétségbevonhatatlan biztosítékot arra nézve, hogy megindítandó neines_versepyök által a megyénkben erősen degenerált, elposványosodott hírlapirodalom nemcsak nemesebb irányt, de szebb, s örvendetesebb lendületét is-fog venni. — Mindez azonban még csak terv s a kezdeményezés stádiumában van.

— Az egri polgári lövölde Junius hó 11-én tartandó mulatsága érdekében a rendezők élénk tevékenységet fejtenek ki, s mindent elkövetnek a siker és a közönség mulattatása czéljából. Legújabban el lett határozva egy szép és élvezetet nyújtó tűzijáték rendezése is, mely este 8—9 óra között a szünet alatt tar- tatik meg. Ezen mulatság iránt már is igen nagy az érdeklődés, s mint halljuk, a vidékről is nagy számmal készülnek. Hisszük, hogy ezen derék egylet mulatsága minden tekintetben fényesen fog sikerülni.

— A millennáris országos kiállítás bizottságának hevesmegyei

tagjai. — Vettük az 1896-iki országos kiállítás miskolczi kerületi bizottságának névjegyzékét, melyből közöljük a következőket: A bizottság elnöke Vay Béla báró, főispán. Alelnökei: Radvány István, kir. tanácsos, a miskolczi kereskedelmi s iparkamara elnöke; Melczer G-yula, Borsodmegye alispánja; Beretvás Endre, a hevesmegyei gazdasági egyesület elnöke. Előadók: Szentpály István dr. a miskolczi kereskedelmi s iparkamara titkára; Sugár Ignácz, helyettes titkár ugyanott. A kültagok közt vannak megyénk területéről: Glósz Károly (Eger), Kánitz Jenő (Eger), Makra Géza (Gyöngyös), Veidner Antal (Gyöngyös). A hevesmegyei gazdasági egyesület: alelnökök: Graefl Jenő (Poroszló),

Baranyai István (Budapest), titkár: Csömör Kálmán (Gyöngyös). Választmányi tagok: Beökönyi Zoltán (Ludas), Bogdán Jónás (Gyöngyös), Borhy György (Gyöngyös), Brezovay Sándor (Nagy- Rhéde,) Bernáth Ignácz (Gyöngyös), Deutsch Adolf (Gyöngyös), Engel Jónás (Budapest), Engel Gyula (Dömsöd), Fáy József és Fáy Zoltán (Ecséd), Fáy László (Erdőtelek), Fölsinger Fe- rencz (Atkár), Foltényi Elemér (Kisasszonytér), Gosztonyi Béla (Atkár), Grubiczy György (Rákócz), Hanák Kolos (Gyöngyös), Hevesy Károly (Nagyfüged), Hám Gyula (Eger), Hanisz Imre (Gyöngyös), Isaak István (Nagy-Rhéde), Imre Miklós (Eger), Kállay Zoltán dr. (Eger), Keglevich Gyula gróf (Pétervásár), Kékessy Kálmán (Gyöngyös), Koppély Géza (Hatvan), Kosa Miklós (Feldebrő), Kürthy Sándor /Atkár), Kiszely Géza (Atkár), Kovács Kálmán (Eger), Borhy Ádám (Eger), Luby Géza, (Salgó- Tarján), Malatinszky György (Atkár), Majzik Viktor (Gyöngyös),

Rigó Béla (Gyöngyöspüspöki), Samassa János (Eger), Szerelem Alfréd (P.-Tenk), Schlichter Izidor (Szűcsi), Spitzer László (Gyöngyös), Torkos László (Tarnócza), Töttösy Sándor (Kompolt), Szabadhegyi Mihály (Eger), Szabó Béla (Gyöngyös), Vozáry Tamás (Gyöngyös), Zalesky Jenő (Atkár), Zsiga Gyula (Gyöngyös). — Az orsz. kiállítási bizottság elnöke által kineveztettek Hevesmegye területéről: Hanák Kolos (Gyöngyös), Polereczky Gyula (Eger), Zalái- József (Eger).

— Gyászhir. Váradi Török Ábel, a Pallavicini őrgróf algyői uradalmának intéző tisztje, e napokban Algyőn elhunyt. A boldogult fia volt néh. Török Sándornak, Eger város egykori polgármesterének.

— Állami fögymnásium Gyöngyösön. Terjedelmes megyénk, mely eddig csak két középiskolával bírt, úgymint a cisterczi rend vezetése alatt álló kiváló hírű egri főgymnásiummal, s a sz. Ferencz-rendiek kezelése alatt levő 6 osztályú gyöngyösi gymnásiummal, — régóta nagy szükségét érezte megyei középiskoláink szaporításának. Végre, hosszas vajúdás, s Egerváros áldozatkészsége folytán életbe lépett az egri állami alreál- iskola, mely pár év óta áll fenn, s fokozatosan, és ami fő: tapintatos és szakszerű vezetés mellett, örvendetesen gyarapszik és fejlődik. Legújabban pedig kilátásba van helyezve Gyöngyösön egy állami fögymnásium felállítása, melyre, megyei viszonyainkat tekintve, már csakugyan múlhatatlan szükség volt. A vall. és közoktatásügyi magy. kir. minister ugyanis az utóbbi napokban leiratot intézett Gyöngyös város képviselő testületéhez, melyben az állam részéről egy Gyöngyösön felállítandó 8 osztályú állami fögymnásium létesítését a város részéről teljesítendő következő föltételekhez köti: 1. Gyöngyös városa kötelezi magát, hogy a törvény követelményeinek és a paedagogiai kivánalmaknak minden tekintetben megfelelő, egészen nj épületet emel, és pedig a minister által előlegesen jóváhagyandó terv szerint. 2. Ezen épületet kellően felszereli, úgyszintén gondoskodik annak fentartá- sáról, nemkülönben az oktatáshoz szükséges alapfelszerelésről.

3. A fögymnásium fentartásához évenkint 10,000 frttal járúl, és ez összeget évenkint az állampénztárba befizeti. — Kétségkívül terhes föltételek, de bizonyára megérnek — egy főgymnásiumot olyan városnak, mely kulturális fejlődését, s gyermekeinek jövőjét igazán szivén viseli. E szerint tehát egészen Gyöngyös városától függ, hogy közelebbről már állami főgymnásiuma legyen.

— „Beniczkynó válogatott regényei“. E czim alatt jelennek meg a Singer és Volfner jónevű budapesti könyvárus czég kiadásában, Beniczkyné Bajza Lenke, kiváló regényirónőnk választékos regényei füzetenkint, melyekből legutóbb a 15. füzet hagyta el a sajtót. Tartalma: az „Anyajegy“ regény befejezése, s az „Egy szegény leány története“ ez. regény kezdete. A füzetek 25 kros rendkívüli olcsósága is ajánlatossá teszi e kedves olvasmányok megszerzését, melyek minden könyvárus utján megrendelhetők.

E szavakkal a polgármester egy óriási ezüst burnótszelen- ezét vont elő a zsebéből.

Kétségkívül értékes, kedves emlék?

— Ó, épen nem. Magam vettem. Országunk sokkal szegényebb, semhogy tisztviselői eféle ajándékokban is részesülhetnének.

A herczeg egy arany lánczot húzott elé a zsebéből, s azt a főpolgármesternek nyújtotta át azon kéréssel, tartsa meg a lánczot emlékűi, cserébe a burnótszelenczéért.

— Kegyes lesz megengedni Herczegséged, hogy néhány előkelő polgárt asztalunkhoz meghívhassak? — kérdé a polgármester.

— Sőt kérni fogom. Kettesben csak a czirkusz és a milánói Scala-szinház ballerináival szoktam estelizni.

— Herczegi ízlés! — jegyzé meg a főpolgármester.

II. Szünóra után.

Estebédnél a herczeg, igen természetesen, az asztalfőn ült. A főpolgármesternek gondja volt rá, hogy ő fenségének csupán a legválasztékosabb társaságot mutassa be az asztalnál. így mindenekelőtt azon ifjú hölgyet, kinek a herczeg a tánczestély folyamán oly feltűnő módon udvarolt, s akit a brillántos ékszerajándékkal annyira kitüntetett: Aranyhegyi Zsófia kisasszonyt; egy pikáns fiatal szépséget, akinek érdekes göndörfürtös fejecskéjével, s korállajkaival valóban nem vala szüksége álarezra, hogy a magas vendég szivét heves lángra gyulaszsza. Baracz- kosné asszonyság arczának ugyan nem igen kedvezett az az egykét szemölcs, — de szemei elbűvölő ragyogásuak valának. Eme hölgyeken kívül még szerencséje vala ő herczegségének megismerkedni Manscheszter Károly nagykereskedővel, Vekni János pékmesterrel, s még több számos előkelőségeivel a városnak. A herczeg mindegyikkel kezet szorított, igen leereszkedő volt, s nyájasságával és fesztelen magaviseletével az egész társaságot elragadta.

Daczára annak, hogy igen élénken és vonzón tudott társalogni, — az étel- és italnémüeknek is becsületökre vált, s fogyasztásukban valóban bámulatra méltó étvágyat árult el. Igazán a mesével volt határos, aminő pusztítást ez az előkelő gavallér ételben és italban véghezvitt. Egészen otthonosnak érezte magát, s a város fő elöljárója titokban gratulált magának, hogy a herczeg magas Ízlését ily kitűnő mértékben el tudta találni.

Természetesen, zene sem hiányzott. Egy czigánybanda húzta, pompásan, lelkesen.

A herczeg és asztaltársai élénken tapsoltak, s asztalbontás után Ugrikó herczeg a zsebébe nyúlt, hogy a prímásnak ajándékot adjon. Egy ezres bankjegyet húzott elő a zsebéből.

— Szeretném ezt a bankjegyet fölváltani — mondá a herczeg.

— Kérem, mennyit parancsol herczegséged? kérdé Aranyhegyi úr szolgálatkészen.

— Kérek száz forintot, mig váltok.

A herczeg egy darab százast adott a czigányprimásnak, — de könnyen érthetőleg korán sem azt, melyet Aranyhegyitől bölcsön kapott, hanem egy másikat, amelyet eleve készen tartott a markában.

A főpolgármester, mint a „haladás-egylet“ fővédnöke, mely első sorban jótékony czélok létesítését tűzte ki feladatául, — az