Eger - hetilap, 1893

1893-03-14 / 11. szám

85

Misealapitványokat hagyott: a miskolczi alsó plébánián; s az erdőtelki káplán fizetés-javítására. Jelentékenyebb összegeket hagyományozott: az egri egyházmegyei irodalmi társulat czéljaira 10 db. egri takarékpénztári részvényt (400 frt ért.); az egri érs. fitanitóképző intézet szegénysorsú növendékei számára ösz- töndij-alapul 1000 frt.; az egri angol kisasszonyok tanító intézetének javára 1000;frt; az egri papnevelő s papnyugintézet javára 2000 frt stb. — Áldott legyen emlékezete!

— Nekrolog. Ha az égnek derült boltozatáról a csillagok miliárdjai közül éjente lefut szemeink előtt egy a végtelenbe, rugarainak fénye elenyészvén röptében, mint a lőpor lobbanó 1 iize: a lélek világán mindannyiszor valami alig észrevehető névtelen érzés surran át, melynek elemeit borongó mélaság, sejtelmes vágy és tűnődés képezik; oly gyors és rövid tartamú ez érzés, mint ama lefutó csillag repülése s oly halvány és gyönge, mint e csillogó égiszikra nyomában az utána villanó reflex-fény, de mégis létezik, — talán azért, mert azt tartja a néphit, hogy ilyenkor mindig egy lélek röpül fel a földről a mennybe; — ha a kertnek tavaszi rózsafáin egy alig nyilott bimbót látunk elhervadni és lehullani pirosló, fehérlő üde társai közt, az érzőbb kedélyűt a szegény rózsának eme szomorú végzete is meghatja és bánatos hangulatra indítja egy pillanatra. Miért pedig e borongó, tüuödő lelkiállapot bár egy pillanatra is, hiszen az égi csillagok s a földi rózsák miliárdja egygyel kevesbedett csupán?! Azért, mert mindkettőhöz a múlandóság eszméje fűződik, s mert fájlalja az ember, ha megsemmisül az, amin a gyönyör érzetével nyugtatá szemeit, aminek jelenléte kedves és megszokott volt már előtte.

Hát ha e lefutó csillag egy szép ifjú leány, ki „sugárfényes“ társai közül az ismeretlenbe röpül, hogy többé soha se lássuk; hát ha ez alig nyilott rózsabimbó egy alig virult kedves női lény: vájjon mily hatással érinti lelkünket e „csillaghullás“, „vi- rághervadás“ szemlélete? Oh az az érzés, mely ilyenkor támad bennünk, már nem oly gyönge és szelíd, s nem is suhan át lelkűnkön egy rövid szempillantás alatt! A lélekben durva-erővel lép fel a megdöbbenés érzelme és sérelmes hatását bent hagyja sokáig. Fáj a szívnek ez idő előtti hervadás, s csak lassan tud a lélek kibékülni annak gondolatával. Ilven csillaghullás, virág- hervadás szomorú hire érkezett városunkba kies Várkonyból: egy szép ifjú leány, Pamlényi Margit, ki báljaink és tánczesté- lyeink egyik dísze, s az egri jégpályának egyik kedves alakja volt még az idei szezon alatt is, meghalt, elköltözött a földöntúli életbe, a legégetőbb kint és gyötrelmet hagyva hátra őt forrón szerető szülőinek és testvéreinek, s fájó érzelmeket barátnőinek, ismerőseinek. — Lezárultak azok a szép fekete szemek, melyekben annyi mélaság és ábránd volt mindig, mintha a csillaghullás, virághervadás előérzete titkon régóta élt volna bensőjében; megszűnt dobogni a vágyteli ifjú szív, mely annyi édes érzelemnek lett volna még boldog tanyája. Elszállott lelke oda, ahova eddig is gyakran felemelkedett az, az ima és gondolat szárnyain; sugártermetét elvitték a temetőbe, hogy befödjék zölddivitban van épen úgy, mint nálunk a hölgyeknél, de számos férfiaknál is a fülczimpa átlyukasztása, s az úgynevezett füllen- gők, fülbevalók viselése. Amazok orrfityelékűl szintén arany gyűrűket, s különféle ékszereket hordanak orrczimpáikban.

A khinai nő egy sashoz husonló nagy madáralakot hord fejékűl, mely az illető hölgy rangjához képest aranyból, vagy rézből készült. E madáralak kiterjesztett szárnyai aztán leszolgálnak a homlokra, s elfödik a halántékot. A madáralak hosszú farka toliakból van összerakva, s tarka tollbokrétát képez; mig a csőre a hölgy orrhegyét érinti. E madáralak nyakánál fogva rugókkal van a hölgy fejéhez csatolva, s ennek minden legkisebb mozdulatánál élénk rezgésbe, hullámzó mozgásba jő.

A myantsok nőinek fejdisze még ennél is sokkal kómiku- sabb. Ezek ugyanis egy, körülbelül egy lábnyi hosszú, s fél lábnyi széles vékony deszkát viselnek a fejőkön, melyet viaszkkal ragasztanak a hajukhoz. Természetes, hogy ezzel a fejdiszszel sem feküdni, sem valamely tárgyhoz támaszkodni nem képesek anélkül, hogy nyakukat meg ne hajlítsák, s valamelyes merev görbe állásba helyezzék. Miután e népek országa tele van erdőkkel, gyakran megtörténik, hogy hölgyeik fejdiszüknél fogva épen úgy felakadnak a faágak közt, mint a szarvasok szoktak felakadni ágas-bogas szarvaiknál fogva. Mikor aztán e nők meg akarnak fésülködni, néha órák hosszáig is el kell üldögélniök a tűz mellett, hogy a viaszkot kiolvaszszák a hajukból. Ez az oka, hogy e nők nem is igen szoktak fésülködni, legfölebb egyszer-kétszer egy esztendőben.

bársonyos gyeptakaróval s poraiból virág nőjjön majd, oly üde mint ő, oly hervadandó mint ő. Eltávozott körünkből visszavár hatatlanul, s mégis meg fog még köztünk jelenni lényének mindkét fele: szellem és test. Szellemi egyéniségét visszahozza az emlékezet; ha pedig majd évenkint kikeletkor a siri virágok illatát elhozza a kóbor szellő a várkonyi temetőből, akkor megjelenik köztünk a sugártermet és üde, halvány arcz — parányi atomjaiban. Recordare! K. L.

— Márczius 15-ike. F. hó 4-én tartotta meg az ó-casinóban gyűlését a márczius 15-iki ünnepélyt rendező bizottság, melyen a következő megállapodások történtek: Gyülekezés d. u. 5-órakor a Lyceum előtt. Innen, miután koszorús dalkörünk a Marseillaiset elénekelte, a menet a Káptalan- és Német-útczán át a piacz-térre vonul, a hol a jogakademia részéről Ebneth Lajos, Minczér József és Héray Andor fogják az ünnepi beszédeket, illetve szavalatokat tartani. A menetet illetőleg elhatározta a bizottság, hogy arra meghívja testületileg a jogakademiát, egri dalkört, iparos kört, a gymnasiumot és reáliskolát, a kath. legényegyletet és a tűzoltó egyesületet. Kik azután teljes rendben, saját zászlóik alatt fogják a menetet fényessé, impozánssá tenni. Valóban helyén való is volt már e határozat, legalább nem lesz e dicső ünnepély, a mint ekkoráig volt,^ rendetlen csőcselék, népség zagyva tömege. A piacztérről az Ó-Casinó elé vonul a menet, a hol a 48-as honvédek egyike fog rövid lelkesítő beszédet tartani. Ezután este 8 órakor az Ó-Casinó nagy termében ünnepélyes társas vacsora lesz, a melyen az Ó-Casinó részéről Babócsay Sándor, a jogakademia részéről pedig Pogonyi Nándor fognak ünnepi beszédeket tartani. Szintúgy felkéri a bizottság a honvédeg\letet is, hogy jelöljenek ki kebelükből ez alkalomra is egy ünnepi szóuo- kot. Ä társas vacsorára nézve a bizottság aláíró iveket fog kibocsátani. Egy-egy teríték ára 1 frt 30 kr.

— Iskolaszéki tagok választása. Az egri róm. kath. iskolaszék tagjainak mandátuma lejárván, Tör öcsik József prépostkanonok, egri plébános őnsaa, mint a nevezett iskolaszék egyházi elnöke, nagy plakátokban adja tudtul városunk kath. közönségének, hogy a róm. kath. iskolaszéki tagok választása f.; márcz. hó 25-én, Gyümölcsoltó Boldog-Asszony ünnepén, a déli órákban fog a Lyczeum elemi iskolai tantermében megejtetni; miért is fölhívja városunk ama kath. polgárait, kiket a törvény választójoggal ruház föl, hogy e, kath. közoktatásügyünkre nézve nagy fontosságú polgári aktusban résztvenni, s szavazatukat kiváltképen az iskola- s kath. oktatásügy iránt melegen érdeklődő, lehetőleg müveit, vagy egyébként oly polgárokra adják, kik legalább is írni olvasni tudnak.

— Az egri polgári lövésztársulat választmánya a tavasz közeledtével már is élénken kezd mozogni. Ez időszerint legelsőbben figyelmét arra fordítja, hogy helyiségébe oly vendéglős kerüljön, ki úgy a tagok, mint az ott megfordulni szokott vendégek igényeinek a tavaszi megnyitástól mindvégig tökéletesen megfeleljen.

A Natal-tartománybeli nők marhafaggyúból öntött, 6—10 hüvelyk magas főkötőt hordanak. Megelőzőleg erősen bekenik a fejőket tiszta zsírral, s úgy ragasztják a faggyú-főkötőt a hajukhoz, melyet aztán többé soha se vesznek le a fejőkről.

Hát mi, müveit európaiak, mindeme különös népek furcsa női fejékességeit jóizün megmosolyogjuk, meg se gondolva, hogy ugyané népek mennyire kikaczagnának bennünket, ha a mi szépeink czifránál czifrább, furcsánál furcsább fejdiszeit, fukötőiket, kalapjaikat meglátnák. Csak a múlt napokban volt alkalmam, egy diszkivonulás alkalmából szintén megjelent felsőbb leányiskolái növendék-sereg fejékességeit komoly figyelmem tárgyává tenni. A növendékek voltak vagy lietven-nyolczvanan. De nem akadt kettő közülök, akiknek egyforma fejdisze lett volna. Azok a különféle bizarnál-bizarabb formájú s diszitésü kalapok, sipkák, kucsmák stb. amelyekkel a mi fiatal serdülő leánynövendékeink fejőket jól-rosszúl födik, melyek közöl némelyik csupán hajtornyocskáik búbján figyeg, hatalmas nyiltüvel odaszúrva, hogy a szél le ne fújja, — bizony magamat is gyakori mosolyra késztettek. S elgondolva, hogy ez a nevetségesen félszeg divat nem csekély tápot nyújt a női hiúság fokozására, önkéntelenül fölmerült ama kérdés az agyamban: „Nem lehetne-é, a polgári lányiskolákban, olyformán, mint például némely finövelő intézetekben szokás, — valamelyes egyszerű, szerény és olcsó egyenruhaféle viselését a leánynövendékeknél kötelezővé tenni?

Hja! . . csakugyan igaz a példaszó:

„Valahány ház, annyi szokás.“